Sose magányosan...

Még ha egyedül van is, nem magányos,
Hisz hittel hívja istenét magához.
S ha egyszer az igazira rátalál,
Mindig vendége lesz az asztalánál.

Életéből többé nem hiányozhat,
Mert igaz megoldást csak Ő adhat.
Az ember okoskodik, most ez a jó,
Máskor másra gondol ez az önbecsapó.

Mégis, ki megtalált téged, Jehova,
Nem szívesen megy tőled el sehova.
Mert Te ígérted meg még a legelején,
Hogy végzel Sátán világával a maga idején.

Ezt meg kell tudnia a világnak,
Ezért adtad ezt munkául tanúidnak.
Hirdetik is a földön híven mindenfelé,
Legyen az igazi hit - ha lehet - mindenkié.

Sajnos sokan ennek mégis ellenállnak,
Helyt adnak inkább a bús magánynak.
A jó hírre ők nem reagálnak jól,
S elhatárolják magukat a Bibliától.

Ős szüleink - Ádám és Éva - úgy gondolták,
Jobb, ha a függetlenséget választják .
De a következmények bizony keserűk,
A te világodban nem volt már helyük.

Ezt örököltük így hát tőlük mi is,
Ezért a hit számunkra nagy kincs.
Nem kaphattunk tőlük örök életet,
Ezzel már egyikük sem rendelkezett.

De Te megígérted, mindent jóvá teszel,
S végül mindannyiunk mennyei atyja leszel.
Ott majd, az újra paradicsomi földön
Minden élő kívánságát kielégíted kellőn.

De ne gondold ó olvasó, hogy csak mi,
Csak akik most élnek, lesznek ennek tanúi.
Mert lesz feltámadás - igaz a szó,
Mit a temető kapuján olvashat a látogató.

Örömmel várjuk a visszatérőket ide,
A sírás majd akkor válik örömtelire.
Mert szeretteivel találkozik, ki elhunyt
Akkor ujjong, s nem lesz többé feldúlt.

Leírattad azt is - mindent újjá teszel,
A bárány, s az oroszlán együtt legel.
Nem lesz többé harc sehol a földön,
Ilyen világra várunk, el kell, hogy jöjjön!