Újra itthon

Nos, már itthon vagyok - tegnap késő délután óta...
Nem értem a nejemet, de ennek úgy érzem így kell lennie, mert sokszor mást tesz és mást mond, mint amit én tennék a helyében. Ma is vitáztunk, mert ugyanarról beszéltünk, csak két különböző színű "színszűrőn keresztül nézve". És nem volt hajlandó elfogadni, hogy ugyanazt mondja, mint én.

De sebaj, majd megenyhül. Szép orcácskája majd fog újra mosolyogni. Most csak a rákra gondol - ez látszik rajta - és ezt ki is fejezte az imént. RÁK - tudod mi az? Nem tudom túltenni magam rajta... Ezért ilyen ingerlékeny.

Nem is vártam el tőle, hogy máris tegye rajta túl magát. De Ő egy erős asszony. Némi tartást azért el lehetne tőle várni - úgy gondolom.

Lehet, még ezt is rosszul gondolom és most omlott össze ez az erős asszony imázs? Eddig csak tartotta magát? Csak látszat volt? Nem hinném, mert ilyen látszatot ilyen sok ideig (28 éven keresztül) nem lehet fenntartani.

Fáradt vagyok. Sok energiát kivett belőlem ez a három nap. Még akkor is, ha Ő azt mondja, hogy mi ott csak pihentünk és dorbézoltunk... Kemény volt a fejtágító!