Ha majd egyszer, a nap rátok újra felkel,
Szívetek újra dobban, lábatok a hívószóra felel,
S szemeteken megcsillan majd a fény,
Akkor számotokra új életre van már remény.
Tanuljuk majd együtt az életet szeretni,
Földből cserepet égetni, vagy téglát vetni.
Gondjaitokat felváltja majd a sok öröm,
S ha élni fogok, újra, s újra mondom: Köszönöm!
Köszönöm az életet, köszönöm, hogy felneveltél,
Köszönöm a nejemet, s köszönöm, hogy rám is figyeltél.
Sok hasznos és jó dologra is oktattatok,
Akkor majd új ismeretet átadni nektek én fogok.
Tudnotok kell, Istenünk jó és könyörületes,
Hisz újra élnetek is csak emiatt lehetséges!
Tudnotok kell, mit és hogyan kell ezután tennetek,
Hogy vég nélkül boldog és teljes életet élhessetek!
Apám és Apósom emlékére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése