Miért nem találok rendes munkát?

A munka sajnos nem megy, mást kell keressek. Nem nekem való ez a pénzügyi tanácsadás. Még ha mindent meg is tanultam, mindent úgy is csinálok, ahogy mutatják, nekem akkor sem jön össze - és ez el is veszi az ember alig-alig létező kedvét is ettől a munkától... Én tudom miért!

A tanúság ezzel is jár. Nem meglepő, mert ezt írja a Biblia:
(Jelenések 13:17-18)
17 és hogy senki ne tudjon venni vagy eladni, csak az, akin rajta van a jel, a vadállat neve vagy nevének száma.
18 Ide kell a bölcsesség: Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, mert emberi szám az; és annak száma hatszázhatvanhat.

Hát erről lenne szó? Lehet... Én nem óhajtok semmit sem megmagyarázni, sem belemagyarázni. De kell, hogy legyen igazságtartalma! Ezért kell nekem is mást keresnem - már ha találok! Nem könnyű 50+ -ként munkát találni, pláne nem olyat, mely kielégítené az egész család anyagi igényeit. Nem adom fel!

Különben is:
(Zsoltárok 55:22) Vesd a terhed Jehovára, És ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.
Ez tehát azt mutatja, ha benne bízunk és tesszük a dolgunk, ahogy kéri, akkor a mindennapi betevőt meg is fogjuk kapni! Minek aggodalmaskodnék hát!

Nincs semmi olyan, amit ne kaphatnék meg Tőle. Nincs senki olyan, aki meg tudná ebben akadályozni. Még e világ uralkodója sem képes rá, ezért persze rettentően dühös és ellenállást szít ellenünk.

Tudom, kedves véletlenül idetévedt olvasó, hogy téged ez cseppet sem, vagy alig érdekel. De néha ezeket a dolgokat is le kell írjam, mert ki kívánkozik belőlem. Ha csak a versekre vagy kíváncsi, hát térj vissza kicsit később, talán már lesznek újabb újsütetű bejegyzések ez irányban is. De lehet, hogy csak holnap...

De megnézted már az érdekességek között a képeket?

Reménységünk képlete

Még mindig itt vagyunk, még mindig fönn,
Még mindig élünk, s talpunk alatt a föld.
Még mindig szőjük sajátos kis ármányainkat,
Még mindig kerülgetjük kirakott csapdáikat.

Figyelni kell, mert jól el lettek rejtve,
Figyelni kell, hogy ne legyünk elejtve.
Figyelni kell, mert erre kér jó atyánk,
Figyelni kell, hát Isten is figyel ránk.

Keresi bennünk a jót mindig, mindenhol,
Keresi bennünk a jót, megtalálja valahol?
Keresi bennünk a jót, nem hagy fel vele,
Keresi bennünk a jót, hisz ez életünk értelme.

Magadra maradtál, csak te felelsz magadért,
Magadra maradtál, mégis felelős vagy társadért.
Magadra maradtál, hát tedd mindig ami helyes,
Magadra meredtél, ilyen lenne, ki értelmes?

Számadással tartozunk Jehova istenünknek,
Számadással tartozunk, hát feleljünk meg!
Számadással tartozunk, tudjuk irányelveit,
Számadással tartozunk, elküldi követeit.

Perel az ember folyton Istenével,
Perel, pedig nem ér fel értelmével.
Perel, bár tudhatná, nincs igaza,
Perel, csak a sajátját hajtogatja.

Betöltjük a földet a Jehováról tudással,
Betöltjük a földet szeretettel, hálaadással.
Betöltjük a földet, hallják hangunk mindenütt,
Betöltjük a földet, mondanivalónk szíven üt.

Gondold meg útjaid, míg idő van még,
Gondold meg, ne úgy, mint akkor rég.
Gondold meg, a megbánás életet ad,
Gondold meg, hogy megláthasd te magad.

Mit Jehova akar számunkra biztosítani,
Mit Jehova biztosan meg is fog adni.
Mit Jehova már megígért egyszer rég,
Azt Jehova teljesíti, mindenből lesz elég.

Te

Kicsit lázong bennem a jóakarat,
Mikor látom arcodon a haragodat.
Nem látod, nem érzékeled, - kérlek...
Szeretem a te egész lényed.

Mi ilyenek vagyunk

Életünk most oly rövid és bajjal terhes,
Megszületsz, hogy nemsokára sírba mehess.
Hetven-nyolcvan év csupán a hossza,
Az okát a Biblia mindannyiunkkal megosztja
Nem így volt ez eredetileg eltervezve,
Ám ősatyánk a tiltott gyümölcsöt megette.
Ott rontott el mindent, mert eladott minket,
S ezért azóta bizony mindenki megfizet.
Bár látni már a vég gyors közeledtét,
Az ember nem változtatja meg ősi tettét.
Még ma is engedetlen, inkább zátonyra fut,
Minthogy kövesse az Istene által kijelölt fiút.
Az eredmény a háborúság és perpatvar lett,
Ezért lebeg Damoklész kardja a fejünk felett.

Sajátos fajta vagyunk mi földi emberek,
Szeretetre vágyunk, mégis egyik a másiktól remeg.
Nem tudunk megegyezni ott ahol nagyon kéne,
Elveszünk, mielőtt még a "megoldásunk" beérne.

Gondok és remény

Mi érheti még itt az embert?
Mikor nem leszek már gondterhelt?
Mit tartogat még a világ számomra?
Mikor ül már ki önfeledt mosoly arcomra?

Megtör a sok támadás, ha nem óvsz atyám,
Ha nem adod békéd, mint egy kabátot rám.
Segítséget mástól nem is várhatnék,
Ellendrukker viszont van még elég.

Tudom, még ha meg is kellene halni,
TE szavadra életre fogok feltámadni,
Ha mindent, mindig úgy teszek, mint kéred,
Nincs kétség, hisz ezt TE megígérted.

Jó atyánk, Jehova, kérlek, ne hagy magunkra,
Ha engeded, hogy ekkora terhet rakjanak nyakunkra,
Kérlek adj erőt is hozzá, hogy elbírjuk segítségével,
S szolgálhassunk téged most is ifjonti hévvel.

Nincs jobb munka, mint amit TE adsz,
Nincs jobb életút, mint amit nekünk mutatsz.
Nincs más igaz isten, csak TE Jehova,
Nincs más, nem is megyünk tőled sehova.

Örökké fogunk szeretettel szolgálni,
Örökké fogunk tisztelettel előtted állni.
Örökké akarunk boldogságban élni,
Sohasem szeretnénk újra félni.

Kérlek

Eljött a férjed, ki téged szeret,
Eljött és most itt is van veled,
Hát ne bánkódj, örülj neki,
Szíved hangozza, arcod fejezze ki!

Minek az a nagy dúlás-fúlás?
Azzal nem fog rád jönni jobbulás.
Csontok rothadása a hosszan tartó harag,
Ki mindig haragszik, életben nem marad.

Légy hát vidám, jókedvű, pozitív,
Így gyógyul a lélek, a test, a szív.
Örülj, hogy élsz, s van reménységed,
Terhed vesd Jehovára, s megoltalmaz téged.

Szeretném, ha mindig is láthatnálak,
S az új világban ölelő karomban tartanálak.
Együtt örülnénk a sok-sok áldásnak,
Együtt élnénk, s szolgálnánk Jehovának.

Nem számít

Nem számít, most milyen e gonosz világ,
Nem számít, mi vár még ebben mi ránk,
Nem számít, hogy ki mit mond itt rólunk,
Csak az számít, hogy mi mit és hogyan szólunk!

Após-Apu

Rég elmentél, de szerettelek nagyon, apu.
Tudtam, nincs baj, mikor kezedben kinyílt a kertkapu.
Vejed voltam, de fiadnak tekintettél mindig,
Aladárnak hívtál, hangod szelíd volt végig.
Tíz év is eltelt, mióta elaludtál betegen,
Még mindig hiányzik, hogy hozzám szólj viccesen.
De Te most jó helyen vagy, mintegy elrejtve,
Jehova emlékezetében, tehát el nem felejtve.
Mikor rád kerül a sor, újra éledsz majd,
S jókedved körülötted sok nevetést hajt.
Nem mindig értettünk meg e világban,
Remélem jóvátehetjük majd boldogságban.
Érzem, s várom azt a már közeli órát,
Mikor feltámadsz, s kérdezgeted az okát.
Sok, jó beszélgetés vár még mi ránk,
Ha megengedi számunkra nagy égi bíránk.
Ültetünk majd zöldséget és gyümölcsöt,
S együtt eszünk majd almát, dinnyét, tököt.


Nem számít, most milyen e gonosz világ,
Nem számít, mi vár még ebben mi ránk,
Nem számít, hogy ki mit mond itt rólunk,
Csak az számít, hogy mi mit és hogyan szólunk!

Ha valahol...

Ha valahol találsz egy szép virágot,
Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Jusson eszedbe, miért is alkotta.

Amit az ember hozott a földön létre,
Ahhoz a tudást mind istenétől "kérte".
Ahhoz meg is kapta Tőle a tehetséget,
Amit felhasznált, hogy alkosson ellenséget.

Nem vagyunk képesek helyesen dönteni,
Világunkat egy jobb, más formába önteni.
Mert mi mindannyian tökéletlenek vagyunk,
A lényeg számunkra csak önmagunk.
Ezért van annyi szenvedés közöttünk,
Hisz szövetséget régen, Sátánnal kötöttünk.
Mi az ember értéke jó atyánk neked,
Hogy még ezek után is szívleled?
Nem hagytad teljesen magára,
Figyeltél a kezdetek óta az útjára.

Ha valahol találsz egy szép virágot
Tudhatod, benne istenedet is látod.
Látod, hogy milyen nagyszerű művész,
Pedig, mit látunk, csak egy aprócska rész.

Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Elfeleded a bánatod, gondod s a kort.
Szívedet teljesen feloldja, megvidámítja,
Ez is istenünk nagylelkű ajándéka.

Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Nézd meg jól, amiért előtte állsz.
Hisz végtelen tudásának egy jele,
Az alkotott dolgok avatnak bele.

Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Köszönd meg Neki! Miért hezitálsz?
Ő egy boldog isten, ki örömmel ad,
Hogy öröme megnyugodjon rajtad.

Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Mert nem hiábavalóságból alkotta.
Céllal hozott létre körülöttünk mindent,
Hogy meg is lássuk ezekben az Istent.

Jusson eszedbe, miért is alkotta,
Mielőtt az embert a földre "hozta".
Nem másért, hogy mi boldogan éljünk,
Neki szolgáljunk és vígan zenéljünk.

Miért Őt hibáztatjuk?

Miért vagyunk mi, emberek a kiválasztott faj?
És miért származik ebből mindig sok baj?
És miért nem teszünk ez ellen soha semmit?
Miért hibáztatja ezért mindenki az istenit?

Igen, az isteni lényt, ki nekünk életet adott,
Az isteni lényt, ki naponta felhozza ránk a napot,
Az isteni lényt, ki nekünk mindig csak jót akart,
Az isteni lényt, ki minket bölcsességével betakart.

Mégis mindig Őt hibáztatjuk, ha Mi hibázunk,
Mégis mindig Őt okoljuk, ha nem teljesül vágyunk.
Mégis mindig Ő az, ki magához hív bennünket,
Mégis MINDIG Ő AZ, ki megbocsátja bűnünket.

Ő, kit szavában Jehovának ismerhetünk meg,
Ő, ki ilyen embereket már nem sokáig tűrhet.
Ő, kinek szavára azonnal válaszol minden,
Ő, kiről beszélni kötelességünk híven.