Tolvaj az ember

Tolvaj az ember, ellopta a földet,
Tolvaj, ki mindent megtagad Tőled.
Szerényen kellene melletted járnunk,
Rád figyelve, mindig tanácsodat várnunk.

Osztályrészünk, hogy a földet gondozzuk,
Hogy amit kérsz, Neked azt is hozzuk.
Minden a Tied, mi csak kölcsön kaptuk,
Minden a Tied, mi neked meg mégsem adjuk.

Szelíden kérlelsz, hallgassunk a szavadra,
Szolgáljunk szeretettel, s találjunk nálad irgalomra.
Barátunk lennél, nem "csak" Istenünk és atyánk,
Ha rád hallgatnánk és szavad értelmére gondolnánk.

Jóságod felülmúl minden elképzelést,
Jóságod nem ad bűneinkre felmentést.
Mert réges-régen megmondtad mit elvársz,
Nem panaszolhatjuk majd: Mit csinálsz?

Mikor elsöpröd nem sokára a gonoszokat,
S mindenütt feltöltöd híveiddel az otthonokat.
Nem lesz ott többé se betegség, se háború,
Elfeledjük, milyen volt az általános bú.

Szavaink akkor bizton eljutnak Jehovához,
Kérésünkre válaszul Ő majd bőséget hoz.
Szemünkkel nem láttat majd gonoszságot,
Szívünkkel újra érezteti az elmúlt ifjúságot.

Örömkönnyek hagyják majd el szemünket,
Mikor újra látjuk sok elhunyt szerettünket.
Láthatsz akkor mindenfelé sok szép virágot,
Csak álmainkban láttunk ilyen csodás világot.