Baj van

Baj van - ezzel, tudom, nem mondok újat!
Baj van, az ember nem képes átlépni a múltat!
Baj van, mert világunk a vége felé rohan,
Baj van, hát élhet még itt valaki boldogan?

Annyi mindent felfedeztünk, létrehoztunk...
Annyi mindent lehetne testvériesen megosztanunk...
Mégsem képes rá az önző emberi lény.
Mégsem tükröződik rajta az isteni fény.

Egyformák vagyunk, egy nagy család tagjai,
Egyformák, másnak mégis másképp telnek napjai.
Testvérek, mégis bőszen gyűlölik egymást,
Testvérek, kik istenítik a birtoklást!

Pedig elég lenne mindenből mindannyiunk részére,
Pedig jobb lenne, ha mindenki egyenlőként élne!
Kicsik vagyunk még, mind nagyravágyó gyermekek,
Kicsik, és nem lettünk felelős felnőtt emberek!

Uralkodni sem tudunk, hisz léptünk is bizonytalan,
Uralkodni születtünk, de éltünk most hasztalan.
Meddig még, hogy álnokul pusztítunk mindent?
Meddig még, s nem vetsz el teljesen minket?

Mondd atyám, mit tehetnénk, mit le nem írattál?
Mondd atyám, az Ördög kezébe meddig adtál?
Kérdések, melyre csak az idő adja meg a választ,
Kérdések, az ember átgondolva talán jó utat választ...

Jó tanácsaink egy üdülő barátunknak

Lelkiismeretünket nem hagyta nyugton a tudat,
Hogy hasznos tanácsaink nélkül vetted a cuccodat.
Hajtottál a Polskiddal semmit sem sejtve,
Előre, hátra, oldalt nem figyelve.

Ez adta kezünkbe rögvest a ceruzát,
Üzenetünk pedig halld e levélen át.
Hallgasd hát mit írunk, kellő áhítattal,
S légy gazdagabb majd a tapasztalattal.

Vigyázz! Ne fürödj, vészes a helyzet,
Gombásodás veszélye, viszketés fenyeget.
Permetes, mosatlan gyümölcsöt se vegyél,
Inkább két hétig semmit se étkezzél.

Ha WC-re mész, vagy fingasz nagyokat,
Utána feltétlen mosd meg a mancsodat.
Vigyázz a légyre, seggedet be ne köpje,
Mialatt ruhával az épp nincs lefedve.

Bort, sört, pálinkát, vizet azt ne igyál,
Újabban mind a négy szélgörcsöt csinál.
Táncolni el ne menj, mert ó borzalom,
Kelés nő, vagy tyúkszem tőle a nyakadon.

De azért, hogy mégis ne maradj szégyenbe,
Használd csak Polskidat kényedre, kedvedre.
Hogy benzinnel bírod? Ezúttal talány,
Ettől még lehetsz csónakban kapitány.

Ezek után fogadd szíves üdvözletünk,
Legyél megnyugodva, soha nem felejtünk.
Sóhajunk, ha hallod, ne fájjon a szíved,
Úgyis nemsokára találkozunk veled.

50 év és állapot

Ötven éve hajdanán
Született egy ifjú titán
S Bakony hegység aljában
Növekedett magában.

Ifjúsága savanyú volt.
Nem játszhatott, nem napozott
Szerényen telt az az idő
Elérte a húsz esztendő.

49 április elsején,
elindult, mint ifjú legény
Faládát fog a markába,
Katona szerencsét próbálja.

Huszár gyerek a javából,
Szabadságolt Komáromból.
Lovára az Isten vigyáz,
Utána meg a főszakács.

Két rajta közt a megyeszélen
Lóhátról az eget nézte.
Az égen egy "Bläcker" repdes
A Vasváriba belekezdett.

A szerencse forgandó,
Vasváriban csuda jó
Végtére avatás után
Fegyveres lett a főtanár.

Karhatalom, borús idők,
S elértük az új esztendőt.
Járt a század több vidéken,
BHG-ben gyárőrségen.

Elmúltak a harcos idők,
Következnek szép esztendők
Tiszti század, tiszti ezred,
Megkezded az egyetemet.

S eltelt pár év után
Mérnök lett az öreg Titán
Sokat járt a műszakira
Tyúkbeles lett igaziba.

30 év múlt azóta
Alezredes, az öreg róka
Deresedő fejjel szegény
Irányítja szervezetét.

Párt vonalán Tótum-faktum,
Szakmájában hasonlóul
Járt ő messze, s jobbrul-balrul
S Kanadában zsigulistul.

Nivé lettél ifjú Titán
Korosodtál évek során
Elérted az 50 évet
Két unokád örömében

S mi történjen ezután ma
Gondoljunk a holnapodra
Töltsél el még sok-sok évet
Köztünk, s családod körében.

Az emberek ma...

Az értelem luxus, nem mindenki birtokolhatja!
A félelem követelmény, a hűséget szavatolja!
Mondd! Miért kell nekünk félni egymástól?
Mondd! Kinek jó, ha az ember hatalmat birtokol?
Miért birtokolnál más embert, akarata ellenére,
S alapoznád magadat félelme mélységére?

Értsd meg, mi kellene neki, mi érdekli!
Értsd meg, az életet ő is annyira szereti!
Ha majd egyszer kései óráidon visszagondolsz,
Ha majd egyszer visszakozót fúj a gonosz.
Rájössz, magadnak is csak ártottál ezzel!
Nem lehet önfeledten élni oldaladon a félelemmel!

Ki vagy?

Mit látsz? Mit akarsz látni, és mit láttatni?
Ki vagy, azt mutathatja, mit lehet rólad hallani.
Pletykát, intrikát? Akkor bizony sok irigyed lehet!
Szemedbe szépet, jót, s hátad mögött kígyót, békát?
Talán működteted az örökölt hatalmi vénád?
De ha szívből kívánnak hátad mögött is jót neked,
Gyengéd szereteteddel megnyerted az életed!

Tavasz

Itt van, végre megérkezett a tavasz!
Az ember jobb kedvű, Te mit akarsz?
Számodra mit jelent - a természet újjáéledését?
Vagy talán csak az évszakok ismétlődését?
Látod benne a csodát, mit minden rügy rejt?
Az újrainduló folyamatokat, mit a növény nem felejt?
Rácsodálkozol-e a virágok bimbóira önfeledten?
A kék égre? De szép, ezt már majdnem elfeledtem!
Érzed-e magadon a tavasz erejét, illatát?
Vagy a mélabús tavaszi fáradtság hat át?
Látod-e a bölcs alkotónk keze nyomát?
Vagy elfogadod, mint vak esetek sorát?
Még mindig nem hiszel a temérdek bizonyíték ellenére?
Mit hozol hát fel az ilyen véletlenek védelmére?
Hát a virágok által mutatott értelem?
Véletlen erre már teljesen képtelen!
Nézed-é a dongó lehetetlen röptét,
Mely áthágja a repülés összes törvényét?
Túl sok véletlen van ahhoz, hogy igaz ne legyen,
Az egész természet harsogja - Van bennem értelem!

Tavasz - újjáéled minden körülöttünk!
Tavasz - éljünk aszerint, mire rájöttünk!
Tavasz - megújul általa a mi erőnk is,
Tavasz - általa is üzen teremtőnk itt!

Hát miért zárjuk be előtte fülünk?
Miért nem engedjük, hogy lásson is a szemünk?
Ha érezzük mindezt, miért vonakodunk?
Ha élvezzük, róla miért ne harsogjunk?

Keresztényként élni...

Ha még magunk sem hisszük, mit remélünk magunkról?
Mit keresünk, miről álmodunk, milyen célokról?
Ha csak mondod, de nem éled, csalfa a te reményed!
Mit gondolsz, így valahogy mégis elérheted?
Ha éled, de nem hirdeted, nem vagy elég erős!
Mire vársz? A királyi parancs most is jelentős!
Ha hirdeted, de nem éled, magadat csapod be!
Miért az emberek csodálatát szeded csak össze?

Szerényen járj isteneddel, s hirdesd a jó hírét,
Hogy nemsokára megtisztítja nagy mívét!
Szeretetben, s békében él majd az ember,
S ki él, ott bajt már sohasem kever!
Tiszta tavakban fürdenek majd odaát,
Megismerik az élet boldog oldalát.
Ugye szeretnél TE is egy ilyen világban élni?
Tudod, ezt csak hűséges keresztényként lehet elérni!

Ha tudnád...

Ha lélegzel, azt jelenti, hogy élsz is?
Ha érzel, akkor már biztosan félsz is!
Ha tudnád, valójában mi is az igazi élet,
Ha gondolkodsz, rájössz, mi az ítélet!

Mert a halál alá vagyunk berekesztve,
Mert életünk ősatyánk már elvesztette,
Mert élhetett volna boldogan mindörökké,
Mert mai létünk miatta lett börtönné.

De nemsokára vége lesz a komédiának!
De híre sem marad itt Sátán világának!
De boldog emberek fognak a földön élni!
De nem lesz okuk senkitől sem félni!

Apuk

Ha majd egyszer, a nap rátok újra felkel,
Szívetek újra dobban, lábatok a hívószóra felel,
S szemeteken megcsillan majd a fény,
Akkor számotokra új életre van már remény.

Tanuljuk majd együtt az életet szeretni,
Földből cserepet égetni, vagy téglát vetni.
Gondjaitokat felváltja majd a sok öröm,
S ha élni fogok, újra, s újra mondom: Köszönöm!

Köszönöm az életet, köszönöm, hogy felneveltél,
Köszönöm a nejemet, s köszönöm, hogy rám is figyeltél.
Sok hasznos és jó dologra is oktattatok,
Akkor majd új ismeretet átadni nektek én fogok.

Tudnotok kell, Istenünk jó és könyörületes,
Hisz újra élnetek is csak emiatt lehetséges!
Tudnotok kell, mit és hogyan kell ezután tennetek,
Hogy vég nélkül boldog és teljes életet élhessetek!

Apám és Apósom emlékére

Elmúlhatunk

Oly mostoha a sors, oly rövid az élet.
Mindannyian meghalunk, ebben sincs kímélet.
Bármit tehetsz, bármennyit szerezhetsz,
Egy röpke pillanat csupán, csak ennyit élhetsz!

S marad utánad szeretteidben bánat és űr,
El nem végzett dolgaid miatt is némi zűr.
E sebek, bár lassan hegednek, el nem múlnak,
S kik ismertek, ezután élnek kicsit a múltnak.

Az emlékezés fáj, bármilyen téma is legyen,
Egy emberért is kár, nem foghatja be a végtelen.
Talán egyszer, talán mégis, talán igaz és találkozunk,
Eszünkbe sem fog jutni, milyen rossz is volt a sorunk.

Más világ lesz akkor már itt a földön,
Más világ, melynek el kell már, hogy jöjjön!
Ha hiszünk benne, ha e szerint is élünk,
A változástól akkor már nem is kell félnünk!

Csak szeretni

Csak ne tudd meg, az indok mi volt...
Csak az jut előre, ki bután bókolt.
Csak menj előre, Te tedd a dolgod,
Csak vesd el magadtól minden gondod!
Szeretni kell minden egyes embert,
Szeretni azt, ki még nem szeretett,
Szeretni, hisz jól csak egymásért élnénk,
Szeretni, mert különben mindig félnénk!