Szabadság

Manapság nagyon sokat beszélnek róla, de ugyan tudjuk-e, hogy mit is jelent valójában? 

A Wikipédiában a szabadság értelmezései:

• A szabadság általában idegen erőtől való függetlenséget jelent. Ily értelemben lehet fizikai szabadság, vagyis lehetőség (képesség) valamit tenni vagy nem tenni. A fizikai szabadságot erőszak („vis”) vagy erőhatalom („vis major”) zárhatja ki.

• Személyes szabadság a szabad mozgás, a test szabad használata, mely büntetőjogi védelem alatt áll, és csak a törvényben meghatározott esetekben és formák között szorítható meg (személyi szabadság korlátozása). A személyi szabadság el nem ismerésen és intézményesítésén alapult az ókori rabszolgaság, a rabszolgatartó gazdasági rendszer, a középkorban a jobbágyok földhöz kötöttsége.

• Az erkölcsi szabadság az ember akaratelhatározási szabadságát jelenti, ebben a formában az akarat és akaratszabadság szinonimája. Az akaratszabadságot általában csak az embernél lehet értelmezni, míg az emberen kívül eső természetet kötöttnek vagy nem szabadnak tekintik, mivel a szükségszerűség jellegével bíró természeti okság törvényének feltétlen uralma alatt áll.

• A jogi értelemben vett szabadság kiterjed mindarra, amit a jog szerint tenni lehet.

• Költői vagy szélesebb értelemben alkotói szabadság 

          (http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadság_(filozófia)

Abszolút szabadság ugyan létezik, de hasztalan, mert mint azt már egy ókori bölcs ember is megírta:

(1Korintusz 6:12) Mindent szabad nekem, de nem minden hasznos. . .

Miért is? Hát, ... leugorhatnánk a Grand kanyon egyik sziklájáról ejtőernyő nélkül, de bizony az egészségünkre nézve nem lenne hasznos. Lemerülhetnénk egy súlyos nehezékkel a testünkön a delfinekkel együtt, hogy megfigyeljük a a vadászatukat, de valószínűleg ez lenne az utolsó tettünk ebben a világban. Tehát sok mindent megtehetünk ugyan, de saját jól felfogott érdekünkből önmagunkat korlátozzuk.

Eddig gondolom világos, és mindenki egyet is érthet vele, egy ember sem nagyon szállna ezzel vitába. De ha már a viszonylagos területre az emberi kapcsolatok világába tévedünk, akkor már nem annyira tiszta a kép (ahogy azt a szabadság meghatározása is mutatja fentebb). Itt akadhatnak olyan területek, ahol érdekütközések, világnézeti letérések, eltérő vérmérséklet eltérítik az emberek felfogását a szabadságról - persze általában a saját érdekeik érvényesítése mentén!

Hol van hát, és egyáltalán létezik-e olyan vezérelv, melyet követve a lehető legkisebb érdeksérelmet okozva gyakorolhatjuk a saját szabadságunkat?

Talán az asszertivitás? Bár sokak számára még idegen ez a fogalom, de egyre inkább meghonosodik a magyar nyelvben. Alap jelentése jogot formálni valamire. De általában ennél összetettebb jelentéstartalommal ruházzák fel. Valahogy úgy lehetne leírni, hogy mindenben olyan megoldás megteremtésére való törekvés, ahol mind a két fél nyertesnek érezheti magát. Tehát úgy érvényesíteni a saját érdekeinket, hogy közben a másik fél érdekei a lehető legkisebb mértékben sérüljenek - még abban az esetben is, ha ehhez le kell mondanunk az érdekérvényesítésünk egy részéről a többiek érdekében. Lehetséges egyáltalán ilyen szemléletmódot kialakítani a mai önző világunkban és elég ehhez az, hogy asszertivak legyünk?

Mint hívő ember, azt kell, hogy mondjam, hogy lehetséges, de nem elég hozzá csak az asszertív viselkedés! A megfelelő vezérlő elvnek egyben az istenünkhöz vezető út alapelvének is kell lennie!

Mi is ez? A szeretet! Pál által a Bibliában leírt szeretet himnusza (Korintusziakhoz írt 1. levél 13. rész 4-7 versei) szerint most néhány szóban nézzük át, miért csak ez lehet az igazi indító ok?

A szeretet mindent elhisz – itt nem vak hiszékenységről van szó, hanem olyan magatartásról, mely feltételezi (ellenkező jelzések hiányában), hogy amit a másik fél mond, vagy tesz, azt jóhiszeműen teszi ill. mondja! A szeretet mindent kitartással tűr – ide is vonatkozik az előbbi korlátozás. A szeretetnem keresi a maga hasznát – együtt örül a másik sikerének még akkor is, ha éppen maga akarta volna azt a célt elérni! A szeretet nem kérkedik – tehát nem mond, vagy tesz olyat, amivel sárba tiporna másokat! A szeretet nem fuvalkodik fel – tehát nem helyezi magát a többiek fölé! Igaz, hogy ha körülnézünk – és talán magunkban is - pont az ellenkezőjét fogjuk most látni. A szeretet nem féltékeny – és itt most nem csak a férfi és nő közötti intim kapcsolatról van szó! A féltékenység jelentheti a másik ember sikereinek, anyagi javainak irigylését is! A szeretet nem viselkedik illetlenül – ehhez gondolom nem kell külön kommentár! A szeretet nem keresi a maga hasznát- mivel azzal mások érdekeit sértené! A szeretet nem válik ingerültté – mert az ingerültség idején nem a józan gondolkodás, nem a szeretet motiválja az ember cselekedeteit és beszédét! A szeretet nem tartja számon a sérelmet – érthető,ha számon tarjuk a sérelmeket, akkor képtelenség az adott ember felé szeretettel fordulnunk! A szeretet nem örvendezik az igazságtalansággal, hanem együtt örül az igazsággal – bár ahogy mondani szokták, a legszebb öröm a káröröm, de az, aki így örül, nem szeretetet mutat, hanem annak hiányát! Még akkor is, ha néha mindannyiunkkal megesik az ilyen fajta „öröm”!

Végezetül a szeretett hosszútűrő és kedves! Hát ezek a tulajdonságok nem igen népszerűek manapság! De ha belegondol az ember, akkor be kell látnia, hogy ezek nélkül olyan a személyiségünk, mint amiről Pál beszélt a Timóteuszhoz írt 2, levele 3. részének első 5 versében:

(2Timóteusz 3:1-5) Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek.

2 Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak,

3 természetes vonzalom nélküliek, olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők,

4 árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők,

5 akiknél megvan az Isten iránti odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak bizonyulnak; és ezektől fordulj el.

Nem hiszem, hogy jóérzésű emberek ilyen tulajdonságokat szeretnének maguknak! Mégis, a közhangulat, a világ egésze azt mutatja, hogy ma igenis ilyenek az emberek!

Vagyis elmondhatjuk, hogy a mai helyzetből igenis csak a Biblia mutat világos és egyértelmű, nem változó kiutat! A több ezer éve leírt gondolatai még napjainkban is gyakorlatiasak, hasznosak és igazak!

in memoriam 21. 12. 2012.

Megkérdezhetitek, miért ennyire egy kaptafára készültek az utóbbi néhány nap versei...

Hát akármennyire is tudtuk, hogy 2012. 12. 21-e nem lesz az armageddon időpontja, az emberi elme túl bonyolult ahhoz, hogy működését értsük. Bizonyosan valamennyire befolyásol bennünket is ez az általános pszichózis.

De nem is baj! Elvégre most az emberek többsége úgy véli, hogy megint évtizedekre megszabadultunk ettől a fenyegető eseménytől. Pontosan ugyanúgy, mint eddig mindig, ha egy rossz számításon alapuló, vagy félreértett jeleket hangoztató jóslat nem jött be. De most mégis más a helyzet!

A világban pont ezért  most egyfajta megnyugvás is tapasztalható. Ha volt eddig valamekkora odafordulás, hát 22-étől inkább kiábrándulás lett belőle. A többség elfordul minden ilyen "ijesztgetéstől", még akkor is, ha mi váltig állítottuk, hogy nem lehet ez az időpont a "világvége" napja. Hogy miért használtam a világvégére az idézőjelet? Azért, mert ez nem a világ vége lesz, csak az emberiség mai világának lesz ekkor vége. Az emberiség egy része megmenekül, sértetlenül átvészeli e fergeteges pusztító vihart, ami ellen semmi - és itt most szó szerint kell venni a semmit - sem fog tudni megvédeni! Akárhova is elbújhatunk, készíthetünk bármilyen erős búvóhelyet, vagy elrepülhetünk a csillagok közé, de a pusztulás mindenütt utoléri azokat, akik nem állnak még azelőtt a tanítványok sorába, mielőtt Jehova azt mondja, hogy bevégeztetett! A pusztítás nem vaktában fog történni! Erről biztosít a Biblia is mindannyiunkat.

(Máté 24:40-42) . . . Akkor két férfi lesz a szántóföldön: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják; 41 két asszony őröl majd a kézimalomnál: az egyiket elviszik, a másikat otthagyják. 42 Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok.

Igen, ez még nem jött el! De a körülöttünk zajló események azt jelzik, hogy mélyen benne járunk az utolsó napok idejében! Sőt már az utolsó próféciák teljesedését látjuk!

Tehát bármennyire is csábító lehet az a gondolat, hogy elmúlt a veszély, az igazság az, hogy az napról-napra egyre nagyobb! Nem fogok azért mást mondani, mert sokaknak az tetszene!

Most már nincs konkrét időpont, mely a világban terjedne, tehát mostantól bármelyik nap lehet az a nap. amikor az események meglódulnak! Ez véresen komoly! Emberéletek múlnak rajta!

De most mennem kell, dolgom van....

Meghívó

Nincs értelme e világnak, nincs kiút számára!
Egyre csak a - vak vezet világtalant - útját járja!
Esik szét, recseg-ropog, mégis szövögetik álmait,
Mintha frissen s újszülöttként állhatna ma itt!
Látják a szakadékot, kormányoznak is észvesztőm,
Reménykedve, hogy valaki egyszer csak valami csodát tőn!
De a csodák ideje még nem jött el, a megmentést el nem fogadják,
De szidni fogják magukat, ha az eseményeket saját szemmel látják!
Hiába hangzik egyre: Jöjjetek! Szolgáljátok Jehovát!
S a szeretet istene egy új rendszerbe visz titeket majd át!
Szelíd szóval tanítanak, de ha elküldöd őket, hát elmennek,
Keresnek mást, s tovább szolgálnak az Istennek!
Ha Te nem vagy hajlandó az élet útját választani,
Magadra vess, ha az áldást Jehova nem fogja rád kiárasztani!
Nem ő lesz a hibás, amiért Te nem álltál mellé,
Hogy mindenki éljen, Ő azt szeretné!

De az életnek ára van, szeretetben kell élni!
A többi embernek egy jobb jövőről beszélni!
Hogy megtartsák mindazt, mit fia parancsolt,
Tanítani mindazt, mit földön létekor szólt!
És élni az életet úgy, mint ahogy Ő mutatta,
A példát itt létekor világosan elénk adta!

Ennyire egyszerű, csak alázatos szív kell hozzá,
S harcolni, hogy szívünk ne válhasson gonosszá!
Gyere Te is, csatlakozz a nagy sokasághoz!
Élvezd majd a jó létet, mit az új világ hoz!

Nem olyan...

Nem vagyok mára már senkinek sem érdekes,
Nem számít mi történik velünk semmi sem lényeges.
Olyan időben élhet ma az ember, mely sok mindent sejtet,
Olyan helyzet jön, hol soha nem látottan nehéz lesz a helyzet.

Nem tudod, ki lesz akkor olyan barát, hogy hozzá fordulhatsz,
Nem csak elvár, de tudod kapsz és te is jó szívvel adhatsz!
Olyan emberekkel vedd körül magad, kik rád figyelnek,
Olyanokkal, kik őszinte szeretettel szolgálnak istennek!

Nem lehetsz annyira elvakult, hogy ne is láss!
Nem élhetsz sokáig, ha teremtődnek nem vagy hálás!
Olyan világban élünk, mely eltakarja, mi igazán fontos lenne,
Olyan emberek közt, kik magukban sem hisznek, nem hogy Benne!

Nem vagyunk méltók Hozzá! Mércéjét meg sem közelítjük!
Nem is akarunk tanulni Tőle, és uralmát eleve elvetjük.
Olyan kedvesen kérlel, s figyelmeztet útjaink végére,
Olyan régóta hírdetteti, végül mégis sor kerül ítéletére!

Nem feledkezik meg jó tetteinkről a mi Jehova istenünk,
Nem mindegy hát, hogy mit, de az sem, hogy miért teszünk!
Olyan tetteket vár el, melyek szívünk szeretetéből fakadnak,
Olyan embereket keres, kik viszonzást nem kérve, önmagukból adnak!

Nem olyan körülöttünk a világ, hogy mindez azonnal feltűnjön!
Nem olyan a közszellem, hogy a szeretet szabadon repüljön!
Nem olyan emberek kellenek, kik mondják, de nem teszik!
Nem olyan tettekkel - hol nincs szeretet - mert az Neki nem tetszik!

Az írás anatómiája...

Mint mindig, hát most is csak járnak az ujjaim a billentyűzeten.
Abbahagynám, de valami hajt és érzem belül, hogy nem tehetem.
Még nem tudom, mit fogok elmondani, mire hívom fel a figyelmet,
De remélem ettől függetlenül kapok tőletek egy kis kegyelmet.
Tudjátok, mindig írás közben derül ki, mivé is válik a mű.
Néha csak ömlik a szó, néha oly lassan csepeg, hogy az szörnyű!
Ez egy különleges állapot, szinte nem is vagy önmagad ura,
Püfölöd a klavit, s ami kialakul sokszor nagyon fura.
De jár a kezed, mert ez a belső kényszer csak így enyhül,
Hiányzik a folyamat, amit ha írsz, akkor élsz át itt legbelül.
Miért is írunk? Szerintem a folyamat vegykémiája hajt és űz.
Azért az érzésért magáért, mit így átélsz, belül éget a tűz!
És persze magad is kíváncsivá válsz, hová fog fejlődni az egész.
Mit tudattalanul már sokkal előbb, önmagadban megélsz.

Ez is egy szösszenet csupán...

Most már kis híján bekattanok! Jót szeretnék tenni, de mindig másképp sül el... Szépen, lassan felőrlődnek a tartalékjaim. Most már nincs illúzióm, nem lesz jobb ebben a világban! Végleg koncentrálódnak az anyagi erőforrások, a politikai hatalom is egyre kevesebb ember kezébe kerül. A föld egyre szennyezettebb.

És még mindig nem látják be, hogy az, amit már ezer évekkel ezelőtt leírtak, az most, napjainkban szóról szóra teljesedik!

Igaz, ez most nem segít nekem. De legalább egy halovány reménysugár van előttem, és folytonosan világítja az utamat. Ettől még akadályok gördülnek az utamba, sok ember tesz olyat, ami nem segít, sőt... mégis megpróbálok egyre derűlátóbb lenni. Mert van rá okunk!

De erről már írtam! Nem is értem, néha miért folytatom, hisz már mindent leírtam, amit le akartam írni. De állandóan ismételni kell, mert nem kaptok észbe! De hát, ezt is megírták már kb. 2000 évvel ezelőtt!

Életünk hullámvasútja...

Nem hittem, hogy egyszer még eljutunk ide,
Hogy nem lesz pénzünk tényleg semmire.
Igaz, a népi mondás rég kijelölte életpályánk,
Egyszer fenn, egyszer lenn s most épp a nélkülözés vár ránk.
Ha tudod, hogy elesel, leülsz - mondja a bölcselet,
Mégis folyton-folyvást megesik velünk e baleset.
Ezt a hibát nem követem el ismét, fogadkozunk szüntelen,
Még sincs ember, ki előre látná s maradna bűntelen!
Csak botorkálunk, vakon lépdelünk a jövőnk felé,
Mégsem rakjuk a világos irányítást lépteink mellé!
Pedig az isteni bölcsesség békés és szerető,
Pénzért ilyen, bizony sehol sem szerezhető!
Mert ki az, ki mindent előre láthat, és segíthet?
Ki eléd egy örök életre lehetőséget is tehet?
Ki, ha megtartod világos és egyértelmű parancsát,
Armageddonon is sértetlenül repít majd át.
Szeresd ellenségedet, így szól fia parancsa,
Ki ezt betölti, a többit már mind megtartotta!

Csak élni?

Miért nem jó, ha csak úgy élünk bele a nagyvilágba?
Miért hiszi az ember, hogy szellemileg még mindig árva?
Miért vágyik anyira egy kellemes meghitt szóra,
Ha oda se figyel az éppen azt mondóra?
Ha fáj, mit teszel, mond miért nem változtatsz?
Ha tudod, hogy rossz, mellette mégis kitartasz?

Értelmetlen dolog csak a pénz után futni,
Értelmetlen, hisz nem tudsz vele előbbre jutni!
Értelmetlen a sok "bölcs" könyv is, mit eddig írtak,
Hisz írói isteni bölcsességgel sosem bírtak!
Hisz te is látod, rohanunk a szakadék felé,
Hisz érzed és tudod, a döntés az emberé!

Te döntesz hát saját sorsod alakulása felől,
Te forgácsolod szét, vagy építed jövőd - ez egyszer eldől!
Te adhatsz csak értelmet saját életed útjának,
Nem kell csatlakoznod a csordához, hisz ők csak bujkálnak!
Nem azért élsz, hogy döntéseid helyetted mások hozzák meg!
Nem rájuk kíváncsi - ha reád néz - a te istened!

Gondolod örül, ha csak egy vagy az emberek tengerében?
Gondolod, mégis nem egyéniségek mind az ő szemében?
Gondolod, helyeslőn tekint e balga ember tömegre?
Inkább néz jó szemmel arra, ki gondolkodni szeretne!
Inkább kéri, gyere s tanulj szeretetet, hogy örökké élhess!
Inkább kérd Öt, hogy te is szeretettel félhess!

Igen szeretettel félhess, hogy ne keljen rettegned!
Igen, mert mindenképpen azt kell, ha szavát megveted!
Igen, gyermeki alázattal kell hozzá fordulnunk!
Mert tudjuk, hogy ismerethez csak tőle jutunk!
Mert az élet forrásai is az Ő kezei közt vannak!
Mert kik nem állnak mellé, nem sokára meghalnak!

Egy kis képtelenség - ,miért nem gondolkounk?

Na, ilyen képtelenséget is régen hallottam...!

Azt terjesztették, hogy várni kell az angyalokat és be kell őket engedni, azután, hogy az ajtónkban köszöntöttük őket... Azt, amit kívánunk illetve kérünk istentől, azt pedig le kell írni egy levélbe... és fehér gyertyát kell gyújtani, mely minimum 24 órán át ég, stb...

Ha teremtőnk azzal a céllal küld hozzánk angyalokat, hogy beszéljünk velük, akkor azokat mi emberek látjuk is! Ráadásul az angyalok számára nem kell kinyitni az ajtót és egyéb hókusz-pókuszt végrehajtani... Ők a falon keresztül is bejönnek, ha akarnak.

Ha jól belegondolunk, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy egy ilyen külsőségek melletti szertartás nem származhat a Bibliát is ihlető istentől. Miért? Azért, mert a legtöbb hozzákapcsolódó esemény mentes volt a külsőségektől! Igaz, volt néhány olyan is, mely különleges kijelentést tett szükségessé a zsidóktól. Ilyen volt a szövetség kötés, a szövetségláda és a templomi előkép - a sátor - elkészítése és felszentelése, valamint az az eljárásrend, mely odavezetett, hogy Áron és leszármazottjai felkenettek papként. De a későbbiekben már sallangmentes kapcsolat volt a jellemző! Teremtőnk akaratát prófétákon keresztül közölte és velük néha szemtől szembe, néha álom által, néha angyali közvetítőkkel közölte azt amit akart. (pl Dániellel a Hiddekel partján - Dániel 10:4).

Az ellenpélda is benne van a könyvben! Saul király elment az endori boszorkányhoz és kérte, hogy idézze meg neki Sámuelt. De Saul nem látta, csak a boszorkány. Saul tette ráadásul ellentétes volt Jehova akaratával.

Mivel Jehova az ima meghallgatója (65. Zsoltár 2), miért lenne neki szüksége arra, hogy leírjuk a kívánságunkat egy levélbe? Hisz az Ézsaiás 65:24 szerint még beszélünk, de már meghallgatott, mielőtt kiáltunk, már válaszolt is.

Mindebből látszik, hogy mindez nem a tiszta forrásból származó kezdeményezés volt! Vagyis, aki belement mindebbe, az nem az angyalokkal, hanem éppen ellenkezőleg, a démonokkal került kapcsolatba!

Gondolkodjunk el azon, hogy a a spiritiszta gyakorlatok tartalmaznak ilyen és más megteendőket. A hasonló külsőségek már eleve gyanússá kellene, hogy tegyék ezeket a felkéréseket! Mert ugye igazából a legtöbben nem szeretnénk kapcsolatot ápolni a démonokkal!

Hát miért is oly különleges enap?

Szerintem egy szóval meg lehetne válaszolni ezt a kérdést?

Semmivel!

De most nem erről van szó! A lényeg, hogy miért gondolják - és miért gondoltam én is valaha - hogy e nap különleges és ezért nagyobb figyelmet is érdemel.

Én úgy gondoltam, hogy ez a nap egy lehetséges fordulópont, melynek a valódivá válását nekünk kell biztosítani. Igaz, azóta meggyőződtem róla, hogy ez nem így van, mert az év bármely napját kinevezhetjük ilyen forduló nappá. Számomra pl. a a szeptember elseje volt egy ilyen kinevezett nap. Akkor hagytam abba a dohányzást (25 év aktív dohányzás, napi 40 szállal), és sok egyéb elhatározásomnak is más lett a fordulónapja.

Csak rajtunk áll, hogy amit elhatároztunk, azt meg is tesszük, vagy sem és nem a fordulónap jeles voltán. Ekkor csak itt változik az év száma, viszont a kínai évváltó nap máskor van! A Zsidók is máskor tartották eredetileg az évváltást.

Tehát egy ilyen bizonytalan és teljesen önkényesen kijelölt napnak lenne, ill. lehetne valamilyen jelentősége? Jó! Mondhatjuk, hogy ma már 2013-at írunk! De csak ennyi!

Ez is egy alkalom a mulatásra, a féktelen dorbézolásra.

Annak, aki nem tartja, az éjfél után következő fél-, háromnegyed óra szörnyű!  Igaz, mondhatnátok, ez évben túl vagyunk egy világméretű világvége várás beteljesületlenségén is! Bár én (többek között, sokad magammal) sok embernek mondtam, hogy nem lehet ez az időpont a valós a világvégére, az később fog eljönni egy számunkra ismeretlen, de nem túl távoli jövőben, mert a világ mai állapota ezt sugallja. Épp ezért volt ekkora keletje ennek a Maja jóslatnak is! Sokan érzik, látják, hogy már nem mehet így tovább az emberiség életfolyama. Kell egy változásnak jönni, egy teljes, az egész földre, az egész társadalomra kiterjedő váltásnak!

Lehet, csak néhány hét, de lehet, hogy még pár év is hátra van! Nem tudhatjuk!

Mindegy! Megint eltelt egy év és megint idősebbek lettünk egy évvel! Az ember most sajnos azt nézi, hogy mennyi telt el... És ez még akkor is negatív, ha az évek száma 10 - 20. Miért? Mert a kiszabott 70 - 80 évből eltelt 10 - 20. Tehát ennyivel vagyunk már közelebb az elmúláshoz... Persze mondhatnátok, hogy ekkor még nem gondol az ember az elmúlásra! De én azt válaszolnám, hogy feledékenyek vagytok! Bizony már felsős korunkban is szó volt köztünk az elmúlásról és akkor is beszéltünk róla, ha fel sem tudtuk még fogni, hogy az a bizonyos 40 - 50 év múlva mit jelent (ekkor még a 25 - 30 évesek is öregek voltak).

Mégis azt mondom, hogy én nagyon várom azt a világvégét! Miért?  Nem azért, mert ez sok embernek a végét jelenti, hanem, mert ez egy szebb, békés korszak kezdetét jelenti sok-sok ember számára! Mindegy, hogy melyik napon fog bekövetkezni, egy új időszámítást eredményez majd! Aki ott lesz abban a felhőtlenül boldog világban, ezt a mait el is fogja gyorsan feledni, minden bajával és nyűgével együtt! Ezért is mondjuk, hogy jó hírt viszünk szerte a világban minden ember számára. És tudjuk, sokaknál tárt, sokaknál viszont zárt fülekre találunk!

Na, már megint csak folyik belőlem a szó! Épp ezért be is fejezem most... Igaz, mostanra már el is csendesedett a házunk előtti tér és a rakétázók is behúzódtak meleg lakásaikba - nagy többségük.