Te, ki magyarnak születtél, az is maradsz.
Viszed mindig magaddal, bárhová tartasz,
A tudatot, hogy te ide való vagy,
S nem válhatsz mássá, ha már Magyar vagy.
Te, kit a sors messze vethet hazádtól,
Mégis örül szíved, ha jót hallasz otthonról.
De mért nem hiszed, hogy másképp is lehet
Az élet - itthon - s el sem kellene menned?
Hiszen Te is, kit megvert a sors a kivándorlásoddal,
Mert szöktél otthonról sok búval, s gonddal.
Pedig szeretted e csöpp kis országot,
S ilyenre alakítanád az egész világot.
Te nem hitted a rossz híreket, mit hallasz,
Csak azt, mit most itt, saját bőrödön tapasztalsz.
Jönnél vissza már szívesen, ha tudnál,
Bárcsak helyzetedből kivezető utat is látnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése