Közeljövő - te hogy fogod megélni?

Uram, mit kérsz, hogy tegyünk most?
Hisz köröskörül mindenütt kéz, kezet mos.
Az igazságtalanság és romlottság nőttön nő,
Ebben egyedül ellenállni sajnos nincs erő.


Még ha ki is mennénk ebből a világból,
Ki prédára les, ránk talál bárhol.
Elbújni előle most sehova sem lehet,
Elveszi pénzed, szereteted, életedet.


Kölcsönnel, éhbérrel szívják vérünk,
Pedig mi csak egy kis életet kérünk.
Esélyt, hogy talán holnap jobbra térsz,
S remélni, a földről a rossz egyszer kivész.


Ma persze mást mutat a közhangulat,
Nem láttatja az ebből kivezető utat.
Bánatot és közönyt hagy maga körül,
Ha másnak, s nem neki rossz, annak örül.


Nem sajnál már senkit, nem tisztel már semmit,
Áthágja a törvényt, jogot, s pénzt istenit.
Egyre merészebb, mert nincs hamar büntetés,
Rég mítosszá puhult az édeni kiűzetés.


Pedig tanulni kellene mindannyiunknak belőle,
Istenünk elvei ugyanazok, s nem tekint el tőle.
Kiválasztott régen egy bizonyos napot,
Időt számunkra csak addig adott.


Miért hiszitek, nem lesz már büntetés?
Az aratást is jó előre meghatározza az ültetés.
Fenyegetve közelít az a szörnyű, mégis csodálatos nap,
Mikor egy kevés ember tőle, új esélyt kap.


Megtisztítja akkor a földet minden rossztól,
Emberektől, Sátántól és démonoktól.
Ha nem hiszed, hogy léteznek - jól félrevezettek,
Együnk, igyunk, és adjunk az élvezetnek?


Éljünk mi itt és most csak a mának?
Ne tulajdonítsunk erőt a szívből jövő imának?
Azt mondod: Nem hallgatja meg, mit kérnek tőle?
Mondd, te teljesen megbizonyosodtál felőle?


Mivel bizonyítod, hogy Ő nem létezik?
Miért gondolod, hogy fájdalmaid nem érdeklik?
S hogy eddig várt, tán nincs nyomós oka rá?
Miért nem adta Ádámékat rögtön pallós alá?


S még sok-sok kérdés, mit felvet az élet,
Válasz van, de kell hozzá helyes szemlélet!
A Biblia lapjait, ha szorgosan olvasod,
Belőle az Istened hangját hallhatod.


Megmondta Ő már előre, milyen napok jőnek,
Milyen rossz dolga lesz majd az ekkor élőnek.
Az üzenetvivő nem más, mint Jézus volt,
Lejegyzésével megbízott néhány apostolt.


Mit itt tanulhatsz, csak a javadra válik,
A rossz életút, mint ruha rólad is lemálik.
S felölthetsz egy új, egy jobb egyéniséget,
Mely kész igazságban megismerni a mindenséget.


Rajta, ne habozz kezd el hamar!
Feledd, mit tanultál! Az lepelként takar.
Tiszta szívvel közelíts hozzá, mint gyermek,
Megtanulhatod belőle az önfegyelmet.


S ha nem veted el, mit mond eleve előre,
Rátalálsz a jelre, az igaz utat jelölőre.
Megérted közben, mind jó neked, mit tőled kér,
Kárát fogja látni mindenki, ki ettől eltér.


Bár, most még közbe nem avatkozik,
A hátralévő idő egyre csak fogyatkozik.
Ne maradj az elvesztendők körében!
Ne kételkedj bús haragja hevében!


A döntés a tiéd, más át nem vállalhatja,
Nem lehet rajtad felelős az akaratja.
Csak rád tartozik,beszélsz-e Isteneddel!
De magaddal játszol, s az életeddel!