Bolondéria...

... A paripák patája pótolta pihenés
Adta alkoholos agyrémeid alapját.
Csak csodálható, csúf cselvetéseivel
A valóság világát variációvá változtatta át.
Valamely veszélyes verzió viszonyává,
A lehetséges létek léha látomásaiból
háborús hódítás hihetetlen hörgő harcává,
Mely már majdnem megölte magát
Az emberi emlékezetet, - ezzel eleve
A föld felfalná "fésületlen fiát"
Torzonborz tudatával, s talán vele
A telhetetlen társadalmi tudással
Tinók tömegévé torzítaná társát...

...S berregve bőgne a boldog bolond is itt,
Mélán mesélve a múlt mámoros meséit,
Mikor még megtehette magát mindennek.
Neki a vandál világok voltak veszélytelenek,
Melyben guggolva gügyörészhetett a gondtalan gazda,
Ha hűtlen gyermekét saját házába hívta haza.
Henyélt, heverészett, had húzza hívatlan
Igáját az ingyen ingázó irredenta szolga.
Szaladgáljon szegényen, szerényen a szóra,
Mivel ura néha napján magához hívja...

...De egyszer ennek is elszakad az eredete,
Tágul, tombolva a tűrhetetlen indulatok tere,
S tódul tömegesen, mert nem megy tovább!
Kész legyőzni, legyűrni gyűlölt urát.
Unja, Utálja, úgy ugrál az unalmas úton,
Hülyén hörögve a haldokló hóhérokon.
Hiába a halál hebrencs huzakodása,
Te ámulva állsz, s álnok álmaid álmodod vissza...

...Mikor mamád megérett magzatát megszülte,
Eretnek egét egy emberi egyén egészen elérte.
Néha már nem nézted őt naiv nézetekkel,
Ki rémes reményei rút rónáin rángatózó reményekkel,
S talán a tiednél tudatosabb tudással tud, s tanul.
Bolond vagy! Ki folyton csak bénán bámul
A bamba bárány bivaly borjú bőrébe, s hevébe
Bújtatott bősz bika bömbölésével beszélve.
Lehetett volna lángész, vagy lókötő - minek kell lenni!?!
De amikor még sem merte soha megpróbálni?...

...Fellángoltak a fekete őrület falai feledve,
Hogy fekete fejszéjével fejeden a léket felfedezte.
Hagyjuk a lázadást uraim! A bolondéria is állapot,
Megszáll minket csendesen, s ránk köszön - Jó napot!...