Baj van

Baj van - ezzel, tudom, nem mondok újat!
Baj van, az ember nem képes átlépni a múltat!
Baj van, mert világunk a vége felé rohan,
Baj van, hát élhet még itt valaki boldogan?

Annyi mindent felfedeztünk, létrehoztunk...
Annyi mindent lehetne testvériesen megosztanunk...
Mégsem képes rá az önző emberi lény.
Mégsem tükröződik rajta az isteni fény.

Egyformák vagyunk, egy nagy család tagjai,
Egyformák, másnak mégis másképp telnek napjai.
Testvérek, mégis bőszen gyűlölik egymást,
Testvérek, kik istenítik a birtoklást!

Pedig elég lenne mindenből mindannyiunk részére,
Pedig jobb lenne, ha mindenki egyenlőként élne!
Kicsik vagyunk még, mind nagyravágyó gyermekek,
Kicsik, és nem lettünk felelős felnőtt emberek!

Uralkodni sem tudunk, hisz léptünk is bizonytalan,
Uralkodni születtünk, de éltünk most hasztalan.
Meddig még, hogy álnokul pusztítunk mindent?
Meddig még, s nem vetsz el teljesen minket?

Mondd atyám, mit tehetnénk, mit le nem írattál?
Mondd atyám, az Ördög kezébe meddig adtál?
Kérdések, melyre csak az idő adja meg a választ,
Kérdések, az ember átgondolva talán jó utat választ...