Házasság...

Mi is lenne velünk ha ti nem lennétek?
Mit érnénk, ha erőnk néha el nem vennétek?
Mire is való az ember a párja nélkül?
Ha belegondol valaki, hát beleszédül...

Nők, nők, ti vagytok nekünk az élet,
Nők - férfi nélkületek nem is élhet!
De én most, amint látod, mégis csak élek,
És ezért bizony senkivel sem cserélek!

Lágyságot hoztok jelenlétetekkel nekünk,
De perlekedéseteket is el kell viselnünk...
Szeretünk titeket - egy részünk vagytok,
Szeretünk titeket önmagatokért, ha hagytok.

Ti vagytok a mi énünk szebbik fele,
Hisz egy test a férfi és az ő neje.
Jóban és rosszban fogadtunk egykor hűséget,
Tegyük félre a ma kedvelt önző hülyeséget.

Csak akkor tudunk boldogan élni örökké,
Ha nem válik egyikünk szolgává, a másik főnökké.
Társai lettünk a másik életének fogadalommal,
Ezt tanúsíthatjuk az esküvői sokadalommal.

Végtére nem lehet külön-külön boldogan együtt élni,
A mások rigolyáitól minduntalan csak félni,
A férfi és a nő épp ezért lehet egy boldog pár,
Ha saját önzésén egyszer végre túljutott már.