Még mindig

Még mindig igénylem aranyos nevetésed,
Még mindig félem bántó betegséged.
Még mindig szeretném veled bejárni a földet,
Még mindig szeretem az erdőt-mezőt s hegyet-völgyet.

Nem szűnök meg csodálni, amit adott Istenünk,
Nem szűnünk meg szolgálni Őt, odaadni mindenünk.
Nem szűnhet meg sohasem a földön az igazság,
Nem tűnhet el szemünk elől, s szívünkből a szabadság.

Tudjuk jól jó atyánk, gyengék vagyunk nélküled.
Tudjuk jól, mit kellene tennünk melletted?
Tudnánk jól élni mindennap boldogan.
Tudnánk jól élni, ha nem lenne gondtalan?

Munkára hívtál el nagy nevednek minket,
Munkára, mellyel elűzöd a félelmeinket.
Munkára, melyet kedvesen nekünk adtál,
Munkára, melyet senki sem ante datál.

Mit végeznünk mindannyiunknak most kell,
Mit hallatnunk kell teljes szívünkkel.
Mit Neked teljesen véghez is fogunk vinni,
Mit nekik, csak szelíd szívvel lehet elhinni.

Jó híred, hogy szavad mindig teljesíted,
Jó híred, hogy mint sátort, a jogot fölénk kifeszíted.
Jó híred, mit mi serényen viszünk most szét,
Jó híred, melynek reménysége olyan szép!

Jehova atyánk, Te rád várnak ma sokan,
Jehova atyánk, Mi neked szolgálunk boldogan,
Jehova atyánk, Te mindenkinek az atyja vagy,
Jehova atyánk, Minket jóságod hidegen nem hagy.