A barika csak szép csendesen béget,
Nagylelkűn a szőrét adja te érted.
Lesz neked belőle meleg bélelt dzseki,
Pedig ez az, ami őt is melegíti.
S bár te az életét is magadnak kéred,
Mégis reméli, egyszer tán megérted:
Élete kell Neki, csakis egyedül neki,
Egész álló nap mindig csak ezt bégeti.
Szelíden tűri, mit gazdája vele tesz,
A végén úgyis finom birkapörkölt lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése