Gyalog mennék, én bizony mindenfelé gyalog,
Gyalog járnám a földet, amerre út kanyarog.
Nyugalom töltené ki szívem, mennék ráérőn.
Nem sietnék már sehova sem, lenne időm!
Csak nézd a földet, mely megújult már,
Csak élvezd, elmúlt végre e mai világ,
Csak élvezd a békét, mely szétárad bőven,
Csak lásd, mit Jehova ad abban az időben!
Jehova a mi istenünk, dicsőség neki és hála,
Jehova istenünk, dicsérünk tetteidért ma.
Dicsérünk, erről szól mindig a szánk,
Dicsérünk, tesszük, mert gondod van ránk.
Dicsérünk, hisz nagyon jó ez mi nekünk,
Dicsérünk, mert oly kedves nekünk istenünk!
Bízunk benned Jehova, mennyei jó atyánk!
Bízunk benned, lojális vagy mennyei bíránk!
Bízunk, földünk teszed teljesen újjá!
Bízunk, hisz okot adtál nekünk rá!
Gyalog fogom bejárni Jehova teremtésedet,
Gyalog, ha meghosszabbítod életemet.
Gyalog, hogy tanulhassak mindenben tőled,
Gyalog, mert te megújítod ma gyenge erőmet!
Öröm lesz osztályrésze a feltámadóknak,
Öröm lesz a máról életben maradóknak!
Öröm lesz ott mindenkinek az élet,
Öröm lesz! Reméled, hogy megéled?
szeptember 30, 2010
Dongó
Döngicsélve, cikázol a virágok közt,
Szárnyaid hangja betölti a levegőt.
Szereted a finom nektárt és virágport,
De ki nem állhatod a hideget, a záport.
Te nagy fenekű szép csodabogár,
Technikád még megfejtésre vár.
Tudásunk szerint te nem repülhetnél,
De ez nem akadály semmire istennél!
Igazi színfoltja vagy a virágoskertnek,
Jehova bizony örömmel teremtett meg!
Harsogod tudását és nagy fensőbbségét,
Humorát is hirdeted a földön szanaszét.
Szárnyaid hangja betölti a levegőt.
Szereted a finom nektárt és virágport,
De ki nem állhatod a hideget, a záport.
Te nagy fenekű szép csodabogár,
Technikád még megfejtésre vár.
Tudásunk szerint te nem repülhetnél,
De ez nem akadály semmire istennél!
Igazi színfoltja vagy a virágoskertnek,
Jehova bizony örömmel teremtett meg!
Harsogod tudását és nagy fensőbbségét,
Humorát is hirdeted a földön szanaszét.
szeptember 29, 2010
Hála és dicséret
Mindegy, milyen a környezetünk most, jó atyánk!
Mindegy, mert mi bejárjuk, jó híred szólja szánk!
Bár gúnyolnak és átkoznak, kik téged nem akarnak,
Bár nem tudják, áldozatai egy láthatatlan hatalomnak!
Bár gúnyolnak, mert mi hiszünk mindebben,
Bár nem értik, mégis szavad teljesítik ebben!
Hisz már régen megírattad, mit fogsz Te tenni!
Hisz már régtől fogva tudott, milyennek kéne lenni!
Hisz már megmondtad, milyenek lesznek napjaink!
Hisz már szavad minket olyan régóta int!
Ami holnap kikel, annak ma kell a magját ültetni!
Aki majd velünk szolgál, annak még el kell küldetni!
Nincs más dolgunk, mint szolgálni a Te nagy nevednek!
Nincs más dolgunk, mint hírét vinni ránk bízott jó hírednek!
Nincs más dolgunk, mint tanítani, kiket nekünk adsz!
Nincs más dolgunk, mint arra haladni, merre Te haladsz!
Kérünk Ó Jehova, cselekedj sietve népedért!
Kérünk Ó Jehova, fizess meg mindenkinek mindenért!
Kérünk Ó Jehova, közben néped óvjad meg!
Kérünk Ó Jehova, életünk sok-sok évvel toldd meg!
Köszönjük földünk, melyet gyönyörűre alkottál!
Köszönjük társunk, kit személyesen nekünk adtál!
Köszönjük a kiváltságot, hogy szolgálatra kiválasztottál!
Köszönjük a bizalmat, mit mindannyiunk irányába kimutattál!
Hála és dicséret jár neked mennyei jó atyánk!
Hála és dicséret, mért áldásaid bocsátod ránk!
Hála és dicséret, hisz tetteid mind csodálatosak!
Hála és dicséret, mert tanítottál, hogy legyünk alázatosak!
Mindegy, mert mi bejárjuk, jó híred szólja szánk!
Bár gúnyolnak és átkoznak, kik téged nem akarnak,
Bár nem tudják, áldozatai egy láthatatlan hatalomnak!
Bár gúnyolnak, mert mi hiszünk mindebben,
Bár nem értik, mégis szavad teljesítik ebben!
Hisz már régen megírattad, mit fogsz Te tenni!
Hisz már régtől fogva tudott, milyennek kéne lenni!
Hisz már megmondtad, milyenek lesznek napjaink!
Hisz már szavad minket olyan régóta int!
Ami holnap kikel, annak ma kell a magját ültetni!
Aki majd velünk szolgál, annak még el kell küldetni!
Nincs más dolgunk, mint szolgálni a Te nagy nevednek!
Nincs más dolgunk, mint hírét vinni ránk bízott jó hírednek!
Nincs más dolgunk, mint tanítani, kiket nekünk adsz!
Nincs más dolgunk, mint arra haladni, merre Te haladsz!
Kérünk Ó Jehova, cselekedj sietve népedért!
Kérünk Ó Jehova, fizess meg mindenkinek mindenért!
Kérünk Ó Jehova, közben néped óvjad meg!
Kérünk Ó Jehova, életünk sok-sok évvel toldd meg!
Köszönjük földünk, melyet gyönyörűre alkottál!
Köszönjük társunk, kit személyesen nekünk adtál!
Köszönjük a kiváltságot, hogy szolgálatra kiválasztottál!
Köszönjük a bizalmat, mit mindannyiunk irányába kimutattál!
Hála és dicséret jár neked mennyei jó atyánk!
Hála és dicséret, mért áldásaid bocsátod ránk!
Hála és dicséret, hisz tetteid mind csodálatosak!
Hála és dicséret, mert tanítottál, hogy legyünk alázatosak!
szeptember 27, 2010
A csapda
Halálos csapda, igen halálos csapda, mely előttünk áll,
És számunkra mindenféle kényelmet felkínál!
Nem vesszük észre? Hát ezért lehet ez veszélyes!
Mint kézbe rejtett tőr, húsodba hatol, mert a penge éles!
Célja az, hogy téged is a halálba tereljen,
Hogy életed istennek nehogy megfeleljen!
Ad Sátán mindenféle jót, kényelmet, érzékiséget,
Csak ne építsd fel a Biblia szerinti szellemiséget!
De ha már elkezdted, számára nincs veszve minden,
Megpróbál majd megvesztegetni - megvehetsz bármit pénzen!
Nem dőltél be neki? Vigyázz, magad el ne bízd!
Mert nem alszik, lábad elé mindig új csapdát terít!
És számunkra mindenféle kényelmet felkínál!
Nem vesszük észre? Hát ezért lehet ez veszélyes!
Mint kézbe rejtett tőr, húsodba hatol, mert a penge éles!
Célja az, hogy téged is a halálba tereljen,
Hogy életed istennek nehogy megfeleljen!
Ad Sátán mindenféle jót, kényelmet, érzékiséget,
Csak ne építsd fel a Biblia szerinti szellemiséget!
De ha már elkezdted, számára nincs veszve minden,
Megpróbál majd megvesztegetni - megvehetsz bármit pénzen!
Nem dőltél be neki? Vigyázz, magad el ne bízd!
Mert nem alszik, lábad elé mindig új csapdát terít!
Ezek vagyunk, mi emberek
Gondolod, vége lesz valaha a szenvedésnek?
Az ember, ember elleni gonosz cselvetésének?
Hiú ábránd csupán,hogy önmagunktól megjavulunk,
Hogy összefogunk valaha és egy célért dolgozunk.
Ne hidd, hogy abbahagyjuk a föld pusztítását,
Kívánhatod, de nem alkothatod meg az Éden mását.
Rosszra rosszat halmoz, magáért él már mind,
A butaságot zseniálisnak mondják rendszerint.
Összekeverik az erőt a gyengeséggel direkt,
Nem hiszik, hogy Isten ezért mégis megfizet!
De ki kell, hogy igyák haragjának poharát fenékig,
Amiért csodás földjének kincseit teljesen felélik.
Hajlamosak egymás és mindenki ellen fordulni,
Mindegy, csak mindebből gazdagabban jöjjön ki!
Hiába teszi, gyorsan elszáll tiszavirág életünk,
Megszületünk bár, de ük-ükunokáinknak már nem is éltünk!
Nem érti, hogy kincsét a sírba magával miért nem viheti?
Aranyát, ezüstjét mások felhalmozott kincseihez méregeti.
De elfelednek szinte mindenkit ki élt - idővel,
Nem is fogadná be ma eszünk őket, mindet erővel.
A feledés bár gyógyít, eltünteti a fájó sebeket,
De semmissé is teszi a régmúltban simogató kezeket.
Nincs emlék, már csak mítosz, történelem marad,
S amit megörökítenek az is csak egy röpke pillanat!
Élj hát a mának, és örökre merülj feledésbe?
Vagy szeresd Jehovát, s lépj be az öröklétbe!
Választanod neked kell, ezt senki sem fogja megtenni,
Élned az életed is neked kell, s ezért fogsz Neki felelni!
Az ember, ember elleni gonosz cselvetésének?
Hiú ábránd csupán,hogy önmagunktól megjavulunk,
Hogy összefogunk valaha és egy célért dolgozunk.
Ne hidd, hogy abbahagyjuk a föld pusztítását,
Kívánhatod, de nem alkothatod meg az Éden mását.
Rosszra rosszat halmoz, magáért él már mind,
A butaságot zseniálisnak mondják rendszerint.
Összekeverik az erőt a gyengeséggel direkt,
Nem hiszik, hogy Isten ezért mégis megfizet!
De ki kell, hogy igyák haragjának poharát fenékig,
Amiért csodás földjének kincseit teljesen felélik.
Hajlamosak egymás és mindenki ellen fordulni,
Mindegy, csak mindebből gazdagabban jöjjön ki!
Hiába teszi, gyorsan elszáll tiszavirág életünk,
Megszületünk bár, de ük-ükunokáinknak már nem is éltünk!
Nem érti, hogy kincsét a sírba magával miért nem viheti?
Aranyát, ezüstjét mások felhalmozott kincseihez méregeti.
De elfelednek szinte mindenkit ki élt - idővel,
Nem is fogadná be ma eszünk őket, mindet erővel.
A feledés bár gyógyít, eltünteti a fájó sebeket,
De semmissé is teszi a régmúltban simogató kezeket.
Nincs emlék, már csak mítosz, történelem marad,
S amit megörökítenek az is csak egy röpke pillanat!
Élj hát a mának, és örökre merülj feledésbe?
Vagy szeresd Jehovát, s lépj be az öröklétbe!
Választanod neked kell, ezt senki sem fogja megtenni,
Élned az életed is neked kell, s ezért fogsz Neki felelni!
Szép reményünk
Akkor mindenfelé már csak örömtől ragyog a szem,
Nem lesz beteg, nem lesz nélkülöző ott senki sem!
Csodás jövő Jehova, mit akkor már újra teremtettél,
Csodás a műved, melyben az ember is gondtalan él!
Nem lesz beteg, nem lesz nélkülöző ott senki sem!
Csodás jövő Jehova, mit akkor már újra teremtettél,
Csodás a műved, melyben az ember is gondtalan él!
szeptember 26, 2010
Polémia
Na, már megint megszólalok... Nincs is miért hallgatni!
Tudjátok, egyre kevesebb a hátralévő időnk!
Felvetődik bennem a következő kérdések sora:
Miért nem hallgattok a teremtőnkre? Miért nem akartok békében élni? Miért nem akartok teljesen egészségesek lenni?
Ha azt hiszitek, hogy az evolúció az igazság, akkor miért van vágyunk az örök életre?
Ha tagadjátok Istenünk létezését, akkor honnan az a nagy rendezettség a természetben és mire jó?
Ha azt hiszitek el, hogy egy másik bolygón keletkezett az élet, akkor ott hogyan?
Ha az a nézetetek, hogy ezt az életet egy másik, nálunk intelligensebb faj hozta ide a földre és irányította az evolúciót, akkor miért tagadjátok Isten létét?
CSAK és KIZÁRÓLAG azért, mert ha elismernétek, akkor azt is el kellene ismerni, hogy számadással tartozunk a tetteinkért neki. Ez azok számára, akik nem hajlandók alávetni magukat semmilyen felsőbb hatalomnak, lehet kibúvásra okot adó tényező. De a többség nem ilyen még ebben a velejéig romlott társadalomban sem!
Akkor mi az oka, hogy ellenálltok? Azért, mert nem szólt még közvetlenül hozzánk az elmúlt 2000 évben? Azért, mert hagyott minket az utunkat keresni? Azért, mert, mint jóságos atyák szokták, engedi, hogy bebizonyítsuk az igazunkat - még akkor is, ha ez számunkra sok szenvedést hoz? (És közben várja az alkalmat, hogy segíthessen, de a változás idejét kitűzte már jó előre - erről még később szó lesz)
Tudjuk jól, mert látjuk mindannyian a saját szemünkkel, hogy ezt már nem lehet sokáig csinálni! Tudjuk jól, hogy a pusztítást, amit a társadalmunk végez, a föld már nem tolerálja - a készletek kimerülőben, a talaj sivatagosodik, a hegyek jégsapkái [s vele együtt a folyók] eltűnnek, a tengerszint emelkedik, állatfajok ezrei állnak a kipusztulás szélén [csak isten a megmondhatója, hogy melyik állat eltűnése lesz az a pont, ahonnan a folyamat visszafordíthatatlanná válik és tíz-százszorosára felgyorsul], a levegő szennyezése már-már a légzést gátolja a föld egyes helyein....
Változás kell! Ezt a változást az emberiség nem tudja és nem is akarja meglépni! Ezért - is - fog Isten közbeavatkozni az emberi ügyekbe (és a fő okról később még szó lesz)! Eltávolítja azt a szellemiséget, mely most uralja az emberiséget. Ez nem egy gondolkodási forma csupán, hanem valós, istenhez hasonló, de teremtett szellemszemélyek uralma a föld felett.
NEM látod őket, tehát nincsenek? Hát ez is Sátán egyik "nagyszerű" cselvetése - elhiteti magáról, hogy nem létezik -, annak érdekében, hogy az emberek ne is akarjanak megszabadulni az igájából. Ha mi emberek önként hajtjuk a tilóba a fejünket, akkor amikor ez bekövetkezik, már hiába hőzöngünk, mert az ítélethozatal ideje most van minden ember számára! Most kell kimutatni, hogy melyik oldalon állunk - életünkkel, gondolkodási módunkkal - bizonyítanunk kell, hogy Sátán követői, vagy Isten fiának, Jézusnak a követői vagyunk.
De ha azt képzeled, kedves olvasóm, hogy ez elég, hát tévedsz! Még van valami! Egy dolog!
Ahogy arról a Máté evangélium utolsó 3 verse tanúbizonyságot tesz:
(Máté 28:18-20)
18 Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.
19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,
20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”
Hát ez az, ez amit minden kereszténynek (Krisztus követőnek) cselekednie kell, ha istenünk helyeslését óhajtja magára vonni!
Tudom, ez nem olyan könnyű és az emberek elutasítóak, közönyösek, magukat szeretők... De hát pont ez is mutatja, hogy milyen vészesen közeleg ennek a mai emberiségnek a vége! A föld nem pusztul el, csak meg lesz tisztítva! Mi (isten ellenségei) leszünk az áldozatai ennek a háborúnak! Ne ringasd magad abba a hiszemben, hogy valamilyen erővel - akár a teljes földi haderővel - képesek lennénk megállítani ezt a folyamatot! Mit ér a földi fegyver egy olyan haderővel szemben, akiket nem látunk, akik maguk energia lények?
Ráadásul, gondolj bele:
- ha a teremtőnknek volt elég ereje és értelme ahhoz, hogy létrehozzon bennünket és ezeket az angyaloknak nevezett lényeket (akik közül jó néhányan a saját akaratukból démonokká lettek), akkor nem lenne képes ugyanő egy másik erőt használva egyszerűen kivonni minket a forgalomból?
- ha ezek az angyalok és démonok háborújából az előbbiek kerültek ki győztesen, megtisztítva azt a mennyeknek nevezett helyet, melynek része ugyan a mi univerzumunk, de fordítva nem, akkor a világunkat irányító erők most már képesek lennének ellenállni? (erre a háborúra bizonyíték az emberiség 1914 előtti és utáni állapota is)
De Ő kedvesen megadta a hozzá hűséges angyalok tömegének, hogy segédkezzenek ebben a folyamatban, mert ez az ő vágyuk is volt! A változás ideje már sok ezer évvel ezelőtt pontosan ki lett tűzve, de mindeddig nem lett a tudomásunkra hozva.Sőt még maga Jézus sem tudta a földön létekor!
És itt a másik, az igazi oka, amiért eddig nem avatkozott közbe! Ha egy szülő elmondja a gyerekének, hogy ezt, vagy azt nem szabad megtenni, mezt ez, vagy az lesz a következménye, akkor a szülő okolható azért, mert a gyerek mégis megteszi? Szemléltessük egy sokszor megtörténő emberi példával! Ha mondjuk gyereket csináltok, akkor ezért ki a felelős? Kinek kell a következményeket vállalnia - akár évtizedeken keresztül? Hát ez az! Csak, miután felneveltétek a gyereket, szabadultok meg a következményei alól... Ugyanez igaz a teljes emberiségre is! Ős szüleink sajnos elkövették azt, amit nem kellett volna! A következményt látjuk, de nekünk kellett bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk isten nélkül olyan világot építeni, mely szépség, a rend és szeretet hona. Hát ez nem sikerült és eleget próbálkoztunk. Jehova nemsokára kiadja a parancsot, hogy legyen végre vége ennek a rendszernek!
Mi mindannyian felelősségre leszünk vonva és csak nagyon kevesen fognak továbbélni.
(Máté 7:13-14)
13 Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be;
14 ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. . .
...
(Jelenések 7:9-10)
9 Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak.
10 És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak. . .
(Jelenések 7:13-14)
13 Erre a vének egyike így szólt hozzám: „Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve, és honnan jöttek?”
14 Én pedig azonnal ezt mondtam neki: „Te tudod, uram.” Ő pedig így szólt hozzám: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból. . .
Mi? Hát akkor kevesen, vagy sokan? A mai több, hét milliárd emberhez képest kevesen - de milliók -, egy előre meg nem határozott számosságú embertömeg!
Világos, nincs más lehetőség csak két út, kétféle ítélet! ÉLET, vagy HALÁL!
A döntés mindenki számára adott lehetőség, kikerülni nem lehet! Ha nem döntesz, vagy nem akarsz dönteni, akkor is a széles úton jársz!
Tudjátok, egyre kevesebb a hátralévő időnk!
Felvetődik bennem a következő kérdések sora:
Miért nem hallgattok a teremtőnkre? Miért nem akartok békében élni? Miért nem akartok teljesen egészségesek lenni?
Ha azt hiszitek, hogy az evolúció az igazság, akkor miért van vágyunk az örök életre?
Ha tagadjátok Istenünk létezését, akkor honnan az a nagy rendezettség a természetben és mire jó?
Ha azt hiszitek el, hogy egy másik bolygón keletkezett az élet, akkor ott hogyan?
Ha az a nézetetek, hogy ezt az életet egy másik, nálunk intelligensebb faj hozta ide a földre és irányította az evolúciót, akkor miért tagadjátok Isten létét?
CSAK és KIZÁRÓLAG azért, mert ha elismernétek, akkor azt is el kellene ismerni, hogy számadással tartozunk a tetteinkért neki. Ez azok számára, akik nem hajlandók alávetni magukat semmilyen felsőbb hatalomnak, lehet kibúvásra okot adó tényező. De a többség nem ilyen még ebben a velejéig romlott társadalomban sem!
Akkor mi az oka, hogy ellenálltok? Azért, mert nem szólt még közvetlenül hozzánk az elmúlt 2000 évben? Azért, mert hagyott minket az utunkat keresni? Azért, mert, mint jóságos atyák szokták, engedi, hogy bebizonyítsuk az igazunkat - még akkor is, ha ez számunkra sok szenvedést hoz? (És közben várja az alkalmat, hogy segíthessen, de a változás idejét kitűzte már jó előre - erről még később szó lesz)
Tudjuk jól, mert látjuk mindannyian a saját szemünkkel, hogy ezt már nem lehet sokáig csinálni! Tudjuk jól, hogy a pusztítást, amit a társadalmunk végez, a föld már nem tolerálja - a készletek kimerülőben, a talaj sivatagosodik, a hegyek jégsapkái [s vele együtt a folyók] eltűnnek, a tengerszint emelkedik, állatfajok ezrei állnak a kipusztulás szélén [csak isten a megmondhatója, hogy melyik állat eltűnése lesz az a pont, ahonnan a folyamat visszafordíthatatlanná válik és tíz-százszorosára felgyorsul], a levegő szennyezése már-már a légzést gátolja a föld egyes helyein....
Változás kell! Ezt a változást az emberiség nem tudja és nem is akarja meglépni! Ezért - is - fog Isten közbeavatkozni az emberi ügyekbe (és a fő okról később még szó lesz)! Eltávolítja azt a szellemiséget, mely most uralja az emberiséget. Ez nem egy gondolkodási forma csupán, hanem valós, istenhez hasonló, de teremtett szellemszemélyek uralma a föld felett.
NEM látod őket, tehát nincsenek? Hát ez is Sátán egyik "nagyszerű" cselvetése - elhiteti magáról, hogy nem létezik -, annak érdekében, hogy az emberek ne is akarjanak megszabadulni az igájából. Ha mi emberek önként hajtjuk a tilóba a fejünket, akkor amikor ez bekövetkezik, már hiába hőzöngünk, mert az ítélethozatal ideje most van minden ember számára! Most kell kimutatni, hogy melyik oldalon állunk - életünkkel, gondolkodási módunkkal - bizonyítanunk kell, hogy Sátán követői, vagy Isten fiának, Jézusnak a követői vagyunk.
De ha azt képzeled, kedves olvasóm, hogy ez elég, hát tévedsz! Még van valami! Egy dolog!
Ahogy arról a Máté evangélium utolsó 3 verse tanúbizonyságot tesz:
(Máté 28:18-20)
18 Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.
19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,
20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”
Hát ez az, ez amit minden kereszténynek (Krisztus követőnek) cselekednie kell, ha istenünk helyeslését óhajtja magára vonni!
Tudom, ez nem olyan könnyű és az emberek elutasítóak, közönyösek, magukat szeretők... De hát pont ez is mutatja, hogy milyen vészesen közeleg ennek a mai emberiségnek a vége! A föld nem pusztul el, csak meg lesz tisztítva! Mi (isten ellenségei) leszünk az áldozatai ennek a háborúnak! Ne ringasd magad abba a hiszemben, hogy valamilyen erővel - akár a teljes földi haderővel - képesek lennénk megállítani ezt a folyamatot! Mit ér a földi fegyver egy olyan haderővel szemben, akiket nem látunk, akik maguk energia lények?
Ráadásul, gondolj bele:
- ha a teremtőnknek volt elég ereje és értelme ahhoz, hogy létrehozzon bennünket és ezeket az angyaloknak nevezett lényeket (akik közül jó néhányan a saját akaratukból démonokká lettek), akkor nem lenne képes ugyanő egy másik erőt használva egyszerűen kivonni minket a forgalomból?
- ha ezek az angyalok és démonok háborújából az előbbiek kerültek ki győztesen, megtisztítva azt a mennyeknek nevezett helyet, melynek része ugyan a mi univerzumunk, de fordítva nem, akkor a világunkat irányító erők most már képesek lennének ellenállni? (erre a háborúra bizonyíték az emberiség 1914 előtti és utáni állapota is)
De Ő kedvesen megadta a hozzá hűséges angyalok tömegének, hogy segédkezzenek ebben a folyamatban, mert ez az ő vágyuk is volt! A változás ideje már sok ezer évvel ezelőtt pontosan ki lett tűzve, de mindeddig nem lett a tudomásunkra hozva.Sőt még maga Jézus sem tudta a földön létekor!
És itt a másik, az igazi oka, amiért eddig nem avatkozott közbe! Ha egy szülő elmondja a gyerekének, hogy ezt, vagy azt nem szabad megtenni, mezt ez, vagy az lesz a következménye, akkor a szülő okolható azért, mert a gyerek mégis megteszi? Szemléltessük egy sokszor megtörténő emberi példával! Ha mondjuk gyereket csináltok, akkor ezért ki a felelős? Kinek kell a következményeket vállalnia - akár évtizedeken keresztül? Hát ez az! Csak, miután felneveltétek a gyereket, szabadultok meg a következményei alól... Ugyanez igaz a teljes emberiségre is! Ős szüleink sajnos elkövették azt, amit nem kellett volna! A következményt látjuk, de nekünk kellett bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk isten nélkül olyan világot építeni, mely szépség, a rend és szeretet hona. Hát ez nem sikerült és eleget próbálkoztunk. Jehova nemsokára kiadja a parancsot, hogy legyen végre vége ennek a rendszernek!
Mi mindannyian felelősségre leszünk vonva és csak nagyon kevesen fognak továbbélni.
(Máté 7:13-14)
13 Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be;
14 ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. . .
...
(Jelenések 7:9-10)
9 Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak.
10 És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak. . .
(Jelenések 7:13-14)
13 Erre a vének egyike így szólt hozzám: „Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve, és honnan jöttek?”
14 Én pedig azonnal ezt mondtam neki: „Te tudod, uram.” Ő pedig így szólt hozzám: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból. . .
Mi? Hát akkor kevesen, vagy sokan? A mai több, hét milliárd emberhez képest kevesen - de milliók -, egy előre meg nem határozott számosságú embertömeg!
Világos, nincs más lehetőség csak két út, kétféle ítélet! ÉLET, vagy HALÁL!
A döntés mindenki számára adott lehetőség, kikerülni nem lehet! Ha nem döntesz, vagy nem akarsz dönteni, akkor is a széles úton jársz!
G O N D O L K O Z Z !!!
szeptember 25, 2010
Hála 2
Elménkbe adtad a vágyat az öröklétre,
S mi várakozva tekintünk Istenünkre!
Szívünkbe is adtál vágyat minderre,
S mi nem tekintünk a vak természetre!
Hogy olyat adhatott volna, mi lehetetlen?
Oly vágyat alkotott, melynek célja elérhetetlen?
Értelmetlen ember, ki ezt csak így elhiszi,
Hite Őt biztosan a rettegett sírba viszi!
Te, Jehova értelmet, s érzelmet adtál nekünk!
Hogy szeressük egymást és boldogok legyünk!
Te, Jehova adtál szellemiséget is az embernek,
Hogy szeressen téged, hogy háladalt zengjen nevednek!
Nincs olyan Isten, mint Te Jehova; jó atyánk,
Ki odafigyelsz, ki meghallgatod suttogó imánk!
Mély hálát érzünk, hogy hívtál, hogy oktatsz,
Mély hálát, hogy szebb jövőre reményt adsz!
Szeretetedből fiad életét adtad miértünk,
Értünk, kik kéréseddel ellentétesen éltünk!
Köszönjük, hogy mindennap gondoskodsz rólunk,
Köszönjük, hogy figyelembe veszed gyarló mivoltunk!
Oly jó, hogy megtaláltuk hozzád az utat,
Melyet a Biblia a lapjain keresztül mutat!
Szeretnénk mindig Hozzád hűségesen élni,
A gonoszságot igazságra felcserélni.
Megfogod kezünket és jó útra vezetsz,
Hátunk mögött állsz és kedvesen terelsz.
Nem kívánod, hogy bármelyikünk is elvesszen,
Inkább a világodban áldásokat élvezzen!
De ha valamikor mégis rosszat követnénk el,
Tudjuk, vigyázó szemed akkor is ránk figyel.
S ha igazán megbánjuk és mi rossz, elhagyjuk,
Te készségesen megbocsátasz, hogy veled haladjunk.
S mi várakozva tekintünk Istenünkre!
Szívünkbe is adtál vágyat minderre,
S mi nem tekintünk a vak természetre!
Hogy olyat adhatott volna, mi lehetetlen?
Oly vágyat alkotott, melynek célja elérhetetlen?
Értelmetlen ember, ki ezt csak így elhiszi,
Hite Őt biztosan a rettegett sírba viszi!
Te, Jehova értelmet, s érzelmet adtál nekünk!
Hogy szeressük egymást és boldogok legyünk!
Te, Jehova adtál szellemiséget is az embernek,
Hogy szeressen téged, hogy háladalt zengjen nevednek!
Nincs olyan Isten, mint Te Jehova; jó atyánk,
Ki odafigyelsz, ki meghallgatod suttogó imánk!
Mély hálát érzünk, hogy hívtál, hogy oktatsz,
Mély hálát, hogy szebb jövőre reményt adsz!
Szeretetedből fiad életét adtad miértünk,
Értünk, kik kéréseddel ellentétesen éltünk!
Köszönjük, hogy mindennap gondoskodsz rólunk,
Köszönjük, hogy figyelembe veszed gyarló mivoltunk!
Oly jó, hogy megtaláltuk hozzád az utat,
Melyet a Biblia a lapjain keresztül mutat!
Szeretnénk mindig Hozzád hűségesen élni,
A gonoszságot igazságra felcserélni.
Megfogod kezünket és jó útra vezetsz,
Hátunk mögött állsz és kedvesen terelsz.
Nem kívánod, hogy bármelyikünk is elvesszen,
Inkább a világodban áldásokat élvezzen!
De ha valamikor mégis rosszat követnénk el,
Tudjuk, vigyázó szemed akkor is ránk figyel.
S ha igazán megbánjuk és mi rossz, elhagyjuk,
Te készségesen megbocsátasz, hogy veled haladjunk.
Hála
Csodás a lét, sokszínű világot teremtettél,
Nekünk adtad, majd egy "napra" pihenni tértél.
Az a teremtési nap bizony még ma sem telt le,
Ezért lehet a föld még ma is gonoszsággal tele!
De a fiadnak egykor előrelátón parancsot adtál,
Most a kijelölt időre várakozva türelmesen áll!
Elsöpri hamar mindazt, mi nem tetszik Neked,
Megtisztítva adja kezedbe vissza teremtésedet.
Megóv mindenkit, kire helyeslőn tekintesz,
Megtesz mindent, elég számára, ha intesz.
Bár utánad Ő a leghatalmasabb, ki él,
Nem bántana meg Téged soha; semmiért!
Oly sokkal tartozunk Neked mennyei atyánk,
Belátva ezt, száll hozzád hálatelt imánk.
Érezzük, hogy szeretsz bennünket mélységesen,
Még csak viszonozni sem tudjuk ezt rendesen.
Köszönjük, hogy folyton gondot viselsz ránk,
Köszönjük, és halkan háladalt rebeg a szánk.
Reményünk csak a Te szavadból táplálkozik,
Erőnk is mindig; mindenre Tőled származik!
Szeretünk, és amit irántad érzünk Jehova,
Az megtart utadon, arról nem megyünk sehova!
Állandóan jó híredről gondolkodunk, arról beszélünk,
Megteszünk mindent mi tőlünk telik, hogy élhessünk.
Nekünk adtad, majd egy "napra" pihenni tértél.
Az a teremtési nap bizony még ma sem telt le,
Ezért lehet a föld még ma is gonoszsággal tele!
De a fiadnak egykor előrelátón parancsot adtál,
Most a kijelölt időre várakozva türelmesen áll!
Elsöpri hamar mindazt, mi nem tetszik Neked,
Megtisztítva adja kezedbe vissza teremtésedet.
Megóv mindenkit, kire helyeslőn tekintesz,
Megtesz mindent, elég számára, ha intesz.
Bár utánad Ő a leghatalmasabb, ki él,
Nem bántana meg Téged soha; semmiért!
Oly sokkal tartozunk Neked mennyei atyánk,
Belátva ezt, száll hozzád hálatelt imánk.
Érezzük, hogy szeretsz bennünket mélységesen,
Még csak viszonozni sem tudjuk ezt rendesen.
Köszönjük, hogy folyton gondot viselsz ránk,
Köszönjük, és halkan háladalt rebeg a szánk.
Reményünk csak a Te szavadból táplálkozik,
Erőnk is mindig; mindenre Tőled származik!
Szeretünk, és amit irántad érzünk Jehova,
Az megtart utadon, arról nem megyünk sehova!
Állandóan jó híredről gondolkodunk, arról beszélünk,
Megteszünk mindent mi tőlünk telik, hogy élhessünk.
szeptember 23, 2010
Kérdések - feleletek
Ha volna másik lehetőség, mit választanál?
Ha kérne Isten, hogy gyere, mondd, mit mondanál?
Ha tudnád, mi az igazság, alkalmazkodnál hozzá?
Ha látnád, milyen a jövő, talán vágyakoznál rá?
Pedig van választási lehetőséged, használd ki!
Pedig kér, kövesd, a hűséget nagyon szereti!
Pedig tudhatod, mi az igazság, a Biblia lapjain leíratta!
Pedig láthatod a csodás jövőt, mert a földet nekünk adta!
Gondolatok és kérdések röpködnek a fejemben folyton.
Gondolatok, melyek nem engednek, nem hagynak nyugton.
Gondolatok, amik az örök élet reménysége felé visznek,
Gondolatok, melyeket oly sokan tartanak csak viccnek.
Kérdezd hát meg magadtól, miért ellenzed ennyire?
Kéredezd hát meg magadtól, hova jut az ember nélküle?
Kérdezd hát meg magadtól, ad-e más ily reménységet?
Kérdezd hát meg magadtól, miért nem tetszik a boldog élet?
Tedd szívedre kezed, nem tudod az okát, csak ellenzed!
Tedd szívedre a kezed, nélküle sekély, silány az életed!
Tedd szívedre a kezed, reménytelen a lét, melyet élsz!
Tedd szívedre a kezed, tetszene a boldog élet, csak félsz!
Félsz, mert hibáidat Neki be kellene vallanod,
Félsz, mert ami helyes, neked arról kellen tanulnod,
Félsz, hiszen be is kellene tanulni, amit tanultál,
Félsz, hisz a létünk mögött mégis Jehova áll!
Ne félj, vesd rá minden földi terhedet!
Ne félj, mit leíratott, van mód megértened!
Ne félj, csak törekedj a jó szó mintáját követni!
Ne félj, Jehova Téged is meg akar menteni!
Ha kérne Isten, hogy gyere, mondd, mit mondanál?
Ha tudnád, mi az igazság, alkalmazkodnál hozzá?
Ha látnád, milyen a jövő, talán vágyakoznál rá?
Pedig van választási lehetőséged, használd ki!
Pedig kér, kövesd, a hűséget nagyon szereti!
Pedig tudhatod, mi az igazság, a Biblia lapjain leíratta!
Pedig láthatod a csodás jövőt, mert a földet nekünk adta!
Gondolatok és kérdések röpködnek a fejemben folyton.
Gondolatok, melyek nem engednek, nem hagynak nyugton.
Gondolatok, amik az örök élet reménysége felé visznek,
Gondolatok, melyeket oly sokan tartanak csak viccnek.
Kérdezd hát meg magadtól, miért ellenzed ennyire?
Kéredezd hát meg magadtól, hova jut az ember nélküle?
Kérdezd hát meg magadtól, ad-e más ily reménységet?
Kérdezd hát meg magadtól, miért nem tetszik a boldog élet?
Tedd szívedre kezed, nem tudod az okát, csak ellenzed!
Tedd szívedre a kezed, nélküle sekély, silány az életed!
Tedd szívedre a kezed, reménytelen a lét, melyet élsz!
Tedd szívedre a kezed, tetszene a boldog élet, csak félsz!
Félsz, mert hibáidat Neki be kellene vallanod,
Félsz, mert ami helyes, neked arról kellen tanulnod,
Félsz, hiszen be is kellene tanulni, amit tanultál,
Félsz, hisz a létünk mögött mégis Jehova áll!
Ne félj, vesd rá minden földi terhedet!
Ne félj, mit leíratott, van mód megértened!
Ne félj, csak törekedj a jó szó mintáját követni!
Ne félj, Jehova Téged is meg akar menteni!
Hangzavarban is éneklünk Neked
Mindenfelől hallom e világ kakofon himnuszát.
Igyekszik teljesen elnyomni a hit igaz szavát.
A "majomtól származók" hasztalan próbálkoznak,
Nem lesz nyoma sem majdan mozgalmunknak.
Keresem a szót, mellyel meggyőzhetnélek,
Keresem, de változik, s elveszítelek félek.
Kedvem lenne otthagyni végre csapot-papot,
Kedvem volna, de te Jehova nem hagyod.
Nem hagyod, mert szeretsz mindannyiunkat,
Nem hagyhatod, mert tőled mindenki esélyt kap.
Mindenfelől hallom a világ zagyva hangját,
Igyekszik erősen mutatni az összhang látszatát.
De hiába törekszenek a békére-biztonságra,
Nem lesznek képesek válaszolni a háborúságra.
Nem hagyod, hogy ez még sokáig így menjen,
Nem hagyhatod, az ember kell, hogy bűnéért feleljen.
Mi lenne, ha ez körülöttünk més sokáig így tartana?
Mi lenne, ha a földi nagycsaládunk mindent felfalna?
Mi lenne, ha hagynád, hogy elpusztítsunk minden jót?
Mi lenne, ha lakkhatatlanná tehetnénk a föld bolygót?
Mindenfelől hallom a pénz, a pénz hangját,
Igyekszik mindenki megtölteni vele a két markát.
Mindhiába teszik, mijük van, azzal meg nem elégednek,
Nem lesz értéke szemükben temérdek sok pénzüknek!
Nem hagyod, hogy elpusztítsák, hisz megígérted,
Nem hagyhatod, mert sok-sok teremtményed félted.
Megmondtad, pusztulást hozol azokra, kik pusztítják a földet,
Megmondtad, s egyszer már a gonoszságot vízözönnel eltörölted.
Megmondtad, ezért számunkra biztos jövőt ígér a szavad,
Megmondtad, hogy földünket örökségül a szelídeknek adtad!
Igyekszik teljesen elnyomni a hit igaz szavát.
A "majomtól származók" hasztalan próbálkoznak,
Nem lesz nyoma sem majdan mozgalmunknak.
Keresem a szót, mellyel meggyőzhetnélek,
Keresem, de változik, s elveszítelek félek.
Kedvem lenne otthagyni végre csapot-papot,
Kedvem volna, de te Jehova nem hagyod.
Nem hagyod, mert szeretsz mindannyiunkat,
Nem hagyhatod, mert tőled mindenki esélyt kap.
Mindenfelől hallom a világ zagyva hangját,
Igyekszik erősen mutatni az összhang látszatát.
De hiába törekszenek a békére-biztonságra,
Nem lesznek képesek válaszolni a háborúságra.
Nem hagyod, hogy ez még sokáig így menjen,
Nem hagyhatod, az ember kell, hogy bűnéért feleljen.
Mi lenne, ha ez körülöttünk més sokáig így tartana?
Mi lenne, ha a földi nagycsaládunk mindent felfalna?
Mi lenne, ha hagynád, hogy elpusztítsunk minden jót?
Mi lenne, ha lakkhatatlanná tehetnénk a föld bolygót?
Mindenfelől hallom a pénz, a pénz hangját,
Igyekszik mindenki megtölteni vele a két markát.
Mindhiába teszik, mijük van, azzal meg nem elégednek,
Nem lesz értéke szemükben temérdek sok pénzüknek!
Nem hagyod, hogy elpusztítsák, hisz megígérted,
Nem hagyhatod, mert sok-sok teremtményed félted.
Megmondtad, pusztulást hozol azokra, kik pusztítják a földet,
Megmondtad, s egyszer már a gonoszságot vízözönnel eltörölted.
Megmondtad, ezért számunkra biztos jövőt ígér a szavad,
Megmondtad, hogy földünket örökségül a szelídeknek adtad!
szeptember 22, 2010
Felhívás
Még nem érted, nem látod tisztán az utat,
Ez egy jó nap, mely a jövőbe mutat.
De kell, hogy ezen járj, kell, hogy kövesd,
S eddigi értékeid a hátad mögé vesd.
Más értékrend, más tulajdonságok,
Megtanulni ezt, a szeretet rá az ok.
Tanulni nem nehéz, de követni már más,
Elhagyására nő e világtól a nyomás.
Te is szeretnéd, ha téged szeretnének?
Szeress te másokat, erről szól az ének!
Folyton csak rosszat kapsz másoktól?
Hát válaszolj szelíden, ugyanez okból!
Végtére is, ha te nem idegeskedsz,
A haragtartáson is felülkerekedsz.
Vagy sajnálod, hogy infarktust nem kapsz?
Hogy egészséges és örömteli maradsz?,
Tudod az élet most nagyon rövid,
A gyertyád két végén égeted tövig.
De végtelen is lehet nemsokára,
Csak lépjél tanítód nyomdokába.
Ez egy jó nap, mely a jövőbe mutat.
De kell, hogy ezen járj, kell, hogy kövesd,
S eddigi értékeid a hátad mögé vesd.
Más értékrend, más tulajdonságok,
Megtanulni ezt, a szeretet rá az ok.
Tanulni nem nehéz, de követni már más,
Elhagyására nő e világtól a nyomás.
Te is szeretnéd, ha téged szeretnének?
Szeress te másokat, erről szól az ének!
Folyton csak rosszat kapsz másoktól?
Hát válaszolj szelíden, ugyanez okból!
Végtére is, ha te nem idegeskedsz,
A haragtartáson is felülkerekedsz.
Vagy sajnálod, hogy infarktust nem kapsz?
Hogy egészséges és örömteli maradsz?,
Tudod az élet most nagyon rövid,
A gyertyád két végén égeted tövig.
De végtelen is lehet nemsokára,
Csak lépjél tanítód nyomdokába.
szeptember 21, 2010
Kérdés, mire mindenkinek válaszolnia kell!
Félve-élve, már senkitől semmit se remélve,
Éled életed, gondolva már a békés jövőre.
Szereted, mit Istenedtől kaptál kedvesen,
Ha Ő szelíden hív, azt válaszolod, IGEN?
Éled életed, gondolva már a békés jövőre.
Szereted, mit Istenedtől kaptál kedvesen,
Ha Ő szelíden hív, azt válaszolod, IGEN?
Régi történet...
Hajdanán történt, egy távoli vidéken,
Élt két ember egy gyönyörű kertben.
Egy, csak egy dolgot nem tehettek meg,
Mindent megkaptak, mégis AZT kívánták meg!
Más tulajdonát, atyjukét, Istenükét,
Pedig Ő csak egy kis próbát kért.
Még belegondolva a szív is megfájdul,
Mi lett volna, ha ősanyánk előbb a férjéhez fordul?
Ádám akkor mit tett volna? Helyest-helytelent?
Tán még ma is láthatnánk a kertet: Édent!
Mennyire más lenne a földön úgy az élet,
Nem lebegne mindannyiunk feje felett ítélet!
De nem úgy történt, sőt sokkal rosszabb lett,
Nem keresik, nem becsülik semmire kegyedet!
Mégis értünk adtad fiad bűntelen életét,
Hogy élhessünk - napjainkban már ez a tét!
Elenyésző kisebbség, mely segítségül hív,
S e romlott világgal élet-halál harcot vív.
Élt két ember egy gyönyörű kertben.
Egy, csak egy dolgot nem tehettek meg,
Mindent megkaptak, mégis AZT kívánták meg!
Más tulajdonát, atyjukét, Istenükét,
Pedig Ő csak egy kis próbát kért.
Még belegondolva a szív is megfájdul,
Mi lett volna, ha ősanyánk előbb a férjéhez fordul?
Ádám akkor mit tett volna? Helyest-helytelent?
Tán még ma is láthatnánk a kertet: Édent!
Mennyire más lenne a földön úgy az élet,
Nem lebegne mindannyiunk feje felett ítélet!
De nem úgy történt, sőt sokkal rosszabb lett,
Nem keresik, nem becsülik semmire kegyedet!
Mégis értünk adtad fiad bűntelen életét,
Hogy élhessünk - napjainkban már ez a tét!
Elenyésző kisebbség, mely segítségül hív,
S e romlott világgal élet-halál harcot vív.
Bármit is mondanak
Bármit is mondanak körülöttem az emberek,
Én tudom atyám, mit teszek, és mit merek.
Bármit kérnek, ha az törvényeddel ellenkezik,
Én tudom, hallgatni rájuk, velük menni nem sikk.
Bármit is adhatnának cserébe a Te nagy jóságodért,
Én tudom, hogy annyit nekem semmi sem ér!
Bármit is tegyenek az ellenkezők velünk,
Én tudom, más nem menthet meg, csak Istenünk!
Bármit is mondanék, ha az ellenkezne Veled,
Bármit is kérhetnék, sosem adnád meg!
Bármit is tudhatok, ha rosszra használom,
Bármit is tehetek, ha Istenemet nem szolgálom!
Ez a világ a nyomás alatt recseg-ropog már,
Ez a világ Armageddonkor elég, mint szálmaszál!
Ez a világ még egy kéz emelést sem ér,
Ez a világ belőlünk már nem kér.
Egy kicsit csendesedjünk, füleljünk,
Mit mond épp nekünk Jehova istenünk?
Egy kicsit halljuk már meg kérését,
Mit mond, azt gondoljuk át kicsikét!
Nem rossz, mire minket állandóan kér,
Nem rossz, egy odafigyelő próbát tán megér?
Vállalja az ember minden tettét?
Vállalja és elszenvedi büntetését!
Bármit is felelhetsz te most erre,
Bármit is mondhatsz a látható jelre,
Bármit is kívánhatsz, ha az nem jó,
Bármit is várhatsz, nem megkapható!
Mire fel hordjuk fenn az orrunkat?
Mire fel emlegetjük folyton a jogunkat?
Mire áhítozunk még mindig annyira?
Mire gondolunk, ha nem megy a munka?
Gyermekek vagyunk mi mindannyian még,
Gyermekek vagyunk, kiknek semmi nem elég!
Gyermekei egy szelíd szerető istennek,
Gyermekei, kik pont Őt vetik meg!
szeptember 19, 2010
Bajban van
Bajban van az egész világ, mit látsz magad körül,
Sajnos nagy bajban és ennek uralkodója örül.
Sátán, ki irányítja a földi felsőbb ügyeket,
Tudja, hogy nincs sok ideje, rabsága közeleg.
Látszik világunkon, hogy balgán Őt követi,
Hiszik, szabadok, de hogy jól döntsenek, Ő nem engedi!
Béklyóba hajtja az ember önként a fejét
Bár nem látja be, elvesztette az eszét.
Gondosan megtervezett álcázás áldozatai,
Hiszik, nincs Sátán és ők a maguk urai.
Bolondnak tartják, ki istenbe veti reményét,
Ki szeretettel kérlel, s megtartja erényét.
"Nem haladtok a korral!" - mondják nekünk,
Pedig pont nekünk teljes így az életünk!
Sajnos nagy bajban és ennek uralkodója örül.
Sátán, ki irányítja a földi felsőbb ügyeket,
Tudja, hogy nincs sok ideje, rabsága közeleg.
Látszik világunkon, hogy balgán Őt követi,
Hiszik, szabadok, de hogy jól döntsenek, Ő nem engedi!
Béklyóba hajtja az ember önként a fejét
Bár nem látja be, elvesztette az eszét.
Gondosan megtervezett álcázás áldozatai,
Hiszik, nincs Sátán és ők a maguk urai.
Bolondnak tartják, ki istenbe veti reményét,
Ki szeretettel kérlel, s megtartja erényét.
"Nem haladtok a korral!" - mondják nekünk,
Pedig pont nekünk teljes így az életünk!
Kérdések
Várhatunk-e arra, hogy e világ abbahagyja?
Járhatunk-e úgy, ahogy e világ, mint balga?
Élhetünk-e a világ adta lehetőséggel tisztán?
Lehetünk-e tiszták, csak magunkban bízván?
Járhatunk-e úgy, ahogy e világ, mint balga?
Élhetünk-e a világ adta lehetőséggel tisztán?
Lehetünk-e tiszták, csak magunkban bízván?
Vízió - Jövő
Másik világban szeretnék én élni,
Olyan helyen, hol nem kell félni!
Hol nem irtják az állatokat, az erdőt,
Bemutatom, ha adtok rá egy kis időt!
Zöld kert mindenfelé a világ,
Nem pusztít sáska, féreg foga nem rág.
Nincsenek gyárak, se börtönök,
Az emberek szívébe szeretet költözött.
Mindenki a saját földjén él,
Dolgozik serényen, senki nem henyél.
Kislányok anyucival virágot ültetnek,
Helyet adnak ezzel is a szeretetnek.
Az ember immár gondozza a földjét,
Nem lépi túl, nem kívánja más örökét.
Férfi s a fia együtt teszi dolgát,
Együtt tanul, s együtt énekel nótát.
Nem járnak sötétben, nem ármánykodnak,
Nincs helye itt háborúnak, búnak, gondnak.
Végtére is végtelen lett életük hossza,
Mindenki a javait, mindenkivel megossza.
Nem látsz sehol egy kerítést sem,
Zöldellő erdők-mezők, míg ellát a szem.
Kicsiny házcsoportok pettyezik a tájat,
Remélem felébresztettem benned a vágyat!
Szeretnél ott élni, hol nem kell félni?
Élj a szerint, már most erről kell beszélni!
Szívedet hassa át csordultig a szeretet,
Szeresd Istened, az állatokat s az embereket!
Hagyd el önző kívánságaid listáját,
Rakd mennyei atyádra élted minden aggályát!
Tanuld meg tőlünk, mit kíván Ő te tőled,
S tedd, mint ki az örök életet örökölted!
Ellenállunk?
Hogy lehet, hogy nem érinti meg szívedet?
Hogy lehet, hogy megérinti, mégis lepereg?
Hogy lehet, hogy tudod, mit kér az a helyes?
Hogy lehet, mégis akarod, hogy mást tehess?
Egy emberként állunk ellent mennyei jó atyánknak?
Egy emberként, így ránk ítéletet kimondhat?
Egy emberért is angyalokat küldött ki régen,
Egy emberért is meghagyta Coárt a létben!
Most újra ítélet előtt áll az egész világ,
Most újra angyalokat küld, hogy vigyázzanak ránk!
Most újra megmutatja nekünk erejét és fenségét,
Most újra elhozza a földön egy gonosz világ végét!
Igen, Jehova istenről szól most e néhány sor,
Igen, Jehováról, ki hozzánk a Biblia lapjain szól!
Igen, Jehova az, ki életünk még mindig fenntartja,
Igen, Jehovának áll mégis ellen a sok balga!
Ellenállnak, mert nem értik, nem látják,
Ellenállnak, mert mit kért, azt tenni nem akarják!
Nyugtalan lett a lelkem, Ó Jehova atyám,
Nyugtalan, mert nem helyeslőn tekintesz le ránk,
Nyugtalan a lelkem, mert tudom, mi következik,
Nyugtalan, mert az ember folyton vétkezik.
Kérlek, bocsásd meg gyarló, kicsinyes bűneinket,
Kérlek, bocsáss meg és emelj fel bennünket.
Add, hogy újra emelt fővel járhassunk,
Add, hogy mindenkihez eljusson a szavunk!
Add, hogy végre mindenki meghallgasson,
Add, hogy végül kifogást ne találhasson!
Ellenállunk, vagy végre megtérünk hozzád?
Ellenállunk, mert hozzánk rég szólt szád?
Ellenállunk, hogy Sátán így örülhessen?
Ellenállunk, hogy szavad így is beteljesedjen!
Nyisd ki a szemed ember és lásd, merre tart e világ!
Nyisd ki a szemed és lásd, mi várhat itt még ránk!
Nyisd ki a szemed és lásd, milyen pusztítást hozunk magunkra!
Nyisd ki a szemed és lásd, ezért neked milyen ítélet jutna!
szeptember 18, 2010
Mégis jobb....
Tudom, lehetetlen, de ha meg is állna a föld,
Ha fekete lenne, mi most még mindig zöld,
Ha az édes nem lenne más, mint a keserű,
Ha a mindig búra sohasem jönne derű,
Akkor és csak akkor nem lenne jó élni,
Akkor mindenkinek kötelező lenne félni,
Akkor máshova vágyódna el az ember,
Akkor félelemben élne, ki ma még mer.
Buja vágyak hajtanak előre bennünket,
Buta álmok, melyek gyorsan elülnek.
Búra hajtjuk fejünk, ha egy kis baj ér,
S nem állunk jót az álnok tolvajért,
Ki elrabolja orvul reménységünk,
Kire nem lenne szabad rá se néznünk,
Ki akkor támad, mikor mi gyengék vagyunk,
Kire mi vissza, sohasem támadhatunk.
Mégis jobb az életünk, mint amit vázoltam,
Mégis jobb, ezért most ezt is eldaloltam.
Mégis jobb, látom már a fényt a végén,
Mégis jobb világot várunk e mai helyén.
Búsan dalol ma minden pacsirta,
Búsan dalol, mert e világot siratja.
Már érzed te is mi ránk következik?
Már nincs sok idő és a vég megérkezik.
Végére jár a gonoszság és a bánat,
Végére jár, véget is vetnek a mának.
Mi még most is jó, az nem is ide tartozik,
Mi még most is jó, az már omladozik.
Látom, mire megy ki itt a játék,
Látom, és ez nekem nagy ajándék.
Dúdolom ezt az új éneket halkan,
Dúdolom, én is hogy örökre halljam.
Végzetével játszhat kicsit az ember,
Végzetével, már - aki dacolni mer.
Kezünkbe vehetjük hát saját sorsunkat,
Kezünkbe vettük, bárki, bármit mondhat.
Még itt a lehetőség, csatlakozz hozzánk!
Még itt a lehetőség, boldog élet vár ránk!
Mégis jobb élni, mint a nem létben,
Mégis jobb csak elmondani beszédben.
Mégis jobb szolgálni másokat kedvesen,
Mégis jobb tenni ezt többen, mint kevesen.
Ha majd egyszer visszanézel boldogan,
Nem fog fájni, mi nekünk itt most van.
Ha majd egyszer visszanézel elgondolkodva,
Nem fog fájni, a bélyeg mit most kapsz a homlokodra.
Ha majd egyszer sok-sok év múltán,
Nem fog fájni semmi, bánod tán?
Ha majd egyszer egy kis gyermek kérdi tőled,
Nem fájt semmi, amikor meghaltak mellőled?
Mondd, mit fogsz neki akkor felelni?
Mondd, mit fogsz te akkor érezni?
Mégis jobb, ha már tudod, hogy vége,
Mégis jobb, ha már látod, hogy megérte,
Mégis jobb, hogy végig kitartottál,
Mégis jobb, mert így Istenedtől megáldattál.
Szeretlek...
Minap egyszer csak szembejött velem az életem.
Szép szemében elmerülve ott úszott a végtelen.
Azóta közösen már annyi mindent megéltünk,
Évek, évtizedek robogtak csak úgy el mellettünk.
Immár ide, s tova huszonnyolc éve vagy a nejem,
De azt az időt én soha sem feledem.
Jó lenne élni, mindig veled, mindörökké,
Ne kelljen félnünk semmitől, soha többé.
Szeretem, mikor morogsz, perelsz velem,
Nem lesz veled sohasem lapos az életem.
Még egy kicsi időt bírjunk ki békességben,
Hogy reménységünk valóra válhasson teljességben.
Veled! Igen, veled akarom az életet örökké,
Békében, boldogan, váljunk együtt tökéletessé!
Szép szemében elmerülve ott úszott a végtelen.
Azóta közösen már annyi mindent megéltünk,
Évek, évtizedek robogtak csak úgy el mellettünk.
Immár ide, s tova huszonnyolc éve vagy a nejem,
De azt az időt én soha sem feledem.
Jó lenne élni, mindig veled, mindörökké,
Ne kelljen félnünk semmitől, soha többé.
Szeretem, mikor morogsz, perelsz velem,
Nem lesz veled sohasem lapos az életem.
Még egy kicsi időt bírjunk ki békességben,
Hogy reménységünk valóra válhasson teljességben.
Veled! Igen, veled akarom az életet örökké,
Békében, boldogan, váljunk együtt tökéletessé!
szeptember 17, 2010
Még mindig
Még mindig igénylem aranyos nevetésed,
Még mindig félem bántó betegséged.
Még mindig szeretném veled bejárni a földet,
Még mindig szeretem az erdőt-mezőt s hegyet-völgyet.
Nem szűnök meg csodálni, amit adott Istenünk,
Nem szűnünk meg szolgálni Őt, odaadni mindenünk.
Nem szűnhet meg sohasem a földön az igazság,
Nem tűnhet el szemünk elől, s szívünkből a szabadság.
Tudjuk jól jó atyánk, gyengék vagyunk nélküled.
Tudjuk jól, mit kellene tennünk melletted?
Tudnánk jól élni mindennap boldogan.
Tudnánk jól élni, ha nem lenne gondtalan?
Munkára hívtál el nagy nevednek minket,
Munkára, mellyel elűzöd a félelmeinket.
Munkára, melyet kedvesen nekünk adtál,
Munkára, melyet senki sem ante datál.
Mit végeznünk mindannyiunknak most kell,
Mit hallatnunk kell teljes szívünkkel.
Mit Neked teljesen véghez is fogunk vinni,
Mit nekik, csak szelíd szívvel lehet elhinni.
Jó híred, hogy szavad mindig teljesíted,
Jó híred, hogy mint sátort, a jogot fölénk kifeszíted.
Jó híred, mit mi serényen viszünk most szét,
Jó híred, melynek reménysége olyan szép!
Jehova atyánk, Te rád várnak ma sokan,
Jehova atyánk, Mi neked szolgálunk boldogan,
Jehova atyánk, Te mindenkinek az atyja vagy,
Jehova atyánk, Minket jóságod hidegen nem hagy.
Még mindig félem bántó betegséged.
Még mindig szeretném veled bejárni a földet,
Még mindig szeretem az erdőt-mezőt s hegyet-völgyet.
Nem szűnök meg csodálni, amit adott Istenünk,
Nem szűnünk meg szolgálni Őt, odaadni mindenünk.
Nem szűnhet meg sohasem a földön az igazság,
Nem tűnhet el szemünk elől, s szívünkből a szabadság.
Tudjuk jól jó atyánk, gyengék vagyunk nélküled.
Tudjuk jól, mit kellene tennünk melletted?
Tudnánk jól élni mindennap boldogan.
Tudnánk jól élni, ha nem lenne gondtalan?
Munkára hívtál el nagy nevednek minket,
Munkára, mellyel elűzöd a félelmeinket.
Munkára, melyet kedvesen nekünk adtál,
Munkára, melyet senki sem ante datál.
Mit végeznünk mindannyiunknak most kell,
Mit hallatnunk kell teljes szívünkkel.
Mit Neked teljesen véghez is fogunk vinni,
Mit nekik, csak szelíd szívvel lehet elhinni.
Jó híred, hogy szavad mindig teljesíted,
Jó híred, hogy mint sátort, a jogot fölénk kifeszíted.
Jó híred, mit mi serényen viszünk most szét,
Jó híred, melynek reménysége olyan szép!
Jehova atyánk, Te rád várnak ma sokan,
Jehova atyánk, Mi neked szolgálunk boldogan,
Jehova atyánk, Te mindenkinek az atyja vagy,
Jehova atyánk, Minket jóságod hidegen nem hagy.
szeptember 15, 2010
Az idők végezetéig...
Az idők végezetéig próbálkozhat az ember,
Számára megváltoztathatatlan, hogy megöregszik egyszer.
Végtelen élet után Ő gyermekin sóvárog csupán,
S mikor megkaphatná, elfordul tőle bután.
Nem gondolkodik, nem mérlegel semmit,
Szidja, ki nála ilyen dolgot felemlít.
Észre sem veszi, hogy már eljött az alkalom,
Megy tovább arra, amerre viszi a sokadalom.
Még azt sem tudja, tulajdonképp hova tart,
Már nem kívánja, mit gyermekin még akart!
Elmúlik életünk és meg sem ismertük Őt,
Nem szeretjük, ki minket éltet, a Teremtőt!
Nem tiszteljük annyira sem, hogy meghallgassuk,
De törekszünk rá, hogy ítéletét halogassuk.
Pedig nem vagyunk képesek megakadályozni,
Mégsem hagyjuk magunkat általa kormányozni!
Por és hamu vagyunk csupán előtte,
Ránk fúj és mi szépen elpárolgunk előle.
Csak nevet okoskodásainkon, mi hasztalan,
És folyton kérlel bennünket szép szóval, halkan.
Fiam, és lányom, hallgassatok az én szavamra!
Utamról miért térnétek le jobbra, vagy balra?
Örök élet van szavaim mögött részetekre,
Ha ellenálltok, mentek a végzetetekre.
Számára megváltoztathatatlan, hogy megöregszik egyszer.
Végtelen élet után Ő gyermekin sóvárog csupán,
S mikor megkaphatná, elfordul tőle bután.
Nem gondolkodik, nem mérlegel semmit,
Szidja, ki nála ilyen dolgot felemlít.
Észre sem veszi, hogy már eljött az alkalom,
Megy tovább arra, amerre viszi a sokadalom.
Még azt sem tudja, tulajdonképp hova tart,
Már nem kívánja, mit gyermekin még akart!
Elmúlik életünk és meg sem ismertük Őt,
Nem szeretjük, ki minket éltet, a Teremtőt!
Nem tiszteljük annyira sem, hogy meghallgassuk,
De törekszünk rá, hogy ítéletét halogassuk.
Pedig nem vagyunk képesek megakadályozni,
Mégsem hagyjuk magunkat általa kormányozni!
Por és hamu vagyunk csupán előtte,
Ránk fúj és mi szépen elpárolgunk előle.
Csak nevet okoskodásainkon, mi hasztalan,
És folyton kérlel bennünket szép szóval, halkan.
Fiam, és lányom, hallgassatok az én szavamra!
Utamról miért térnétek le jobbra, vagy balra?
Örök élet van szavaim mögött részetekre,
Ha ellenálltok, mentek a végzetetekre.
szeptember 14, 2010
Megy az idő!
Kánikulai meleg? Nem mindenki szerette.
Most volt és az ősz már el is feledtette!
Ahogy megszokjuk a nyirkos őszt, már itt a tél,
Akkor sóhajtozunk, nyári meleg, hová lettél?
Így múlnak el felettünk az évszakok és évek,
Már remegnek a kezek, rogyadoznak a térdek.
Még fel sem ocsúdunk, már meg is öregszünk,
Homályosan lát szemünk, nem hall már fülünk.
Mi végre éltünk le évtizedeket rohanásban?
Volt-e értelem ebben a nagy kapkodásban?
Valóban ennyi lenne csupán az egész értelme?
Vagy több, mit egyedül nem képes felfogni az elme?
Régen megmondták, mi céllal jöttünk a világra,
Nem azért, hogy szálljunk ágyról-ágyra, ágról-ágra.
Létünk értelme sokkal mélyebb ennél,
Mit ha nem lenne leírva, el sem hinnél!
Teremtőnk adott számunkra életet, mert szeret,
Meg is osztott velünk itt a földön mindent.
Adott termő időket, gabonát és jó bort,
Hogy megvidámítson téged és veled a vándort.
Csak azt kérte, óvjuk, vigyázzunk a földre,
Mit nekünk is adott akkor mindörökre.
Ehelyett az ember rongál és pusztít,
Az Istene helyett csak pénzt istenít!
Megy a kiszabott idő, lassan lepereg,
Az ember addig is csak a szutyokban hempereg.
Nem érti, mit kellene az életével kezdenie,
Nem kérdi ezt, míg van mit innia és ennie.
Rohan az idő, vége felé tartunk már,
A katasztrófa felé haladunk, mit sok ember vár.
Nem értik mi és miért következik rájuk,
Nem kérdik az okot, csak szitkot szór szájuk.
Elfogy az idő, mi lesz majd akkor?
Hát elbuknak sokan a várt Armageddonkor!
Azt képzelik, ki lehet majd védeni?
Isten kezét lefogni? Hiábavalóság remélni!
Felettébb kevés már az idő számunkra!
Így hát nagyon vigyázzunk az utunkra!
Tartsuk be, mit jó atyánk parancsba adott,
Akkor majd túlélhetjük azt az órát és napot.
És mi lesz a földön a mi időnk után?
Az ember nem lesz olyan, mint egy orangután.
Kedvességgel, igazsággal, szépséggel telik meg
Minden, mit az új világban kezével illet.
Hisz végtelen életre lett kilátása,
Nem lesz többé panaszos a kiáltása!
Határtalan boldogság árad szerteszét,
Csak jóra fogja használni az eszét.
Békés világban, gondtalan a lét,
Erre várunk, ez nem veszti hitelét.
Le írattad jó atyánk, Jehova isten,
Hogy más út, más megoldás nincsen!
A Biblia hiteles és előre bejelenti,
Figyelj szavára, életedet megmenti!
Kérj tőlünk segítséget, hogy értsed is,
A tanulmányozás téged is új életre visz.
Meglátod azt, mit eddig észre sem vettél,
Megérted, mi mellett eddig csak elmentél.
Meghallod a szót mögötted, mely vezet,
S megízlelheted a boldog, végtelen életet.
Most volt és az ősz már el is feledtette!
Ahogy megszokjuk a nyirkos őszt, már itt a tél,
Akkor sóhajtozunk, nyári meleg, hová lettél?
Így múlnak el felettünk az évszakok és évek,
Már remegnek a kezek, rogyadoznak a térdek.
Még fel sem ocsúdunk, már meg is öregszünk,
Homályosan lát szemünk, nem hall már fülünk.
Mi végre éltünk le évtizedeket rohanásban?
Volt-e értelem ebben a nagy kapkodásban?
Valóban ennyi lenne csupán az egész értelme?
Vagy több, mit egyedül nem képes felfogni az elme?
Régen megmondták, mi céllal jöttünk a világra,
Nem azért, hogy szálljunk ágyról-ágyra, ágról-ágra.
Létünk értelme sokkal mélyebb ennél,
Mit ha nem lenne leírva, el sem hinnél!
Teremtőnk adott számunkra életet, mert szeret,
Meg is osztott velünk itt a földön mindent.
Adott termő időket, gabonát és jó bort,
Hogy megvidámítson téged és veled a vándort.
Csak azt kérte, óvjuk, vigyázzunk a földre,
Mit nekünk is adott akkor mindörökre.
Ehelyett az ember rongál és pusztít,
Az Istene helyett csak pénzt istenít!
Megy a kiszabott idő, lassan lepereg,
Az ember addig is csak a szutyokban hempereg.
Nem érti, mit kellene az életével kezdenie,
Nem kérdi ezt, míg van mit innia és ennie.
Rohan az idő, vége felé tartunk már,
A katasztrófa felé haladunk, mit sok ember vár.
Nem értik mi és miért következik rájuk,
Nem kérdik az okot, csak szitkot szór szájuk.
Elfogy az idő, mi lesz majd akkor?
Hát elbuknak sokan a várt Armageddonkor!
Azt képzelik, ki lehet majd védeni?
Isten kezét lefogni? Hiábavalóság remélni!
Felettébb kevés már az idő számunkra!
Így hát nagyon vigyázzunk az utunkra!
Tartsuk be, mit jó atyánk parancsba adott,
Akkor majd túlélhetjük azt az órát és napot.
És mi lesz a földön a mi időnk után?
Az ember nem lesz olyan, mint egy orangután.
Kedvességgel, igazsággal, szépséggel telik meg
Minden, mit az új világban kezével illet.
Hisz végtelen életre lett kilátása,
Nem lesz többé panaszos a kiáltása!
Határtalan boldogság árad szerteszét,
Csak jóra fogja használni az eszét.
Békés világban, gondtalan a lét,
Erre várunk, ez nem veszti hitelét.
Le írattad jó atyánk, Jehova isten,
Hogy más út, más megoldás nincsen!
A Biblia hiteles és előre bejelenti,
Figyelj szavára, életedet megmenti!
Kérj tőlünk segítséget, hogy értsed is,
A tanulmányozás téged is új életre visz.
Meglátod azt, mit eddig észre sem vettél,
Megérted, mi mellett eddig csak elmentél.
Meghallod a szót mögötted, mely vezet,
S megízlelheted a boldog, végtelen életet.
szeptember 12, 2010
Isten megértése
Látod, bizalmam csak egyre nő!
Látom, hogy milyen jó isten Ő.
Láthatjátok, Ő értelmünket meghaladja,
Láthatjuk, áldásait nekünk önként adja.
Nem látom be, hogy nem lehet szeretni?
Nem látom át, mit lehet benne megvetni?
Nem láthatom Őt, mégis szeretem nagyon!
Nem láthatom Őt, de becsmérelni nem hagyom!
Jehova az Ő dicsőséges nagy neve,
Jehova, mindenek jóságos istene.
Jehova, ki teremtette univerzumunkat,
Jehova, kit egy ember fájdalma is meghat.
Felejtsd el, mit róla eddig hallottál!
Felejtsd el, mire ezek alapján jutottál!
Felejtsd el, hisz mindez csak mende-monda!
Felejtsd el, hozzá tiszta szívvel menj oda!
Ha valaha eljutsz az igazság megértéséig,
Ha valaha megérted lénye mélységét félig,
Ha valaha legyőzöd minden ellenérzésedet,
Ha valaha megtöröd zsigeri félelmedet.
Akkor rájössz, mit vesztettél eddig el,
Akkor rájössz, milliónyi ember mire figyel,
Akkor rájössz, mennyire bővelkedik szeretetben,
Akkor rájössz, Ő az, ki minket a porból felemel!
Sürget az idő!
Egy kicsit meg vagyok illetődve jó atyám,
A nevedről nevezett nép családom, a jövő a hazám.
Átmeneti, vándor lélek vagyok, már máshol élnék,
Tőled egy békésebb, egy szebb világot kérnék.
De tudom, még nem jött el ennek az ideje,
Már érzem, fúj a nagy nyomorúság előszele.
Csak - azt a rettenetet ne kellene átélnünk,
Mi erre a világra vár, hogy el kell veszniük!
Nem szeretném látni, mi lesz a végkifejlet,
Mikor az ember a rémülettől a falnak mehet.
Tudom, akkor már védelemben lesz részünk nálad,
Akkor már ránk a Te könyörületes áldásod árad.
Ezért megyünk kitartón és hirdetjük szavad,
Hátha még valahol egy báránykád akad.
Nem szeretnénk, hogy valaki is elvesszen,
Inkább az új földön áldást élvezzen.
Erre van Tőled ígéretünk Jehova atyánk,
Az lesz, ott lesz a mi igazi hazánk.
Sürget az idő! Igen, cselekedni kell!
Ki még nem tanult - hát tanulásra fel!
Tanuld meg, mit tanított Jézus régen,
Legyél e kellemes folyamatra most a vendégem.
Ha kipróbálod, meglátod, ez is jól működik,
Még ha a világ nyomásával így mindenki küszködik.
Nem kell mást tenned, mint megfogadnod mit mondott,
És mindig szerető Jó atyánkra vesd minden gondod!
Viszonozd a rosszat is mindig jóval,
És beszédedet ízesítsd meg sóval!
Szeresd minden ádáz ellenségedet,
A jó szóra hajtsd fejedet és szívedet!
Ha ezt megteszed, a többi már nem lesz nehéz,
Bár lehet, sok régi barát emiatt majd lenéz.
Nem érti te miért változtál meg ennyire,
Miért nem játszol velük együtt Sátán kezeire?
Miért követed a jó élet boldogító útját?
Mi az, mit ők nem, de a Te szemed meglát?
Gyere, tedd mással, mit szeretnél, ha veled tennének!
Teljesen meg fog változni körülötted az élet.
Hisz már nem lopsz, nem lépsz félre, szelíd lettél,
Haragod messze űzted, végtelen élet a cél.
Mi érhet többet, mint egészségben örökké élni,
Olyan világban, hol nem kell senkitől félni?
Hol már Jézus példája mindenkinek irányadó,
Hol börtön, hol kórház és gyár - nem látható!
Ott mégis mindenünk meglesz, bőségben élünk,
Hallgass ránk, mi csak erre kérünk!
Szeresd házastársad jobban, mint magad,
És szeretetből örökké melletted marad.
Nem hiszed el, mit eddig mondtam?
Próbáld ki, vágj bele nyugodtan!
Meg fogsz lepődni, mi minden változik meg,
Főleg, mikor életed az új világban velünk együtt éled!
szeptember 11, 2010
Magam
Te, ki már egyszer - gondoltad - abbahagytad az írást,
Most mégis újrakezdted ezt a rímes sírást-rívást.
Azt hiszed, hogy ez művészet, mert jól hangzik?
Szavakat egymás mellé tenni, ma már nem nagy sikk.
Miért tartasz igény tartósan mások figyelmére?
Mikor írásaid nem gyakorolnak tartós hatást az elmére.
Mégis, mikor tollat ragadsz az ujjaid közé,
Agyadban szaladnak a szavak a téma köré.
Ha nem írnád ki, nem is lehetnél boldog,
Nincs ennél gyötrőbb és egyben felemelőbb dolog.
Szeptember elején
Csúnya, taknyos időnk van ma,
Nem is kívánkozik sehova az embernek fia.
Időről-időre rákezdi és csak zuhog-zuhog,
Nincs kedves semmihez - mikor lesz - nem tudod.
Álmosító didergős egy szeptember eleje,
Érthető, miért fáj mindig az embernek feje.
Be vagy zárva otthon a négy fel közé,
És írhat ilyen szavakat az időjárás köré.
szeptember 10, 2010
Tökéletlen kismadár
Gyenge kismadár vagyok istenem tenyerén.
Boldogan tengetném életem asztalának kenyerén.
De gyarló, tökéletlen madárka lettem,
Nem méltó hozzá, ki bűnben születtem.
Bármennyire igyekszem nem tudok megfelelni,
Akaratának, mit nekünk el kell ismerni.
Tudom, mit kér, mire buzdít mindannyiunkat,
Képtelenek vagyunk teljesen úgy járni utunkat.
Ezért tán hagyjunk fel a cselekvésével?
Együnk igyunk és holnap hadd vesszünk el?
Még a gondolat is sértő, hogy ezt tennénk,
Szerető égi atyánkhoz hűtlenek lehetnénk.
Miért van annyi gondunk, bajunk hát?
Mert nem mindenki éli meg a szavát.
Mert nem ismerik és nem látják Őt,
Teremtésművében a nagy Teremtőt.
Csodálkozunk, hogy vakok és süketek lettek?
Az útmutatása helyet a maguk útjára eredtek?
Nem értik, nem akarják, mit jogosan kér tőlünk,
Pedig nélküle biztosan a porba dőlünk.
Még most is Ő az, ki fenntartja életedet,
Segít, hogy megtermeld ételedet.
Tudja, szükségünk van minderre nagyon,
Keresi, nekünk még milyen áldást adjon.
Szelíden szólít: Kövesd a parancsom,
Szeretettel hív, vezet utadon hangom!
De befogjuk fülünket, nem akarunk hallani!
Nem enged hozzád fordulni valami.
Pedig csak ez az egy út járható hosszútávon,
Vissza is vásároltál minket drága áron.
Fiad életét adtad cserébe oda értünk,
Hogy visszafogadhass kegyedbe Istenünk.
Türelmed lassan a végére ér majd,
Ez világunkra jelent óriási bajt.
Hisz elsöprik a gonosz embereket a földről,
Így gondoskodva egy szebb, boldogabb jövőről.
Mert kik élve átkerülnek Armageddonon,
Övék lesz örökre a föld maradandón.
Nem lesz többé háború és bűnözés,
Megszűnik a betegség és eltűnik az éhezés.
Akkor nem pusztít senki sem a föld színén,
Mert Jehova ismerete ragad meg a szívén.
Béke lesz az ember és a társai között,
Mert szívükbe igazságosság költözött.
Miért nem találok rendes munkát?
A munka sajnos nem megy, mást kell keressek. Nem nekem való ez a pénzügyi tanácsadás. Még ha mindent meg is tanultam, mindent úgy is csinálok, ahogy mutatják, nekem akkor sem jön össze - és ez el is veszi az ember alig-alig létező kedvét is ettől a munkától... Én tudom miért!
A tanúság ezzel is jár. Nem meglepő, mert ezt írja a Biblia:
(Jelenések 13:17-18)
17 és hogy senki ne tudjon venni vagy eladni, csak az, akin rajta van a jel, a vadállat neve vagy nevének száma.
18 Ide kell a bölcsesség: Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, mert emberi szám az; és annak száma hatszázhatvanhat.
Hát erről lenne szó? Lehet... Én nem óhajtok semmit sem megmagyarázni, sem belemagyarázni. De kell, hogy legyen igazságtartalma! Ezért kell nekem is mást keresnem - már ha találok! Nem könnyű 50+ -ként munkát találni, pláne nem olyat, mely kielégítené az egész család anyagi igényeit. Nem adom fel!
Különben is:
(Zsoltárok 55:22) Vesd a terhed Jehovára, És ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.
Ez tehát azt mutatja, ha benne bízunk és tesszük a dolgunk, ahogy kéri, akkor a mindennapi betevőt meg is fogjuk kapni! Minek aggodalmaskodnék hát!
Nincs semmi olyan, amit ne kaphatnék meg Tőle. Nincs senki olyan, aki meg tudná ebben akadályozni. Még e világ uralkodója sem képes rá, ezért persze rettentően dühös és ellenállást szít ellenünk.
Tudom, kedves véletlenül idetévedt olvasó, hogy téged ez cseppet sem, vagy alig érdekel. De néha ezeket a dolgokat is le kell írjam, mert ki kívánkozik belőlem. Ha csak a versekre vagy kíváncsi, hát térj vissza kicsit később, talán már lesznek újabb újsütetű bejegyzések ez irányban is. De lehet, hogy csak holnap...
De megnézted már az érdekességek között a képeket?
A tanúság ezzel is jár. Nem meglepő, mert ezt írja a Biblia:
(Jelenések 13:17-18)
17 és hogy senki ne tudjon venni vagy eladni, csak az, akin rajta van a jel, a vadállat neve vagy nevének száma.
18 Ide kell a bölcsesség: Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát, mert emberi szám az; és annak száma hatszázhatvanhat.
Hát erről lenne szó? Lehet... Én nem óhajtok semmit sem megmagyarázni, sem belemagyarázni. De kell, hogy legyen igazságtartalma! Ezért kell nekem is mást keresnem - már ha találok! Nem könnyű 50+ -ként munkát találni, pláne nem olyat, mely kielégítené az egész család anyagi igényeit. Nem adom fel!
Különben is:
(Zsoltárok 55:22) Vesd a terhed Jehovára, És ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.
Ez tehát azt mutatja, ha benne bízunk és tesszük a dolgunk, ahogy kéri, akkor a mindennapi betevőt meg is fogjuk kapni! Minek aggodalmaskodnék hát!
Nincs semmi olyan, amit ne kaphatnék meg Tőle. Nincs senki olyan, aki meg tudná ebben akadályozni. Még e világ uralkodója sem képes rá, ezért persze rettentően dühös és ellenállást szít ellenünk.
Tudom, kedves véletlenül idetévedt olvasó, hogy téged ez cseppet sem, vagy alig érdekel. De néha ezeket a dolgokat is le kell írjam, mert ki kívánkozik belőlem. Ha csak a versekre vagy kíváncsi, hát térj vissza kicsit később, talán már lesznek újabb újsütetű bejegyzések ez irányban is. De lehet, hogy csak holnap...
De megnézted már az érdekességek között a képeket?
szeptember 09, 2010
Reménységünk képlete
Még mindig itt vagyunk, még mindig fönn,
Még mindig élünk, s talpunk alatt a föld.
Még mindig szőjük sajátos kis ármányainkat,
Még mindig kerülgetjük kirakott csapdáikat.
Figyelni kell, mert jól el lettek rejtve,
Figyelni kell, hogy ne legyünk elejtve.
Figyelni kell, mert erre kér jó atyánk,
Figyelni kell, hát Isten is figyel ránk.
Keresi bennünk a jót mindig, mindenhol,
Keresi bennünk a jót, megtalálja valahol?
Keresi bennünk a jót, nem hagy fel vele,
Keresi bennünk a jót, hisz ez életünk értelme.
Magadra maradtál, csak te felelsz magadért,
Magadra maradtál, mégis felelős vagy társadért.
Magadra maradtál, hát tedd mindig ami helyes,
Magadra meredtél, ilyen lenne, ki értelmes?
Számadással tartozunk Jehova istenünknek,
Számadással tartozunk, hát feleljünk meg!
Számadással tartozunk, tudjuk irányelveit,
Számadással tartozunk, elküldi követeit.
Perel az ember folyton Istenével,
Perel, pedig nem ér fel értelmével.
Perel, bár tudhatná, nincs igaza,
Perel, csak a sajátját hajtogatja.
Betöltjük a földet a Jehováról tudással,
Betöltjük a földet szeretettel, hálaadással.
Betöltjük a földet, hallják hangunk mindenütt,
Betöltjük a földet, mondanivalónk szíven üt.
Gondold meg útjaid, míg idő van még,
Gondold meg, ne úgy, mint akkor rég.
Gondold meg, a megbánás életet ad,
Gondold meg, hogy megláthasd te magad.
Mit Jehova akar számunkra biztosítani,
Mit Jehova biztosan meg is fog adni.
Mit Jehova már megígért egyszer rég,
Azt Jehova teljesíti, mindenből lesz elég.
Te
Kicsit lázong bennem a jóakarat,
Mikor látom arcodon a haragodat.
Nem látod, nem érzékeled, - kérlek...
Szeretem a te egész lényed.
Mi ilyenek vagyunk
Életünk most oly rövid és bajjal terhes,
Megszületsz, hogy nemsokára sírba mehess.
Hetven-nyolcvan év csupán a hossza,
Az okát a Biblia mindannyiunkkal megosztja
Nem így volt ez eredetileg eltervezve,
Ám ősatyánk a tiltott gyümölcsöt megette.
Ott rontott el mindent, mert eladott minket,
S ezért azóta bizony mindenki megfizet.
Bár látni már a vég gyors közeledtét,
Az ember nem változtatja meg ősi tettét.
Még ma is engedetlen, inkább zátonyra fut,
Minthogy kövesse az Istene által kijelölt fiút.
Az eredmény a háborúság és perpatvar lett,
Ezért lebeg Damoklész kardja a fejünk felett.
Sajátos fajta vagyunk mi földi emberek,
Szeretetre vágyunk, mégis egyik a másiktól remeg.
Nem tudunk megegyezni ott ahol nagyon kéne,
Elveszünk, mielőtt még a "megoldásunk" beérne.
szeptember 08, 2010
Gondok és remény
Mi érheti még itt az embert?
Mikor nem leszek már gondterhelt?
Mit tartogat még a világ számomra?
Mikor ül már ki önfeledt mosoly arcomra?
Megtör a sok támadás, ha nem óvsz atyám,
Ha nem adod békéd, mint egy kabátot rám.
Segítséget mástól nem is várhatnék,
Ellendrukker viszont van még elég.
Tudom, még ha meg is kellene halni,
TE szavadra életre fogok feltámadni,
Ha mindent, mindig úgy teszek, mint kéred,
Nincs kétség, hisz ezt TE megígérted.
Jó atyánk, Jehova, kérlek, ne hagy magunkra,
Ha engeded, hogy ekkora terhet rakjanak nyakunkra,
Kérlek adj erőt is hozzá, hogy elbírjuk segítségével,
S szolgálhassunk téged most is ifjonti hévvel.
Nincs jobb munka, mint amit TE adsz,
Nincs jobb életút, mint amit nekünk mutatsz.
Nincs más igaz isten, csak TE Jehova,
Nincs más, nem is megyünk tőled sehova.
Örökké fogunk szeretettel szolgálni,
Örökké fogunk tisztelettel előtted állni.
Örökké akarunk boldogságban élni,
Sohasem szeretnénk újra félni.
Kérlek
Eljött a férjed, ki téged szeret,
Eljött és most itt is van veled,
Hát ne bánkódj, örülj neki,
Szíved hangozza, arcod fejezze ki!
Minek az a nagy dúlás-fúlás?
Azzal nem fog rád jönni jobbulás.
Csontok rothadása a hosszan tartó harag,
Ki mindig haragszik, életben nem marad.
Légy hát vidám, jókedvű, pozitív,
Így gyógyul a lélek, a test, a szív.
Örülj, hogy élsz, s van reménységed,
Terhed vesd Jehovára, s megoltalmaz téged.
Szeretném, ha mindig is láthatnálak,
S az új világban ölelő karomban tartanálak.
Együtt örülnénk a sok-sok áldásnak,
Együtt élnénk, s szolgálnánk Jehovának.
Nem számít
Nem számít, most milyen e gonosz világ,
Nem számít, mi vár még ebben mi ránk,
Nem számít, hogy ki mit mond itt rólunk,
Csak az számít, hogy mi mit és hogyan szólunk!
Após-Apu
Rég elmentél, de szerettelek nagyon, apu.
Tudtam, nincs baj, mikor kezedben kinyílt a kertkapu.
Vejed voltam, de fiadnak tekintettél mindig,
Aladárnak hívtál, hangod szelíd volt végig.
Tíz év is eltelt, mióta elaludtál betegen,
Még mindig hiányzik, hogy hozzám szólj viccesen.
De Te most jó helyen vagy, mintegy elrejtve,
Jehova emlékezetében, tehát el nem felejtve.
Mikor rád kerül a sor, újra éledsz majd,
S jókedved körülötted sok nevetést hajt.
Nem mindig értettünk meg e világban,
Remélem jóvátehetjük majd boldogságban.
Érzem, s várom azt a már közeli órát,
Mikor feltámadsz, s kérdezgeted az okát.
Sok, jó beszélgetés vár még mi ránk,
Ha megengedi számunkra nagy égi bíránk.
Ültetünk majd zöldséget és gyümölcsöt,
S együtt eszünk majd almát, dinnyét, tököt.
Nem számít, most milyen e gonosz világ,
Nem számít, mi vár még ebben mi ránk,
Nem számít, hogy ki mit mond itt rólunk,
Csak az számít, hogy mi mit és hogyan szólunk!
szeptember 07, 2010
Ha valahol...
Ha valahol találsz egy szép virágot,
Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Jusson eszedbe, miért is alkotta.
Amit az ember hozott a földön létre,
Ahhoz a tudást mind istenétől "kérte".
Ahhoz meg is kapta Tőle a tehetséget,
Amit felhasznált, hogy alkosson ellenséget.
Nem vagyunk képesek helyesen dönteni,
Világunkat egy jobb, más formába önteni.
Mert mi mindannyian tökéletlenek vagyunk,
A lényeg számunkra csak önmagunk.
Ezért van annyi szenvedés közöttünk,
Hisz szövetséget régen, Sátánnal kötöttünk.
Mi az ember értéke jó atyánk neked,
Hogy még ezek után is szívleled?
Nem hagytad teljesen magára,
Figyeltél a kezdetek óta az útjára.
Ha valahol találsz egy szép virágot
Tudhatod, benne istenedet is látod.
Látod, hogy milyen nagyszerű művész,
Pedig, mit látunk, csak egy aprócska rész.
Ha valamikor iszol egy ízletes bort,
Elfeleded a bánatod, gondod s a kort.
Szívedet teljesen feloldja, megvidámítja,
Ez is istenünk nagylelkű ajándéka.
Ha valamit oly nagyon megcsodálsz,
Nézd meg jól, amiért előtte állsz.
Hisz végtelen tudásának egy jele,
Az alkotott dolgok avatnak bele.
Ha valami szépségért lenyűgözve állsz,
Köszönd meg Neki! Miért hezitálsz?
Ő egy boldog isten, ki örömmel ad,
Hogy öröme megnyugodjon rajtad.
Jusson eszedbe, ki azt létrehozta,
Mert nem hiábavalóságból alkotta.
Céllal hozott létre körülöttünk mindent,
Hogy meg is lássuk ezekben az Istent.
Jusson eszedbe, miért is alkotta,
Mielőtt az embert a földre "hozta".
Nem másért, hogy mi boldogan éljünk,
Neki szolgáljunk és vígan zenéljünk.
szeptember 06, 2010
Miért Őt hibáztatjuk?
Miért vagyunk mi, emberek a kiválasztott faj?
És miért származik ebből mindig sok baj?
És miért nem teszünk ez ellen soha semmit?
Miért hibáztatja ezért mindenki az istenit?
Igen, az isteni lényt, ki nekünk életet adott,
Az isteni lényt, ki naponta felhozza ránk a napot,
Az isteni lényt, ki nekünk mindig csak jót akart,
Az isteni lényt, ki minket bölcsességével betakart.
Mégis mindig Őt hibáztatjuk, ha Mi hibázunk,
Mégis mindig Őt okoljuk, ha nem teljesül vágyunk.
Mégis mindig Ő az, ki magához hív bennünket,
Mégis MINDIG Ő AZ, ki megbocsátja bűnünket.
Ő, kit szavában Jehovának ismerhetünk meg,
Ő, ki ilyen embereket már nem sokáig tűrhet.
Ő, kinek szavára azonnal válaszol minden,
Ő, kiről beszélni kötelességünk híven.
szeptember 04, 2010
Beszéltem a szívemmel...
Hogy mit át nem él az ember,
Erről beszéltem minap a szívemmel.
Mondd csak, meddig és hogy bírod még?
Mikor fogod azt mondani, hogy elég?
És mikor fogsz majd végül leállni?
Persze erre a választ nem akarom megvárni.
A fájdalmadra válaszul - elegem van belőle,
Bár életkedvem így sem múlik el tőle.
Az élet bizony fáj - és mégis jó,
Nem is akar meghalni a halandó.
Kérdések és válaszok
Nem értem, a népek miért oly makacsok?
Nem látom, hogy ellenállni lenne még ok!
Nem tudom, mi az, mit el is fogadnának?
Nem kérdem, miért nem hódolnak Jehovának!
Tudom, önző és gonosz mindannyiunk szíve,
Tudom, ez réges-régen az Ördög-Sátán míve.
Tudom, nem is hajlunk az engedelmesség felé,
Tudom, ez visz majd el minket Armageddon elé.
Mégis reménykedek, van még sok szelíd,
Mégis hirdetek, szerte a világban jó hírt.
Mégis gondolok mindenkire, ki rám hallgat,
Mégis övé lehet még Jehovától a jó akarat.
Nagy kincs, mit nem őrzünk meg magunknak,
Nagy kincs, hogy mindenütt hallathatjuk hangunkat.
Nagy kincs a tudás, melyet mi is Tőle kaptunk,
Nagy kincs, melyet felelősséggel továbbadtunk.
Vajon mennyei atyánk mikor fog szólni?
Vajon hány embert sikerül addig még behozni?
Vajon mi megérhetjük az új világot?
Vajon kedves lesz szemünknek, mit ember még nem látott?
Akkor majd virul a szelíd, mint a sáfrány,
Akkor majd nem található sehol sem bálvány,
Akkor majd béke árad szét szerte a világban,
Akkor majd élvezet lesz élni, boldogságban.
Nem látom, hogy ellenállni lenne még ok!
Nem tudom, mi az, mit el is fogadnának?
Nem kérdem, miért nem hódolnak Jehovának!
Tudom, önző és gonosz mindannyiunk szíve,
Tudom, ez réges-régen az Ördög-Sátán míve.
Tudom, nem is hajlunk az engedelmesség felé,
Tudom, ez visz majd el minket Armageddon elé.
Mégis reménykedek, van még sok szelíd,
Mégis hirdetek, szerte a világban jó hírt.
Mégis gondolok mindenkire, ki rám hallgat,
Mégis övé lehet még Jehovától a jó akarat.
Nagy kincs, mit nem őrzünk meg magunknak,
Nagy kincs, hogy mindenütt hallathatjuk hangunkat.
Nagy kincs a tudás, melyet mi is Tőle kaptunk,
Nagy kincs, melyet felelősséggel továbbadtunk.
Vajon mennyei atyánk mikor fog szólni?
Vajon hány embert sikerül addig még behozni?
Vajon mi megérhetjük az új világot?
Vajon kedves lesz szemünknek, mit ember még nem látott?
Akkor majd virul a szelíd, mint a sáfrány,
Akkor majd nem található sehol sem bálvány,
Akkor majd béke árad szét szerte a világban,
Akkor majd élvezet lesz élni, boldogságban.
Tolvaj az ember
Tolvaj az ember, ellopta a földet,
Tolvaj, ki mindent megtagad Tőled.
Szerényen kellene melletted járnunk,
Rád figyelve, mindig tanácsodat várnunk.
Osztályrészünk, hogy a földet gondozzuk,
Hogy amit kérsz, Neked azt is hozzuk.
Minden a Tied, mi csak kölcsön kaptuk,
Minden a Tied, mi neked meg mégsem adjuk.
Szelíden kérlelsz, hallgassunk a szavadra,
Szolgáljunk szeretettel, s találjunk nálad irgalomra.
Barátunk lennél, nem "csak" Istenünk és atyánk,
Ha rád hallgatnánk és szavad értelmére gondolnánk.
Jóságod felülmúl minden elképzelést,
Jóságod nem ad bűneinkre felmentést.
Mert réges-régen megmondtad mit elvársz,
Nem panaszolhatjuk majd: Mit csinálsz?
Mikor elsöpröd nem sokára a gonoszokat,
S mindenütt feltöltöd híveiddel az otthonokat.
Nem lesz ott többé se betegség, se háború,
Elfeledjük, milyen volt az általános bú.
Szavaink akkor bizton eljutnak Jehovához,
Kérésünkre válaszul Ő majd bőséget hoz.
Szemünkkel nem láttat majd gonoszságot,
Szívünkkel újra érezteti az elmúlt ifjúságot.
Örömkönnyek hagyják majd el szemünket,
Mikor újra látjuk sok elhunyt szerettünket.
Láthatsz akkor mindenfelé sok szép virágot,
Csak álmainkban láttunk ilyen csodás világot.
Apuci
Egyre messzebb távolodik a múlt,
Mikor kis családunk nyaralni indult.
Látlak magam előtt csomagot cipelve,
Ahogy igyekszel, hogy a vonatot ne késsük le.
Csomag nélkül is alig bírtam az iramot,
De élvezni akartam a nyarat, a Balatont.
Azóta bizony eltelt sok-sok esztendő,
Közben kezed is gyengült, s lett reszkető.
És elraboltak tőlünk egy teljes évtizedet,
Találkoznunk kényszerűségből nem lehetett.
Végül lehanyatlott, elernyedt kezed,
Kis időre megint nem találkozhatok veled.
Hiába áltattam magam a tíz év alatt,
Apuci az mindig is apuci maradt.
Most is szorít a szíven, mikor ezeket írom,ű
S már az újvilági viszontlátást várom
szeptember 02, 2010
Ars poetica
Mi az, mi folyton űz és hajszol?
Mi az, mi belülről oly erősen szól?
Milyen erő kényszerít írni?
Ha nem tenném, hogy lehetne kibírni?
Saját problémám megoldhatatlansága,
E világunk gondjainak nagysága,
Nem enged, nem hagy hallgatni,
A szó belőlem akaratlan szakad ki.
Írni kell, ez már csak így van,
És élni bús életünk kifelé vígan.
Bohócok is ezt teszik a porondon,
De legtöbben mégis búsak folyton.
De van reménysugár számunkra,
Ezt közli velünk lapjain a Biblia.
Erről szóljon hát az életünk,
Akkor Jehovától bizton kérhetünk.
Még nem járt le az idő, csatlakozz,
A néphez, mely a világba reményt hoz!
Add tovább másoknak, mit tanulsz,
Legyen reményük, miről te már tudsz!
Parancs
Ha kiadják nincs többé tétovázás,
Menni és tenni kell, nincs más.
Ezt akarják, neked dolgod engedni,
A szolga saját akaratát ekkor feledi.
Menni és tenni kell, nincs más.
Ezt akarják, neked dolgod engedni,
A szolga saját akaratát ekkor feledi.
Sokszor hibázunk...
Ó Jehova, a bűneink sajnos oly nagyok,
Érthetetlen, nem akarom, mégis bűnös vagyok.
Mindig azt kívánom tenni, mi helyes a szemedben,
Mégis állandóan vissza-visszatérve a bűnt elkövetem.
Bocsáss meg kérlek, add, hogy legyen erőm,
Mert csak úgy lehet nálad békés jövőm.
Mit teszek, azt szeretném mielőbb feledni,
Mit kéne tenni, azt szeretném én is tenni.
Nem vagyok méltó hozzád, ha ezt folytatom,
Számomra nagy neved így nem védelmező oltalom.
Ha segítesz, még én is megváltozhatok,
A te tetteid és terveid olyan jók.
Azok élhetnek oltalmadban, kik megvallják,
És bűneiket végleg, teljesen elhagyják.
Miért is nem hallgatok a figyelmeztető szóra?
Miért is hallgatok a bennem szóló nógatóra?
Miért van, hogy csak későn kapok észbe?
Miért nem veszem a sorsomat én kézbe?
Megválaszolni ezeket nem tudom,
De sorsomat irányítani akarom!
Ezért esdek hozzád, segíts kilábalnom,
És eddigi utamat végleg otthagynom...
Parányi porszem, ki felbosszant téged,
Kér, ne mondj ki rá még ítéletet.
Adj kérlek reményt, hogy változhatok,
Hogy folytatni küszködésemet van még ok.
Tudom, nem elég ezt így elmondani,
De a bűnöket szükséges elhagyni...
Agyam tudja mikor mit kéne tenni,
De ezt néha erőtlenként kezeli.
Bár lennék piciny gyerek,
Kit a felnőttek megértenek.
Bár lehetnék még hűséges tanúd,
Míg a világunk ideje tovafut.
Bár ne hagynám többé el az utat,
Mit Szent szavad világosan megmutat.
Bár okulnék az eddigi bajokból,
Mit szavad előre fel is sorol.
szeptember 01, 2010
A varjú
Fekete gyászruhában repdes seregestül,
Telente még az ablakod elé is beül.
Okos kis állat, és sokáig elél,
Énekesmadár, de hangja nem zenél.
Eltakarítja a szemetet is ha nincs más,
Mert hidegben szegényes az élelemforrás.
Ha látod a városban, hát rossz idő lesz,
Amint kötelékben a fejed fölött repdes.
Megszálló serege nem szívesen látott vendég,
De kint a pusztán nincs is már eleség.
Végtére őt is istenünk alkotta,
Figyelmes szemei nyugodnak rajta.
Sajátságos
Miért van az ember az állatok felett?
Miért uralhatja teljesen a földet?
Ki tette azzá, amivé lett?
Ki vezette ezt a sok emberi népet?
Minden, mihez hozzányúlunk, elromlik.
Nem találsz olyat, mi tökéletesedik.
Haladás, mondja sok balga ember,
Megöljük a földet naponta ezerszer.
Néha bús hangulatban bevalljuk,
A sok állatfajt kipusztulni hagyjuk.
Mert nem követjük az igaz útmutatást,
Nem is kapunk Isteni irányítást.
Bár leíratta, mi a szándéka velünk,
Tudatta, a teremtésben hol a helyünk.
Megígérte, helyrehoz majd mindent,
Mit az emberiség most félrebillent.
Fuldoklunk a saját mocskunkban,
Bele is betegszünk mindannyian.
Még sem ismerjük el felsőbbségét,
Pedig Ő erre gyengéden csak kért és kért.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)