Mire jó az élet, ha mindig csak fáj?
Mire jó az élet, ha csak sír a száj?
Mit tehet az ember, ha mindig beteg?
Mit tegyen, ha élni mégis szeret?
Mit old meg, ha elsírja bánatát?
Mit gondol, ki hallgatja siralmát?
Miért van késztetése, hogy ne éljen?
Miért nehéz mégis, hogy élni ne féljen?
Mert bánatos ki a betegségben él,
Mert a csak borús jövőjétől fél,
Mert még nem látja sehol a kiutat,
Mert megoldásért egyedül hiába kutat.
Miért nem fordul hát égi atyjához?
Miért nem fogadja hát Őt magához?
Hol találhat mégis megértésre?
Honnan jöhet az elme enyhülése?
A szebb jövőjét hol láthatja meg?
Betegségétől mondd, hol nem remeg?
Ha hittel él, biztosan megtalálja,
Ha kéri Őt folyton, akkor megadja,
Ha szereti Jehovát tiszta szívből,
Akkor majd duzzad teste az erőtől.
Meglátja, mit régen megígértek,
De amit régebben még nem értettek,
Hogy jobb, betegségmentes világ jön,
Hamarosan - gyorsan - félelemkeltőn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése