el vagyok...

Már megint csak, ideültem a gép elé,
S nézek, nézek a fejemből kifelé.
De jó is lenne már ott élni a jövőben,
Hol a bűn és a halál lesz megszűnőben.
Oroszlán a gida mellett legeli a füvet,
A medve s a gida pedig szépen együtt üget.
Nem bántja már egyik a másikat soha többé,
Békességet szerez istenünk mindörökké.

Ha a sok vak szeme majd újra lát,
Ha majd a vén ember sem lát halált,
Ha igazságot szól mindenki a társának,
Akkor nem lesz majd igaza Sátánnak.
El fog jönni ez a békés idő a földre,
Megszűnik a rengeteg bánat tőle.

De lesznek, kik nem értékelik,
Kik Sátánt újra, s újra követik,
Kiket a végső próbán megbuktatnak,
Örök élethez Ők már nem juthatnak.
Mi vonzza ezen embereket a rosszhoz?
S sorsában miért Sátánnal osztoz?

Emberi ésszel ez felfoghatatlan,
Mi nem jó nekik a sok-sok jóban?
Való igaz, sokan nem szívlelik,
Ha életútjukat mások kijelölik.
Hiába lesz minden szép rendben,
Nem lelik örömüket az ilyen életben.

De ha alázattal fordulnának isten felé,
Tisztán állhatnának Jehova és Jézus elé.
Mégis lesznek sokan, kik nem akarnak
Engedni az isteni felsőbb akaratnak.
Hogy soha többé ne lehessen perpatvar,
El fognak veszni ők ott csakhamar.

Csak nehogy ott legyél te is közöttük,
Mert nem lesz nekik védőügyvédjük.
Nem lesz többé tárgyalás sem soha,
Ki nem hajlik a szóra, az ostoba.