Érzelem ... 3 ... közöny

A közöny, mely fojtogatóbb a gyűlöletnél,
Oly érdektelen, hogy mindegy, mit is tennél.
Megválthatod akár ezt az egész rút világot,
Nem kapod meg a figyelmét, pedig úgy kívánod.
Kegyetlenebb a gyűlöletnél. Mert már túl van rajta,
Rád sem néz, hisz amolyan minden mindegy fajta.
Hiába forszírozod, sosem teheted újra érdekeltté,
Beleunt már mindenbe, s így vált minden mindeggyé.
Érzi, s tudja, hogy neki a dolgokra nincs ráhatása,
Ezért lett a közöny az ő személyes, saját vallása.

Érzelem ... 2 ... gyűlölet

A gyűlölet erőteljes érzés, csontig ható,
Tárgyával szemben a bensőnket szétmaró.
Konok, észérvekre ritkán hallgató érzés ez,
Legbelülről fakadó, mély ellenszenvet feltételez.
Lebontani sokszor még csak remény sincsen,
Mert azon alapul, nekem mi a legbensőbb kincsem!
Mit tekintek oly fontosnak, hogy undort keltsen
Ami ellentétes vele - és ez nem dől el a fejben.
Indítékaink megmutatják, értékrendünk vezérli,
Mégis azt vesszük észre, hogy saját életét éli!

Érzelem ... szerelem

A szerelem tűz, mely felégeti önmagát,
S a gondok lassan felfalják táptalaját.
Hibáink kioltják, mint tüzet a víz,
Még akkor is, ha tárunk bennünk oly nagyon bíz.
A megszokás is hűti, mint jég a forrót,
S már nem is érzed szívedben azt a lángolót...
Ezután sóvárogva vágysz utána - keresve,
Hogy szíved e forró érzést újra meglelje.
Átélni vágyod újra, meg újra azt az égetőt,
Hát miért feleded, hogy már megtaláltad Őt?
Egykor szíved vadul kalapált, ha csak rád nézett,
Emlékezz! Milyen jó is volt Vele e különös közérzet...

Mi magunk

Mit ugrálsz te porszem ember? Miért tartod magadat oly sokra?
Csak itt lépdelsz, de elmédben már rátetted kezed a csillagokra.
A port kavarod, de úgy érzed nagy dolgokat viszel véghez,
Napról-napra közelebb is kerülsz a beígért végítélethez!
Talán, ha figyelnél, ha mások érdekét figyelembe vennéd,
Ha egy kicsit másokat is - és nem csak önmagadat szeretnéd,
Feledhetnéd e komor jövőt, mely hozzád oly gyorsan közeleg,
S már nem a semmibe néznél, szemeid nem bámulnának réveteg.
Tisztán látnád, milyen szép is lehet a közeli - s távoli jövő,
Megértenéd, ehhez szerény ember kell, s nem ily nagyra törő.
Mégis, álmaidban gyönyörű kerteket látsz körös-körül,
Hol ember, s állat az életnek végre együtt örül.
De megvalósítani - milyen kár - erőd már nincsen,
Nem is tudnátok osztozkodni ekkora nagy kincsen.
Bár a vágy meg van, mégis az önzés kényszere munkál benned,
Saját lényeddel kellene sikeresen ellenkezned!

Ősz van

Szomorú idők járnak manapság mifelénk,
Lassan itt a tél, s mi legszívesebben menekülnénk.
Lehangoló látni a tájat, hogy veszti el szép színét,
S fordul minden szürkébe, avar lepi az utak tetejét.
Egyszeriben távoli emlék csupán a reggeli vidám madárdal,
Mely annyiszor ragadott már önfeledten magával.
Elrepültek, melegebb tájakat kerestek maguknak,
Hol nem fáznak, s élelmet is bőségesen találnak.
Ilyenkor szomorú vagyok, csak aludnék legszívesebben,
Vagy áttelelnék én is, csak egy kicsit sokkal délebben.

Szeretem kis hazánk páratlanul gyönyörű tájait,
De ki nem állhatom az elmúlást, mi az embert várja itt!
Jó atyánk Jehova, tudjuk, Te nem ezt akartad,
Mikor az első ember - Ádámot - az Édenkertbe raktad!
Hisszük, hisz szavad biztosít róla, már nem kell várni sokat,
Hogy helyreállítsd itt a földön az eredeti viszonyokat!

Köszönjük, hogy mi ránk még most is gondod van,
Szolgálunk Téged, figyelünk szavadra gondosan.
Egyik nap sorol a másik után, gyorsan száguld az idő...
Már-már itt van, hogy új világod a romokon kinő.
Köszönjük, hogy tanulhatunk, hogy szelíden terelgetsz!
Hálánk Tied örökké, hogy megmentesz és minket élni engedsz!

Kis cicák

Kicsi cicák, aranyos kis szőrpamacsok.
Mókás fejek, puha, szőrös-karmos kis mancsok.
Bohókásan bolondoztok a gazdi szívét megnyerve,
Nincs is gondotok a szállásra, sem italra, s ételre.
Jókedvében teremtett benneteket Jehova atyánk,
Biztos mosolygott, s már előre is gondolt mi ránk.
Szeretetből lettetek ti is ilyen csodálatos lények,
Hogy jókedvre derüljünk általatok, ez itt a lényeg!
Mikor hangosan dorombolva bújtok oda hozzánk,
Simogatva megnyugszunk, mosolyra hajlik a szánk.
Köszönjük jó atyánk, hogy oly bőkezűen kedves vagy!
Köszönjük, hogy kedvességet minket hidegen nem hagy!
Még ha elhagytunk is, a Te képmásodra lettünk teremtve,
Rá is ébred erre az ember a sok földi szépségen merengve!
Jóságod határtalan, de ős szüleink nem kértek belőle,
Nem gondoltak ránk, nem terveztek, s nem néztek a jövőbe.
Kicsi cicák, aranyos kis szőrpamacsok,
Meglágyul szívünk ha ránk néztek, s szemetek ragyog.
A mami, s papi helyett mi lettünk felelősek értetek,
Annyi szeretetet adtok, s cserébe semmit sem kértetek.

Ha - Akkor

Ha tudod, hogy mit miért tesznek veled,
Ha sejted, hogy tetteid oka mi is lehet,
Ha téged a félelem közben teljesen megbéklyóz,
Ha mindez számodra csak kínos gondolatokat hoz,
Akkor itt az idő, hogy újragondold teljes életed,
Akkor vizsgáld meg, mi számodra értékként létezett,
Akkor keresd Teremtőd végtelen nyugalmát,
Akkor - ha megleled - bensőd mély nyugalom járja át.

Ha szeretsz élni és nem akarsz a haláltól félni,
Ha unod, hogy értelmetlen dolgokról kell beszélni,
Ha már nem élvezed, mi régen volt a lételemed,
Ha csak sóhajtozol, s nyögsz, halálra szánva életed,
Akkor neked talán már nincs is mitől félned.
Akkor találd meg az egyedül értelmes beszédet!
Akkor féld az igaz istent, s legyél nagyon boldog!
Akkor megérted, mindig is csak ez lett volna a dolgod!

Ima

Mennyei Jó Atyánk, Hozzád szól esdő imánk,
Félve haragodtól, emeljük halkan szóra a szánk!
Bár lehetne ébren is egy kicsi nyugtunk,
S ne csak akkor, ha szemünket álomra hunytuk!
Bár szívből megadnánk Neked, mit joggal el is várhatsz,
Hűséges odaadásunk, hisz ez lenne e világ dolgaira a válasz!
Helyeslésed keresve próbáljuk élni életünk minden pillanatát,
E gonosz világban, melyet Sátán gonosz szellem hat át.
Pillanatról-pillanatra érezzük romboló hatását magunkon,
A minket körülvevő emberek tömege óhatatlanul magával von!
"Rossz társaságok megrontanak jó szokásokat" - erre régen figyelmeztettél,
Szavaid igaz volta - annyi év múltán - még most is él!
Kérjük add, hogy hozzád mindig, mindenben hűek tudjunk maradni,
És így - feléd tiszta szívvel , lehessen másoknak ezt szelíden átadni!
Köszönjük, hogy Te nagyra becsülsz, védesz és adod áldásaid,
Ígéreteid megvalósulását saját szemeinkkel már tisztán látjuk mi mind!

Világok harca

Harsány vagy! Azt hiszed, ez elfedi rosszabbik éned?
Harsány hangon hangon torkolsz le másokat, s ezt jónak véled.
Harsány jelszavakat skandálsz, azt gondolva, igazad van,
Harsány hangod messze hallik! Jobb lenne tán kicsit halkabban!

Szavaid dorongok, földbe döngölnek mindenki mást,
Szavaid sebeznek, nem érhetnek el békés hatást.
Szavaid rombolóak, magad világát is lerontod velük,
Szavaid mélyre hatnak, védekezés az alap lényegük.

Mert a világ, melyben élünk ilyenné formál mindenkit,
Mert szelleme - mi irányít - jóra, építőre, szeretetre nem segít!
Mert önző világunkban csak az ÉN az, ami egyedül fontos,
Mert itt nem ér fel semmi Mennyei atyánk, a te világodhoz!

Ahol béke és egyetértés munkálja folytonosan a jót,
Ahol szereti az összes ember a többi szeretni valót!
Ahol más békéje előrébb való, mint saját önző érdekünk,
Ahol nyugalomban, s békében örökké is élhetünk!

Bár jönne már az az új világ, hogy ennek vége legyen!
Bár dőlne össze már ez az ó világ, hogy az ember felébredjen.!
Bár kinyílna a szemünk, hogy lássuk hadaid közeledtét!
Bár úgy szolgálnánk Téged, hogy túlélhessük világunk elestét!

Ismerős szavak

Menjél innen ki, máskor úgy kell berángatni!
Menjél innen ki, akkor tudok nyugodtan főzni!
Menjél innen ki, majd szólok, ha lehet jönni enni!
Ismerős szavakat hallasz? Csak őt akartad szeretni?


Szeret Ő, csak úgy érzi sok dolga van,
Szeret Ő, gondoskodik rólad boldogan.
Szeret Ő, mert látod máig veled maradt,
Hát fogadj szót, így teheted boldoggá magadat.