Elmúlhatunk

Oly mostoha a sors, oly rövid az élet.
Mindannyian meghalunk, ebben sincs kímélet.
Bármit tehetsz, bármennyit szerezhetsz,
Egy röpke pillanat csupán, csak ennyit élhetsz!

S marad utánad szeretteidben bánat és űr,
El nem végzett dolgaid miatt is némi zűr.
E sebek, bár lassan hegednek, el nem múlnak,
S kik ismertek, ezután élnek kicsit a múltnak.

Az emlékezés fáj, bármilyen téma is legyen,
Egy emberért is kár, nem foghatja be a végtelen.
Talán egyszer, talán mégis, talán igaz és találkozunk,
Eszünkbe sem fog jutni, milyen rossz is volt a sorunk.

Más világ lesz akkor már itt a földön,
Más világ, melynek el kell már, hogy jöjjön!
Ha hiszünk benne, ha e szerint is élünk,
A változástól akkor már nem is kell félnünk!