Bármit is mondanak

Bármit is mondanak körülöttem az emberek,
Én tudom atyám, mit teszek, és mit merek.
Bármit kérnek, ha az törvényeddel ellenkezik,
Én tudom, hallgatni rájuk, velük menni nem sikk.
Bármit is adhatnának cserébe a Te nagy jóságodért,
Én tudom, hogy annyit nekem semmi sem ér!
Bármit is tegyenek az ellenkezők velünk,
Én tudom, más nem menthet meg, csak Istenünk!

Bármit is mondanék, ha az ellenkezne Veled,
Bármit is kérhetnék, sosem adnád meg!
Bármit is tudhatok, ha rosszra használom,
Bármit is tehetek, ha Istenemet nem szolgálom!

Ez a világ a nyomás alatt recseg-ropog már,
Ez a világ Armageddonkor elég, mint szálmaszál!
Ez a világ még egy kéz emelést sem ér,
Ez a világ belőlünk már nem kér.
Egy kicsit csendesedjünk, füleljünk,
Mit mond épp nekünk Jehova istenünk?
Egy kicsit halljuk már meg kérését,
Mit mond, azt gondoljuk át kicsikét!
Nem rossz, mire minket állandóan kér,
Nem rossz, egy odafigyelő próbát tán megér?
Vállalja az ember minden tettét?
Vállalja és elszenvedi büntetését!

Bármit is felelhetsz te most erre,
Bármit is mondhatsz a látható jelre,
Bármit is kívánhatsz, ha az nem jó,
Bármit is várhatsz, nem megkapható!

Mire fel hordjuk fenn az orrunkat?
Mire fel emlegetjük folyton a jogunkat?
Mire áhítozunk még mindig annyira?
Mire gondolunk, ha nem megy a munka?
Gyermekek vagyunk mi mindannyian még,
Gyermekek vagyunk, kiknek semmi nem elég!
Gyermekei egy szelíd szerető istennek,
Gyermekei, kik pont Őt vetik meg!