Igen tudom, hogy nem ehhez voltatok hozzászoktatva. Manapság egy kicsit lanyhult a beírások sűrűsége itt.

De kérlek, értsetek meg, nem vagyok képes több erőt és időt rászánni, mert napi sok-sok órát kell robotolnom a betevő kevéske kis falatok előteremtéséért. Én vagyok érte felelőssé téve Teremtőnk előtt. Bár világunk ma nem eszerint van berendezve, hanem a női munka is szükségletté vált. Biztos, hogy ez nem helyes, bár sokan annak ítélik, de nem így lettünk megalkotva.

Akár kinevettek, akár nem, a felelősség a férfire lett ruházva. A feleség a segítője lett és nem a munkatársa. "Gazdasági szükségszerűség", mondják, de ez így egyáltalán nem igaz, mert ha szétnézünk, látnunk kell, hogy milliónyi férfi van munka nélkül, vagy olyan munkát köteles ellátni, mely jóval a képzettségi szintje alatt van. Ha hazaküldenénk a nőket (nem vagyok férfi soviniszta) a gyerekeket nevelni, és az otthoni teendőket ellátni, akkor ők is sokkal boldogabbak lennének. Gondoljunk csak bele, hogy mióta van ez a feszített életütem? Hát azóta álltak a nők is tömegesen munkába. Azóta esnek szét a családok - aminek valljuk meg őszintén pont a nők, a szeretett édesanyák lennének az összetartói, de most erre már nincs erejük, mert azt elszívja a munkahelyük. Nem akarom őket kalodába zárni, nem akarom arra sem kötelezni, hogy otthon üljenek. De nekünk kellene férfi társaim a családot, mint család fenntartóknak ellátni! No de félre a sehova sem vezető polemikus eszmefuttatással!

Nem érdekes, hogy mi van az én erőmmel, mert csak az számít, hogy teremtőnk mit akar és mit segít, hogy az akaratának cselekvésben a lehető legtöbbet tudjunk részt venni. Hát ezért óhajtok én is munkahelyet váltani, hogy több erőm maradjon és az időmmel is jobban tudjak gazdálkodni. Majd meglátjuk, mi lesz az eredmény a közeljövőben...

A változás igénye

Valami hajt, valami mást kell tenni, hogy élni bírjak!
Nehéz az élet a mai helyzetben, ki ezt nem látja az vak.
De érzem, hogy ez nem helyes, nem vagyunk elég kitartóak,
És tudom, hogy ez nem jó, ezért szükséges, hogy változtassak!

Lassan eljön az idő, hogy tudjam, merre kell lépni,
Jehovának tetsző, tevékenyebb - egyben nehezebb - életet élni.
Most nem vagyok elégedett azzal, mi körülöttem van,
Hangot is adok neki, de csak így, csak halkan.

Nem akarok én senkit sem megbántani érték ítéleteimmel,
De másra vágyok, mást tennék én teljes szívvel, nagyobb hévvel.
A szolgálat lételemem, mégsem tudok most részt venni benne,
Talán, ha egy jobb és rendezettebb munkahelyem lenne...

Igen, még nekem is igényem van a változtatásra,
Felesküdtem a szolgálatra és itt találtam sok barátra.
Hiányzik - tudom nem csak nekem - e szoros együttlét,
Mert ez adta eddigi életem szeretett lényegét.

De tudom, Jehova nem azt várja el tőlünk, amire most nem vagyunk képesek,
Ezért várok, s szép csendben másik állás után nézek.
Talán megérthető, hisz ez most kifáraszt, kiveszi az erőm,
S nem is boldog most velem az én szeretett nőm!

Miért kérded?

Miért kérded tőlem, hogy én mit akarok? Világos, hogy TÉGED!
Miért nem látod, hogy egész életemben csak te érted élek?
Mert tudod, egész életemben csak veled akartam lenni!
Mindig csak a jót - s mi neked a kedvedre való azt - tenni!
De sokszor gyenge voltam, mást tettem, mit megálmodtam,
S most ezért kettőnk között sokszor csak tiszta háborúság van!

Bár nem kívánom ezt - még az ellenségemnek sem,
Mégsem értem meg sokszor, mit kíván, mit vár el tőlem a kedvesem.
Elbeszélünk bizony egymás mellett, ebben az évek alatt nagyon jók lettünk,
S közben fut, rohan felettünk az idő, elenyészik közös életünk.ű
Fejemben - mily jó - látok egy békésebb, egy jobb világot,
Hol vita helyett megértés kapsz tőlem - és sok-sok virágot.

Mert megérdemled, tudom és érzem, még mindig szeretsz,
Csak a betegség csüggeszt, mellyel küzdelembe keveredsz.
Miért kérded, hogy én mit kívánok, mire vágyok?
Csak a jó szóra és megértésre, s forró csókjaidra várok.
Miért kérded, miért nem közeledsz hozzám akkor?
Mert elcsüggeszt, mikor hallom, mennyire meggyötör a kór.

Meglepődsz?

Gondoltad volna, hogy valaha TE is ide jutsz?
Hogy egyszer még saját életedért is versenyt futsz?
Ha hiszed - ha nem - most már veled is ez a helyzet,
Tetteid talán felmentenek, talán követelik fejedet.
Nincs kiút - neked is be kell állnod a futók hosszú sorába,
Akár változni akarsz, akár olyan vagy, ki beletörődik sorsába.
Tied a választás, de indítékaid és tetteid vádolnak, vagy védenek,
Te döntesz, a pusztításnak élsz, vagy átadod magadat az életnek!
Ki ezt a versenyt becsülettel végigfutja, az már mind győztes,
De hogy kitartasz, vagy bármikor, bárhol feladod - TE döntesz!
Mert ki más élhetné le az életedet TE helyetted?
Vagy indítékaid s tetteid kinek az álarca mögé helyezheted?
Teremtőnk - Jehova istenünk - Ki minden élő bírája,
Egyben a leplezetlen éleslátásnak is a királya!
Nosza rajta! Mutasd meg TE mit akarsz hát!
E gonosz világban - vigyázz! - nincs sok igaz barát!
Bár a tét nagy és sok-sok élet múlik rajta,
Az ember ma önfejű, s nem együttműködő fajta!
Jóságra jóval válaszolni - ma a gyengeség jelének tartják,
S magukat félelemből mindig szilárdnak, erősnek mutatják.
De a felszín alatt a legtöbben magányosak és igencsak félnek,
Bár ezt bevallani nem fogják, erről inkább nem is beszélnek.
Pedig igazán a jósághoz kell most a szokottnál is nagyobb erő,
Mellyel csak Teremtőnk támogatásával állhatunk elő!


...


Siess, mert az idő már számodra is rövidre van szabva,
Neked kell tenned, hogy börtönödből kijuthass a szabadba!

Egyszer...

Egyszer véget ér minden rossz, mit most magad körül látsz!
Egyszer nem azt kapod, mit megszokásból manapság vársz!
Egyszer meglepetésre mégis jót tapasztalsz, kellemeset, szépet,
Egyszer végleg megváltozik az általunk ma látott képlet.

Visszafordíthatatlanul, gyorsan közeleg a nap, melyen eltűnik,
Mai rút világunk - és még emlékeinkből is szép lassan kiveszik.
Senki sem hozhatja vissza, bár néhányan visszasírják majd,
Bizony el is veszítik ezért a lábuk alól a talajt.

Egyszer megérti mindenki, ki megéli azt a napot,
Egyszer felfogja, minden igaz, mit istenünk mondott!
Egyszer ráérez a jólét igazi - felejthetetlen ízére,
Egyszer - s mindenkorra visszaretten, ne legyen a halálnak kitéve!

Mert ki nem enged a szép szónak, annak nincs helye abban a világban!
Mert ott az ember Istenével, s az embertársaival is jóban van!
Mert nincs mit félteni a másiktól, mert neki is meg van mindene,
Mert megígérte Jehova - hát megad neki mindent az istene!

Egyszer már nem is emlékszel majd a mai rút világunkra,
Egyszer természetessé válik, hogy mindenki rátért a jó útra.
Egyszer azután már nyugodtan hajtod álomra a fejed,
Egyszerűen már biztos lehetsz benne, IGEN, neked itt a helyed!

Hazaérkeztél, nincs már benned semmi kétség,
Hazaértél, s lelkedet már nem nyomja semmi vétség,
Hazajutottál, mert igazán arra a világra lettünk teremtve,
Hazakerültél, s már élhetsz bele a végtelenbe!

Eljött az idő!

Eljött az idő - és a gondok egyre csak szépen sorjáznak...
Eljött az idő - kik viharával szembeszállnak, bizony ronggyá áznak!
Eljött az idő - hát hol találhatsz előle bizton menedéket?
Eljött az idő - mely apa, s fia közé is beveri az éket!

Mondd! Mire jó a pénzhajhászás, mire ez nagy rohanás?
Mondd! Nem kéne inkább egy kis pihenés és megnyugvás?
Mondd! Az életed - Te - miért éled? S miért épp így?
Mondd! Nem tanultad meg, hogy valamiben higgy?

Igen, eljött már az ideje a harsányan zengő szónak,
Mit szerte a világon Jehova szolgái egyre csak szólnak.
Eljött már az ideje, de nemsoká elhallgatnak isteni parancsra,
Eljött az idő, és mi régóta várunk már e dicsőséges napra.

Hát - ha Te nem érzed szükségét a változásnak, magadra vess!
Megnyugvást, oltalmat akkor bizony máshol keress!
Hát - nem érted, hogy nincs más lehetőség, nincs már kiút?
Megnyugvást csak az ad, ha hiszed és szolgálod a FIÚT!

Eljött az idő! A gondjaink lassacskán a múlté lesznek!
Eljött az idő, hogy kik szembeszállnak, azok el is vesszenek!
Eljött az idő! Világosan látszik már a kész menedék!
Eljött az idő, s apa a fiával együtt porszemnyi növendék.
 
Porszemek, hisz ily aprók vagyunk Teremtőnk kezében!
Porszemek, melyek mellette szeretnének maradni szépen.
Porszem, amely mégis nagyra lát, s égre tátja szemét, száját,
Porszem, aki nem látja át Mennyei Atyánk tökéletes logikáját!

Mert íme eljött már az idő, hogy beleborzongj Te is!
Felkészülten várod, hogy egy teljes világot végleg elveszíts?
Mert elérkezett, betelt az idő, mi e világra van szabva,
Felkészülten várod az új világot - Jehovával együtt haladva?

Haladunk a vég felé

Drága mennyei atyánk, Jehova istenünk,
Jól tudjuk, neked köszönhetjük földi életünk.
Bár e sátáni világ tagad és mindig ellenáll,
Látjuk, elindult a föld megtisztításának teve már.

Mi vagyunk a tanúi nagy ígéreteid teljesedésének,
Neked szól szánkból a szívünkből jövő ének.
Áldunk és szeretettel vetjük alá magunkat akaratodnak,
Előre látva már a világot, hol az ember szabadon alkothat.

Miközben az emberiség retteg a rá váró eseményektől,
Bár elkerülhetnék, nem akarnak hallani az igazság felől.
Mondjátok, miért vagytok ennyire megrögzötten önfejűek?
Mire jó, hogy továbbra is Sátánhoz maradtok hűek?

Hisz látjátok, világa csak a romlást mozdítja elő,
Ezért bukása - törvényszerűen - hamarosan eljő!
Recseg és ropog, minden eresztékében vészesen inog már,
Én legszívesebben - ha tehetném - már holnap kidobnám!

De látom, még sok ember várja megnyugtató válaszainkat,
Sokukra jóságod, szereteted - szelíd kérésed - velőig hat.
Még tanítani kell őket a Te utaidra drága atyánk, Jehova,
Szellemed erejével haladnak, Te vagy mindannyiunk mentora!

Értük vársz még, s hogy mi is elhagyjuk gyarló hibáinkat,
Kétségbe sem vonhatja senki, mindenek feletti igazságosságodat!
Drága mennyei atyánk, jóságos Jehova istenünk,
Neked köszönhetünk mindent, Te tartod fenn életünk!

Mit érnek javaink?

Sok pénzed van, sok aranyad? Gyűjtöttél magadnak sok javat?
Igazából mégis nincstelen vagy - mert mid van - mindet kaptad!
Csak bérlők vagyunk a föld felszínén, nem tulajdonosok,
Tetteinkről hamarosan Istenünk - akarjuk, vagy sem - ítélkezni fog!

Nézz körül! Mire mentünk e nagy önállóságunkkal?
Mit ér az élet, amit folyton a harc, a gyűlölet ural?
Hova vezetett e gyors technikai fejlődés - félek, hogy félre,
Nem mindig a megfelelően megválasztott emberek álltak az élre!

Ha meghalsz, ugyan elviheted-e, mit olyan nagy gonddal gyűjtöttél?
Élvezheted-e tovább a kényelmet, mire vagyonoddal szert tettél?
Ha csak ennyi lenne az élet, hát a tolvajt el miért ítéled?
Élni szeretne csak, úgy, ahogy életedet te is éled!

Mit érnek a javaink, ha még magunknak sem használunk velük?
És milliónyi embert fordítanak - már most is - ellenünk!
Mire jó a gazdagság, ha nem használ az emberiség javára?
Mert egy maroknyi csoport kerítette mára ezt a hatalmába!

De tudd meg, nemsokára nem így lesz a földön az élet,
Mert minden ember szolgálni fogja az egész közösséget!
Tiszta, rendezett környezetben gondtalanul lehetsz majd vidám,
S én is ott leszek, ha rólam úgy dönt majd Jehova, a bírám!

Térjetek észre!

Saját léted a tét, s most nem csak egy játékban!
Kaotikus világunk - láthatod - vesztébe rohan!
Önző emberek alkotják köröttünk a tömeget,
Érdekük a tiszta szeretetnek utat nem enged!

Hogy is lehetne boldogabba, szebbé szenvedő földünk?
Mikor nem dobjuk le a gyermekruhát, mit kinőttünk!
Még mindig csak saját jólétünk lebeg szemeink előtt,
Pedig jól látjuk, hogy ez az út már réges-rég bedőlt.

Furcsa csodabogár, ki más jólétét aktívan munkálja,
Nincs ki a négy kereke - mondják - hisz önző útjukat utálja!
Hiába tesz jót, róla nem így beszélnek egymás között,
Hiába mutat jó példát, mégis sokaknál falba ütközött.

Pedig a jövő a szeretet útját járók személyes birtoka,
Önző és gonosz ember semmiképp sem juthat be oda!
Hát Te, ki e szavakat most - tán elgondolkodva - olvasod,
Térj észre, gondold meg, Jehova követeit hogy fogadod!

Ők szelíden csak kérnek: Gyere Te is közénk boldogan!
Hogy jó atyánk életben tarthasson, s élhess Te is jogosan!
Már miért akarnál meghalni, ha jobb életed is lehetne?
S ehhez csak néhány órát kellene feláldoznod hetente.

Mi segítünk, hogy közelebb kerülhess alkotónkhoz,
S részesülhess mind ama áldásból, mit ez magával hoz.
Csak vesd alá magad ésszerű elvárásainak, törvényeinek,
Mert Ő szívesen, s bőkezűen ad majd életet mindenkinek.

Természetes...

Éjjeli fény világít a szobánkban, s ez természetes,
"Tiszta" vizet ihatunk, s ez bármikor lehetséges.
Bőséges ételkínálatból választhatunk, s ez nagyon jó,
Közben földünk komplett szemétlerakóhoz lesz hasonló!
Kizsigereljük, mit csak kölcsönbe kapott az ember,
S közben Teremtője szemébe nézni sem mer!
Legbelül tudja, érzi, hogy a gondok forrása ő saját maga,
De belegondolni sem mer - van anélkül is elég baja!
Hisz akkor minden tettünkért számot kéne adni,
S ki tudna saját szemében így igazságos maradni?
Márpedig, ha nincs az embernek kellő önbecsülése,
Milyen lenne járása - tettei, s lenne délceg ülése?
Megsemmisítő a tudat - nem felelünk meg a mércének,
Záporoznak bennünk a vádak, gyűlnek a rossz érzések.
Fordulj hát Teremtődhöz Te balga ember!
Kérd segítségét, s Ő bajodból biztosan kiemel!
Csak Ő tudja, mi a jó a mi számunkra,
A feltételeket is bizony, csak Ő szabhatja!
Hívd segítségül az Ő nagy Jehova nevét,
Fogadd el vezetését és fogd meg feléd nyújtott kezét!