Álom...

Van egy álmom, mely vissza-visszatért,
Ébren álmodtam, félve sok-sok emberért.
Meg nem értem soha, miért gondolják,
Hogy istent számításaikból kihagyhatják.

Azt, ki mindent megtesz még ma is értük,
Tele a hasuk, még tiszta az elméjük.
A napfényt, az esőt, mind-mind Ő adja,
S hogy teremjen a gabona, ez az akaratja.

Mégis szidják, Őt tartják felelősnek,
Hogy az emberek még mindig embert ölnek.
A szabad akarat, ha jól jön csak akkor téma
S ha egy vitás kérdésben védhet meg ma.

Liberális eszmék, szabadságot hirdetnek,
De megadni úgy sem fogják mindenkinek.
A szabad akarat felelősséggel is jár,
De mindenki mindig csak a másikra vár.

Nem érdekes, kinek van igaza,
Neked jár! Ez a mai kor szava!
Nem érdekes, mit kell fizetnünk?
Milyen Istennél az egyenlegünk?

Ez most már teljesen hidegen hagy?
A csábítás bizony rettentően nagy.
Ellenállni, azt nem sikk ma már,
Egyszer élünk, s még zöld a határ!

Még nem pusztult ki minden állat,
Még nem szaggattunk ki minden virágszálat,
Még nem betonoztunk le minden ürge lyukat,
Még nem korlátozták le minden hatalmunkat.

A föld csak nyög és sóhajtozik folyton,
Amint "végigtekint" a sok mocskos folyón.
Látva mit tettünk ezzel az Édenkerttel,
Mindannyian falnak megyünk, de fejjel.

Vigyázni kellene rá, hisz örököltük,
Vigyázni kellene rá, hisz átörökítjük,
Vigyázni kellene rá, hisz parancsba kaptuk ezt,
Vigyázni kellene rá, hisz ezért ítéletünk lesz.

Tudjuk mindannyian jól, hogy hova vezet,
Ha nem vesszük figyelembe a természetet.
Tudjuk mindannyian jól, hogy hol tartunk,
Mégsem emeljük fel karunk és szavunk.

Bajban van a föld, haldoklik rajta minden,
Bajban van a föld, nem gyógyítható pénzen.
Bajban van a föld, határtalan ennek ára,
Bajban van a föld, s "vár" Istennek szavára!

Most hát figyelj rám ember, ki látod,
Nem végtelen ez a te kis világod.
Bár most még szabadon saját utadat járod,
Az ítélet közelít, még ha nem is várod!

Felelősségre leszünk vonva mindannyian,
Hogy miért hittünk a tudományban naivan,
Pedig, mit néha megoldani látszott,
Nem eredményezett egy szebb, tisztább világot!

Bajban van az ember, s nem gondol rá,
Bajban van az ember, s elbújni nincs hová,
Bajban van az ember, s ha marad, kihal,
Bajban van az ember, s eltűnik vívmányaival.

Új ember kell ide most már,
Ki kérdéseivel istenhez jár,
Megéli és vigyázza e világ épségét,
Helyre állítja paradicsomi szépségét.