Ó mondd Uram, mikor lesz már mind ennek vége?
Mikor hozod el Te világodat ide a földre is végre?
Mit kell még elviselni a többi embertől, hogy bevégezzük?
Ó mondd Uram, miért nem ítélkezel még felettük?
Nem! Nem vonlak kérdőre, hisz Te vagy, ki mindent látsz és értesz!
Mi csak szeletjét a valóságnak, de nekünk még ez is nehéz lesz!
Ó mondd Uram, látsz még itt a földön valami jót?
Szemeidnek kedveset, igazán említésre méltót?
Mi terheink alatt folyton csak sóhajtozunk és nyögünk,
Ó mondd Uram, érdemes még álmokat szőnünk?
Valaha szép reményekkel indultunk neki életünknek!
Sorra kaptuk tőle a pofonokat s kérdeztük, csak minket büntet?
Faragott, alakított a tömeg súrlódása a maga alakjára,
Be is koptunk szépen, egyen-csiszolmány lettünk mára.
Többnyire engedelmes bárányként úszunk az árral,
Elfeledtük, elhagytuk, mit terveztünk a sok régi baráttal.
S ha néha, álmainkban elő-előbukkan egy-egy szép tervünk,
Másik oldalunkra fordulunk, hisz reggel dolgozni megyünk!
Már csak haloványan vágyunk arra a szép jövőre,
Látva s tudva mit is kínál nekünk az élet, hosszan előre.
De fel-felhorkan bennünk mégis, mit akkor kívántunk,
Szertenézve kutatjuk, hátha hasonlót mégis meglátunk.
Ó mondd Uram, miért nem látjuk előre a jót és rosszat?
Miért hajtjuk magunkat hiábavalóan naphosszat?
Mert nem találunk soha közös értékű megoldást!
Ó mondd Uram, magunkat ezért miért nem okoljuk, miért csak mást?
Hallani vélem a többiek ellenvetéseit azonnal,
Mit óhajtok, az nekik nem kecsegtet biztosan haszonnal!
Ó mondd Uram, hol találják meg az egyedül üdvözítő megoldást?
Ha Téged nem keresnek, de alkottak maguknak egy torz képmást?
Hisz minden, mit látunk, a Te kegyes, ki nem érdemelt ajándékod,
Ó mondd, Uram! Mivé tettük egykor oly gyönyörű alkotásod?
szeptember 17, 2013
február 05, 2013
Ez a helyes?
Most már elég! Legyen már végre vége a sok hantának!
Szemedbe szépet, s jót mondanak, majd hátadba kést mártanának!
Azt hiszik, mert mindenki ezt teszi, ez a helyes és normális életút,
Közben a körülöttünk lévő többség már teljes egészében életunt.
Saját területén magabiztos, de mégis csetlő-botló tömeg,
Kik között jó szellemű ember alig-alig lelhető meg!
Egymást buzdítják, heccelik az egyre félelmetesebb dolgokra,
Őrjöngve nézve, amikor egy "balek" akad végre a horogra.
A tömeghiszti mindenkit sodorva magával ragadhat,
Van esély, hogy itt valaki még jó ember maradhat?
Vért, erőszakot, nyílt szexet akarnak csak látni!
Elutasítanak minden mást, nem hajlandók várni!
Magukból kikelve, ordítva szurkolnak saját csapatuknak,
Megalázni a másikat, győzni, csak ez ami fellegekbe juttat!
Keresik a veszélyt, hol felpöröghet az adrenalin pumpa,
Mintha egy ember az oroszlánnal versenyt futna.
Egyre durvább, megdöbbentőbb dolgokat találnak ki,
Csak legyen, hogy mégis vállalkozzon rá valaki!
A normális élet már csak uncsi taposómalom,
Ha felkínálod, rögtön rávágják: "Nem akarom!"
Szemedbe szépet, s jót mondanak, majd hátadba kést mártanának!
Azt hiszik, mert mindenki ezt teszi, ez a helyes és normális életút,
Közben a körülöttünk lévő többség már teljes egészében életunt.
Saját területén magabiztos, de mégis csetlő-botló tömeg,
Kik között jó szellemű ember alig-alig lelhető meg!
Egymást buzdítják, heccelik az egyre félelmetesebb dolgokra,
Őrjöngve nézve, amikor egy "balek" akad végre a horogra.
A tömeghiszti mindenkit sodorva magával ragadhat,
Van esély, hogy itt valaki még jó ember maradhat?
Vért, erőszakot, nyílt szexet akarnak csak látni!
Elutasítanak minden mást, nem hajlandók várni!
Magukból kikelve, ordítva szurkolnak saját csapatuknak,
Megalázni a másikat, győzni, csak ez ami fellegekbe juttat!
Keresik a veszélyt, hol felpöröghet az adrenalin pumpa,
Mintha egy ember az oroszlánnal versenyt futna.
Egyre durvább, megdöbbentőbb dolgokat találnak ki,
Csak legyen, hogy mégis vállalkozzon rá valaki!
A normális élet már csak uncsi taposómalom,
Ha felkínálod, rögtön rávágják: "Nem akarom!"
február 04, 2013
Miért különbözünk?
Ma hallgattam egy előadást, nagyon tetszett! Többek közt arról szólt, hogy mennyire más aki szolgálja istent és az, aki nem szolgálja Őt...
Valahogy - nekem - ez teljesen természetesnek tűnt! De lehet, csak én vagyok így vele? Bár mondják, hogy lerí sokszor rólunk, hogy hívő emberek vagyunk - úgy sugárzik az emberről. Mindegy, számomra ez evidencia szintű dolog. Amíg valaki ezt nem fogadja el, és elkendőzi, megpróbálja más témára terelni a beszélgetést, nem lesz igazán nyugalma. De amikor megbékél és felvállalja az emberek előtt, akkor megnyugszik. Velem is így volt úgy 20-22 évvel ezelőtt.
Az a béke, amit a felülről való bölcsesség ad az ember számára, nem hasonlítható össze semmivel sem! Értéke jóval felülmúlja mindazt, amit e világ képes adni! Igaz a Biblia hasonlata Jézus példázatában, hogy a királyság hasonlatos az igazgyöngyhöz... Hát, ha súly értéket tekintve nézzük, akkor ez az egyik legdrágább dolog a világon. Érdemes érte mindent feláldozni! Aki nem hisz a teremtőnkben, az el sem tudja képzelni azt a bensőséges érzést, amit ez a kapcsolat jelenthet. Jehova sohasem kényszerít a szolgálatára! Ő csak gyengéden kér, tanít és fedd! Legyen bármilyen nehéz is a jelen, már nem kell sokáig várni a megoldásra, melyet Jézus által valósít meg! Egy idilli világot hoz létre, az idilli állapotokat megzavaró emberek nélkül!
Tud-e ilyen távlatokat nyújtani ez a világ? Egyértelműen nem! És mi van a földönkívüliekkel? Legyen bármi is a vélemény, ezek a "lények" démoni erők testi megtestesülései... Sátán maga is a világosság angyalává változtatja át magát, hogy megtévesszen sokakat!
(2Korintusz 11:14) Nem is csoda, mert maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. . .
De tudjuk, hogy célja nem a felvilágosítás, hanem:
(2Korintusz 4:4) . . . ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye. . .
Hát elég jól végzi a "dolgát", hisz nagyon sikeresen elfordította az emberek tömegeit a Biblia istenétől, Jehovától! De már nem tart sokáig a hatalma és eléggé morcos is ezért:
(1Péter 5:8) Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek. Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit. . .
(Jelenések 12:12) Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.”
Szinte tombol dühében és az emberek ezt át is veszik a saját életükben - sajnos. Pedig mindenki nyugodt, szeretetteljes életre vágyik egy olyan világban, ahol béke honol, ahol nem lopnak, nem csapnak be, stb... Mennyire kár, hogy általában nem hajlandóak lenyugodni, hanem az első, számukra - úgy tűnhet, hogy - kétes, vagy sértő jelre robbannak és még a tettlegességtől sem riadnak vissza! Pedig lehet, hogy a mondat végére kiderülne, hogy nem is arról szól a dolog, vagy, hogy másképp szól róluk... Az a sok szenny, amit szórakozásként már kis gyerekkorunk óta szívtunk magunkba, nem maradt nyomtalan! Riasztó, hogy mennyire érzéketlenek lettünk mások szenvedése iránt.
Én nap, mint nap szenvedek, ha ki kell menjek az utcára, mert nem bírom ezt a hozzáállást, pedig pont ugyanilyen voltam! Káromkodtam, verekedtem, megaláztam másokat és ehhez még volt is némi hatalmam. De lemondtam a vezető beosztásokról, átértékeltem az élet célját és mindazt, amit a világ adni tud, csak használtam, de már nem törekedtem minél többet, minél jobbat megszerezni belőle. Úgy is lehet mondani a többség szerint, hogy kudarcok sorozata az életem, de abból a szemszögből, ami számomra fontos, a lehető legjobb lépések sora van hátam mögött - igaz némi vargabetűk sorozatával egybefonva...
Meg van minden, ami szükséges - még akkor is, ha most állástalan vagyok. Még akkor is, ha a legalantasabb munkát leszek kénytelen majd elvállalni. Nem érzem rangon alulinak mérnökként, hogy takarítsak, vagy sittet hordjak. Minden munkát el kell valakinek végezni!
A vég végének a legvégén, mondhatni az utolsó óra utolsó percében élünk - de nem azért, mert az a bizonyos atomóra ezt mutatná, hanem mert a világ eszeveszetten rohan saját pusztulása felé! Most már bármelyik nap eljöhet az az idő, amikorra Jézus azt mondta:
(Máté 24:36) Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya. . .
Valahogy - nekem - ez teljesen természetesnek tűnt! De lehet, csak én vagyok így vele? Bár mondják, hogy lerí sokszor rólunk, hogy hívő emberek vagyunk - úgy sugárzik az emberről. Mindegy, számomra ez evidencia szintű dolog. Amíg valaki ezt nem fogadja el, és elkendőzi, megpróbálja más témára terelni a beszélgetést, nem lesz igazán nyugalma. De amikor megbékél és felvállalja az emberek előtt, akkor megnyugszik. Velem is így volt úgy 20-22 évvel ezelőtt.
Az a béke, amit a felülről való bölcsesség ad az ember számára, nem hasonlítható össze semmivel sem! Értéke jóval felülmúlja mindazt, amit e világ képes adni! Igaz a Biblia hasonlata Jézus példázatában, hogy a királyság hasonlatos az igazgyöngyhöz... Hát, ha súly értéket tekintve nézzük, akkor ez az egyik legdrágább dolog a világon. Érdemes érte mindent feláldozni! Aki nem hisz a teremtőnkben, az el sem tudja képzelni azt a bensőséges érzést, amit ez a kapcsolat jelenthet. Jehova sohasem kényszerít a szolgálatára! Ő csak gyengéden kér, tanít és fedd! Legyen bármilyen nehéz is a jelen, már nem kell sokáig várni a megoldásra, melyet Jézus által valósít meg! Egy idilli világot hoz létre, az idilli állapotokat megzavaró emberek nélkül!
Tud-e ilyen távlatokat nyújtani ez a világ? Egyértelműen nem! És mi van a földönkívüliekkel? Legyen bármi is a vélemény, ezek a "lények" démoni erők testi megtestesülései... Sátán maga is a világosság angyalává változtatja át magát, hogy megtévesszen sokakat!
(2Korintusz 11:14) Nem is csoda, mert maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává. . .
De tudjuk, hogy célja nem a felvilágosítás, hanem:
(2Korintusz 4:4) . . . ennek a világrendszernek az istene megvakította a nem hívők elméjét, hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról szóló dicsőséges jó hír megvilágosító fénye. . .
Hát elég jól végzi a "dolgát", hisz nagyon sikeresen elfordította az emberek tömegeit a Biblia istenétől, Jehovától! De már nem tart sokáig a hatalma és eléggé morcos is ezért:
(1Péter 5:8) Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek. Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit. . .
(Jelenések 12:12) Ezért örvendjetek, ti egek, és ti, akik azokban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert lejött hozzátok az Ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy rövid ideje van.”
Szinte tombol dühében és az emberek ezt át is veszik a saját életükben - sajnos. Pedig mindenki nyugodt, szeretetteljes életre vágyik egy olyan világban, ahol béke honol, ahol nem lopnak, nem csapnak be, stb... Mennyire kár, hogy általában nem hajlandóak lenyugodni, hanem az első, számukra - úgy tűnhet, hogy - kétes, vagy sértő jelre robbannak és még a tettlegességtől sem riadnak vissza! Pedig lehet, hogy a mondat végére kiderülne, hogy nem is arról szól a dolog, vagy, hogy másképp szól róluk... Az a sok szenny, amit szórakozásként már kis gyerekkorunk óta szívtunk magunkba, nem maradt nyomtalan! Riasztó, hogy mennyire érzéketlenek lettünk mások szenvedése iránt.
Én nap, mint nap szenvedek, ha ki kell menjek az utcára, mert nem bírom ezt a hozzáállást, pedig pont ugyanilyen voltam! Káromkodtam, verekedtem, megaláztam másokat és ehhez még volt is némi hatalmam. De lemondtam a vezető beosztásokról, átértékeltem az élet célját és mindazt, amit a világ adni tud, csak használtam, de már nem törekedtem minél többet, minél jobbat megszerezni belőle. Úgy is lehet mondani a többség szerint, hogy kudarcok sorozata az életem, de abból a szemszögből, ami számomra fontos, a lehető legjobb lépések sora van hátam mögött - igaz némi vargabetűk sorozatával egybefonva...
Meg van minden, ami szükséges - még akkor is, ha most állástalan vagyok. Még akkor is, ha a legalantasabb munkát leszek kénytelen majd elvállalni. Nem érzem rangon alulinak mérnökként, hogy takarítsak, vagy sittet hordjak. Minden munkát el kell valakinek végezni!
A vég végének a legvégén, mondhatni az utolsó óra utolsó percében élünk - de nem azért, mert az a bizonyos atomóra ezt mutatná, hanem mert a világ eszeveszetten rohan saját pusztulása felé! Most már bármelyik nap eljöhet az az idő, amikorra Jézus azt mondta:
(Máté 24:36) Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya. . .
február 02, 2013
A hála
Napok óta csak tépelődöm, minek ez a blogírás?
Bár tudom, ezt - ha én nem - nem fogja megírni más!
Most, hogy a végidő végének is a vége felé járunk már,
Mindenki, ki ezt érzi-tudja egy békésebb és boldogabb létet vár!
Komor felhők, melyek a fejünkre akarnak már-már ülni,
Elhajthatatlanok, csak az várják mikor fogunk kimerülni.
Akkor beterítenek, kilátást nem egy szemernyit sem hagynak,
Majdnem elvágják útját a szabadon szálló gondolatnak!
Gúzsba kötnek, szorosan tartva agyunk minden zegét-zugát,
Hogy az isteni fény megvilágosító békés ereje ne hathasson át!
De feladni kár lenne, mert talán mindjárt itt is a vége,
S akkor már nem, azt mondanánk, hogy bizony, ez megérte!
Sok, rengeteg gonddal kell nap, mint nap megküzdenünk!
Erre is felkészít minket folyamatosan a mi Jehova istenünk!
Nincs más, ki így előre látná, mikor és mire van szükségünk itt,
S hívó szavával csendesen elűzné lelkünk legmélyebb félelmeit!
Ha megakadsz, rá mindig számíthatsz, Ő sohasem rest meghallgatni!
S a legjobban Ő tudja, hogy mikor, és mit a legjobb nekünk adni!
Van, hogy csak egy szó, van, hogy egy szívből jövő, vagy egy ének,
A legnagyobb kincs épp akkor az ember elcsüggedt lelkének!
Szerető égi atyánk, Jehova - olyan jó hozzád közel állni,
Csak vezetéseddel tud az ember igaz társsá és EMBERRÉ válni!
Csak rebegi ajkunk csendesen az esdő, rimánkodó szót feléd,
Szellemed adod és szavad ereje ernyőként megvéd!
Nincs szó, mi kifejezhetné, mennyire ragaszkodunk mi hozzád!
Minden szavunk, cselekedeteink, belső énünk csak Téged áld!
Ha lenne most lehetőség, kiírnám, mit érzek,
De még nem találnám a szavakat sem, attól félek!
Ha tévútra lépek, Te szelíden újra és újra magadhoz hívsz!
Bánd meg bűnöd - mondod - és megbocsátásommal bírsz!
Elkövetett, de megbánt vétkeink szemünkre soha nem veted,
Hisz nem hallhatnánk tőled - végtelen életed élheted!
Akkor nem lenne számunkra jó hír, nem éreznénk azt jónak,
Nem hatna ránk, számunkra sem lenne ereje a Szent szónak!
De gyengéd vonzalmad szerfelett vonz minket hozzád,
Figyelmesen hallgatjuk, mit mondott egykor - rólunk is - a szád.
Tanulunk, hogy tudjuk, mit és hogyan cselekedjünk most,
Mert viharosan közeledik már Jézus, ki mindent felszínre hoz!
Szeretnénk hálásnak bizonyulni, szeretetben együttműködve,
Hosz kifejezhessük: Jehova, néked vagyunk hálásak örökre!
Bár tudom, ezt - ha én nem - nem fogja megírni más!
Most, hogy a végidő végének is a vége felé járunk már,
Mindenki, ki ezt érzi-tudja egy békésebb és boldogabb létet vár!
Komor felhők, melyek a fejünkre akarnak már-már ülni,
Elhajthatatlanok, csak az várják mikor fogunk kimerülni.
Akkor beterítenek, kilátást nem egy szemernyit sem hagynak,
Majdnem elvágják útját a szabadon szálló gondolatnak!
Gúzsba kötnek, szorosan tartva agyunk minden zegét-zugát,
Hogy az isteni fény megvilágosító békés ereje ne hathasson át!
De feladni kár lenne, mert talán mindjárt itt is a vége,
S akkor már nem, azt mondanánk, hogy bizony, ez megérte!
Sok, rengeteg gonddal kell nap, mint nap megküzdenünk!
Erre is felkészít minket folyamatosan a mi Jehova istenünk!
Nincs más, ki így előre látná, mikor és mire van szükségünk itt,
S hívó szavával csendesen elűzné lelkünk legmélyebb félelmeit!
Ha megakadsz, rá mindig számíthatsz, Ő sohasem rest meghallgatni!
S a legjobban Ő tudja, hogy mikor, és mit a legjobb nekünk adni!
Van, hogy csak egy szó, van, hogy egy szívből jövő, vagy egy ének,
A legnagyobb kincs épp akkor az ember elcsüggedt lelkének!
Szerető égi atyánk, Jehova - olyan jó hozzád közel állni,
Csak vezetéseddel tud az ember igaz társsá és EMBERRÉ válni!
Csak rebegi ajkunk csendesen az esdő, rimánkodó szót feléd,
Szellemed adod és szavad ereje ernyőként megvéd!
Nincs szó, mi kifejezhetné, mennyire ragaszkodunk mi hozzád!
Minden szavunk, cselekedeteink, belső énünk csak Téged áld!
Ha lenne most lehetőség, kiírnám, mit érzek,
De még nem találnám a szavakat sem, attól félek!
Ha tévútra lépek, Te szelíden újra és újra magadhoz hívsz!
Bánd meg bűnöd - mondod - és megbocsátásommal bírsz!
Elkövetett, de megbánt vétkeink szemünkre soha nem veted,
Hisz nem hallhatnánk tőled - végtelen életed élheted!
Akkor nem lenne számunkra jó hír, nem éreznénk azt jónak,
Nem hatna ránk, számunkra sem lenne ereje a Szent szónak!
De gyengéd vonzalmad szerfelett vonz minket hozzád,
Figyelmesen hallgatjuk, mit mondott egykor - rólunk is - a szád.
Tanulunk, hogy tudjuk, mit és hogyan cselekedjünk most,
Mert viharosan közeledik már Jézus, ki mindent felszínre hoz!
Szeretnénk hálásnak bizonyulni, szeretetben együttműködve,
Hosz kifejezhessük: Jehova, néked vagyunk hálásak örökre!
január 31, 2013
Együttesen
Belebújnék-e másvalaki évek óta hordott bőrébe?
Hogy ki az, s mit akart, azzal törődnék- e?
Figyelnék-e arra - neki mi lenne jó - ha ő nem én lennék?
S hogy mit is gondolna rólam, mikor itt létem már csak emlék?
Használnám, vagy kihasználnám adottságait, vágyait?
És felfedezném-e hogy tudná igazán megélni álmait?
Segítenék-e hogy később - mint lidércálomból - ébredve,
A megoldásra miattam hirtelen ráébredne?
Bizony az ember erre most nem nagyon képes,
Lehet bár tíz, ötven, vagy akár százhúsz éves.
Tökéletlen, önző, másra oda nem figyelő csorda,
Hogy van még ki önzetlen, e világban kész csoda!
Miért nem nézünk - nem csak felszínesen - a társunkra?
Miért nem fedezzük fel belső értékeiket újra és újra?
Miért hisszük, a legjobb út, min most itt járhatunk,
Hogy nem zavarjuk a csordát, ha rajta áthaladunk?
Mert nem az a tuti, mit sokan csinálnak, csak azért, mert sokan vannak!
Hisz a lemmingek is tömegben rohannak a partfalnak...
Az igazi boldogulás sokszor pont ár ellen halad,
S a végén mégis ő az, ki életben marad!
Tanuljuk meg újra szívből szeretni egymást!
Hisz valamiért őt szeretted meg régen, s nem mást!
Ami akkor volt benne - biztos - most is ott lappang,
Csak elfedte idővel a sok gond, együtt átélt sallang.
Bízni kell, mint egykoron, hisz fiatalon megtettük,
Választottunk társat, s egy ideje kitartottunk mellettük.
Gondolj a szépre, a jóra, mi benne akkor megfogott,
S újítsd meg vele együtt a halódó kapcsolatot!
Mert miért hullik szét minden, mi köröttünk van?
Miért szólunk vissza rögtön mindenre jó hangosan?
Miért gondoljuk, hogy amit mond az támadás?
Mi lesz, ha végül mégis jön a zárszámadás?
Gyere, add a kis kezed és éljünk végre békében!
Lépdeljünk együtt, hisz olyan közel van már az új Éden!
Gyorsul, e világ minden eresztékében tántorog,
Mégis aki mást gondol, minden szóra morog.
Gyere, add a kis kezed az én kezembe!
Maradjunk együtt, hogy a világ közénk ne lépjen be!
Szétszakítana, bedarálna minket is a formájába,
Ha hagynánk, hogy szavainkat az adja a szánkba.
Gyere, hisz kezed a kezembe simul oly régóta már!
Minket Jehova megígért új világa vár!
De siessünk, még sok addig a teendő!
Még sok tanítvány léphet a csordából elő!
Gyertek! Együtt minden sikeres lesz, ezt atyánk megígérte!
Győzni fogunk, még akkor is, ha talán meg kell halnunk érte!
Kart-karba öltve szorosan egymást támogatva
Nincs semmi, ami ilyen nagy erőt adna!
Ne gondold, hogy társad nem ugyanolyan gyenge, mint te!
Egyedül egyikünk sem nyerne, és messzire sem menne!
De közösen, támogatva a gyengébbeket minden lehetséges!
Ráadásul egyedül csak ez a megoldás igazán emberséges!
Igen, mennjünk szembe az árral közösen!
Hisz célunkat élesen látjuk már, nem csak úgy ködösen!
A célvonal is feltűnt, addig ki kell bírnunk!
Az ígéret földjére be csak úgy juthatunk!
Tehát nézz társad szemébe jó mélyen!
Majd erősítsd kapcsolatotokat minden téren!
Engedd, hogy kibontakozzon, segítsd elérni céljait!
Szemében - ha rád néz - mindez sokat javít!
Szólj hozzá sok-sok kedves szót nap, mint nap!
Mástól úgyis csak szidást, átkozódást kap!
Hisz látványosság lettetek a világ szemében,
Nem értik, mi járhat a tanuk fejében.
Hisz kéretlenül megyünk hozzájuk, hogy elhívjuk egy hosszú útra,
Azáltal, hogy mit megszokott, azt mind dobja most sutba!
Éljen egy teljesen más, egy számára újfajta életet,
S tekintse tévútnak, mit eddig e világban élhetett!
Nehéz sokaknak elfogadni, hogy amit maguk körül látnak, az a helytelen,
Ezért sokan még csak el sem gondolkodnak mindezen!
Inkább hagyják veszni e boldog élet reményét,
Minthogy eldobják a világ nyújtotta helyeslés eszményét!
Jó atyánk, Jehova, nézz le ránk és segíts jól megélni,
Hogy tanúid lehetünk és add, hogy ezért ne kelljen többé félni!
Kérünk add szent szellemed, hogy elég erőnk legyen,
Töretlen hittel szólni szavad, önzetlenül, ingyen.
Hogy ne lankadjunk, ha annyira sokan elutasítanak,
Ha úgy néz ki, az emberek inkább e világban bíznak!
De add, hogy mi legyünk egyre összetartóbb család,
Mely mindennel, mit tesz egyedül csak Téged áld!
Hogy ki az, s mit akart, azzal törődnék- e?
Figyelnék-e arra - neki mi lenne jó - ha ő nem én lennék?
S hogy mit is gondolna rólam, mikor itt létem már csak emlék?
Használnám, vagy kihasználnám adottságait, vágyait?
És felfedezném-e hogy tudná igazán megélni álmait?
Segítenék-e hogy később - mint lidércálomból - ébredve,
A megoldásra miattam hirtelen ráébredne?
Bizony az ember erre most nem nagyon képes,
Lehet bár tíz, ötven, vagy akár százhúsz éves.
Tökéletlen, önző, másra oda nem figyelő csorda,
Hogy van még ki önzetlen, e világban kész csoda!
Miért nem nézünk - nem csak felszínesen - a társunkra?
Miért nem fedezzük fel belső értékeiket újra és újra?
Miért hisszük, a legjobb út, min most itt járhatunk,
Hogy nem zavarjuk a csordát, ha rajta áthaladunk?
Mert nem az a tuti, mit sokan csinálnak, csak azért, mert sokan vannak!
Hisz a lemmingek is tömegben rohannak a partfalnak...
Az igazi boldogulás sokszor pont ár ellen halad,
S a végén mégis ő az, ki életben marad!
Tanuljuk meg újra szívből szeretni egymást!
Hisz valamiért őt szeretted meg régen, s nem mást!
Ami akkor volt benne - biztos - most is ott lappang,
Csak elfedte idővel a sok gond, együtt átélt sallang.
Bízni kell, mint egykoron, hisz fiatalon megtettük,
Választottunk társat, s egy ideje kitartottunk mellettük.
Gondolj a szépre, a jóra, mi benne akkor megfogott,
S újítsd meg vele együtt a halódó kapcsolatot!
Mert miért hullik szét minden, mi köröttünk van?
Miért szólunk vissza rögtön mindenre jó hangosan?
Miért gondoljuk, hogy amit mond az támadás?
Mi lesz, ha végül mégis jön a zárszámadás?
Gyere, add a kis kezed és éljünk végre békében!
Lépdeljünk együtt, hisz olyan közel van már az új Éden!
Gyorsul, e világ minden eresztékében tántorog,
Mégis aki mást gondol, minden szóra morog.
Gyere, add a kis kezed az én kezembe!
Maradjunk együtt, hogy a világ közénk ne lépjen be!
Szétszakítana, bedarálna minket is a formájába,
Ha hagynánk, hogy szavainkat az adja a szánkba.
Gyere, hisz kezed a kezembe simul oly régóta már!
Minket Jehova megígért új világa vár!
De siessünk, még sok addig a teendő!
Még sok tanítvány léphet a csordából elő!
Gyertek! Együtt minden sikeres lesz, ezt atyánk megígérte!
Győzni fogunk, még akkor is, ha talán meg kell halnunk érte!
Kart-karba öltve szorosan egymást támogatva
Nincs semmi, ami ilyen nagy erőt adna!
Ne gondold, hogy társad nem ugyanolyan gyenge, mint te!
Egyedül egyikünk sem nyerne, és messzire sem menne!
De közösen, támogatva a gyengébbeket minden lehetséges!
Ráadásul egyedül csak ez a megoldás igazán emberséges!
Igen, mennjünk szembe az árral közösen!
Hisz célunkat élesen látjuk már, nem csak úgy ködösen!
A célvonal is feltűnt, addig ki kell bírnunk!
Az ígéret földjére be csak úgy juthatunk!
Tehát nézz társad szemébe jó mélyen!
Majd erősítsd kapcsolatotokat minden téren!
Engedd, hogy kibontakozzon, segítsd elérni céljait!
Szemében - ha rád néz - mindez sokat javít!
Szólj hozzá sok-sok kedves szót nap, mint nap!
Mástól úgyis csak szidást, átkozódást kap!
Hisz látványosság lettetek a világ szemében,
Nem értik, mi járhat a tanuk fejében.
Hisz kéretlenül megyünk hozzájuk, hogy elhívjuk egy hosszú útra,
Azáltal, hogy mit megszokott, azt mind dobja most sutba!
Éljen egy teljesen más, egy számára újfajta életet,
S tekintse tévútnak, mit eddig e világban élhetett!
Nehéz sokaknak elfogadni, hogy amit maguk körül látnak, az a helytelen,
Ezért sokan még csak el sem gondolkodnak mindezen!
Inkább hagyják veszni e boldog élet reményét,
Minthogy eldobják a világ nyújtotta helyeslés eszményét!
Jó atyánk, Jehova, nézz le ránk és segíts jól megélni,
Hogy tanúid lehetünk és add, hogy ezért ne kelljen többé félni!
Kérünk add szent szellemed, hogy elég erőnk legyen,
Töretlen hittel szólni szavad, önzetlenül, ingyen.
Hogy ne lankadjunk, ha annyira sokan elutasítanak,
Ha úgy néz ki, az emberek inkább e világban bíznak!
De add, hogy mi legyünk egyre összetartóbb család,
Mely mindennel, mit tesz egyedül csak Téged áld!
január 30, 2013
Ahogy a vers születik...
Hát én csak úgy kósza fejjel leülök a gép elé,
S két kezem - mi eszembe jut - azonnal legépelé.
Tudom, ez most nem hangzik túl meggyőzően,
Pedig sokan kértek konkrét témákban verset tőlem.
S két kezem - mi eszembe jut - azonnal legépelé.
Tudom, ez most nem hangzik túl meggyőzően,
Pedig sokan kértek konkrét témákban verset tőlem.
január 29, 2013
Miért is lenne fontos, hogy tanuljunk alázatot?
Hát igen, ez egy kényes kérdés! Sokan az alázatot - mint azt már említettem is - a gyengeség jeleként aposztrofálják. De valójában nincs is semmi ennél távolabb az igazságtól! A gyerekek erősek a maguk módján, de egyben taníthatóak és így alázatosak is bizonyos értelemben. Elfogadják, hogy nem ők tudnak mindent a legjobban... A vezetőszerepet átadják a szüleiknek és tanáraiknak... Egészen addig, míg nem kezdenek felnőtté válni, ezzel nincs is gond
Az alázat szükséges ahhoz, hogy egy nálunk hatalmasabb személy felsőbbségét elismerjük. Itt most nem kénytelen kelletlen meghajlást értek a pénz hatalma előtt (főnök felé), vagy a fegyveres erők hatalma előtt. Ez egy belülről fakadó elismerés a másik bölcsessége, hatalma és felsőbbsége iránt.
Ez a személy lehet akár jó, akár rosszindulatú, az önkéntes alárendeltség függ a saját személyiségünktől is. Mindenesetre az önkéntes alárendeltség - alázat - azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben önként lemondjunk arról, hogy mi döntsük el valamiről, hogy jó-e az, vagy rossz. Minden más esetben viszont erős tartást biztosíthat. Belső békét eredményez - főleg, ha az a felsőbb személy a teremtő Istenünk, Jehova. Hozzá nem is lehet alázat nélkül közeledni, mert a hozzá való közeledés feltételezi, hogy tanulni is akarunk tőle!
Éppen ezért aki ezt teszi, az egyre nagyobb belső erőt fog tapasztalni magában. Ahogy nő az ismerete szerető égi atyánk tulajdonságairól és tetteiről, valamint megérti miért és mit akar tenni értünk a közel jövőben, egyre inkább azt is akarjuk tenni, amit kíván tőlünk.
Mivel minden, amit létrehozott jog szerint az övé, ezért joggal várná el, hogy gondozzuk a lakásunkul nekünk adott földet. De ehhez el kéne ismerni, hogy felettünk áll, és elszámolással is tartozunk neki (példaként gondoljunk bele, hogy egy jókora erdőt adunk bérgondozásba és a bérlő ahelyett, hogy gondozná, megőrizné az állagát, esetleg még növelné is az értékét, nekifog és amilyen ütemben csak tudja, kivágatja - még a tönköket is kitermeli - a föld termőrétegét kiárusítja és szemétlerakót létesít rajta. Felelősségre lehet vonni?)! Hát ez az, ami sok személyt úgymond kizár a körből, hisz nem hajlandók senkinek sem alávetni magukat és pláne nem elszámolni a tetteikről - pedig pont ezt a példában említett gaztettet teszi az emberiség világméretekben.
De ha elszámolással tartozunk, az azt is jelenti, hogy megszabhatja, ki kap azokból az ajándékokból, melyeket a Biblia lapjain leíratott számunkra. Vagyis ha azt akarjuk, hogy részt kapjunk a próféciákban említett áldásokból, akkor NEKÜNK KELL(!) alkalmazkodnunk és nem a teremtőnknek! Már ezt felismerni is alázatot feltételez! Nincs jogunk a feltételeket átírni!
Nos igen, de ez a világ pont ez ellen hat! És akár elfogadjuk, akár nem, az utolsó napokban, annak is a végén élünk!
Az alázat szükséges ahhoz, hogy egy nálunk hatalmasabb személy felsőbbségét elismerjük. Itt most nem kénytelen kelletlen meghajlást értek a pénz hatalma előtt (főnök felé), vagy a fegyveres erők hatalma előtt. Ez egy belülről fakadó elismerés a másik bölcsessége, hatalma és felsőbbsége iránt.
Ez a személy lehet akár jó, akár rosszindulatú, az önkéntes alárendeltség függ a saját személyiségünktől is. Mindenesetre az önkéntes alárendeltség - alázat - azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben önként lemondjunk arról, hogy mi döntsük el valamiről, hogy jó-e az, vagy rossz. Minden más esetben viszont erős tartást biztosíthat. Belső békét eredményez - főleg, ha az a felsőbb személy a teremtő Istenünk, Jehova. Hozzá nem is lehet alázat nélkül közeledni, mert a hozzá való közeledés feltételezi, hogy tanulni is akarunk tőle!
Éppen ezért aki ezt teszi, az egyre nagyobb belső erőt fog tapasztalni magában. Ahogy nő az ismerete szerető égi atyánk tulajdonságairól és tetteiről, valamint megérti miért és mit akar tenni értünk a közel jövőben, egyre inkább azt is akarjuk tenni, amit kíván tőlünk.
Mivel minden, amit létrehozott jog szerint az övé, ezért joggal várná el, hogy gondozzuk a lakásunkul nekünk adott földet. De ehhez el kéne ismerni, hogy felettünk áll, és elszámolással is tartozunk neki (példaként gondoljunk bele, hogy egy jókora erdőt adunk bérgondozásba és a bérlő ahelyett, hogy gondozná, megőrizné az állagát, esetleg még növelné is az értékét, nekifog és amilyen ütemben csak tudja, kivágatja - még a tönköket is kitermeli - a föld termőrétegét kiárusítja és szemétlerakót létesít rajta. Felelősségre lehet vonni?)! Hát ez az, ami sok személyt úgymond kizár a körből, hisz nem hajlandók senkinek sem alávetni magukat és pláne nem elszámolni a tetteikről - pedig pont ezt a példában említett gaztettet teszi az emberiség világméretekben.
De ha elszámolással tartozunk, az azt is jelenti, hogy megszabhatja, ki kap azokból az ajándékokból, melyeket a Biblia lapjain leíratott számunkra. Vagyis ha azt akarjuk, hogy részt kapjunk a próféciákban említett áldásokból, akkor NEKÜNK KELL(!) alkalmazkodnunk és nem a teremtőnknek! Már ezt felismerni is alázatot feltételez! Nincs jogunk a feltételeket átírni!
Nos igen, de ez a világ pont ez ellen hat! És akár elfogadjuk, akár nem, az utolsó napokban, annak is a végén élünk!
(2Timóteusz 3:1-5) Azt pedig tudd
meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők
lesznek.
2 Mert az emberek önmagukat szeretők
lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik
iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak,
3 természetes vonzalom nélküliek,
olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók,
önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők,
4 árulók, keményfejűek,
büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint
Istent szeretők,
5 akiknél megvan az Isten iránti
odaadásnak egy külső formája, de erejére nézve hamisnak
bizonyulnak; és ezektől fordulj el.
Amint az látható a napjaink világát - találóan - jellemző versek tartalmazzák azt is, hogy az átlag ember híján lesz az alázatnak. Miért?
(Máté 24:11-13) És sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek;
12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet.
13 De aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.
De ez miért bizonyítja, hogy híján lesznek (vannak) az alázatnak?
(1Korintusz 13:4-8) A szeretet hosszútűrő és kedves. A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,
5 nem viselkedik illetlenül, nem keresi a maga érdekeit, nem válik ingerültté. Nem tartja számon a sérelmet.
6 Nem örvendezik az igazságtalanságnak, hanem együtt örvendezik az igazsággal.
7 Mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél, mindent kitartással tűr.
8 A szeretet soha nem vall kudarcot. . .
Az alázat hosszútűrő és mindent elvisel ... Tehát az alázat és a szeretet kéz a kézben jár! Csak gondoljunk bele, hogy amikor igazán szerelmesek voltunk (a szeretet egyik igen erős, heves, de labilis formája), hát nem éppen ilyen tulajdonságokat próbáltunk kimutatni a szeretett személy felé? Az ő érdekét - is(?) - próbáltuk figyelembe venni. Tehát felé alázatosak voltunk, mert többre tartottuk bizonyos szempontból, mint a magunk érdekét. (ha ezt még nem tapasztaltad, kedves olvasó, talán még nem találtad meg az igaz szerelmet)
Tehát, ha élni óhajtunk, ha tanulni szeretnénk teremtőnktől - aki a lehető legbölcsebb személy - akkor alázatot kell kifejlesztenünk és kimutatnunk! Vagyis el kell bizonyos szempontból különülni a mai romlott világtól!
Alázat - kiveszett?
Most olvastam egy könyvet - címe, tartalma mellékes is lehet. Nem olyan, mely megríkatná az embereket. Egy könyv, mely sok emberi sorsot takar, hogy mindannyian okuljunk belőle. Elején a könyv íróinak levelével, mely mély megértést mutat. Érzem, mintha búcsúznának, de konkrétan ezt tudom, nem tehetik meg. Nekik végig ki kell tartaniuk, mintha a földi élet nem érkezett volna még el egy fordulópontjához. Nem, nem fog véget érni - az élet - e bolygón! Sőt igazán csak most fog teljesen kibomlani, hisz eltűnik fájdalom, gyász! Nem lesz többé nélkülözés, elfelejthetjük a napi gondok taposómalmát!
Hogy mikor köszönt már be ez a várva-várt "aranykor"? Azt sajnos(?) nem tudjuk, mert nem a mi hatáskörünkbe tartozik!
De napról-napra nehezebbek, már-már elviselhetetlenek az állapotok a földön. Rövid idő múlva - a tudósok azt pontosan nem képesek megmondani mikor, de elérkezik az a pont, ahonnan már nincs visszaút! A földi -általunk elindított folyamatokat már nem lehet visszafordítani (akár a chemtrails-ről akár egyéb, az ökoszisztémát brutálisan befolyásoló emberi tevékenységről is van szó). Annyi szennyet juttatunk a vizekbe, a talajba,és a légkörbe, hogy a folyamatok már-már öngerjesztővé váltak! A chemtrails-el leállni nem lehet, mert sokkal többet vesztünk vele, ha befejezzük, mint ha folytatjuk. mert ahogy azt mondják, a befejezésnek azonnali öko-katasztrófa lenne az ára. A folytatás csak hosszabb távon éri el ezt asz eredményt. Mi emberek, már nem tudjuk a folyamatokat visszafordítani és az eredeti egyensúlyi állapotot helyreállítani! Ahhoz túl kevés a tudásunk, túl haszonlesők és kapzsik vagyunk!
Éppen ezért a tulajdonos, aki nekünk lakásul adta a földet, alapos nagytakarításra indul. Már rég megmondta, hogy mi lesz a pusztítás eredménye! Le is íratta azt, mintegy szerződéses szándék nyilatkozatot és rendelkezésünkre bocsátotta. Megmondta, hogy azok a bérlők, akik rosszul bánnak a tulajdonával, el lesznek "zavarva"!
Még mindig van lehetőség Jehova oldalára állni és kimaradni a kiebrudalásból! Minden egyes emberen önmagán múlik!
Nem, mi sem vagyunk tökéletes emberek! Sokszor hibázunk, bár bánt minket még a gondolat is, hogy szomorúságot okozzunk Jehovának! Ő azt szeretné, he te is, kedves olvasó, átgondolnád útjaidat, megfontolnád érdekeidet, és rájönnél, sokkal, de sokkal jobb és értékesebb azt a jövőt választani, mely most az emberek szemében tán még megalázónak is tűnhet. -miért? Hát azért, mert kell hozzá alázatos és tanítható egyéniség! Ez a két tulajdonság - úgy, ahogy mi használjuk - nem tekinthető értéknek a világban! Az alázat sokak szerint a gyengeség jele, bár épp ellenkezőleg! Csak az igazán erős ember tud igazán alázatos lenni! Ez egy kiváló és szép tulajdonság, mely nélkül nem lehet bejutni a változások utáni világba!
Ott nincs helye az elnyomásnak, a tulajdoni viszonyok közti rétegződésnek - osztály társadalom kialakulásának. A gyilkos harag és a tolvajtempó sem fog megélni! Egy világ, melyet a szeretet fog igazságosan vezérelni. Végre a barát, igazán barát lehet. Megkaphatja mindenki a lehetőséget, hogy polgárrá váljék ebben a világban, csak ezért már most tenni kell!
Hogy mikor köszönt már be ez a várva-várt "aranykor"? Azt sajnos(?) nem tudjuk, mert nem a mi hatáskörünkbe tartozik!
De napról-napra nehezebbek, már-már elviselhetetlenek az állapotok a földön. Rövid idő múlva - a tudósok azt pontosan nem képesek megmondani mikor, de elérkezik az a pont, ahonnan már nincs visszaút! A földi -általunk elindított folyamatokat már nem lehet visszafordítani (akár a chemtrails-ről akár egyéb, az ökoszisztémát brutálisan befolyásoló emberi tevékenységről is van szó). Annyi szennyet juttatunk a vizekbe, a talajba,és a légkörbe, hogy a folyamatok már-már öngerjesztővé váltak! A chemtrails-el leállni nem lehet, mert sokkal többet vesztünk vele, ha befejezzük, mint ha folytatjuk. mert ahogy azt mondják, a befejezésnek azonnali öko-katasztrófa lenne az ára. A folytatás csak hosszabb távon éri el ezt asz eredményt. Mi emberek, már nem tudjuk a folyamatokat visszafordítani és az eredeti egyensúlyi állapotot helyreállítani! Ahhoz túl kevés a tudásunk, túl haszonlesők és kapzsik vagyunk!
Éppen ezért a tulajdonos, aki nekünk lakásul adta a földet, alapos nagytakarításra indul. Már rég megmondta, hogy mi lesz a pusztítás eredménye! Le is íratta azt, mintegy szerződéses szándék nyilatkozatot és rendelkezésünkre bocsátotta. Megmondta, hogy azok a bérlők, akik rosszul bánnak a tulajdonával, el lesznek "zavarva"!
Még mindig van lehetőség Jehova oldalára állni és kimaradni a kiebrudalásból! Minden egyes emberen önmagán múlik!
Nem, mi sem vagyunk tökéletes emberek! Sokszor hibázunk, bár bánt minket még a gondolat is, hogy szomorúságot okozzunk Jehovának! Ő azt szeretné, he te is, kedves olvasó, átgondolnád útjaidat, megfontolnád érdekeidet, és rájönnél, sokkal, de sokkal jobb és értékesebb azt a jövőt választani, mely most az emberek szemében tán még megalázónak is tűnhet. -miért? Hát azért, mert kell hozzá alázatos és tanítható egyéniség! Ez a két tulajdonság - úgy, ahogy mi használjuk - nem tekinthető értéknek a világban! Az alázat sokak szerint a gyengeség jele, bár épp ellenkezőleg! Csak az igazán erős ember tud igazán alázatos lenni! Ez egy kiváló és szép tulajdonság, mely nélkül nem lehet bejutni a változások utáni világba!
Ott nincs helye az elnyomásnak, a tulajdoni viszonyok közti rétegződésnek - osztály társadalom kialakulásának. A gyilkos harag és a tolvajtempó sem fog megélni! Egy világ, melyet a szeretet fog igazságosan vezérelni. Végre a barát, igazán barát lehet. Megkaphatja mindenki a lehetőséget, hogy polgárrá váljék ebben a világban, csak ezért már most tenni kell!
január 28, 2013
A megértés útja
Hát nem látod? De hisz nem tudod, merre is kéne nézned!
Hát nem kérded? Nem, hisz azt sem tudod, miről beszélek!
Hát nem hallod? Bizony e hangzavar elnyomja hangunk!
Hát nem érted? Milyen becses lesz kitartásunkért jutalmunk?
Nem, nem látod, szemedet bekötötték, fejedre kámzsát húztak.
Nem kérdezheted, értelmét eltakarták, megtartanák saját maguknak!
Nem hallod, hisz még meg sem akarod hangunk hallani!
Ezért nem is érted, a sok gondot kell most neked észben tartani!
De bizony, hogy látod, hisz életünkkel nap, mint nap bemutatjuk,
Meg is kérded, bár úgy szól szánk, mintha kíniul mondjuk.
És meg is hallod, mert eljut üzenetünk mindenkihez,
És tán meg is érted, de az élet belőled is sok erőt kivesz.
Ahhoz, hogy látva-láss, szíveddel is nézned kell!
Hogy szívből kérdezz, figyelned kell szíveddel!
Hogy amit hallasz, végre elmédhez is eljusson,
És így meg is értsd - együtt kell menni, egy úton!
Ha látod és hallod, akkor kérded és tán érted,
Mert mindenki egyért fáradozik, Te érted!
Talán eljössz, talán jó útra térsz és így élhetsz,
És velünk együtt egy végtelen életet remélhetsz!
Hát nem kérded? Nem, hisz azt sem tudod, miről beszélek!
Hát nem hallod? Bizony e hangzavar elnyomja hangunk!
Hát nem érted? Milyen becses lesz kitartásunkért jutalmunk?
Nem, nem látod, szemedet bekötötték, fejedre kámzsát húztak.
Nem kérdezheted, értelmét eltakarták, megtartanák saját maguknak!
Nem hallod, hisz még meg sem akarod hangunk hallani!
Ezért nem is érted, a sok gondot kell most neked észben tartani!
De bizony, hogy látod, hisz életünkkel nap, mint nap bemutatjuk,
Meg is kérded, bár úgy szól szánk, mintha kíniul mondjuk.
És meg is hallod, mert eljut üzenetünk mindenkihez,
És tán meg is érted, de az élet belőled is sok erőt kivesz.
Ahhoz, hogy látva-láss, szíveddel is nézned kell!
Hogy szívből kérdezz, figyelned kell szíveddel!
Hogy amit hallasz, végre elmédhez is eljusson,
És így meg is értsd - együtt kell menni, egy úton!
Ha látod és hallod, akkor kérded és tán érted,
Mert mindenki egyért fáradozik, Te érted!
Talán eljössz, talán jó útra térsz és így élhetsz,
És velünk együtt egy végtelen életet remélhetsz!
január 26, 2013
Ítéletidő közeleg
Hát furcsa egy érzés, mondhatom - egyszerre hideg-lelő és perzselő!
Ősidők lehelete csap meg minket, próféciák figyelmeztető szava vesz elő.
Mert nincs kétség - már megérett e világ gyümölcse az aratásra!
És vezetője is kénytelen-kelletlen az irányítást átruházza másra!
Tűznek van fenntartva gonosz világunk - arra a bizonyos napra,
Hogy teljesen megsemmisüljön örökre, ne is maradjon írmagja!
Rohanunk, nagyon sebesen száguldunk az előre nem látható vég felé!
Miért is vetnénk - ennek tudtában - hát bizalmunkat mi már belé?
Tudjuk, előre látjuk, hogy mi lesz végül az előre megírt sorsa,
Nem újul meg, nem változik, jobb útra már nem tér soha!
Szervezkedik, összefog, hogy felvegye a harcot valahogy,
Nem veszi észre, hogy ereje mindegyre, állandóan csak fogy!
Nap, mint nap egyre többen csatlakoznak hozzánk, mert látnak,
Hátat fordítanak ennek a züllött, korrupt, halódó világnak!
Igen - bár benne élünk - amennyire lehet, nem vagyunk a részei!
De nem azért, mert meg vannak számlálva az ő évei!
Szeretjük istenünket, Jehovát! Ez indít minket a sok jóra!
Ezért megyünk hozzátok, ezért nyitjuk szánkat nálatok a szóra!
Lassan-lassan búcsúzunk tőletek, bár észre sem fogjátok ezt sem venni!
Csak későn, mikor már nem láttok minket az utcákon hozzátok menni!
Míg nincs baj, addig nincs baj - szól az utcai szleng bölcsessége,
De mi lesz, amikor hirtelen lesz mindennek egyszerre vége?
Kit fogtok akkor hibáztatni saját döntéseitekért, pont Ő előtte?
Mi lesz a mentségetek, hogy mindaddig, nem kértetek belőle?
Hazugságaitok akkor már nem fognak használni, ismeri gondolataitok!
Igazságotok alapján - mert megmondta - igazságossággal ítélni fog!
Ősidők lehelete csap meg minket, próféciák figyelmeztető szava vesz elő.
Mert nincs kétség - már megérett e világ gyümölcse az aratásra!
És vezetője is kénytelen-kelletlen az irányítást átruházza másra!
Tűznek van fenntartva gonosz világunk - arra a bizonyos napra,
Hogy teljesen megsemmisüljön örökre, ne is maradjon írmagja!
Rohanunk, nagyon sebesen száguldunk az előre nem látható vég felé!
Miért is vetnénk - ennek tudtában - hát bizalmunkat mi már belé?
Tudjuk, előre látjuk, hogy mi lesz végül az előre megírt sorsa,
Nem újul meg, nem változik, jobb útra már nem tér soha!
Szervezkedik, összefog, hogy felvegye a harcot valahogy,
Nem veszi észre, hogy ereje mindegyre, állandóan csak fogy!
Nap, mint nap egyre többen csatlakoznak hozzánk, mert látnak,
Hátat fordítanak ennek a züllött, korrupt, halódó világnak!
Igen - bár benne élünk - amennyire lehet, nem vagyunk a részei!
De nem azért, mert meg vannak számlálva az ő évei!
Szeretjük istenünket, Jehovát! Ez indít minket a sok jóra!
Ezért megyünk hozzátok, ezért nyitjuk szánkat nálatok a szóra!
Lassan-lassan búcsúzunk tőletek, bár észre sem fogjátok ezt sem venni!
Csak későn, mikor már nem láttok minket az utcákon hozzátok menni!
Míg nincs baj, addig nincs baj - szól az utcai szleng bölcsessége,
De mi lesz, amikor hirtelen lesz mindennek egyszerre vége?
Kit fogtok akkor hibáztatni saját döntéseitekért, pont Ő előtte?
Mi lesz a mentségetek, hogy mindaddig, nem kértetek belőle?
Hazugságaitok akkor már nem fognak használni, ismeri gondolataitok!
Igazságotok alapján - mert megmondta - igazságossággal ítélni fog!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)