Szieszta

Most már nem is tudom, mit gondoljak...
A fejem hallgat, nem sorjáznak a szavak.
Kellemes ez a belső csönd, nem nyaggat.

Szomorú a lét...

Szomorú a lét! Oly sok gondot akaszt ránk.
Szomorú, s mégis örökké élni akarnánk.
Szomorú, hogy mi így is egymást támadjuk.
Szomorú, mert elfeledtük, hogy szeretetet adjunk.

Szomorú a lét! -kit társul fogadsz, az is folyton megbánt.
Szomorú, s mégis mi Őt örökké csitítanánk.
Szomorú, hogy kit "szeretsz", azt ennyire nem becsülöd.
Szomorú, mert fogadtad, életed vele együtt töltöd!

Szomorú a lét? Hisz oly sok szépséget is rejt!
Szomorú? Mégis annyira sokat, mindent jelent!
Szomorú? Hogy látod, szíved eltelik örömmel!
Szomorú? Nem, ha a szereteteddel töltöd fel!

Veled!

Veled! Ez az egy szó mily egyszerű, mégis sokat jelent!
Veled! Ezt mondjuk ki, mikor valakivel tervezzük az életet!
Veled! Ez kizár sok más embert, kapcsolatot szűkít!
Veled! Ez betölt bensőséggel és nem pedig kiürít!

Igen, Veled! Nevesítjük társunk, segítőnk kilétét!
Igen, Veled! Adjuk meg válaszként a dolgok lényegét!
Igen, Veled! Ezzel kizárjuk a többi embert valamiből!
Igen, Veled! Mégis így megóvjuk szerettünk valamitől!

Szeresd Őt!

Talán lesz lehetőségünk, talán még bizonyíthatunk!
Talán, ha végre szent Istenünk, Jehova szavára hallgatunk!
Megmondta Ő előre, nekünk mit kell tennünk!
Megmondta és emlékeztet is, nehogy letérjünk!
Csak az a kérdés: Mi mit akarunk ezért tenni?
Hibáinkat, tévelygésünket még idejekorán észrevenni.
Ha szívből kéred, Ő biztosan szívesen meghallgat!
Ha szívből szereted Őt, megmarad szívbéli nyugalmad!

Add!

Add, hogy úgy tudjunk élni, ahogy Te kéred!
Add, hogy tiszta legyen a szívünk, bármikor is nézed!
Add, hogy ármány, viszály bennünk ne találtassék!
Add, hogy háborúságunk végre elhallgattassék!
De ezért nekünk is tennünk kell azért valamit!
De meg kell szeretnünk szent Istenünk dalait!
De nem ebben a világban lévőkben kell reménykedni!
De nem szabad már nekünk sohasem keménykedni!
Inkább forduljunk Jehovához mindig buzgó imában!
Inkább énekeljünk neki hittársaink társaságában!
Inkább nézzünk előre egy jobb és szabadabb jövőre!
Inkább fogjuk hangunkat alázatosan békülőre!

Poszemmek vagyunk

Mennyei jó atyánk Jehova, oly kedves vagy hozzánk,
Bár mi sok rosszat cselekszünk, jót keresve nézel ránk.
Bár szeretnénk, hűek lenni - nem tudunk teljesen,
Te mégsem akarod, hogy bárki is elessen.
Ezért adtad szavad, hogy írják le nekünk is,
Jó tett és szeretet az élet útjára együtt visz.

Mit akarhatna az ember, a kicsiny porszem?
Nem érhetünk fel gondolataidhoz semmikor sem.
Te adtad a szavad, hogy vége lesz rövidesen,
Ám az ember Tőled mindig valamit elcsen.
Dacos kis gyermekek, kik nem hallgatnak az óvó szóra,
Magukat próbálják átformálni teremtőre-alkotóra
Pedig, mit feltalálnak, csak ellesik Tőled,
Mégsem akarnak még csak hallani sem felőled.

Mércédet most még mi meg nem üthetjük,
Mégis, ha követünk, kedvedet leled bennünk.
Miért figyelsz ránk? Hisz lettünk oly kevélyek,
Hogy tudományunk a teremtő képében tévelyeg.
Hisszük, hogy nélküled is megoldhatunk mindent jól,
De végül mindig valamit valaki jól eltol.
Türelmesen hívsz, tanítasz, a helyes útra vezetsz,
Mindebből láthatjuk, minket mennyire szeretsz!

Galádul cselekszünk, Te mégis tűrsz még,
Nem telt be gonoszságunk, nem mondtad: Elég!
Hogy változzunk, még van egy kevéske idő,
Egyszer talán, minden ember igazán felnő.

Nem tudom...

Nem tudom, mikor és hogy, csak azt, hogy eljön...
Kell, hogy itt végre mindent tisztára söpörjön...
Armageddon eljön, mert Te atyánk megmondtad.
A vihara gyorsan elpusztít minden rosszat!

Nem tudom, miért nem látják, így tovább nem mehet!
Gyűlöletben egymásnak uszítva népeket, embereket.
Pedig, hogy szeressenek, erősen él bennünk a vágy!
Mert az emberi szív nem egy érzéketlen tárgy!

Nem tudom, mire várunk, ébredjünk hát fel!
Nem mehet az ember mindig a végletekig el.
De ha szeretet van bennünk, sokat elérhetünk,
Szebbé és jobbá teszi rögtön az életünk!

Nem tudom, mikor és hogyan jön majd el...
De hogy élhess, a gonoszsággal hagyj fel!
Hisz Armageddon gyorsan közelít hozzánk,
És az angyalok egy új világ lehetőségét hozzák!

Nem tudom, miért nem kell ez az embereknek?
Azt hiszik, ők jobb világot teremtenek?
Nézzetek körül! Mindenütt szenvedés, bánat!
A megigért új világ magára már nem sokat várat!

Nem értem...

Nem értem én, hogy miért ilyenek az emberek!
Csodálkozom, hogy egymással még beszélgetni mernek!
Mindegyik ott veri át társát, ahol csak nem szégyenli,
Mégis azt a hitet táplálja, hogy égi jutalmát megérdemli...

Mit üzen Isten?

Mit üzen Isten? A kérdés jogos!
A Bibliában a válasz fontos és pontos!

- Bízz bennem! - Ő szelíden ezt kéri tőlünk.
Ehelyett mi szilajul a harc kardjába dőlünk!
- Eltávolítom a gonoszt a földről mindörökre!
De mi csalárdul cselekszünk, szitkokat hörögve!
- Tedd ami jó, békélj meg végre Isteneddel!
Mégis, mi megtöltjük a földet félelemmel.
- Szeress mindenkit, hisz testvérek vagytok!
Hát miért jellemző ránk az önző adok-kapok?
- Csodás, békés, gondtalan életet kínálok!
De nem népszerűek köztünk a jó ügyért kiállók.

Mit üzen Isten? Egyszerű a válasz!
Szolgáld Őt, és örök életre találhatsz!

Pusztítunk!

Reményed éled, magadat nem kíméled.
Tudod, különben úgyis véged.
Mit vársz? Mire gondolsz? Miben reménykedsz?
Csak nem egy új, szebb világot építgetsz?
Mind erre vágyunk kimondva, kimondatlanul,
Az ember saját hibájából sajnos mégsem tanul.
Sokszor, sokféleképp rontottuk már el,
Sokfelé fedezheted ennek nyomait fel!

A Rapa Nui kőfejei álmos tanuk erre,
A szigeten nem látsz már fát semerre.
Az egykor termékeny, zöldellő erdők
Helyén ma már csak kies füves legelők.

Vagy nézzük akár Babilon letűnt világát!
A tájat egykor buja növényzet fonta át.
S amit ma láthatunk ott a helyében,
Egy halom rom a sárga homok tengerében.

De nem kell visszamenni annyit az időben,
Csak nézzünk körül egy külszíni szénfejtőben.
Vagy bárhol a világunkon, csak a pusztulást látod,
Lépteiddel egymás utáni szemétdombokat hágod.

Mert mi kölcsönbe kaptuk, mit nem becsülünk egészen,
Kiaknázzuk a földet, s urának mondjuk magunkat merészen.
De a tulajtól nem sokára a bérleti díj benyújtásra vár!
A kilakoltatás bizony eldöntött tény lett már!
Miért nem térünk észhez? Mire várunk még?
A pusztuló életterünk képe még nem elég?
Mit gondol magáról a seregnyi buta hangya?
Hogy Istenünk e pusztítást a végletekig hagyja?
Már gyűlnek seregei, hogy megálljt parancsoljanak,
És megállíthatatlanok lesznek ezek az égi hadak!
Mi ellen próbálsz harcolni te földi sárcafat?
Tűzzel pusztítanád, mi a tűzön keresztül is halad?
Mit nem látsz, arra hogyan is célozhatnál?
Lehet, hogy épp előtted, de lehet, ép mögötted áll.

Ne hadakozz, békélj meg a Mindenható Isteneddel!
Talán megoltalmaz a neked való védelemmel...
Mert Jehova egy szerető, gondviselő Isten,
Más igaz isten rajta kívül pedig nincsen!

Csip, Csirip

Csip, Csirip, szólt a sárga tollpihe,
Jó, hogy nem kell már tojásban lennie,
Eszi is a kukoricát, búzát mohón.
Félszeme azért rajta van a kotlón.

Csip, Csirip, most hova mész mami?
Uccu-neki, gyorsan utána kell rohanni.
Mindig mögötte, abból nem lehet baj,
S teszi ezt az egész csirke raj.

Csip, Csirip, De nagy gondban van,
Egy óriás jelent meg az ajtóban.
Hullik már a finom zöld féle,
Futni gyorsan, s gyomorba véle.

Csip, Csirip, most megriadtál?
Gazdád rajtatok túladott már.
Lesz belőled finom csibe falatok,
Bár ezt te már meg nem tudhatod.

Szelíd hangon szólt...

Ő régen szelíd, bár határozott hangon szólt.
Hangjára mégis, csak néhányuk szíve válaszolt.
Sok-sok jelt tett, tanított, gyógyított, érvelt,
Munkája lassacskán sok gyümölcsöt érlelt.

Most nekünk kell tennünk, mit mutatott akkor rég,
Utánozni, kötelességből végezni munkáját nem elég!
Szívedben kell, hogy érezd közelsége melegét,
Hogy sugározhasd mindenkire szeretete erejét.

Ő szelíd hangon nekünk is szólt: Légy a követőm!
Hívj másokat te is hozzám szelíden, kérlelőn!
De ha szeretet nincs benned, mit ér a munkád?
Annyit, mintha saját sírod ásva a földet túrnád!

Ha csak vasárnap végzed, s éled úgy az életed,
Az áldást szerinted jó szívvel kérheted?
Mert teljes szívvel végzendő szolgálat ez!
Mi sok örömöt és igazi boldogságot szerez!

Ő szelíd hangon szólt hozzám is, s hívott!
Egy kemény embert, ki önző. s hiú volt!
Sok hibámmal küszködve próbálom a jót tenni,
S mint mutatta, úgy és azon az úton menni!

Mondd miért?

Mondd miért? Miért él manapság az ember?
Mikor kínok közt fekszik este és kínokra ébred reggel?
Mondd miért oly szép mégis az élet?
Miért szereti az ember már azt is, hogy élhet?
Mondd miért csalja mégis folyton a társát?
Miért nézi mindig csak a saját maga hasznát?

Mondd miért kell harcolnunk annyit egymással?
Csak ábránd, hogy jobban kijönnénk valaki mással!
Mondd miért nem válik valóra a sok szép eszme?
Mert nincsen rajta Isten áldása és kegyelme!
Mondd miért él annyi ember az elillanó örömöknek?
Mert nem szeretne hinni fülének és szemének!

Mondd miért vágyik mindenki egy jobb valóságra?
Miért zúdítunk mégis annyi mocskot e mai világra?
Mondd miért nem békélünk ki még saját magunkkal sem?
Mikor értjük meg, kisebbek vagyunk, mint egy zabszem?
Mondd miért veszik homályba oly sok emberi élet?
Miért nem változik meg ez a bunkó-buta szemlélet?

Mondd miért beszélünk mi nektek annyit hiába?
Csak azt szeretnénk, hogy a ti szemetek is látna!
Mondd miért kérlelünk szelíden - vegyétek az élet vizét-?
Mert mi már megízleltük a valódi élet erejét és ízét!
Mondd miért van, hogy mégis alig hallotok minket?
Mert fületek inkább a többség szavára viszket!

Rossz hír!

Kedves testvéreim!

Itt és most mindenkinek, minden embernek szólok, mert nem tehetem meg, hogy hallgassak arról, amiről hírt kaptam.

Ha a hír kacsa, akkor én most rémhír terjesztő vagyok! A hírforrás szerint több magas rangú IMF vezetőt is rossz hírbe kevertek - Nem csak Strauss Kahn-t - amiatt, mert felfedték, hogy az USA aranytartaléka nem létező fogalom! A Kínába szállított arany rúd mennyiség valójában nem is arany, hanem wolfram egy aránylag vékony aranybevonattal...

Ez akkora válság kirobbanását eredményezi, amely még soha nem volt - és nem is lesz többé!

Jön a nagy nyomorúság, amit már kb 2000 évvel ezelőtt leírtak!

Nem tudom, még meddig írhatok, de ha tudok valamit, meg fogom írni!

Térjetek észhez! Még van lehetőség megbékélni Istennel! De percről percre fogy az idő! Egy idő után - a világhelyzettől függően mi sem fogunk már házról-házra menni és prédikálni! Akkor már nem is lesz lehetőség meggondolni senkinek magát....

Szeretném a jót...

Szeretném a jót, mit tanulok, de nem mindig teszek,
Szeretném örökké élni a csodás földi életet.
Szeretni egy dolog, de valamit tenni is kell érte,
Szeretni, meggondolni szavunkról, hogy sért-e!

Szeretni, csak ez ad értelmet igazán az életnek,
Szeretni és élvezni az isten általi védelmet.
A szeretet útja járható, csak akarnod kell,
A szeretettel a gyűlöleted útját hagyod el.

Ki szeret, az nem nézi a másik hibáit,
Ki szeret, az mindig, mindenhol jóra számít.
De szeretetünk elfedezhet sok-sok rosszat,
De szerethetünk-e mindig, örökké, naphosszat?

Igen, hisz ezért van meg bennünk ez a vágy,
Igen, az emberi szív alapvetően lágy.
Mégis a többség megkeményedik, míg felnő,
Mégis a vágy körbelengi, mint földet a felhő.

De tenni érte már sokuk semmit sem hajlandó,
De nem érti, az ember éppen e miatt lett halandó.
Fellázadt Ő egykor vakmerőn istene ellen,
Fellázadt és ebben segítette egy lázadó szellem.

Mi lett az eredmény? Látjuk körben mindenhol!
Mi lehetett volna? Azt megtudhatjuk a Bibliából.
Mi lesz majd? Ezt ne találd ki saját magad!
Mi lesz? Napjainkra erről már titok alig maradt.

De sokan nem hiszik el, mit előre megírtak,
De sokan minden szavát így, vagy úgy kifordítanak.
Azt hiszik, ha sokan mondják, akkor úgy is lesz!
Azt vallják a sok ember majd együtt valamit tesz.

De Armageddont el még együtt sem kerülhetik!
De ezt a tévhitet a tömegekben mégis elültetik.
Szeresd inkább felebarátod, mint önmagadat,
Szeresd Istent és meglátod, örök életet ad!

Mit jelent Istent szeretni úgy igazából?
Mit jelent ismerni valójában a Bibliából?
Nem elég tudni és használni az Ő Jehova nevét,
Nem elég szeretni mindenkinek a saját kedvesét!

Hisz felebarátod neked is minden ember!
Hisz tudjuk mindenkit nem mindenki kedvel!
Mégis ezt kéri tőlünk szavában kedvesen,
Mégis erre buzdít, ha igazán őt keresem.

Találd meg Teremtőnket, míg még nem lesz késő!
Találd meg szereteted és szavad nem lesz sértő!
Találsz majd hozzá sok szerető segítőtársat!
Találsz még akkor igaz reményt és nem légvárat!

Ha majd egy késői napon visszagondolsz döntésedre,
Talán eszedbe jut e néhány soros kis versike.
Akkor örömmel emlékezhetsz arra, mikor olvastad,
Ha szavát, kérését ezután mégis megfogadtad.

Tudom, tudod, már az újvilágra utaltam az előbb,
Tudom, szeretnél éni még sok-sok évvel később.
Tedd tehát, mit kérünk e vers soraiban is tőled!
Tedd félre a gőgöt, tanulj, hadd halljunk mi is felőled!

Hisz az lenne a jó, ha mindenki megváltozna...
Hisz akkor a föld igazán lakható hely volna!
Ezért buzdítunk, kérünk és tanítunk, ha lehet,
Ezért keressük fel otthonukban sokszor az embereket!