Kedvesem

Oly jó látni téged mindig kedvesem,
Téged, ki szívem kell, hogy nagyon szeressen.
Becézgessük egymást szépen csendesen,
Hogy az összhang köztünk mindig meglegyen.
Minek jó veszekedni, kiabálni,
A másiknak mindig ellenállni?
Ocsmány beszéd szánkat el ne hagyja,
Hisz nyelvünket mindig a szívünk hajtja.
Inkább néha mi hallgassunk el,
S ne menjünk a falnak fejjel.
Tudom, könnyebb mindezt így leírni,
Mint a bennünk lévő indulatot lebírni.
De egyszer-egyszer arra is gondoljunk,
Mi fűtötte a szívünket a másikért nálunk?
Amiért egymást régen megszerettük,
Azt mi el sohasem vesztettük.
Csak nem azt nézzük már a másikban,
Elmerült egy másik gondolati síkban.