Minap egyszer csak szembejött velem az életem.
Szép szemében elmerülve ott úszott a végtelen.
Azóta közösen már annyi mindent megéltünk,
Évek, évtizedek robogtak csak úgy el mellettünk.
Immár ide, s tova huszonnyolc éve vagy a nejem,
De azt az időt én soha sem feledem.
Jó lenne élni, mindig veled, mindörökké,
Ne kelljen félnünk semmitől, soha többé.
Szeretem, mikor morogsz, perelsz velem,
Nem lesz veled sohasem lapos az életem.
Még egy kicsi időt bírjunk ki békességben,
Hogy reménységünk valóra válhasson teljességben.
Veled! Igen, veled akarom az életet örökké,
Békében, boldogan, váljunk együtt tökéletessé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése