Ellenállunk?

Hogy lehet, hogy nem érinti meg szívedet?
Hogy lehet, hogy megérinti, mégis lepereg?
Hogy lehet, hogy tudod, mit kér az a helyes?
Hogy lehet, mégis akarod, hogy mást tehess?
Egy emberként állunk ellent mennyei jó atyánknak?
Egy emberként, így ránk ítéletet kimondhat?

Egy emberért is angyalokat küldött ki régen,
Egy emberért is meghagyta Coárt a létben!
Most újra ítélet előtt áll az egész világ,
Most újra angyalokat küld, hogy vigyázzanak ránk!
Most újra megmutatja nekünk erejét és fenségét,
Most újra elhozza a földön egy gonosz világ végét!

Igen, Jehova istenről szól most e néhány sor,
Igen, Jehováról, ki hozzánk a Biblia lapjain szól!
Igen, Jehova az, ki életünk még mindig fenntartja,
Igen, Jehovának áll mégis ellen a sok balga!
Ellenállnak, mert nem értik, nem látják,
Ellenállnak, mert mit kért, azt tenni nem akarják!

Nyugtalan lett a lelkem, Ó Jehova atyám,
Nyugtalan, mert nem helyeslőn tekintesz le ránk,
Nyugtalan a lelkem, mert tudom, mi következik,
Nyugtalan, mert az ember folyton vétkezik.
Kérlek, bocsásd meg gyarló, kicsinyes bűneinket,
Kérlek, bocsáss meg és emelj fel bennünket.

Add, hogy újra emelt fővel járhassunk,
Add, hogy mindenkihez eljusson a szavunk!
Add, hogy végre mindenki meghallgasson,
Add, hogy végül kifogást ne találhasson!
Ellenállunk, vagy végre megtérünk hozzád?
Ellenállunk, mert hozzánk rég szólt szád?

Ellenállunk, hogy Sátán így örülhessen?
Ellenállunk, hogy szavad így is beteljesedjen!
Nyisd ki a szemed ember és lásd, merre tart e világ!
Nyisd ki a szemed és lásd, mi várhat itt még ránk!
Nyisd ki a szemed és lásd, milyen pusztítást hozunk magunkra!
Nyisd ki a szemed és lásd, ezért neked milyen ítélet jutna!