Tavasz

Itt van, végre megérkezett a tavasz!
Az ember jobb kedvű, Te mit akarsz?
Számodra mit jelent - a természet újjáéledését?
Vagy talán csak az évszakok ismétlődését?
Látod benne a csodát, mit minden rügy rejt?
Az újrainduló folyamatokat, mit a növény nem felejt?
Rácsodálkozol-e a virágok bimbóira önfeledten?
A kék égre? De szép, ezt már majdnem elfeledtem!
Érzed-e magadon a tavasz erejét, illatát?
Vagy a mélabús tavaszi fáradtság hat át?
Látod-e a bölcs alkotónk keze nyomát?
Vagy elfogadod, mint vak esetek sorát?
Még mindig nem hiszel a temérdek bizonyíték ellenére?
Mit hozol hát fel az ilyen véletlenek védelmére?
Hát a virágok által mutatott értelem?
Véletlen erre már teljesen képtelen!
Nézed-é a dongó lehetetlen röptét,
Mely áthágja a repülés összes törvényét?
Túl sok véletlen van ahhoz, hogy igaz ne legyen,
Az egész természet harsogja - Van bennem értelem!

Tavasz - újjáéled minden körülöttünk!
Tavasz - éljünk aszerint, mire rájöttünk!
Tavasz - megújul általa a mi erőnk is,
Tavasz - általa is üzen teremtőnk itt!

Hát miért zárjuk be előtte fülünk?
Miért nem engedjük, hogy lásson is a szemünk?
Ha érezzük mindezt, miért vonakodunk?
Ha élvezzük, róla miért ne harsogjunk?