Jól tudom...

Hallom én - miért ne hallanám - amit tőlem kérsz Jó atyám?
Hallom, hisz megpróbálok én feszülten odafigyelni, mondanám.
Jól tudom, hogy Te mindig, mindenkinek csak jót akarsz!
Jól tudom, viszonzásul mégis csak kevés jót tapasztalsz!
De amit mondasz, én nem mindig értem meg azonnal!
De amit tanítasz, nem mindig forgatom haszonnal!

Mi az, amit adhatnánk Neked, ami amúgy is ne lenne a Tied?
Mi az, amivel mi, porszem emberek megörvendeztethetnénk a szíved?
Mi a Te alkotásaid vagyunk, de Ó jaj, mert fellázadtunk!
Mi az akaratod cselekvésére, magunkban hajlamot ritkán látunk!
Mi épp ezért, rászorulunk szavadra, emlékeztetőidre, nagy erődre!
Mi éppen így kérünk, hogy majd tisztán juthassunk elődbe!

Hajdanán, mikor még két ember volt, az emberiség hajnalán,
Hajdanán, másképp is lehetett volna, megmaradva Jó atyánk oldalán.
De nem volt meg ősatyánkban az ehhez szükséges szeretet,
De csak az Ő párját nézte, s ez katasztrófához vezetett!
Jó, tudom, a "mi lett volna ha..." - értelmetlen gondolat most,
Jól tudom, mit kell tennünk, hogy ragaszkodhassunk akaratodhoz!

Szavunk gyenge

Szavunk gyenge, halkan mondunk nagy dolgokat,
Szavunkra ma még nem minden ember bólogat.
Bár gyenge, halk a szó, mégis tömegek suttogják,
Bár hallgathatnánk, de akkor szólnának a kövek, a fák!
De hallgatni nem vagyunk képesek, mindez kikívánkozik,
De nézz csak körül! A világ nem a szavunkhoz híven változik?
Egyre csak mélyebbre süllyedünk a bűn mocsarában,
Egyre csak rosszabb, de az ember még mindig bízik magában!
Szavunk gyenge egyenként, de harsog ez a sokaság!
Szavunkra odafigyel egy jókora hallgatóság!

Ma mlég oly nehéz

Olyan nehéz az élet e háborgó világban!
Olyan nehéz, de hiszem, az elveimért kiálltam.
Lett is miattuk sok-sok gondom és hátrányom,
De Te, Jehova atyám, segítettél mindig kivárnom.
Eddig sikerült mindig kivárni a megoldást gondjaimra,
Bár közben olyan lassan pereg, mintha csak mászna az óra.
Nincs már remény, hogy a helyzet javulóra forduljon,
Végtére is nagyon közel már, a várt Armageddon.
Igaz, tudjuk jól, végig ki kell tartanunk Te melletted,
Hogy életünk, bősz haragon napján magadnál elrejtsed!
Naponta esdünk: "Jöjjön el királyságod, legyen meg akaratod!"
Hiszen várjuk a rég megígért gyönyörű új világod!
Hitünk alapja, a szeretet, mely összefűzi az embereket,
Sosem szeretnénk megbántani, sem társainkat, sem Tégedet!

Túl sok

Túl sok ez nekem, nem tudom, ki bírom-e egyáltalán...
Amikor szeretted búcsúzik tőled egy új kor hajnalán.
Amikor tudod, már csak néhány nap, vagy hét van hátra,
Túl sok, hogy mégis erről kell beszélni lelketek bánatára.

Túl sok a kérdőjel, mit meg kellene válaszolnom.
Ha igaz, az események előtt kénytelen, meg kell hajolnom.
Ha nincs remény, hogy mégis együtt folytassuk,
Túl sok arra, hogy bánatunk magunkban tartsuk.

Túl sok csapás, mi ért az utóbbi időben hirtelen minket.
Elvesztettük sok illúziónkat, búcsúztattuk sok szerettünket.
Elvesztettük, mi annyira fontos lehetne számunkra,
Túl sok ez így együtt neked, s nekem a hátunkra.

...

Atyám, ha lehet, szabadíts meg ettől bennünket!
Atyám, ha akarod, teljesen felajánlom életemet!
Atyám, kérlek, adj jelt, hogy tudjam mi a helyes!
Atyám, tudom, csakis a te akaratod a tökéletes!

Szavak

Szavak, csak szavak! Hiába mondjuk mást értenek,
Szavak, melyek simogathatnak, sokszor inkább tépnek.
Nem értjük, még társunk szavait sem teljesen,
Nem mindig gondolkodunk, inkább szólunk hirtelen.
Mély seb, mit szóval lehet az emberen ejteni,
Mély seb, mert ki kapja, sokára képes feledni!

Fiad vagyok

Te vagy, kire mindig esdve tekintek,
Te, ki szavaddal oly mélyen megérintett.
Oly sokszor adtál már támogatásodról jeleket,
Oly sokszor kértem kérdéseimre feleletet.
Az igazság útján járni e világban nehéz,
Az igazság útját nézve - az a végtelenbe vész.
Mégis mi haszna, ha élek csak a látszatnak?
Mégis mit eredményez, ha valakit megcsalnak?
Megcsalni Téged, Jó atyánk Jehova, tudjuk, bűn!
Megcsalni annyi, hogy nem szeretetből élünk hűn!
Vizsgálj meg kérlek, tüzetesen legbelül engem,
Vizsgálj meg, hogy milyen rossz hajlamnak engedtem!
Kérlek esdve: Tedd, hogy hozzád tiszta szívvel közeledjek!
Kérlek, segíts e bűnös, gyenge és buta emberednek!
Fiad vagyok, vallom szívemből, mégis teszek rosszat,
Fiad vagyok, tenném akaratod akár naphosszat!

Fájdalom

A fájdalom megfojtja az ember örömét.
A fájdalomban búskomorság ömlik szét.
Hogy enyhülést találjon, mindent megtesz,
Hogy ne érezzen kínt, bármit bizalommal bevesz.

A fájdalom megfoszt attól, hogy örömödben szárnyalj.
A fájdalom nem engedi, hogy bármiből pluszt vállalj.
De bízz, hisz semmi sem tart e világban örökké!
De bízz, mert válik fájdalmad az új világban örömmé!

Lágy szellő

A lágy szellő gyengéden simogatja a képem,
A múlton merengve lassan lépdelek éppen.
A múlton merengve el- elszakadok a mától,
A lágy szellő által hűsített forró nyomorúságtól.

A lágy szellő felüdíti kitikkadt elmém, lelkem,
Lassan elmúlt felettem az idő, mit annyira szerettem.
Lassan elmúlt, most már itt is és ott is csak fáj,
A lágy szellő emlékeztet: Élni márpedig muszáj!

Ez a lágy szellő is a Te könyörületes adományod,
Felüdíti teremtményed, jó érzéssel tölt simogatásod.
Felüdíti teremtményed, hisz friss levegőt, jó illatot hoz,
Ez a lágy szellő illik ehhez a Te gyönyörű alkotásodhoz!

Oldalamon a biztonsággal...

Nem tehetem, hogy hallgasson a szám!
Nem tehetem, mert vérbűnt tenne rám!
Nem teszem, hisz segíteni szeretnék nektek.
Nem teszem, hát igazságot tanulni - gyertek!

Mert bárki bármit is mond, csak a Teremtőnk, Jehova mond igazat!
Neki nem éri meg, nem hazudhat, az aláásná a belé vetett bizalmat!
Szava, a Biblia oly sok könyörtelen támadás célpontja, mégis létezik.
Mi benne le van írva, az általa meghatározott időben el is érkezik.

Közeledik, szelét már a világon mindenki érzi,
Közeledik a nyomorúság, tudja, ki a híradót nézi!
Közeledik hát a leszámolás és elszámolás órája!
Közeledik Jehova megígért, igazságos új világa!

Most hát tedd két kezed szívedre és kérdezd meg magadtól:
Mit kér tőlem Isten? Mit kell tennem? - Tudod jól?
Most hát kezdd el szorgosan keresni, mi az ő akarata!
Mit kér, azt tedd, mert szolgáitól azt várja!

Most hát nem tespedhetünk tovább, úszva a tömeggel?
Mit kér? Szolgáld Őt teljes szíveddel és erőddel!
Most hát, ha teszem, mit várhatok Jehovától reménykedve?
Mit kér? Csak neki szolgálj, úgy telik majd benned kedve!

Közeledik, szelét már világosan érezzük,
Közeledik, kik engedetlenek, összecsap felettük!
Közeledik hát, megmondtuk mi ezt már régen!
Közeledik! És te sem alhatod át magad a végen!

Mert mondjon bárki bármit, Jehova szava számít!
Ő nem csalfa, igazat mond és nem ámít!
Szavában leíratta a leendőket és a már teljesülteket,
Tanítja, hívja szeretettel magához az embereket.

Nem tehetem hát, hogy hallgassak ezekről!
Nem is teszem, mert tudok a biztos jelekről!
Nem tehetem, hisz gyorsan közelít a vég,
Meg is teszem hát, hirdetve a szót: Ebből elég!

Elég a világunk sok-sok hazugságából!
Elég! Jobb élnünk háborúságtól távol!
Elég! Szitkot ne szórjunk egymás fejére!
Elég! Szemetet ne hordjunk már a többi tetejére!

Meddig még, hogy mentek a magatok feje után?
Meddig botorkáltok nappal vakon és bután?
Meddig nem értitek hát meg: Jó, amit kér!
Meddig mentek inkább tovább zsarolni néhány forintért?

Liliom-világ

Kis liliom, te csodálatos virág!
Olyan vagy kicsiben, mint az egész világ!
Mikor kinyílsz, gyönyörű és üde,
De gyorsan hervadsz, alkalmas leszel a tűzre.

Mi is ilyen virághoz hasonlók vagyunk,
Mert fiatalon szépségben, üdén "szárnyalunk".
De fonnyadni kezdünk röpke néhány év múltán,
És nem számít, hogy az ember koldus, vagy szultán!

Mégis a kis liliom, megtévesztő virág!
Vidd csokorral hálódba, meglátod rád mi vár!
Otthonunk az Éden, mint liliomnak a kert,
De Sátán leszakított, és lásd belőlünk mi lett!

Halálra ítélt óriás család az emberiség,
Meg is mondta ezt Jehova réges-rég!
De adott reményt a szabadulásra, jobb jövőre,
Csak rá hallgassunk, ne Sátánra, erre a bűnözőre!

Mert világunk félre van téve harcra, tűzre,
Mert egyik ember viszi a másikat a bűnbe.
Mert nem mehet ez így - jól tudjuk - örökre,
Mert örök élet vár a Jehovához térőre.

Jól tudjuk jó atyánk, Te jót akarsz nekünk,
De mi folyton megbotlunk, szavadat feledünk.
Te mégis szeretettel oktatsz, emlékeztetsz és hívsz,
És az ítéletnapon megmentesz mindenkit, ki benned hisz!