- Miért? -

Miért kell álmodnod a megváltó szóról?
Tán azt hiszed, az lehúz a "karóról",
Mit néked állított az értetlen tömeg,
Hogy halálod kínjait ott lesse meg?
Hányszor álltál már a halál kezén,
Meneküléssel szakítva rést fekete mezén?
Miért kell késhez kapnod, hogy átvágd nyakad?
Gondolkozz, s talán egy kis vigasz is akad.
Nem gond a játék, szokták volt mondani,
S az élet is csak játék, de végig kell játszani!

Vedd már észre, - mégis - ki voltál?
Ki nemrég még vígan, s boldogul daloltál?
Miért teszed tilóba nyakad? Miért jobb, ha nem élsz?
Már saját, megszokott árnyékodtól is félsz?
Kérdezd meg a fénytől, mi a fejekben honol,
Az értelem miért nem mond le a rosszról?
Mikor barátságban élhetne ember s ember,
Vagy tán most még csak hazudni mer?
Miért kell élted végén saját igazad lesned,
Hazugságaidra a jótállást keresned?
Nem igazol semmit életed ifjonti heve,
Mert legtöbbször annak is csak blöff a neve!
Míg erre egyáltalán rájössz, meg is haltál,
Az élők sorából a sors már leszanál.
Mert hiába a sok érzelgős, csalfa szó,
A hazugság kötött rád is, mint a ragasztó