Apuci

Egyre messzebb távolodik a múlt,
Mikor kis családunk nyaralni indult.
Látlak magam előtt csomagot cipelve,
Ahogy igyekszel, hogy a vonatot ne késsük le.
Csomag nélkül is alig bírtam az iramot,
De élvezni akartam a nyarat, a Balatont.

Azóta bizony eltelt sok-sok esztendő,
Közben kezed is gyengült, s lett reszkető.
És elraboltak tőlünk egy teljes évtizedet,
Találkoznunk kényszerűségből nem lehetett.
Végül lehanyatlott, elernyedt kezed,
Kis időre megint nem találkozhatok veled.

Hiába áltattam magam a tíz év alatt,
Apuci az mindig is apuci maradt.
Most is szorít a szíven, mikor ezeket írom,ű
S már az újvilági viszontlátást várom