Kósza ujj mozgatás csupán minden irodalomi mű,
Legyen bár avitt, vagy friss és frenetikus "ízű"!
A soroknak se vége, se hossza, csak jönnek, s jönnek,
Igazán elolvasni sincs esélye mind egy versre éhezőnek.
Bátran ragadjunk ki belőlük egy marékkal itt és ott,
Biztos lesz bennük uncsi, és olyan is, mi megfogott.
Tehát miért is írunk mi, kik megszállottan szántjuk ujjainkkal a billentyűzetet? Mi is hajt bennünket? Milyen cél vezet? Szerintem sokszor nincs hajtásról, cél keresésről szó, csak jönnek és jönnek a sorok.
De ez értelmetlen! - mondhatná bárki!
Jobb érzés - egyszerűen csak úgy -, ha ezeket a sorokat nem csak mi olvashassuk.
Jobb, ha egy-egy embertársunk - talán - valamikor a jövőben visszaemlékszik egy versünkre és elmosolyodik.
Jobb, ha valaki olvasva egy másik agyszüleményt, elgondolkodik és valamit - talán - másképp kezd látni, csinálni, tervezni...
Jobb végezetül adni...
Talán léteznek olyan költők, írók, kik csupán a pénzért, elismerésért hajtják az igába a fejüket. De ezek csak rövidtávú sikerek lehetnek! Direkt nem nyugati műveket fogok most említeni... Gondoljunk csak Solohov "Emberi sors"-ára, vagy Tolsztoj "Háború és Béke"-jére! Bármennyire is "nemszeretem" módi van az orosz művek felé hazánkban, azt kevesen tagadhatják, hogy ezek a példaként idézettek - és még megannyi másik mű - A világirodalom óriásai közé tartoznak! De kevesen vannak akik - bár talán olvasták - el is tudnák mondani miről szólnak...
De vegyük akkor a német író óriást, Thomas Mann-t ki képes kapásból minimum 3 világhírű művének címén kívül akár még a tartalmukat is vázlatosan ismertetni...
Ugyanígy vagyunk a versekkel! Minket még sok-sok versre "megtanítottak" (házi feladatként kaptuk a megtanulásukat), de mára ezeknek a töredékére emlékszem csupán.
Ha csak két remekműről beszéljünk is - Petőfi Sándor Egész úton hazafelé; és Ady Endre Föl, föl dobott kő - Biztos vagyok benne, hogy valamikor ezeket tanultuk. De közel a 60-hoz, már nem biztos, hogy bármelyiket is sikeresen elmondanánk mindannyian - anélkül, hogy előbb átolvasnánk!
Mire hát ez a fékevesztetten sok mű? Biztos vagyok benne, hogy sok száz év múlva mai korunk művei közül is csak egy kettő lesz ismert, bár az archívumokban fellelhetők lesznek a többiek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése