Ha valahol...

Ha valahol találsz egy szép virágot,
Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Jusson eszedbe, miért is alkotta.

Amit az ember hozott a földön létre,
Ahhoz a tudást mind istenétől "kérte".
Ahhoz meg is kapta Tőle a tehetséget,
Amit felhasznált, hogy alkosson ellenséget.

Nem vagyunk képesek helyesen dönteni,
Világunkat egy jobb, más formába önteni.
Mert mi mindannyian tökéletlenek vagyunk,
A lényeg számunkra csak önmagunk.
Ezért van annyi szenvedés közöttünk,
Hisz szövetséget régen, Sátánnal kötöttünk.
Mi az ember értéke jó atyánk neked,
Hogy még ezek után is szívleled?
Nem hagytad teljesen magára,
Figyeltél a kezdetek óta az útjára.

Ha valahol találsz egy szép virágot
Tudhatod, benne istenedet is látod.
Látod, hogy milyen nagyszerű művész,
Pedig, mit látunk, csak egy aprócska rész.

Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Elfeleded a bánatod, gondod s a kort.
Szívedet teljesen feloldja, megvidámítja,
Ez is istenünk nagylelkű ajándéka.

Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Nézd meg jól, amiért előtte állsz.
Hisz végtelen tudásának egy jele,
Az alkotott dolgok avatnak bele.

Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Köszönd meg Neki! Miért hezitálsz?
Ő egy boldog isten, ki örömmel ad,
Hogy öröme megnyugodjon rajtad.

Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Mert nem hiábavalóságból alkotta.
Céllal hozott létre körülöttünk mindent,
Hogy meg is lássuk ezekben az Istent.

Jusson eszedbe, miért is alkotta,
Mielőtt az embert a földre "hozta".
Nem másért, hogy mi boldogan éljünk,
Neki szolgáljunk és vígan zenéljünk.