A zsarnok

Sokáig kényszerítetted hajszolt néped,
Hogy azt is adják el , egyedül te néked,
Mi szabadságuk, s mijük még csak van,
Hadd legyenek örökre a te hatalmadban.
Lassan, komótosan, de eljárt feletted az óra,
Mellyel csillagod együtt tért nyugovóra.
Visszavették, mit kínnal neked szereztek,
S mi jog szerint csak őket illetheti meg.
Beláthatod most már végre: Menned kell,
Hiszen sarkadban saját néped menetel.
Fáj tán, hogy nemrég még uruk voltál,
S most nagyobb úr lett nálad a molnár?
Belőletek mi már soha többet nem kérünk,
De visszaveszünk! - Ha majd elment az eszünk!
Szerencséd sincs, bár - nem véletlenül,
Mit tegnap csürhének hívtál, mára semmire sem becsül.
Ezért gyorsan hordd el magad, míg teheted,
S nem válik meg nyakadtól a fejed.
Legyűrünk mindenütt majd, - csak idő kérdése,
Mikor nem maradhattok már meg sehol se!

- Miért? -

Miért kell álmodnod a megváltó szóról?
Tán azt hiszed, az lehúz a "karóról",
Mit néked állított az értetlen tömeg,
Hogy halálod kínjait ott lesse meg?
Hányszor álltál már a halál kezén,
Meneküléssel szakítva rést fekete mezén?
Miért kell késhez kapnod, hogy átvágd nyakad?
Gondolkozz, s talán egy kis vigasz is akad.
Nem gond a játék, szokták volt mondani,
S az élet is csak játék, de végig kell játszani!

Vedd már észre, - mégis - ki voltál?
Ki nemrég még vígan, s boldogul daloltál?
Miért teszed tilóba nyakad? Miért jobb, ha nem élsz?
Már saját, megszokott árnyékodtól is félsz?
Kérdezd meg a fénytől, mi a fejekben honol,
Az értelem miért nem mond le a rosszról?
Mikor barátságban élhetne ember s ember,
Vagy tán most még csak hazudni mer?
Miért kell élted végén saját igazad lesned,
Hazugságaidra a jótállást keresned?
Nem igazol semmit életed ifjonti heve,
Mert legtöbbször annak is csak blöff a neve!
Míg erre egyáltalán rájössz, meg is haltál,
Az élők sorából a sors már leszanál.
Mert hiába a sok érzelgős, csalfa szó,
A hazugság kötött rád is, mint a ragasztó

"A szökött"

Te, ki magyarnak születtél, az is maradsz.
Viszed mindig magaddal, bárhová tartasz,
A tudatot, hogy te ide való vagy,
S nem válhatsz mássá, ha már Magyar vagy.
Te, kit a sors messze vethet hazádtól,
Mégis örül szíved, ha jót hallasz otthonról.
De mért nem hiszed, hogy másképp is lehet
Az élet - itthon - s el sem kellene menned?
Hiszen Te is, kit megvert a sors a kivándorlásoddal,
Mert szöktél otthonról sok búval, s gonddal.
Pedig szeretted e csöpp kis országot,
S ilyenre alakítanád az egész világot.
Te nem hitted a rossz híreket, mit hallasz,
Csak azt, mit most itt, saját bőrödön tapasztalsz.
Jönnél vissza már szívesen, ha tudnál,
Bárcsak helyzetedből kivezető utat is látnál!

Bolondéria...

... A paripák patája pótolta pihenés
Adta alkoholos agyrémeid alapját.
Csak csodálható, csúf cselvetéseivel
A valóság világát variációvá változtatta át.
Valamely veszélyes verzió viszonyává,
A lehetséges létek léha látomásaiból
háborús hódítás hihetetlen hörgő harcává,
Mely már majdnem megölte magát
Az emberi emlékezetet, - ezzel eleve
A föld felfalná "fésületlen fiát"
Torzonborz tudatával, s talán vele
A telhetetlen társadalmi tudással
Tinók tömegévé torzítaná társát...

...S berregve bőgne a boldog bolond is itt,
Mélán mesélve a múlt mámoros meséit,
Mikor még megtehette magát mindennek.
Neki a vandál világok voltak veszélytelenek,
Melyben guggolva gügyörészhetett a gondtalan gazda,
Ha hűtlen gyermekét saját házába hívta haza.
Henyélt, heverészett, had húzza hívatlan
Igáját az ingyen ingázó irredenta szolga.
Szaladgáljon szegényen, szerényen a szóra,
Mivel ura néha napján magához hívja...

...De egyszer ennek is elszakad az eredete,
Tágul, tombolva a tűrhetetlen indulatok tere,
S tódul tömegesen, mert nem megy tovább!
Kész legyőzni, legyűrni gyűlölt urát.
Unja, Utálja, úgy ugrál az unalmas úton,
Hülyén hörögve a haldokló hóhérokon.
Hiába a halál hebrencs huzakodása,
Te ámulva állsz, s álnok álmaid álmodod vissza...

...Mikor mamád megérett magzatát megszülte,
Eretnek egét egy emberi egyén egészen elérte.
Néha már nem nézted őt naiv nézetekkel,
Ki rémes reményei rút rónáin rángatózó reményekkel,
S talán a tiednél tudatosabb tudással tud, s tanul.
Bolond vagy! Ki folyton csak bénán bámul
A bamba bárány bivaly borjú bőrébe, s hevébe
Bújtatott bősz bika bömbölésével beszélve.
Lehetett volna lángész, vagy lókötő - minek kell lenni!?!
De amikor még sem merte soha megpróbálni?...

...Fellángoltak a fekete őrület falai feledve,
Hogy fekete fejszéjével fejeden a léket felfedezte.
Hagyjuk a lázadást uraim! A bolondéria is állapot,
Megszáll minket csendesen, s ránk köszön - Jó napot!...

Magány

Beszélsz, csak beszélsz a csenddel,
Hallgatod, s mégsem hallod, mit hallanod kell.
Érzed, hogy húznak el feletted az évek,
Mégis csak annyit tudsz mondani: félek!
Kérdezd meg néha józan eszedet is,
Ne mindig arra menj, merre érzésed visz!
Vannak barátaid, mondod most nekem,
De hogy hiszel bennük azt egyenesen kétlem.
Rossz egyedül - bizonygatod, de minek,
Mi tán nem voltunk épp ugyanilyenek?
Tartasd meg emlékét magánynak, unalomnak,
Értsd meg, nem akarlak ezzel bántani,
A társaság még önmagában is valami.
Valami jó, ami biztonságot, s kedvet nyújt.
S a rémálom többé sosem súlyt

Érzés II...

Te, ki a világ forgatagában szédülve remegtél, - nem is olyan rég,
Hitted-e valaha, csak gondolatban, hogy megállsz saját lábadon még?
Te, ki gügyögő mámorodban elfeledted életed értelmét?
Csak ugrálsz, mint haldokló az ágyban, ki már nem leli földön helyét.
Mert vonzanak a csillagok szédítő mélyei.
S a nap egyre acsarkodó fényei.
Téged, kit soha nem lepett meg, ha leégett volna a végtelen is?
Hát nem hallod a zenét, mely remeg, mert nem találja azt, kit említ?
Szólj, ne csak tátogj, ha máshoz is volna kedved!
De elérheted-e azt valaha, mit ember a földön elérhet?
Te, kivel pironkodva dobálóztak, s kit szédítve emelt a zuhanó szellő?
Beszélhetsz most már bármit, egyszer minden gyerek felnő!


S ott, már nem az erő számít!

A pedigrés puli...

Vau, vau, szólt a szőrpamacs,
S anyja számára ez volt a parancs.
Játszani kell, verekedni hévvel,
Nem törődni az előkelő névvel.
Mit a gazdi akasztott fejére,
Saját hiúságát helyre téve.

Vau, vau, enni akarok most,
Felfalni egy jó nagy lábost.
Tele minden jóval, mi kutyának való,
Szép kövér csonttal, mi ropogtatható.
És máris jön újra a játék,
Mely kedvére való kis ajándék.

Vau, vau, álmos is vagyok,
Lefekszem, s akár el is alhatok.
S teszi ezt, ahol van, kinn a puha fűben,
Ahol sok kicsi tücsök cirpel a fülben.
Lompos vagy, s fejed bozontos, de nyugi,
Ezzel nem törődik, pedig ő a Pedigrés puli.

Érzés II... újrafogalmazva

Te, ki a világ forgatagában szédülve remegtél, - nem is oly rég,

Hitted-e valaha  csak gondolatban: Megállsz saját lábadon még?

Te, ki gügyögő mámorodban minduntalan elfeledted élted értelmét.

Ugrálsz, mint hal a parton, ki már nem leli e földön helyét.

Miért vonzanak a csillagok messze tűnő - szédítő mélyei?

S miért a nap, egyre inkább bőröddel acsarkodó fényei?

Téged, kit egykor nem lephetett meg, ha leégett volna a végtelen is?

Hát nem hallod a zenét, mely remeg, mert nem leli, kit esdve említ?

Szólj, kiabálj, ne csak tátogj, ha máshoz is volna kedved!

De elérheted-e valaha, mit az ember a földön elérhet?

Te, kivel pironkodva példálóztak, s kit szédítve emelt a lágy szellő,

Megállítanád már a múló perceket, de egyszer minden gyerek felnő!

Hát beszélhetsz akkor bármit,

Ott, már nem az erő számít!

Nincs

Mi nem található meg ebben a világban?
Mit kereshetsz hiába az emberi családban?
Mi az amit biztos nem fogsz megtalálni?
És mi miért nem tudunk vele szolgálni?

Nincs egyetértés, nincs már szeretet,
Nincs béke, mert a földről elvétetett!
Nincs nyugalom, nincs biztonság se,
Nincs már a társadalmunknak ereje!

A sok-sok évnyi háborúság aláásta,
Kapcsolataink alapjait megtépázta.
Felelőtlenül csak magunkkal törődünk,
Ne csodálkozzunk, ha csak vergődünk.

Nincs értéke a kimondott szónak,
Nincs reménye már a megbotlónak.
Nincs senki, kire bizton számíthatnál,
Nincs igaz barát! Te is számítgattál!

Hullik szét körülöttünk minden,
Hullik szét, mert nem építi Isten!
Szétmállik kezünk között az életünk,
Szétmállik és mi mondd, hová megyünk?

Megy az idő...

Megy az idő, nincs már hátra sok,
Megy az idő, bizakodni nincs ok.
Megy az idő, szaporodik a bűn,
Megy az idő, jönnek a jelek sűrűn!

Vajon mi lesz ennek a vége?
Vajon azt mondod majd, megérte?
Vajon meglátod-e az új világot?
Vajon meghallod, mit isten mond?

Te nem figyelsz az isteni szóra!
Te nem hajolsz oda, hogy füledbe mondja!
Te direkt dacolsz, mert nem érted!
Te direkt ellenállsz, hisz nem féled!

Meg lesz ennek számodra a böjtje,
Meg lesz, mert utadat Ő kijelölte.
Meg lesz, mert nem csinálod azt!
Meg lesz, mert hitetlen maradsz.

Sajnállak, hisz hallgatnod kéne,
Sajnállak, mert ennek halál a bére.
Sajnállak, lehetne jobb a dolgod,
Sajnállak, feledhetnéd a gondot.

Megy az idő, peregnek a percek,
Megy az idő, intenek az életnek,
Megy az idő, már soha nem jön vissza,
Megy az idő, poharát már kiitta!

Vége! A mondás teljesedik,
Vége! A sok szolga felegyenesedik!
Vége! Mit látsz, az mind elmúlik!
Vége! Ez is a feledés homályába csúszik!

Te, csak te tehetsz mindig róla,
Te, csak te válthatnád valóra,
Te, csak te élheted úgy saját életed,
Te, csak te írhatod át a végzeted!

Most van itt az idő, mozdulj!
Most van itt az idő, hát indulj!
Most jött el az idő, ítélkeznek,
Most jött el, mi lesz a vége ennek?

Megy az idő... hát ne pazarold!
Megy az idő, társad felkarold!
Megy az idő, költsd el józanul,
Megy az idő, ki élni fog, jól tanul!

Akarom, hogy tudd! Ez az igazság!
Akarom, hogy tudd! Elmúlik a fiatalság!
Akarom, hát te is gyere velünk!
Akarom, hogy oda együtt menjünk!

Oda, hol tiszta kék a lég,
Oda, hol az életből soha nem elég,
Oda, hol szívesen fogadnak,
Oda, hol van helye a friss pataknak.

Ott majd megnyugszik a lelkünk,
Ott majd jó társaságra lelünk,
Ott majd bátran nézünk a jövőbe,
Ott majd tervezhetünk előre!

Megy az idő, immár lassan pereg,
Megy az idő, az ember nyugton mereng,
Megy az idő, már nem törődik vele,
Megy az idő, végtelen lett az élete!

Közel, egyre közelebb a vég ... folytatás

Csak hogy folytassam!

Miért nem veszitek észre, hogy amit leírtak, az most teljesedik?

Néhány példa:

(Máté 24:7-8)
Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok meg földrengések egyik hely után a másikon.
8 Mindez a gyötrő fájások kezdete.

Ez 1914-ben kezdett teljesedni (olyan, hogy NEMZET támadt NEMZET ellen, még nem volt előtte! - igaz voltak háborúk, de totális háború nem!)
Földrengések - mondjátok - voltak mindig is! De olyan intenzitással, mint egy évszázada folyamatosan?
Élelmiszerhiány is létezett - elég csak a bibliába belelapozni... Igaz, de olyan, ami ekkora pusztítást végzett volna, mint a két világháború utáni, vagy a Szahel válság, nem volt!

VAGY:

(Máté 24:11-12)
11 És sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek;
12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet.

Ennyire soha nem volt elterjedt a törvénytelenség! Az pedig, hogy az emberekből kihűl a szeretet - volt ilyen, vethetitek ellen - igaz, de gondoljatok bele, ez most már nem egy-egy ember keményszívűsége, hanem általános tünet!

És ennyi, különféle vallás sem volt még soha! Tudom, most azt mondjátok mi vezetünk félre, de ne az előítélet hajtson benneteket, hanem értelmezzétek azt, amit leírok! Ha nem igaz, akkor félrevezetek! De ez mind igaz! Csak tegyétek szívetekre a kezeteket és őszintén gondolkozzatok el rajta, hogy mit mutat a világ állapota 1914 óta! És senki sem mondhatja (hacsak nem épp azért, hogy ellenkezzen), hogy ez javul, mert láthatóan egyre romlik a helyzet!

ÉS:

(Máté 24:14)
14 És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.

Ennél jobban teljesedő jel nem is kell! Bár elkívántok minket sokféle helyre, mert állandóan megszólítunk benneteket és felkeresünk még otthon is, de ezt PARANCSba kaptuk királyunktól Jézustól!

Nézzétek csak meg a Máté evangélium utolsó 3 versét! Ez az első királyi parancs!
Ezt minden kereszténynek tennie KELL!
Ráadásul mi nem zaklatni óhajtunk titeket, hanem megmenteni a közelgő katasztrofális események hatásától.

Nincs más lehetőség, vagy Jehova mellé áll az ember, vagy nem, vagy él, vagy nem az ítélet végrehajtás után, amit nem mi fogunk véghezvinni, hanem az angyalok seregei!

Igaz, azt is írja az írás, hogy:

(Máté 24:36-39)
36 Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.
37 Mert amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.
38 Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,
39 és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.

De

(Lukács 21:25-28)
25 És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig nemzetek gyötrődése, mivel nem ismerik a kiutat a tenger zúgása miatt, és a háborgása miatt,
26 miközben az emberek elalélnak a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek; mert az egek erői megrázkódnak.
27 És akkor látni fogják az Emberfiát eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok.

Mondhatjátok - nem tudjuk mikor fog eljönni! - de a komplex jel már a teljesedésének vége felé jár, tehát nincs idő halogatni a tetteket! 

Döntést kell hát mindenkinek hozni, hogy élni, vagy halni óhajt és aszerint is kell onnantól az életét élnie! Ezt SENKI sem kerülheti ki! Vagy változtat, vagy nem! Mindenképp dönt!

És miért kell az elveszők közé tartozni?

Gondolkozzatok el ezen a néhány versen és azokon az eseményeken, amik félreérthetetlenül bizonyítják, hogy amit ~2000 évvel ezelőtt írtak meg, azt ma, napjainkban látjuk beteljesedni! Egyértelmű a párhuzam, még akkor is, ha a bibliát nem is fogadja valaki el ihletett írásként.

Miért van az, hogy előbb hajlandó valaki Nosztredamuszt hitelesként elfogadni, mint az említett előképeket?

Közel, egyre közelebb a vég...

No, régen szóltam pózában. Tehát mi történt? A monotónia legyűr! Nem tudom, ki hogy van vele, de a teljes élet változatos, de az egyén általában monoton cselekvési sorokban keresi/találja meg a biztonságérzetet. Felfoghatatlan, hogy utáljuk a monotóniát, de a megszokott apró tevékenységek monoton ismétlése megnyugvást biztosít.

Nem hiába lettünk összetett lélekké teremtve! Mi saját magunk vagyunk a világ legcsodálatosabb, legfurcsább teremtményei. Számunkra épp, hogy a felfoghatóság határát kezdtük súrolni. Annyi mindent nem tudunk magunkról!

Képzeljétek el - bár ha belegondolok, iszonyú nehéz - mi tökéletesek lennénk. Tökéletesen tudatában lehetnénk szellemi képességeinknek és nem a max.10%-át használnánk fel agyi kapacitásunknak... Nem fájna semmi, mert nem lennénk betegek, nem lenne fogyatékos ember a földön. Tökéletesen fel tudnánk mérni minden tettünk következményét és nem tennénk olyat, ami valakinek az életét, testi vagy szellemi egészségét veszélyeztetné... Az elkövetkező évmilliárdok alatt milyen sokat tanulhatnánk magunkról és a környező világról... és mindezt Jehova segítségével!

Gondolj bele! szeretnél megtanulni mondjuk cimbalmozni? Lesz rá akár százezer, vagy egymillió éved is! Senki sem siettet... Minek is? Sehova sem kell sietni, mindenütt a nyugalom vesz körül! Tápláló és egészséges eledelt termesztesz, te szüreteled és te eszed meg!

Hihetetlen? Mégis ilyen jövő vár az emberiségre, nem is olyan sokára! Tudom, a legtöbben elvakult/elvakított csodabogaraknak tartotok minket! Pedig Jehova világosan megmondta, hogy ez lesz! Mi nem vagyunk más emberfajta, mint ti! Ugyanolyan vágyakkal, ugyanolyan félelmekkel rendelkezünk! Csak van reménységünk, ami egy sor dolgon át tud segíteni bennünket!

Mi Jehova tanúi kérünk benneteket, hallgassatok Rá! Mert a Biblia lapjain keresztül felvilágosít, hogy mi következik e romlott világra! Nem hiszem, hogy el akarnátok veszni!

Nélküled

Ne mondd, hogy vége, feladom!
Ne mondd! Segítek, megfogadom!
Mi ketten egyek lettünk régen,
Mi kettőnket összekötöttek az égben.
Szeretlek és nem akarlak elveszteni,
Szeretlek és mindent meg fogok tenni!
Nélküled üres lenne nekem minden,
Nélküled szürke a lég, poros minden!

...Baljós jelek...

Kínos csend! Körös-körül baljós jelek vannak!
A balga ember az, ki örül ennek a nyugalomnak!
Szűklátókörű, csak a nyilvánvaló dolgok érdeklik,
Mi a tömegből egészen jól láthatóan kiemelkedik.
Az okokra soha sem volt kíváncsi, nem törődik velük.
Nincsenek is - ha nem érezzük, s nem látja szemünk?
Hát együnk-igyunk, érezzük jól magunkat - ez a fontos!
Számára nincs a múlt; nem létezik jövő; csak a MOST!
Tervez, de tétován, hisz oly sok a bizonytalanság,
Szenved, mert álmait nem válthatja valóra manapság.

Vérre menő vitát folytat még mindig a semmin,
Csak magát szereti, nem könyörül senkin!
Fegyverével akarja a biztonságát megvédeni,
A sok háborúságot ezért meg is érdemli!
A viszálykodás a vérében van, bár tagadja,
A szikrákat a nyelv, e kicsiny tag adja!
Vágyódik a szépség, a nyugalom és a béke után,
De elbukik folyton a béketeremtés útján!
Tisztít mindent, mit meglát a szemével,
De elborítja az egész földet szemetével!
Haragos mindenki másra, okkal, vagy ok nélkül,
Pedig magára haragudhatna - tudja ezt legbelül!
Minden, mihez keze ér, előbb-utóbb elromlik,
S a végeredmény szeméttelepeken tornyosodik.
Kínos csend! Körös-körül baljós jelek vannak!
Végzetét is jelzik a fennálló hatalomnak!
De van, lennie kell kiútnak ebből a helyzetből!
Különben minden, mi van, reménytelenül összedől!

Csakazértis...

"Csakazértis" megcsúfoljuk teremtőnk tervét?
"Csakazértis" felvállaljuk tetteink eredményét?
"Csakazértis" mást teszünk, mit Ő kér tőlünk!
"Csakazértis" saját kezünk ásta verembe dőlünk!
Önfejű fajta vagyunk, megyünk a falnak,
Önfejű fajta, ki szelíd szóra nem hallgat.
Önfejűen csak a magunk eszét követve futunk,
Önfejűen ezért mindig egy istent szidunk.
Mit képzel az ember magáról - ez a porszem?
Mit képzel, ki látást adott, annál nincs szem?
Mit képzel, nem tudja, nem látja utunkat?
Amit képzel, az rólunk rossz képet mutat!
Mert együtt megyünk utunkon, nem kételkedve,
Mert együtt döntünk életünkről vetélkedve.
Mert mi más lehetne számunkra értékesebb?
Mert mit tennénk egyre feljebb és feljebb?
Gond van velünk! Magunkról sokat képzelünk!
Gond van velünk, Szegényes lett a képzeletünk!
Gond van, mert nem vesszük Őt észre!
Gond, mert nem hallgatunk a józan észre!

Képzeld el! Nincs Isten - nincs ki megmentsen!
Képzeld el! Nincs Isten, hát szabad lett minden!
Képzeld el! Tönkre tettük a földünket - mi következhet?
Képzeld el! Az emberiség a feledés homályába mehet.
Sorsunk nincs előre megírva egyénenként,
Sorsunk, hogy szolgáljuk Jehovát egy emberként!
Sorsunk függ mai életünk elkövetett tetteitől,
Sorsunk, hogy élünk? Vagy létünk világunkkal összedől?
A döntést nem kerülheted meg! A te felelősséged!
A döntést ne kerüld meg, mert akkor véged!
A döntés nem csak rád tartozik, de te hozod meg!
A döntést, melytől Sátán és minden démon remeg,
Hogy kilépsz e világ rabságából, szolgálva Jehovát,
Hogy elhagyod az ellenállók "vidám" barakkját.
Hogy lehet, hogy ezt nem veszitek észre?
Hogy lehet, hogy ily könnyen csal lépre?
...
Még nincs kész! Még kaptunk egy kis haladékot.
Még nincs kész, keressünk hát sok munkálkodót.
Még nincs kész e világ összes ocsmánysága?
Még nincs kész! De elbukik jelenünk világa!
Sajnállak ember, mert rosszul döntessz!
Sajnállak ember, mert minket félreismersz!
Sajnáljalak ember, hogy a halált választod?
Sajnálhatod ember, hogy a Bibliát nam vizsgálod!
Abban van jövőnk kulcsa régtől fogva leírva,
Abban van az ember egy munkára elhívva!
Abban van, mit halk hangon mondunk nektek,
Abban van - bár nem hiszitek - az életetek!

Kemény játszma

Kemény "játszma" végéhez közeledünk!
Kemény "játszma", hol tét az életünk!
Sakk figurákként rángatnak hol ide, hol oda,
Sakk figuraként, de ellenállni az ember dolga!
Nagy "játékos" Sátán, ki beköti a szemedet,
Nagy "játékos", de célja elvenni az életedet!
Ha nem figyelsz teremtőnk hívó szavára,
Ha nem figyelsz, könnyedén kerít hatalmába.
Nincs más eszköz a kezedben, mi eredményes,
Nincs más, csak a kitartás, mi életet eredményez!
Tudod, vagy sem? Itt az már nem számít!
Tudod, vagy sem, Sátán mindvégig ámít.
Nem követed teremtőnk, Jehova kérő szavát?
Nem követed, hát elszenveded ítélethozatalát!
Miért kellene neked a többséggel együtt elveszned?
Miért kellene az élet helyett a halálba menned?
Keresd Jehovát, míg Ő ezt nekünk megengedi,
Keresd Jehovát, a tudásod az életedet jelentheti!
Bírhatsz bármakkora vagyonnal, az itt már semmit sem ér,
Bírhatsz bármekkora hatalommal, semmire sem elég!
Kezed nem foghatja le teremtőd erős "kezeit",
Kezed nem teszi semmissé már kimondott ítéleteit!
Hajrá! Próbáld meg újra, meg újra és harcolj!
Hajrá! Vele a magad élete árán is, de dacolj!
Kemény játszma, mint azt már mondtam, az élet.
Kemény játszma, de a győzelmet te megéred?

Gyere velem!

Gyere velem! Igen, hívlak, hogy menjünk együtt!
Gyere velem! Az új világba együtt könnyebben megyünk!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Most már új idők járnak!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Menjünk szembe az emberárnak!
Jó atyánk vezet, elvesznünk hát így nem lehet,
Jó atyánk vezet, útunk mégsem egy diadalmenet!
Jó atyánk kérünk, add meg nekünk szellemed támogatását!
Jóatyánk kérünk, segítsd szavaid meghallását!
Oly gyengék vagyunk nélküled, szinte tehetetlenek,
Oly gyengék vagyunk, vágyaink félrevezethetnek.
Mégis oly erősek lehetünk, ha TE támogatsz minket,
Mégis oly erővel bírhatunk, le is győzhetünk mindent!
Halk imánk száll hozzád, Jehova a mennyekbe,
Halk imánk hallgatod, s látod, mi van a szívekbe'!
Halk hangon, mégis erőteljesen visszük jó híred,
Halk hangunk mégis mindenkihez elviszed.
Végezzük munkádat, mire minket elhívtál,
Végezzük munkádat, nincs köztünk, ki hezitál.
Végezzük a munkát, mert végeznünk kell, ezt érezzük,
Végezzük a munkát, hisz mit érünk, ha nem tesszük?
Szeretet hajt bennünket, megmenteni az embereket,
Szeretet hajt bennünket, ki kell nyitni csukott szemüket.
Szeretet hajt, ragaszkodunk Hozzád és igazságodhoz,
Szeretet hajt, mely végül majd örök életet hoz!

Gyere velem! Menjünk együtt, hogy biztos ott legyünk,
Gyere velem! Hogy legyen az új világban helyünk!

Veszedelmet kiáltok!

Veszedelmet látok, veszedelmet a közelben...
Veszedelmet látok, okát keresd az emberben!
Súlyos bűnök terhelik az emberi családot,
Súlyos bűnök, még sem ássuk el a csatabárdot!
Nehéz lesz, bizony nagyon az árát elviselni,
Nehéz lesz, a vétek mindegyikünket terheli!
Talán, ha odafordulnánk teremtő istenünkhöz,
Talán messze űzné a csapást, mit még nyűgöz.
Figyelj rá, mert igazat mond, szava javadra válik,
Figyelj rá, hogy eljusson mindenki tudatáig!
Veszedelmet várok, bizony gyorsan jő már!
Veszedelmet kiáltok, mert az idő végére jár!
Sürget az idő, beszélnünk kell még róla!
Sürget az idő, hát hallgassatok a jó szóra!
Míg elmondhatjuk, addig türelmes jó atyánk,
Míg elmondhatjuk, addig figyeljen mindenki ránk!
Teher lenne ezt mind magunkban tartani,
Teher lenne a jó hírt nektek el nem mondani.
Jó hírt, hogy szebb, békésebb lesz a jövőnk,
Jó hírt, hogy ott visszatér fiatalos erőnk!
De veszedelmet jelent ez ennek a világnak,
De veszedelmet jelent azoknak, kiket kivágnak!
Belecsendül az ember füle, káprázik a szeme,
Belecsendül, aligha fogja fel teljesen a feje.
Mert hiába az a nagy haladás itt a földön
Mert hiába, e világ romjain új világ kell, hogy nőjön!
Még egy kicsiny idő és már túl is vagyunk rajta,
Még egy kicsiny idő, s a gonosznak nem marad magja!
Halálos a tánc, mit emberi családunk most jár,
Halálos a tánc, most ránk hirtelen pusztulás vár!
Veszedelem zörgeti harsogón létünk kapuit,
Veszedelem, melyre életünk most ajtót nyit!