Atyám, oly szép, oly jó, mit a földön alkottál,
Az ember is, kit mindegyik fölé állítottál.
De hűtlen lett hozzád, s ez a tény szomorú,
Ezért van körülöttünk mindennel háború.
Hisz elénk adtad a örök élet reményét akkor,
Csak ne ettek volna arról a bizonyos fáról.
A férfi örömmel elfogadta kezedből a nejét,
Aki aztán szépen elcsavarta a fejét.
Adott enni onnan urának, mikor az vele volt,
S igazából ekkor esett rajtunk szégyenfolt.
De te, Jehova jóságodból újabb reményt adtál,
Majdan eljön Jézus fiad, de Sátán nem hátrál.
Királyként már most is uralkodik ellenségei között,
És győzni fog nemsokára az Ördög, s serege fölött.
Ekkor megtisztítod a földet minden rossztól,
Sok önző embertől, ki mindvégig csak harcol.
Ezután újra egységes lesz az emberi család,
S virul majd a föld, mint régen megmondád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése