Tökéletlen kismadár

Gyenge kismadár vagyok istenem tenyerén.
Boldogan tengetném életem asztalának kenyerén.
De gyarló, tökéletlen madárka lettem,
Nem méltó hozzá, ki bűnben születtem.

Bármennyire igyekszem nem tudok megfelelni,
Akaratának, mit nekünk el kell ismerni.
Tudom, mit kér, mire buzdít mindannyiunkat,
Képtelenek vagyunk teljesen úgy járni utunkat.

Ezért tán hagyjunk fel a cselekvésével?
Együnk igyunk és holnap hadd vesszünk el?
Még a gondolat is sértő, hogy ezt tennénk,
Szerető égi atyánkhoz hűtlenek lehetnénk.

Miért van annyi gondunk, bajunk hát?
Mert nem mindenki éli meg a szavát.
Mert nem ismerik és nem látják Őt,
Teremtésművében a nagy Teremtőt.

Csodálkozunk, hogy vakok és süketek lettek?
Az útmutatása helyet a maguk útjára eredtek?
Nem értik, nem akarják, mit jogosan kér tőlünk,
Pedig nélküle biztosan a porba dőlünk.

Még most is Ő az, ki fenntartja életedet,
Segít, hogy megtermeld ételedet.
Tudja, szükségünk van minderre nagyon,
Keresi, nekünk még milyen áldást adjon.

Szelíden szólít: Kövesd a parancsom,
Szeretettel hív, vezet utadon hangom!
De befogjuk fülünket, nem akarunk hallani!
Nem enged hozzád fordulni valami.

Pedig csak ez az egy út járható hosszútávon,
Vissza is vásároltál minket drága áron.
Fiad életét adtad cserébe oda értünk,
Hogy visszafogadhass kegyedbe Istenünk.

Türelmed lassan a végére ér majd,
Ez világunkra jelent óriási bajt.
Hisz elsöprik a gonosz embereket a földről,
Így gondoskodva egy szebb, boldogabb jövőről.

Mert kik élve átkerülnek Armageddonon,
Övék lesz örökre a föld maradandón.
Nem lesz többé háború és bűnözés,
Megszűnik a betegség és eltűnik az éhezés.

Akkor nem pusztít senki sem a föld színén,
Mert Jehova ismerete ragad meg a szívén.
Béke lesz az ember és a társai között,
Mert szívükbe igazságosság költözött.