Após-Apu

Rég elmentél, de szerettelek nagyon, apu.
Tudtam, nincs baj, mikor kezedben kinyílt a kertkapu.
Vejed voltam, de fiadnak tekintettél mindig,
Aladárnak hívtál, hangod szelíd volt végig.
Tíz év is eltelt, mióta elaludtál betegen,
Még mindig hiányzik, hogy hozzám szólj viccesen.
De Te most jó helyen vagy, mintegy elrejtve,
Jehova emlékezetében, tehát el nem felejtve.
Mikor rád kerül a sor, újra éledsz majd,
S jókedved körülötted sok nevetést hajt.
Nem mindig értettünk meg e világban,
Remélem jóvátehetjük majd boldogságban.
Érzem, s várom azt a már közeli órát,
Mikor feltámadsz, s kérdezgeted az okát.
Sok, jó beszélgetés vár még mi ránk,
Ha megengedi számunkra nagy égi bíránk.
Ültetünk majd zöldséget és gyümölcsöt,
S együtt eszünk majd almát, dinnyét, tököt.


Nem számít, most milyen e gonosz világ,
Nem számít, mi vár még ebben mi ránk,
Nem számít, hogy ki mit mond itt rólunk,
Csak az számít, hogy mi mit és hogyan szólunk!