Ez az én elmélázó gondolat tömegem. Aki szeretné, felhasználhatja, csak jelezze az eredetét! Ha gonoszkodni van kedved, kérlek, tedd meg ezt máshol...

augusztus 21, 2010

Bizakodva

Igen, bizakodom, mert asszonyom jobban van. Most nem látja a világot annyira negatívan. Sőt megjött az étvágya is olyannyira, hogy este kilenckor kérdezte fiunktól, hogy mit kellene ennie...

Sajnálom szegényt, hiszen felvágták a hasát, elvették élete egy kis darabját. A műtét - azt mondták - jól sikerült. Azóta lassan két teljes hónap is elmúlt. Most jobban van. De előre látható volt, hogy ilyen ingadozó lesz a kedélyállapota. Nem is csodálkozom rajta. Csak az a furcsa, hogy úgy néz ki, hogy azok a gyógyszerek, melyeket pont a sokszori székletürítés miatt adtak neki nem használtak(?), de amikor abbahagyta a szedésüket, javult az állapota. Nos mindegy, a lényeg, hogy csendesedett egy kicsit.

Most van egy kicsi időm írni. Amúgy kellően el vagyok fáradva. Hiába aludtam reggel kilencig és délután is egy jó órácskát. Már most is tudnék szundizni. De hát én egy hétalvó vagyok...

A mai nap - akár a tegnapi - a pihi jegyében zajlott. Bár mostam, de ez nálam a kikapcsolódás egy különös formája is lehetne. Most meg itt eregetem a betű felhőket az elektronikus éterbe.

Holnap? Az már egészen másféle nap lesz. Akkor már lesz teokratikus tevékenység is benne. És az nem csak a délutáni gyülekezet látogatása. De gondolom ez nem annyira érdekel téged, ki olvasod. De én akkor is leírom, mert magamnak írok! Hogy nézne ki egy blog, ha csak közzé nem tett bejegyzései lennének?

A mára rendelt verset már megírtam,
Nem fogok forgolódni álmomban.
S ha nem tetszik a pár sor,
Keress magadnak jobbat máshol!

Ez is kitört belőlem, bár egy kis része mintha már szerepelne egyik förmedvényemben (a második fele). De ez is csak jött belőlem, majdnem folyékonyan gépeltem. Persze nem titkárnői sebességgel írok, de hat újjal verem a klaviatúrát és eléggé gyorsan. Azt meg, hogy vakon tenném ezt, már nem is merném megpróbálni. Volt már rá egy két tétova próbálkozásom, de olyan lassan ment és annyi hibával, hogy feladtam. Szinte minden második-harmadik betűt elütöttem a mellette lévő egyikre.

Na, most felhagyok mára a blogolással,
S töltöm az időmet mással.
Ha még lesz valami mondanivalóm,
Felcsapom később újra a blogom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése