Megy az idő...

Megy az idő, nincs már hátra sok,
Megy az idő, bizakodni nincs ok.
Megy az idő, szaporodik a bűn,
Megy az idő, jönnek a jelek sűrűn!

Vajon mi lesz ennek a vége?
Vajon azt mondod majd, megérte?
Vajon meglátod-e az új világot?
Vajon meghallod, mit isten mond?

Te nem figyelsz az isteni szóra!
Te nem hajolsz oda, hogy füledbe mondja!
Te direkt dacolsz, mert nem érted!
Te direkt ellenállsz, hisz nem féled!

Meg lesz ennek számodra a böjtje,
Meg lesz, mert utadat Ő kijelölte.
Meg lesz, mert nem csinálod azt!
Meg lesz, mert hitetlen maradsz.

Sajnállak, hisz hallgatnod kéne,
Sajnállak, mert ennek halál a bére.
Sajnállak, lehetne jobb a dolgod,
Sajnállak, feledhetnéd a gondot.

Megy az idő, peregnek a percek,
Megy az idő, intenek az életnek,
Megy az idő, már soha nem jön vissza,
Megy az idő, poharát már kiitta!

Vége! A mondás teljesedik,
Vége! A sok szolga felegyenesedik!
Vége! Mit látsz, az mind elmúlik!
Vége! Ez is a feledés homályába csúszik!

Te, csak te tehetsz mindig róla,
Te, csak te válthatnád valóra,
Te, csak te élheted úgy saját életed,
Te, csak te írhatod át a végzeted!

Most van itt az idő, mozdulj!
Most van itt az idő, hát indulj!
Most jött el az idő, ítélkeznek,
Most jött el, mi lesz a vége ennek?

Megy az idő... hát ne pazarold!
Megy az idő, társad felkarold!
Megy az idő, költsd el józanul,
Megy az idő, ki élni fog, jól tanul!

Akarom, hogy tudd! Ez az igazság!
Akarom, hogy tudd! Elmúlik a fiatalság!
Akarom, hát te is gyere velünk!
Akarom, hogy oda együtt menjünk!

Oda, hol tiszta kék a lég,
Oda, hol az életből soha nem elég,
Oda, hol szívesen fogadnak,
Oda, hol van helye a friss pataknak.

Ott majd megnyugszik a lelkünk,
Ott majd jó társaságra lelünk,
Ott majd bátran nézünk a jövőbe,
Ott majd tervezhetünk előre!

Megy az idő, immár lassan pereg,
Megy az idő, az ember nyugton mereng,
Megy az idő, már nem törődik vele,
Megy az idő, végtelen lett az élete!