Most nem vagyok már levert. Nem is tudom, de a mai tréning a munkahelyemen úgy érzem segített. Bár csak azt erősítette meg, amit egyébiránt már eleve tudtam, de nem alkalmaztam teljes mértékben. A gondolatnak teremtő ereje van. Ahogy viszonyulunk egy problémához, az ránk nézve úgy is fog folytatódni. Azt tanuljuk a gyülekezetben is, hogy legyünk derűlátók, az életnek és társainknak a szebbik, jobbik oldalát lássuk. Igen! Feledjük, ha valami rosszat tesz, inkább az erényeire összpontosítsunk, mint a hibáira - mindenkinek van ez is, az is.
Ha ezt azok is, akik nem törődnek a szellemi értékekkel ugyanígy értik és vallják, akkor bizony bennünk van a hiba, ha mi keresztények ezt másképp látjuk érezzük, tesszük. Tudom, sok hibánk van. A tökéletlenség egyfajta mentsvár is lehet. De kérdezem, miért kell folyton erre hivatkozni? Nem az van esetleg, hogy nem akarunk változtatni és félünk a változástól? Pedig az idő egyre kevesebb és amikor elérkezik Armageddon vihara, már nem lesz idő és lehetőség sem a változtatásra. Mindenki azt fogja learatni, amit most a cselekedeteivel, gondolkodásmódjával elvetett. Ez így is van rendjén, mert nem akkor kell hinni, ha már látjuk a saját szemünkkel, hogy bekövetkezik, mert az nem hit, hanem tapasztalás alapú tudás már.
Ha minduntalan csak a rosszat látjuk meg, akkor valami nagy baj van velünk - nem azt mondom, hogy nem is szabad meglátnunk. De azt igen is meg kell látnunk, ha egy hozzánk közelálló társunk készül valamire és annak külső jelei is vannak. Mert nem vonhatunk magunkra vérbűnt azáltal, hogy elfordulunk, mondván: jobb, ha nem tudok róla...
Akkor van gond, ha ezen időzünk és figyelmünket a minket ért sérelmek kötik le. Ez bizony közénk fog állni. Most kell hát cselekedni és kiirtani magunkból az irigységet, a gyűlölködést és a féltékenységet. Ezek, mint a rák, olyanok és gyorsan terjednek. De jó példák sorával megállítható.
Míg világunk egyre mélyebbre süllyed a bűn posványába, nekünk egyre tisztábbá kell válnunk. Ez nem lehetőség, ez követelmény! Tudom, aki ezt kívülállóként olvassa, annak talán kinyílik a bicska a zsebében. De nézzen körül! Nem azt látja, hogy egyre sűrűbben, egyre több gonosztettet követnek el? Nem azt látjuk, hogy ami a szüleink idejében még elítélendő volt, ma már normális? Sőt, sok esetben követendőnek is mondják?
Hogy csak két dologra irányítsam a figyelmet:
- az emberek egyre trágárabbul beszélnek és ez már a médiában is sikk;
- Az öltözködési morál is megváltozott, ma már "öltönynek számít" a farmer nadrághoz viselt zakó is. A nők pedig épp hogy nem meztelenül járnak nyáron (persze ennek a legtöbb férfi ember örül).
Ha egy mai ember visszamenne az időben csak 100 évet, az első világháború előtti "boldog békeidőkbe", nem telne bele sok idő, hogy "főbenjáró bűnnel" vádolják, amiért mondjuk nem öltönyben ül be egy elegáns kávéházba, vagy, mert a mai kor emberéhez szokva megszólít egy nőt az utcán.... és sorolhatnánk tovább ezeket a "skandalumokat". Pedig csak 100 év telt el!
Ezeket az állapotokat pontosan jegyzi a 2 Timóteusz 3:1-5! Igen, ennek az időnek a végén járunk!
Ezért kell egyre inkább megtisztítani magunkat a különféle rossz tettektől és gondolkodásmódtól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése