Gondok és remény

Mi érheti még itt az embert?
Mikor nem leszek már gondterhelt?
Mit tartogat még a világ számomra?
Mikor ül már ki önfeledt mosoly arcomra?

Megtör a sok támadás, ha nem óvsz atyám,
Ha nem adod békéd, mint egy kabátot rám.
Segítséget mástól nem is várhatnék,
Ellendrukker viszont van még elég.

Tudom, még ha meg is kellene halni,
TE szavadra életre fogok feltámadni,
Ha mindent, mindig úgy teszek, mint kéred,
Nincs kétség, hisz ezt TE megígérted.

Jó atyánk, Jehova, kérlek, ne hagy magunkra,
Ha engeded, hogy ekkora terhet rakjanak nyakunkra,
Kérlek adj erőt is hozzá, hogy elbírjuk segítségével,
S szolgálhassunk téged most is ifjonti hévvel.

Nincs jobb munka, mint amit TE adsz,
Nincs jobb életút, mint amit nekünk mutatsz.
Nincs más igaz isten, csak TE Jehova,
Nincs más, nem is megyünk tőled sehova.

Örökké fogunk szeretettel szolgálni,
Örökké fogunk tisztelettel előtted állni.
Örökké akarunk boldogságban élni,
Sohasem szeretnénk újra félni.