Reménységünk képlete

Még mindig itt vagyunk, még mindig fönn,
Még mindig élünk, s talpunk alatt a föld.
Még mindig szőjük sajátos kis ármányainkat,
Még mindig kerülgetjük kirakott csapdáikat.

Figyelni kell, mert jól el lettek rejtve,
Figyelni kell, hogy ne legyünk elejtve.
Figyelni kell, mert erre kér jó atyánk,
Figyelni kell, hát Isten is figyel ránk.

Keresi bennünk a jót mindig, mindenhol,
Keresi bennünk a jót, megtalálja valahol?
Keresi bennünk a jót, nem hagy fel vele,
Keresi bennünk a jót, hisz ez életünk értelme.

Magadra maradtál, csak te felelsz magadért,
Magadra maradtál, mégis felelős vagy társadért.
Magadra maradtál, hát tedd mindig ami helyes,
Magadra meredtél, ilyen lenne, ki értelmes?

Számadással tartozunk Jehova istenünknek,
Számadással tartozunk, hát feleljünk meg!
Számadással tartozunk, tudjuk irányelveit,
Számadással tartozunk, elküldi követeit.

Perel az ember folyton Istenével,
Perel, pedig nem ér fel értelmével.
Perel, bár tudhatná, nincs igaza,
Perel, csak a sajátját hajtogatja.

Betöltjük a földet a Jehováról tudással,
Betöltjük a földet szeretettel, hálaadással.
Betöltjük a földet, hallják hangunk mindenütt,
Betöltjük a földet, mondanivalónk szíven üt.

Gondold meg útjaid, míg idő van még,
Gondold meg, ne úgy, mint akkor rég.
Gondold meg, a megbánás életet ad,
Gondold meg, hogy megláthasd te magad.

Mit Jehova akar számunkra biztosítani,
Mit Jehova biztosan meg is fog adni.
Mit Jehova már megígért egyszer rég,
Azt Jehova teljesíti, mindenből lesz elég.