Ez az én elmélázó gondolat tömegem. Aki szeretné, felhasználhatja, csak jelezze az eredetét! Ha gonoszkodni van kedved, kérlek, tedd meg ezt máshol...

augusztus 15, 2010

Talány magamról.

Ez egy olyan gondolatsor, ami talán nem vezet sehová, csak írom azt, ami eszembe ötlik éppen. Úgy gondolom, az igazi blog ez lenne, de én nem akarom ezt látni a publikus oldalon! Azt, amit láttatni óhajtok, azt előbb jól megrágom, esetleg teljesen átdolgozom, majd - lehet, hogy a felismerhetetlenségig - átrendezgetem. Na ezután már mehet is a közzétételre...

Amit kiengedünk, kiírunk, kimondunk, azért a felelősséget is vállalnunk kell! Ezért jó, ha meggondoljuk, mikor és mit teszünk publikussá, illetve mit nem - vagy mit rejtünk el később mégis.

Miért ez az önkifejezési őrület? Miért mond el mindenki mindent - bár szerintem az igazság a legtöbb esetben maximum csak a felét (az általa látott felét) takarja. Miért tört én rám is rám újra ez a kimondhatatlanul erős írási kényszer?

Bár én nem engedem - nem engedhetem - meg magamnak a valótlanságot! Csak olyan lehet publikus, ami teljesen megfelel a valóságnak, amiért vállalni tudom Istenem, Jehova előtt a felelősséget. Régen, még katona koromban - úgy 30 éve - folyamatosan verseltem. A verseim többsége mai szemmel már nem felelne meg ide. De ki kellett írnom - akkor és ott azt, amit most már méltatlannak ítélek meg!

Most, hogy nejem beteg lett, ismételten megjelent ez az íráskényszer. Nagyon sok bennem a felgyülemlett gondolat, a kérdés, melyre most választ hiába is várnék, ember nem tudja megadni. Ezért - talán - kezdtem bele ebbe a blogba. A blog írást ez előtt nem találtam hozzánk illőnek, de most úgy látom, semmi kivetni való nincs benne, mármint, ha betartjuk a megszabott irányelveket és nem térünk jobbra, sem balra az útról, melyre önátadásunkkor tettük rá hivatalosan a lábunkat.

Nem érdekel, hogy mit mondanak mások, én magamnak van szükségem most az írásra, tehát kiírom mindazt, amit gondolok és úgy, ahogy épp eszembe jut.

Éjfél is elmúlt már. A lányunk az udvarlójával épp most mentek el (és észre sem vette, hogy látogatásuk per pillanat nemkívánatos volt). Feleségemnek most pihenésre lenne szüksége.

Na azt hiszem, én is megírom a T-Mobilnak a reklamációs levelet (e-mail-t) és megyek aludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése