Mennyei jó atyánk Jehova, oly kedves vagy hozzánk,
Bár mi sok rosszat cselekszünk, jót keresve nézel ránk.
Bár szeretnénk, hűek lenni - nem tudunk teljesen,
Te mégsem akarod, hogy bárki is elessen.
Ezért adtad szavad, hogy írják le nekünk is,
Jó tett és szeretet az élet útjára együtt visz.
Mit akarhatna az ember, a kicsiny porszem?
Nem érhetünk fel gondolataidhoz semmikor sem.
Te adtad a szavad, hogy vége lesz rövidesen,
Ám az ember Tőled mindig valamit elcsen.
Dacos kis gyermekek, kik nem hallgatnak az óvó szóra,
Magukat próbálják átformálni teremtőre-alkotóra
Pedig, mit feltalálnak, csak ellesik Tőled,
Mégsem akarnak még csak hallani sem felőled.
Mércédet most még mi meg nem üthetjük,
Mégis, ha követünk, kedvedet leled bennünk.
Miért figyelsz ránk? Hisz lettünk oly kevélyek,
Hogy tudományunk a teremtő képében tévelyeg.
Hisszük, hogy nélküled is megoldhatunk mindent jól,
De végül mindig valamit valaki jól eltol.
Türelmesen hívsz, tanítasz, a helyes útra vezetsz,
Mindebből láthatjuk, minket mennyire szeretsz!
Galádul cselekszünk, Te mégis tűrsz még,
Nem telt be gonoszságunk, nem mondtad: Elég!
Hogy változzunk, még van egy kevéske idő,
Egyszer talán, minden ember igazán felnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése