Vau, vau, szólt a szőrpamacs,
S anyja számára ez volt a parancs.
Játszani kell, verekedni hévvel,
Nem törődni az előkelő névvel.
Mit a gazdi akasztott fejére,
Saját hiúságát helyre téve.
Vau, vau, enni akarok most,
Felfalni egy jó nagy lábost.
Tele minden jóval, mi kutyának való,
Szép kövér csonttal, mi ropogtatható.
És máris jön újra a játék,
Mely kedvére való kis ajándék.
Vau, vau, álmos is vagyok,
Lefekszem, s akár el is alhatok.
S teszi ezt, ahol van, kinn a puha fűben,
Ahol sok kicsi tücsök cirpel a fülben.
Lompos vagy, s fejed bozontos, de nyugi,
Ezzel nem törődik, pedig ő a Pedigrés puli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése