Ars poetica

Mi az, mi folyton űz és hajszol?
Mi az, mi belülről oly erősen szól?
Milyen erő kényszerít írni?
Ha nem tenném, hogy lehetne kibírni?

Saját problémám megoldhatatlansága,
E világunk gondjainak nagysága,
Nem enged, nem hagy hallgatni,
A szó belőlem akaratlan szakad ki.

Írni kell, ez már csak így van,
És élni bús életünk kifelé vígan.
Bohócok is ezt teszik a porondon,
De legtöbben mégis búsak folyton.

De van reménysugár számunkra,
Ezt közli velünk lapjain a Biblia.
Erről szóljon hát az életünk,
Akkor Jehovától bizton kérhetünk.

Még nem járt le az idő, csatlakozz,
A néphez, mely a világba reményt hoz!
Add tovább másoknak, mit tanulsz,
Legyen reményük, miről te már tudsz!