Búcsú!

Mint azt már olyan sokszor mondtam, az idő lassan már lejár!
Épp ezért, mint hiábavaló tettet, immár befejezem a blog írását.

Búcsúzom tőletek, kik hébe-hóba bekukkantottatok, s talán tetszett is,
Hogy egy tanú még itt is meggyőzni akaró, felvilágosító verseket írt.

Nem próbálok már hatni rátok, nem fűzöm tovább a rímeket,
Hisz ki elhitte, talán megragadta - általuk is - az igazi életet...

Furcsa érzés így ismeretlenül is, de abbahagyni az írást,
Remélve, hogy néhányan elfogadtátok a meghívást...
Egy új, egy szebb és békésebb világban való életre,
Hová a belépőt nem nyerheti el neked senki más, csak Te!

Ím eljött az idő, hogy mindenki belássa, Jehova igenis uralkodik,
De az emberiség állapota eközben a földön látványosan romlik.
Mégsem okolható mindezért a teremtőnk, hisz Ő csak jót ad,
Teljesít most is minden, időszerű és akaratával egyező óhajt!

Én remélem, ott leszek abban az új világban, már látom alapját,
Melynek részét, a már most is akaratát cselekvő emberek adják.

Ezért hát a viszontlátásra! Nemsokára személyesen üdvözölhetlek.
Mert már tudják az igazságot mindazok, kik majd ott élhetnek!

Becsülettel ki kell tartani még e röpke pár pillanaton keresztül,
Míg e rút világunk széthullik, s emléke is messze repül.

Egy utolsó kísérlet...

Mint mondtam, kifogyok a szóból, hisz már olyan sokszor és oly sokat írtam nektek! Talán az észérveket egy kicsit jobban kedvelők számára ez a mostani poszt lesz inkább meggyőző erejű - talán...

A tudósok a földi életről mondják:

Ha csak egy kicsit közelebb lennénk a naphoz, már túl forró, ha csak egy kicsit távolabb, akkor meg túl hideg lenne az élethez.

Ha a földnek nem lenne pont ekkora és pont ilyen távol és pont ennyi idő alatt földet kerülő holdja, akkor a föld pályája túl hektikussá válna, így az időjárás is más lenne.

Ráadásul, ha a Hold nem lenne, akkor a föld mágneses mezeje sem védené ilyen intenzíven, vagy egyáltalán semennyire sem a földi életet (az általa keltett árapály erők tartják fenn a belső magban ezt a mező generáló mozgást).

Ha a naprendszernek nem lenne egy Jupiter nagyságú gázóriása, akkor sokkal több meteor és aszteroida találná el a belső bolygókat.

De menjünk csak egy kicsit parányok felé... tudjuk, hogy négy erő kölcsönhatása (gravitációs, elektromágneses nagy és kis magerő) tartja fenn az általunk ismert anyagszerkezetet. Ha csak az egyik egy elképzelhetetlenül kicsit erősebb, illetve gyengébb lenne, akkor mi most nem lennénk...

Aztán itt van az élet keletkezése - és itt már kissé nagyobb felkészültség kell, mint amit az átlagember magáénak tudhat, hát én is segédeszközhöz folyamodok, hogy ne mondjak olyat, ami félrevezető lenne!

Ha csak azt nézzük, hogy az élővilág sejtjeit felépítő 20 féle aminosav mind balra forgató és a jobbra forgató párjuk bár létezik, de egy élő sejtben sem fordul elő.

Ha az ennél nagyobb bonyolultságú DNS és RNS építőelemeit nézzük - a hisztonokat - akkor azt látjuk, hogy kifejlődésüket a tudósok már a valószínűtlenség kategóriájába sorolják, de amikor erre rávilágít valaki, azt a tudományos választ adják, hogy mégis léteznek, tehát meg kellett történnie... Tudni kell a hisztonokról, hogy nélkülük nincs protein szintézis, proteinek nélkül viszont nincsenek hisztonok. A genetikai kód eredete további megoldatlan probléma...

Ha nincsenek hisztonok, nincs DNS, ha nincs DNS, nincs genetikai kód, ha nincs genetikai kód, akkor nincs szaporodás - szaporodás nélkül viszont nincs természetes kiválasztódás... mi volt hát előbb? Egy csapásra a semmiből mindez előállt?

És akkor még nem is beszéltünk az "egyszerű" sejt felépítéséről és fantasztikus bonyolultságáról, melyet a tudósok csak manapság kezdenek igazán felderíteni...

Beláthatjuk, hogy már e pár példa is világosan mutatja, hogy a véletlennek és a természetnek igenis erősen gondolkodnia kellett, hogy mindez ilyen szép rendben előálljon a semmiből!

Ha viszont a Bibliához fordulunk, azt látjuk, hogy már a kezdet kezdetén leírták mindazt a folyamatot egy pásztor megértési szintjén, ami mindezt a fantasztikus világot létrehozta:


(1Mózes 1:1, 2)
1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
2 A föld ekkor még kietlen és puszta volt, és sötétség volt a mély vizek színén. És Isten tevékeny ereje lebegett a vizek felett. . .

Milyen érdekes, a nagy bumm után megteremtette a földet... hány nap, óra és perc alatt? Arról csak halovány sejtéseink vannak, de ez évmilliárdokat vett igénybe...

Azt, hogy a Biblia ezek után napokról beszél, nem kell 24 órás időtartamoknak tekinteni, hisz:

(Zsoltárok 90:4)  4 Mert ezer esztendő annyi a te szemedben, mint a tegnapi nap, mely elmúlt, És mint az éjjeli őrszolgálat.

Tehát ezer esztendő -> egy nap -> egy éjjeli őrjárat... valószínűleg azt mutatja a vers, hogy a végtelen életű létformáknak, mint amilyen maga a teremtő is, nincs olyan korlátozott szemléletmódja a napokról, mint nekünk.

Így hát a további hat nap akár évmilliárdokig is eltarthatott - mint ahogy azt egyikről - másikról a tudomány már bizonyította is. A sorrend viszont meglepően  helyes!

És nemsokára maga Jehova fogja bizonyítani minden szavának igaz voltát. Az idő sürget! Még talán van idő megtérni!

Én többet nem fogok már ilyen eszmefuttatásokat közreadni ezen az oldalon! Ha valaki tiszta szívvel olvassa és elgondolkodik a valóság tartamán, szívesen várjuk soraink közé...

Prológus

Nincs már sok mondandóm, mert elmondtam, mi lényeg,
A te feladatod az, hogy azt a sok információt értsd meg!
Rakd össze, mint gyermek a puzzle-t, szép csendesen,
Hogy életednek örvendhess örökre, együtt velem.
Adj hálát Jehovának mindenért, mi jót tőle kaptál,
S örvendezz mindazon jón, mit Te másoknak adtál!

Nem hiszem, hogy te, ki olvasod verseim, tagadnád ŐT,
De imádni is igazsággal kell Jehovát, az igaz teremtőt!
Tudd meg, hogy nincs már idő az esélyeket latolgatni,
Vagy Sátánt szolgálod, vagy igyekszel Neki hálát adni!
Nincs más út, nincs másban igazi, s valós remény,
Csak Jehovával élheted túl, kapcsolatod vele főnyeremény!

Aztán, ha minden elcsendesült, s te még fenn vagy,
Tudd meg, örömöd határtalan lesz, mert életben hagy!
Végtelen boldogság, s felhőtlen öröm lesz osztályrészed,
Ahogy a megújuló földet, s életbe visszatérő szeretteid végignézed.
Gyere, fogjuk meg szorosan egymás kezét gondolatban,
S higgyünk abban a közelgő fergeteges ítéletnapban!

Nem kérek mást, csak vizsgáld meg, mit is tanít valójában a Biblia,
Egy embernek sem sikerült még ilyen erőteljes művet írnia!
Mert lapjain egy téma vezet keresztül, folyton egyre jobban kibontva,
A bűnért való váltság, s hogy eljön az a bizonyos ítéletóra!
De oly gondosan be lett csomagolva, hogy a megértést
Csak Jehova erejével érhetjük el, tőle várva a megfejtést.

A földi ember korlátai

Bár teremtőnk oly sokszor szólt a föld emberéhez,
Azt általában nem érdekelte, alkotója felőle mit érez.
Bár a teljes földet is a birtokába adta hálátlan teremtményének,
Kinek ajkát ezért, csak ritkán hagyta el az Őt dicsőítő ének.
Hát nosza rajta! Seregeljetek, s készüljetek a harcra!
Mert Jehova fia - atyja ítéletét bizony végrehajtja!
Tudjátok meg végre, hogy tényleg csak két út létezik,
S mindenki maga dönti el, léptei melyiken viszik!
Az arany középút csak az emberi elme gyenge vágyálma,
Ki azon jár, döntésképtelen! A többiek viszik őt a halálba!
A vihar, melyen ma látott világunk darabokra hull,
Gyorsan közelít, saját erejéből senki sem élheti túl!
Kigondolhatsz róla sokfélét, de mit Istenünk mond, az számít!
E világ fénye, látszólagos szilárd volta, sokakat elámít.
De nézd csak a felszín alatt tomboló dühöt, s kéjes önzést,
Egy békés világból nem vállalnák be a rájuk jutó önrészt!
Képtelenség kiegyezni a jóban velük, mert abból nincsen haszon!
Hiába veszik el mindez - jó előre megmondva - azon a szörnyű napon.
Csak értetlenül hallgatnak, értelmét fel sem foghatják,
Életüket tudatlanul bár, de e világ urának kezébe adták.
Nincs mentség! Tetteink hangosan beszélnek fontosabb céljainkról!
Bár titkolnánk, de Te Jehova mindet látod, tudjuk jól!
Mihaszna, csaló népség, de élni azt nagyon szeretne,
Anélkül, hogy a munkából most a részét kivegye!
Inkább vigasztalja magát filmekkel, történetekkel, hogy túl lehet élni,
S nem kell hozzá a teremtője kegyét és áldását kérni!

Bizony, elfeledi állandóan Babilont, Szodomát és Gomorrát,
Sokat fejlődtünk! - mondják, az emberiség megvívja ezt a harcát!
De a tűz ellen, mely a vizet is felnyalja, mivel harcolsz?
S a vízár is elsöpörhet, silány gátaiddal ellene hiába dacolsz!
Mit tehetsz, ha összezavarja újra nyelvedet, s nem értesz?
Hisz halló fül is kell az értelmes beszédhez!
Talán a seregben bízol? Mint a gulyát, úgy viszik levágásra!
Azon a napon nem támaszkodhatsz senki másra!
Hát ki ellen fordulsz, mikor felfogod, hogy vége?
Szüleid, s társaid ellen, vádolva, mert életét így élte?

Emlékezz! Jó előre meg lettek ezek már mondva nekünk,
Hogy teremtőnkre hallgatva élhessük le mostani életünk!
Ha nem tesszük, az nem lehet senki másnak a hibája,
Mi magunk visszük bőrünket Armageddon vágóhídjára!

Válassz!

Beleborzong az ember, ha igazán belegondol...
Vagy teszi, mit kérsz, vagy egyszerűen továbbrongyol.
Nem figyelve semmire, mi igazán fontos lenne számára,
Ítéletet véve fejére, s mázsás terheket a vállára.
Vajon csak önfejű, vagy egyszerűen nem érdekli,
Hogy életét valaha tán még örökké is élheti?
Vajh felméri-e, mit miért tett és fog tenni?
Vagy sorsáért a felelősséget mások vállára veti?
Pedig hidd el! Nem élhetsz, ha most nem élsz úgy,
Hogy azon a napon számot adni is nyugodtan tudj!

Mert a választás a Tied, senki más át nem vállalhatja!
Helyetted, rólad a választ igazán meg nem adhatja!

Az ember hajtóereje...

Talán te magad sem tudod, hogy hová tartasz!
Törtetsz előre, azt híve, hogy különben itt ragadsz.
Nem érdekel, másoknak ezzel mit is okozol,
Ha mindig egyre jobban élsz, neked csak az esik jól!

De valójában mi is az a bizonyos jobb élet?
Talán az, ha napjaidat mindig több és több pénzzel éled?
Vagy talán az egészség léted megelégedettségének kulcsa?
Nem érzed, hogy valami nincs rendjén, s ez az egész furcsa?

Vágyódsz egy nyugodtabb, rendezettebb élet után...
Mégis csak a pénzt hajtod, illúzióidat kergetve sután!
Mit ér a sok pénz, ha gyümölcsét élvezni időd nem marad?
Hisz a most már rögtön múlt, életünk gyorsan elszalad!

Talány

Talány, hogy mi vezeti az embert a rossz útra!
Talány, hogy miért nem lát a saját szemén túlra!
Talány, hogy sok "jó" ember között miért ilyen a világunk,
Talány, hogy ha már megmondták, miért nem tudjuk?

Mert Teremtőnk, Jehova világosan leíratta már jó régen.
Mert most egy gonosz erő uralkodik a teljes emberiségen.
Mert nem is akarják be- és meglátni az összefüggéseket.
Mert nem hiszik el: Létezhet isten, ki így szeret.

Ki gyengéden, óva int: Ezt, s ezt ne tegyétek!
Ki figyelmeztet: Ha ellenálltok, elvesztitek életeteket!
Ki bőkezűen megígéri: "Íme, mindent újjáteszek!"
Ki szeretőn megmondta nekünk kezdettől fogva a véget.

Mi mégis azt tesszük, ami szemeinek nem kellemes.
Mi nem hallgatunk rá, minket függetlenség jellemez!
Mi kérnénk az ígéreteiből, de ne adjunk érte semmit!
Mi - ha tehetnénk - hát össze is kötnénk istenünk kezeit.

De jó, hogy ennek ellenére kedvesen hív magához bennünket,
De jó, hogy a lehető legkevésbé nyirbálja függetlenségünket!
De jó, hogy mégis türelmesen kéri, hogy ŐT szívből szolgáljuk,
De jó, hogy tetteinkkel akarata teljesedését meg nem zavarhatjuk!

ÉLETCÉL...

Szívemben zeng egy számomra kedves dallam.
Nem harsányan, de nem is olyan halkan.
folyton arra figyelmeztet, hogy egy új világ jő!
Szolgálni kell Jehovát, számomra most ez a fő!


Mit tegyek Jó atyám? Helyzetem most oly bonyolult.
Esdve kérlek, adj tanácsot! Vedd el szemeim elől a bút!
Dalolva, önként ajánlkozom, de sok-sok akadályt látok,
Tétlenkedem, de félek, azt mondod majd, nem volt rá ok!


Maradj mellettem, s kérlek vezesd lépteim sorát!
Hogy megérhessem én is az emberi lét legvégső korát!
Komoly reménység, mely erőt is tud adni sok mindenre,
Hogy Teremtőjét dícsérje az ember egész élete!

Igen tudom, hogy nem ehhez voltatok hozzászoktatva. Manapság egy kicsit lanyhult a beírások sűrűsége itt.

De kérlek, értsetek meg, nem vagyok képes több erőt és időt rászánni, mert napi sok-sok órát kell robotolnom a betevő kevéske kis falatok előteremtéséért. Én vagyok érte felelőssé téve Teremtőnk előtt. Bár világunk ma nem eszerint van berendezve, hanem a női munka is szükségletté vált. Biztos, hogy ez nem helyes, bár sokan annak ítélik, de nem így lettünk megalkotva.

Akár kinevettek, akár nem, a felelősség a férfire lett ruházva. A feleség a segítője lett és nem a munkatársa. "Gazdasági szükségszerűség", mondják, de ez így egyáltalán nem igaz, mert ha szétnézünk, látnunk kell, hogy milliónyi férfi van munka nélkül, vagy olyan munkát köteles ellátni, mely jóval a képzettségi szintje alatt van. Ha hazaküldenénk a nőket (nem vagyok férfi soviniszta) a gyerekeket nevelni, és az otthoni teendőket ellátni, akkor ők is sokkal boldogabbak lennének. Gondoljunk csak bele, hogy mióta van ez a feszített életütem? Hát azóta álltak a nők is tömegesen munkába. Azóta esnek szét a családok - aminek valljuk meg őszintén pont a nők, a szeretett édesanyák lennének az összetartói, de most erre már nincs erejük, mert azt elszívja a munkahelyük. Nem akarom őket kalodába zárni, nem akarom arra sem kötelezni, hogy otthon üljenek. De nekünk kellene férfi társaim a családot, mint család fenntartóknak ellátni! No de félre a sehova sem vezető polemikus eszmefuttatással!

Nem érdekes, hogy mi van az én erőmmel, mert csak az számít, hogy teremtőnk mit akar és mit segít, hogy az akaratának cselekvésben a lehető legtöbbet tudjunk részt venni. Hát ezért óhajtok én is munkahelyet váltani, hogy több erőm maradjon és az időmmel is jobban tudjak gazdálkodni. Majd meglátjuk, mi lesz az eredmény a közeljövőben...

A változás igénye

Valami hajt, valami mást kell tenni, hogy élni bírjak!
Nehéz az élet a mai helyzetben, ki ezt nem látja az vak.
De érzem, hogy ez nem helyes, nem vagyunk elég kitartóak,
És tudom, hogy ez nem jó, ezért szükséges, hogy változtassak!

Lassan eljön az idő, hogy tudjam, merre kell lépni,
Jehovának tetsző, tevékenyebb - egyben nehezebb - életet élni.
Most nem vagyok elégedett azzal, mi körülöttem van,
Hangot is adok neki, de csak így, csak halkan.

Nem akarok én senkit sem megbántani érték ítéleteimmel,
De másra vágyok, mást tennék én teljes szívvel, nagyobb hévvel.
A szolgálat lételemem, mégsem tudok most részt venni benne,
Talán, ha egy jobb és rendezettebb munkahelyem lenne...

Igen, még nekem is igényem van a változtatásra,
Felesküdtem a szolgálatra és itt találtam sok barátra.
Hiányzik - tudom nem csak nekem - e szoros együttlét,
Mert ez adta eddigi életem szeretett lényegét.

De tudom, Jehova nem azt várja el tőlünk, amire most nem vagyunk képesek,
Ezért várok, s szép csendben másik állás után nézek.
Talán megérthető, hisz ez most kifáraszt, kiveszi az erőm,
S nem is boldog most velem az én szeretett nőm!