Tehát itt van az a bizonyos, sokak által sorsfordítónak tartott nap, melyet Szilveszternek neveznek. Számomra nem éppen arról szól, hogy bulizzunk, érezzük jól magunkat, stb...
Az a nagy helyzet, hogy én legszívesebben ezt a napot törölném a sorból, hisz ez este 6-7-től szenvedés az állatainknak, tisztára ki vannak készülve a sok robbanástól. A kutyust sem lehet ám akármikor levinni, mert 21:00 után, már csak 02:00 elteltével nyugszik annyira le a közhangulat, hogy sétáltatni lehessen. Ráadásul az éjfél körüli cca. fél óra egy rémálom nekik. Azt sem tudják, hogy rémületükben hova bújjanak. De gondolom ez nem érdekel senkit, mert bulizni és mulatni akar a többség.
Nekem meg mindezért hiába fenn kell lennem 02:00-ig és csak utána, ha feljöttem a kutyuskámmal, akkor mehetek aludni. Tehát mi mást tehetnék? Írok a blogomba mindenfélét, nézem a bugyuta TV műsorokat...
Tehát jó éjszakát mindenkinek, aki egyáltalán most még blogot olvas.
december 31, 2010
Mert nem vagyunk tökéletesek...
Való igaz, nem vagyunk tökéletesek!
Szemtelen kis porszemek, kik gőgösek,
Való-e Téged emberi mércével megítélni?
Szemtelen kis porszemek, kik képtelenek szeretni.
Én szeretnék hozzád húzódni e világ sötét hidegében,
Szeretnék barátod lenni, sütkérezni szereteted melegében.
Ez, remélem nem számít bűnnek, sem önzőségnek,
Reményem olyan, mit sokan nem igen szeretnek.
Való igaz, még nem vagyunk tökéletesek,
Nem való nekünk a valódi szeretet.
Kérve kérünk, taníts útjaidra minket,
Kérve kérünk, mutasd, hol húzzuk be a féket!
Szemtelen kis porszemek, kik gőgösek,
Való-e Téged emberi mércével megítélni?
Szemtelen kis porszemek, kik képtelenek szeretni.
Én szeretnék hozzád húzódni e világ sötét hidegében,
Szeretnék barátod lenni, sütkérezni szereteted melegében.
Ez, remélem nem számít bűnnek, sem önzőségnek,
Reményem olyan, mit sokan nem igen szeretnek.
Való igaz, még nem vagyunk tökéletesek,
Nem való nekünk a valódi szeretet.
Kérve kérünk, taníts útjaidra minket,
Kérve kérünk, mutasd, hol húzzuk be a féket!
december 29, 2010
Szeretet ereje
Láttam egy filmet, mely a házasságról és annak megújításáról szól.
Láttam egy filmet, egy útról, melyet Jézus is járt, melyre unszol.
A szeretet, melyet a film feltételez és feltételként el is vár,
A szeretet önzetlen, feltétel nélküli, minden ajtót kitár.
Tudom, másként nem is lehet egy teljes életre elköteleződni,
Tudom, ebben mindenkinek van miért, mit és talán kiért fejlődni.
Ha megtaláltad életed párját, ne add fel, bármit is mondjon,
Ha megtaláltad, védd kapcsolatodat, hogy legjobb legyen, mit a föld hordjon!
De vigyázz, sok akadály fog előtted tornyosulni,
De ne add fel, a célod úgy meg fog valósulni!
Mert mit is mond a Biblia? "A szeretet mindent legyőz..."
Mert mit is akarsz? Kalandot, vagy hűséges férjet, nőt?
Itt az idő, most kell belekezdeni azonnal,
Itt az idő, már nem szabad törődni a haszonnal...
Ha most nem lépsz, hát lépni fog biztosan más valaki,
Ha most nem lépsz, könnyen találod magad odaki...
Ez a szeretet akkor is kedves, ha társad perel veled,
Ez a szeretet átalakítja majd teljesen az életedet!
Fel sem tudod még fogni, mekkora erő rejlik ebben,
Fel sem foghatod, míg nem tartod kezét így a kezedben...
Sokat hibáztam, belátom, az időt sajnos vissza nem fordíthatom,
Sokat hibázunk, de Jehova segít, ezt már én magam tapasztalom!
Lehet bármilyen akadály, én nem fogok meghátrálni,
Lehet bármilyen veszély, kiutat fogok számunkra találni.
Add a kezed, legyen házasságunk végre csendes,
Add a kezed kérlek, ne legyél rám folyton mérges.
Megértem, ha duzzogsz, megértem, mert érzem én is,
Megértem, ha szidsz, de az ember megvédi az övéit.
Értem már, mit is várnak el tőlem-tőlünk,
Értem, ezért kell még sokat fejlődnünk!
Mennyei jó atyánk Jehova, segíts kérlek ebben minket,
Mennyei jó atyánk, az idő egyre jobban siet.
Szeretném még e világon megérni e célt,
Szeretném, akár mindent fel is adnék ezért.
Számomra Ő olyan, mint a bocinak a tej,
Számomra Ő nélkül a világon nincs hely.
Láttam egy filmet, egy útról, melyet Jézus is járt, melyre unszol.
A szeretet, melyet a film feltételez és feltételként el is vár,
A szeretet önzetlen, feltétel nélküli, minden ajtót kitár.
Tudom, másként nem is lehet egy teljes életre elköteleződni,
Tudom, ebben mindenkinek van miért, mit és talán kiért fejlődni.
Ha megtaláltad életed párját, ne add fel, bármit is mondjon,
Ha megtaláltad, védd kapcsolatodat, hogy legjobb legyen, mit a föld hordjon!
De vigyázz, sok akadály fog előtted tornyosulni,
De ne add fel, a célod úgy meg fog valósulni!
Mert mit is mond a Biblia? "A szeretet mindent legyőz..."
Mert mit is akarsz? Kalandot, vagy hűséges férjet, nőt?
Itt az idő, most kell belekezdeni azonnal,
Itt az idő, már nem szabad törődni a haszonnal...
Ha most nem lépsz, hát lépni fog biztosan más valaki,
Ha most nem lépsz, könnyen találod magad odaki...
Ez a szeretet akkor is kedves, ha társad perel veled,
Ez a szeretet átalakítja majd teljesen az életedet!
Fel sem tudod még fogni, mekkora erő rejlik ebben,
Fel sem foghatod, míg nem tartod kezét így a kezedben...
Sokat hibáztam, belátom, az időt sajnos vissza nem fordíthatom,
Sokat hibázunk, de Jehova segít, ezt már én magam tapasztalom!
Lehet bármilyen akadály, én nem fogok meghátrálni,
Lehet bármilyen veszély, kiutat fogok számunkra találni.
Add a kezed, legyen házasságunk végre csendes,
Add a kezed kérlek, ne legyél rám folyton mérges.
Megértem, ha duzzogsz, megértem, mert érzem én is,
Megértem, ha szidsz, de az ember megvédi az övéit.
Értem már, mit is várnak el tőlem-tőlünk,
Értem, ezért kell még sokat fejlődnünk!
Mennyei jó atyánk Jehova, segíts kérlek ebben minket,
Mennyei jó atyánk, az idő egyre jobban siet.
Szeretném még e világon megérni e célt,
Szeretném, akár mindent fel is adnék ezért.
Számomra Ő olyan, mint a bocinak a tej,
Számomra Ő nélkül a világon nincs hely.
december 26, 2010
Morgok
Morog, háborog a lelkem látva a sok szenvedést.
Morog, háborog nem kedveli már a verést.
Félek, nem lehetek eléggé szelíd és alázatos,
Félek, Sátán támadása mindig változatos.
Egy megélt próbát sem próbál még egyszer, ha elbukott,
Egy botlás elég neki, ha szolgád általa kezébe jutott.
Gonosz és ádáz ellenség, ki nem fél már senkit,
Gonosz, bár tökéletes és ezért nem bán semmit.
Morog, háborog igazságérzetem Sátán miatt,
Morog, háborog, mert belőle minden igaz kihalt.
Hiába tudja, nem győzhet ellened semmiképp,
Hiába tudja, Nekünk nagyon vonzó az újvilági kép,
Ő folyton lépre csal, ellenkezik, cselt sző,
Ő folyton helyedre lépne, hogy Ő legyen az első.
Tudom kedves olvasóm, számodra Sátán tán csak mese,
Tudom, talán úgy gondolod, Ő csak néhány beteg agy képzete.
De gondolj bele, merre halad a világ, mit várunk?
De miért szennyeződik ilyen gyorsan világunk?
És megírhatták-e ezt már kétezer évvel ezelőtt?
És mond csak: Ki az aki így megmondhatta a jövendőt?
Vajon miért teljesednek most mind a próféciák?
Vajon miért ismerik el még mindig egyszülött fiát?
Talán véletlen csupán? Talán ezeket is csak most írják?
Talán helyesebb ellenállni, talán más értékeket kitalálni?
Morgok, háborog bennem a lelkem, Istenhez kiállt!
Morgok, háborgok, nem semmiért áldozta fel a fiát!
Morog, háborog nem kedveli már a verést.
Félek, nem lehetek eléggé szelíd és alázatos,
Félek, Sátán támadása mindig változatos.
Egy megélt próbát sem próbál még egyszer, ha elbukott,
Egy botlás elég neki, ha szolgád általa kezébe jutott.
Gonosz és ádáz ellenség, ki nem fél már senkit,
Gonosz, bár tökéletes és ezért nem bán semmit.
Morog, háborog igazságérzetem Sátán miatt,
Morog, háborog, mert belőle minden igaz kihalt.
Hiába tudja, nem győzhet ellened semmiképp,
Hiába tudja, Nekünk nagyon vonzó az újvilági kép,
Ő folyton lépre csal, ellenkezik, cselt sző,
Ő folyton helyedre lépne, hogy Ő legyen az első.
Tudom kedves olvasóm, számodra Sátán tán csak mese,
Tudom, talán úgy gondolod, Ő csak néhány beteg agy képzete.
De gondolj bele, merre halad a világ, mit várunk?
De miért szennyeződik ilyen gyorsan világunk?
És megírhatták-e ezt már kétezer évvel ezelőtt?
És mond csak: Ki az aki így megmondhatta a jövendőt?
Vajon miért teljesednek most mind a próféciák?
Vajon miért ismerik el még mindig egyszülött fiát?
Talán véletlen csupán? Talán ezeket is csak most írják?
Talán helyesebb ellenállni, talán más értékeket kitalálni?
Morgok, háborog bennem a lelkem, Istenhez kiállt!
Morgok, háborgok, nem semmiért áldozta fel a fiát!
Levél Istenhez...
Kedves Jehova!
Kérlek, segíts nekünk! Nagyon, de nagyon rossz ez a világ. Én nehezen bírom ezt már.
Tudom, nem én határozom meg, mikor lépsz közbe, de kérlek, ha lehet, akkor siettesd egy kicsit az időt, mert úgy érzem, erőm végére járok... Bár tudom, Te tudsz segíteni ez ügyben is, de most nem akarsz az emberiség világában közbeavatkozni. Még az a vád érhetne, hogy ezért a segítségért szolgálunk Téged. Mi sem áll távolabb tőlem.
Igen, tudom, sok-sok hibát, helytelenséget követek el nap, mint nap. Nem is akarok mentegetőzni, mert egyik-másik dologra már én is rájövök közvetlenül azután, miután megtörténik. Arra kérlek, segíts - adj erőt, vagy nyisd ki a szemem, hogy meglássam a helyes utat -, mert reménytelennek látszik a helyzet. Én csak egy szürke emberke vagyok. Miért is esett rám - is - a választásod? Mit láttál bennem, hogy vonzottál magadhoz? Tudom, ezekre - is - csak az újvilágban (ha egyáltalán élni fogok) kaphatom meg a választ. Érdekes, hogy egy olyan erőszakos embert próbáltál átformálni, mint amilyen én voltam és azokat, akik látszólag érdemesek lennének arra, hogy vonzzad őket, nem vonzod.
Milyen igaznak tűnik az a köztünk terjedő gondolat, hogy az új világban 3 dolgon fogunk csodálkozni:
1. Én ott vagyok,
2. Az nincs ott, akiről biztosan azt hittük, hogy ott lesz,
3. Ott van az, akiről egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy túléli Armageddont.
De nem emberi gondolatok és látásmód szerint ítélsz meg bennünket. Talán ez az én "szerencsém" is. Végtére is te azt is látod, amit mi saját magunkban nem. Látod a lehetőséget, hogy mivé válhatunk, milyen rejtett tulajdonságaink és képességeink vannak. Bár mindenkit mindenre képessé tudsz tenni.
Summa-summarum , mennyei atyánk, mint ahogy fiad mondta, kérlek, hozd el királyságodat itt a földön is, valamint szenteld meg nagy Jehova nevedet minden ember előtt! Amen
Kérlek, segíts nekünk! Nagyon, de nagyon rossz ez a világ. Én nehezen bírom ezt már.
Tudom, nem én határozom meg, mikor lépsz közbe, de kérlek, ha lehet, akkor siettesd egy kicsit az időt, mert úgy érzem, erőm végére járok... Bár tudom, Te tudsz segíteni ez ügyben is, de most nem akarsz az emberiség világában közbeavatkozni. Még az a vád érhetne, hogy ezért a segítségért szolgálunk Téged. Mi sem áll távolabb tőlem.
Igen, tudom, sok-sok hibát, helytelenséget követek el nap, mint nap. Nem is akarok mentegetőzni, mert egyik-másik dologra már én is rájövök közvetlenül azután, miután megtörténik. Arra kérlek, segíts - adj erőt, vagy nyisd ki a szemem, hogy meglássam a helyes utat -, mert reménytelennek látszik a helyzet. Én csak egy szürke emberke vagyok. Miért is esett rám - is - a választásod? Mit láttál bennem, hogy vonzottál magadhoz? Tudom, ezekre - is - csak az újvilágban (ha egyáltalán élni fogok) kaphatom meg a választ. Érdekes, hogy egy olyan erőszakos embert próbáltál átformálni, mint amilyen én voltam és azokat, akik látszólag érdemesek lennének arra, hogy vonzzad őket, nem vonzod.
Milyen igaznak tűnik az a köztünk terjedő gondolat, hogy az új világban 3 dolgon fogunk csodálkozni:
1. Én ott vagyok,
2. Az nincs ott, akiről biztosan azt hittük, hogy ott lesz,
3. Ott van az, akiről egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy túléli Armageddont.
De nem emberi gondolatok és látásmód szerint ítélsz meg bennünket. Talán ez az én "szerencsém" is. Végtére is te azt is látod, amit mi saját magunkban nem. Látod a lehetőséget, hogy mivé válhatunk, milyen rejtett tulajdonságaink és képességeink vannak. Bár mindenkit mindenre képessé tudsz tenni.
Summa-summarum , mennyei atyánk, mint ahogy fiad mondta, kérlek, hozd el királyságodat itt a földön is, valamint szenteld meg nagy Jehova nevedet minden ember előtt! Amen
december 25, 2010
Új emberiség...
Haldoklunk, lassan leáll a motor, nincs tovább!
A haldokló embernél nem született még gorombább.
Világunk tükrözi ezt az állapotot hitelesen,
De világunk recsegve-ropogva elmúlik hirtelen!
Mikor egy társadalom alapköve, a család szétmállik,
Akkor egy új rendszer alapja tisztán láthatóvá válik.
Ma egy szebb jövő alapja van szemünk előtt születőben,
Mára eljutottunk oda, hogy higgyünk a közeljövőben.
Jehova oktat, légy csendben, figyelj és tanulj!
Jehovát imádd, Őt keresd, Őt hívd oltalmadul!
Menedék Ő, ha segítségért mindig hozzá kiáltasz,
Menedéket nyújt, kérésedre biztosan jön válasz!
Örülj, ha meghív, szolgáld Őt hűségesen,
Örömöd teljes lesz és meglátod élesen,
Hogy miért kell másképp élned, másképp látnod,
Hogy megláthasd azt a boldog, szép újvilágot!
A haldokló embernél nem született még gorombább.
Világunk tükrözi ezt az állapotot hitelesen,
De világunk recsegve-ropogva elmúlik hirtelen!
Mikor egy társadalom alapköve, a család szétmállik,
Akkor egy új rendszer alapja tisztán láthatóvá válik.
Ma egy szebb jövő alapja van szemünk előtt születőben,
Mára eljutottunk oda, hogy higgyünk a közeljövőben.
Jehova oktat, légy csendben, figyelj és tanulj!
Jehovát imádd, Őt keresd, Őt hívd oltalmadul!
Menedék Ő, ha segítségért mindig hozzá kiáltasz,
Menedéket nyújt, kérésedre biztosan jön válasz!
Örülj, ha meghív, szolgáld Őt hűségesen,
Örömöd teljes lesz és meglátod élesen,
Hogy miért kell másképp élned, másképp látnod,
Hogy megláthasd azt a boldog, szép újvilágot!
december 24, 2010
Türelem
Jól tudom én jó atyánk, milyen sokkal tartozunk mi Neked!
Állandóan megbántunk, de Te segítőn újra, s újra nyújtod kezed!
Törékeny, jó szóra nem hajló, önző teremtmények vagyunk!
Mégsem irányítod direktben, hogy mit tegyünk, hova tartunk...
Annyi minden rossz után, még mindig szeretetet sugárzol felénk,
Türelmed mélységét nem is képes felfogni emberi elménk.
Állandóan megbántunk, de Te segítőn újra, s újra nyújtod kezed!
Törékeny, jó szóra nem hajló, önző teremtmények vagyunk!
Mégsem irányítod direktben, hogy mit tegyünk, hova tartunk...
Annyi minden rossz után, még mindig szeretetet sugárzol felénk,
Türelmed mélységét nem is képes felfogni emberi elménk.
december 23, 2010
Bocs...
Ma megint gondolat menésem volt, gyorsan le is jegyeztem azt a sok szót. Sajnos fel kell ismernem, ez mind-mind személyes, nem tartozik a nagyvilágra. Nagyon gyorsan le is fedtem a személyes verset - és ez mindig is így volt és lesz is -, mert csak kettőnkre tartozik...
Együtt...
Gondolatok száguldanak, felötlenek, majd végleg elmerülnek.
Szép emlék, melyet a feledés szitává omlaszt, részletei eltűnnek.
Jó érzés, bár már azt sem tudod, miről szólt igazán,
Titok ez, melyet elengedünk szépen, lazán.
De miért kiáltunk a feledett emlékfoszlányokért?
Miért rajongunk értük, mint fiuk a lányokért?
De miért érezzük hiányát annak, mi feledett?
Miért nem tudunk minderről mindeddig eleget?
Most szépen, csendesen fogjuk meg egymás kezét,
Figyeljük társunk minden egyes lélegzetét.
Most gondolkodjunk! Hát mit kér ez tőlünk?
Figyeljünk, a szeretet ne szaladhasson el előlünk!
Bármit megtennénk, bármit kérjen is Ő!
Bármit, a cél számomra mégis dicső...
Egy dallam, ami szavaidból cseng felém,
Egy dallam, melyet te sugárzol belém...
Ez vagyok, ennek kell lennem veled!
Ez vagyok, ki akarom tölteni életed...
Csalódnod kell, nem vagyok tökéletes!
Csalódnod kell? Megélni mindent érdemes...
Tanulságot levonni, gyökeret szaggatva,
Tanulságot érteni, akaratlanul is akarva...
Szerfelett jó érzés tudni a jót,
Szerfelett kedves szolgálni a mindenhatót.
Együtt, kéz a kézben, párban veled.
Együtt, velem éljed meg hosszú életed!
Csak sóvárgom én e lehetőséget önzőn,
Csak boldogságunk képeit féltve őrzöm.
Egy szó, és a fellegek közt repülünk,
Egy szó és mindig együtt ülünk.
Egy szó kér bebocsátást, dörömböl szívemen,
Egy szó, mit ő mond, hallom: "Kedvesem"!
Beleborzongok, egyedül csak veled élhetem ezt át!
Beleborzongok, az érzésbe, mely szívem hatja át, meg át.
Beleborzongok, hallva hangod dallamát,
Beleborzongok, érzeve hajad selymes, lágy illatát.
Ezek vagyunk mi, örzöm minden pillanatát,
Ezek vagyunk, várva ennek folytatását,
Mégis szeretni jó dolog, de veled akarom,
Mégis feléd, csak feléd nyújtom két karom.
Szép emlék, melyet a feledés szitává omlaszt, részletei eltűnnek.
Jó érzés, bár már azt sem tudod, miről szólt igazán,
Titok ez, melyet elengedünk szépen, lazán.
De miért kiáltunk a feledett emlékfoszlányokért?
Miért rajongunk értük, mint fiuk a lányokért?
De miért érezzük hiányát annak, mi feledett?
Miért nem tudunk minderről mindeddig eleget?
Most szépen, csendesen fogjuk meg egymás kezét,
Figyeljük társunk minden egyes lélegzetét.
Most gondolkodjunk! Hát mit kér ez tőlünk?
Figyeljünk, a szeretet ne szaladhasson el előlünk!
Bármit megtennénk, bármit kérjen is Ő!
Bármit, a cél számomra mégis dicső...
Egy dallam, ami szavaidból cseng felém,
Egy dallam, melyet te sugárzol belém...
Ez vagyok, ennek kell lennem veled!
Ez vagyok, ki akarom tölteni életed...
Csalódnod kell, nem vagyok tökéletes!
Csalódnod kell? Megélni mindent érdemes...
Tanulságot levonni, gyökeret szaggatva,
Tanulságot érteni, akaratlanul is akarva...
Szerfelett jó érzés tudni a jót,
Szerfelett kedves szolgálni a mindenhatót.
Együtt, kéz a kézben, párban veled.
Együtt, velem éljed meg hosszú életed!
Csak sóvárgom én e lehetőséget önzőn,
Csak boldogságunk képeit féltve őrzöm.
Egy szó, és a fellegek közt repülünk,
Egy szó és mindig együtt ülünk.
Egy szó kér bebocsátást, dörömböl szívemen,
Egy szó, mit ő mond, hallom: "Kedvesem"!
Beleborzongok, egyedül csak veled élhetem ezt át!
Beleborzongok, az érzésbe, mely szívem hatja át, meg át.
Beleborzongok, hallva hangod dallamát,
Beleborzongok, érzeve hajad selymes, lágy illatát.
Ezek vagyunk mi, örzöm minden pillanatát,
Ezek vagyunk, várva ennek folytatását,
Mégis szeretni jó dolog, de veled akarom,
Mégis feléd, csak feléd nyújtom két karom.
Mégis mi kell még?
Csakis élet, csakis remény, csakis hű társ kell,
Mégis mi kell még? Egy jó világ, két gyengéd kéz.
Szerető hangok, melyek összekötnek, átölelnek, körbefonnak.
Mégis mi kell még? Sok-sok megértés kölcsönösen.
Mégis mi kell még? Egy jó világ, két gyengéd kéz.
Szerető hangok, melyek összekötnek, átölelnek, körbefonnak.
Mégis mi kell még? Sok-sok megértés kölcsönösen.
december 22, 2010
Lassan végére érünk ennek az évnek is! Mégis azt mondom ünneplésnek helye nincs. Hogy miért? Hát azért, mert ezt a rossz világot nem jó ünnepelni. Persze mondhatnátok, nem a világot ünnepeljük, hanem benne a saját létünket. De mit ér az, ha nem tartjuk összhangban a világunkkal?
Világunk recseg-ropog és szép lassan szemünk láttára hullik darabokra. Aki ezt tagadja, az azt is tagadja, hogy globális felmelegedés van folyamatban, hogy kimerülőben vannak az energia hordozók készletei és mi egyre dühödtebb iramban éljük fel a teremtett világot. És a végén? Talán a pénzt fogjuk megenni? Vagy a virtuális áruházainkban virtuális ételt fogunk rendelni? Virtuális szénnel fogunk fűteni?
Lássuk már be, itt a vége! Lehet még egy-két évig húzni-halasztani, de a lényegen nem tudunk változtatni! Ezt az általunk felépített világot el kell söpörni. Nem mi fogjuk megtenni! Erre már készen állnak óriási erejű földönkívüli seregek (félreértés elkerülése végett én nem ET-kről beszélek, hanem angyalok seregeiről). Nincs már mentség, a parancs kiadatott, a haderő izgatottan várakozik.
Szépen kérünk mindenkit, aki olvassa ezen e-levelet, hogy ha eddig még nem kezdett bele, hát sürgősen kezdjen tanulni mennyei édesatyánkról, Jehova istenről és a fiáról, Jézus Krisztusról.Életet jelent ez mindazoknak, akik általa edzik gondolkodóképességüket. Mármint a megígért békés, boldog új világban!
Ez talán az utolsó esély!
Ha az utolsó prófécia is beteljesedik, már késő lesz! A kapuk bezárulnak és minket is hiába keresnek már!
Sőt majd akkor jönnek rá, hogy mi csak az igazat mondtuk!
Világunk recseg-ropog és szép lassan szemünk láttára hullik darabokra. Aki ezt tagadja, az azt is tagadja, hogy globális felmelegedés van folyamatban, hogy kimerülőben vannak az energia hordozók készletei és mi egyre dühödtebb iramban éljük fel a teremtett világot. És a végén? Talán a pénzt fogjuk megenni? Vagy a virtuális áruházainkban virtuális ételt fogunk rendelni? Virtuális szénnel fogunk fűteni?
Lássuk már be, itt a vége! Lehet még egy-két évig húzni-halasztani, de a lényegen nem tudunk változtatni! Ezt az általunk felépített világot el kell söpörni. Nem mi fogjuk megtenni! Erre már készen állnak óriási erejű földönkívüli seregek (félreértés elkerülése végett én nem ET-kről beszélek, hanem angyalok seregeiről). Nincs már mentség, a parancs kiadatott, a haderő izgatottan várakozik.
Szépen kérünk mindenkit, aki olvassa ezen e-levelet, hogy ha eddig még nem kezdett bele, hát sürgősen kezdjen tanulni mennyei édesatyánkról, Jehova istenről és a fiáról, Jézus Krisztusról.Életet jelent ez mindazoknak, akik általa edzik gondolkodóképességüket. Mármint a megígért békés, boldog új világban!
Ez talán az utolsó esély!
Ha az utolsó prófécia is beteljesedik, már késő lesz! A kapuk bezárulnak és minket is hiába keresnek már!
Sőt majd akkor jönnek rá, hogy mi csak az igazat mondtuk!
december 21, 2010
Sóvárgás...
Képzeletem messzire röpít, csak el, elinnen...
Képzeletem egy szép világot jelenít meg nekem.
Hol az emberek vidámak és kedvesek egymással,
Hol gyerekek tekintenek a jövőbe, nem múló bizakodással.
Mert szép, tiszta bolygón élnek, egészségesen,
Mert Jehova istenünk megelégít mindennel teljesen!
Gyere, fogd a kezem, menjünk együtt lépjünk be oda!
Gyere, hagyd, hadd vezessen téged is istenünk, Jehova!
Semmi sem ér fel ezzel a reménységgel itt a földön,
Semmi sem ér ennyit, mert el kell, hogy jöjjön!
Szorongunk, félünk, rettegünk e mai világ borzalmaitól,
Szorongunk, de kiutat látunk szenvedéseink minden napjaiból!
Csak jönne már az a szép új világ, mit folyton hirdetünk...
Csak jönne már Jézus, ki által megmentést nyerhetünk!
Képzeletem egy szép világot jelenít meg nekem.
Hol az emberek vidámak és kedvesek egymással,
Hol gyerekek tekintenek a jövőbe, nem múló bizakodással.
Mert szép, tiszta bolygón élnek, egészségesen,
Mert Jehova istenünk megelégít mindennel teljesen!
Gyere, fogd a kezem, menjünk együtt lépjünk be oda!
Gyere, hagyd, hadd vezessen téged is istenünk, Jehova!
Semmi sem ér fel ezzel a reménységgel itt a földön,
Semmi sem ér ennyit, mert el kell, hogy jöjjön!
Szorongunk, félünk, rettegünk e mai világ borzalmaitól,
Szorongunk, de kiutat látunk szenvedéseink minden napjaiból!
Csak jönne már az a szép új világ, mit folyton hirdetünk...
Csak jönne már Jézus, ki által megmentést nyerhetünk!
Hála
Sok dolog van, mit meg kellene most csinálnom,
Sok dolog elvégzését egy porcikámban sem kívánom.
Világi dolgok, melyek kiszívják, felélik erőnket mind,
Világi dolgok, melyekre jó atyánk fentről csak legyint.
De menni kell, tenni ami Szerinted helyes,
De menni kell, nem élhet majd, ki most rest!
Ó Jehova, oly boldog vagyok, hogy szólhatok hozzád,
Ó Jehova, bár lehetnék örökre a te hűséges szolgád!
Oly sok mindent ígértél a régmúlt időkben Nekünk,
Oly sok mindent, hogy Téged szolgálva éljük életünk.
Várjuk már azt a napot és órát, melyen beavatkozol,
Várjuk már, hisz azzal szolgáidnak megnyugvást hozol.
Mennyei jó atyánk Jehova, nem akarunk soha megbántani,
Mennyei jó atyánk, Mi segítünk "szántófölded" megmunkálni!
Hívtál és mi szerényen felajánlottuk életünket Neked,
Hívtál és mi örömmel elfogadtuk önzetlen szeretetedet!
Mit adtunk mi neked, ami ne lett volna úgyis a Tied?
Mit adhatunk mi, hogy őszinte indítékunkat elhiggyed?
Annyira felette állsz minden emberi szándéknak, gondolatnak,
Hogy "hízelgő szavaink" Téged abszolúte hidegen hagynak.
Annyira ismersz bennünket, figyelve miden rezdülésünket,
Hogy szavak nélkül is érted ki nem mondott kérésünket.
Annyira más lett az életünk, mióta Neked élhetünk,
Hogy az új világból már most is ízelítőt nyerhetünk!
Boldogság és béke hatja át így lényünk egészét,
Boldogság és béke, mely növeli Jehova istenünk örömét.
Sok dolog van, mit el kell nekünk MOST végeznünk,
Sok dolog, melytől boldogabbá lehet már most az életünk!
Sok dolog elvégzését egy porcikámban sem kívánom.
Világi dolgok, melyek kiszívják, felélik erőnket mind,
Világi dolgok, melyekre jó atyánk fentről csak legyint.
De menni kell, tenni ami Szerinted helyes,
De menni kell, nem élhet majd, ki most rest!
Ó Jehova, oly boldog vagyok, hogy szólhatok hozzád,
Ó Jehova, bár lehetnék örökre a te hűséges szolgád!
Oly sok mindent ígértél a régmúlt időkben Nekünk,
Oly sok mindent, hogy Téged szolgálva éljük életünk.
Várjuk már azt a napot és órát, melyen beavatkozol,
Várjuk már, hisz azzal szolgáidnak megnyugvást hozol.
Mennyei jó atyánk Jehova, nem akarunk soha megbántani,
Mennyei jó atyánk, Mi segítünk "szántófölded" megmunkálni!
Hívtál és mi szerényen felajánlottuk életünket Neked,
Hívtál és mi örömmel elfogadtuk önzetlen szeretetedet!
Mit adtunk mi neked, ami ne lett volna úgyis a Tied?
Mit adhatunk mi, hogy őszinte indítékunkat elhiggyed?
Annyira felette állsz minden emberi szándéknak, gondolatnak,
Hogy "hízelgő szavaink" Téged abszolúte hidegen hagynak.
Annyira ismersz bennünket, figyelve miden rezdülésünket,
Hogy szavak nélkül is érted ki nem mondott kérésünket.
Annyira más lett az életünk, mióta Neked élhetünk,
Hogy az új világból már most is ízelítőt nyerhetünk!
Boldogság és béke hatja át így lényünk egészét,
Boldogság és béke, mely növeli Jehova istenünk örömét.
Sok dolog van, mit el kell nekünk MOST végeznünk,
Sok dolog, melytől boldogabbá lehet már most az életünk!
december 19, 2010
Merengés
Gondolj néha rám, s néha Ő rá is gondolj,
Gondolj néha másra és teli szívedből szólj!
Szerényen élj, hogy béke legyen bensődben,
Szerényen szólj, hogy kedvességed másokat utolérjen.
Lássa a világ, te másképp óhajtasz már élni,
Lássa a világ, tőled nem kell senkinek sem félni!
Őszinte szeretet hassa át minden tettedet,
Őszinte szeretet vezérelje végig életedet!
Mennyei jó atyánk, Jehova szava vezessen,
Mennyei jó atyánk rád helyeslőn tekintsen!
Boldog élet várhat így világában te rád,
Boldog élet, melyet örök-időkre megáld.
Tekints szét és lásd meg, mily rút, mit az ember alkotott,
Tekints szét és érezd, a hűs tavaszi szellőt, a meleg napot.
Ezeket mind, s ezernyi más jót adott nekünk Jehova,
Ezekkel hív, szolgáljuk őt, ne menjünk máshova!
Egy kedves kis cica, mint játszik neked bolondozva,
Egy kedves hang, melyet hallva, napod bearanyozza.
Kecses őzek, s fenn a magasban repdeső galambok,
Kecses kis kacsók, miket gyereked nevelve foghatod.
Ne mond, hogy nem csodáltad meg gyermekként ámulva,
Mikor tavasszal a fákat, bokrokat nézted rügyeiket bontva.
Ne mond, hogy nem ültél még egy csendes tó partján,
Mikor a hullámai ütemesen, lágyan csobbantak a móló alján.
Ne mond, hogy még nem feküdtél a fűben egy nyári napon,
Mikor a felhők vonulását és formáit figyelted elandalítón.
És mindez csak szegélye annak a rengeteg csodának,
És mindez csak hálát ébreszt, köszönet érte Jehovának!
Ő nagylelkűn adott nekünk egy csodálatos bolygót,
Ő szeretőn minden kívánságunkat jóvá hagyott.
Ellátott bőségesen minket minden földi jóval,
Ellátott, de az ember nem törődött az isteni szóval!
Gondolj néha másra és teli szívedből szólj!
Szerényen élj, hogy béke legyen bensődben,
Szerényen szólj, hogy kedvességed másokat utolérjen.
Lássa a világ, te másképp óhajtasz már élni,
Lássa a világ, tőled nem kell senkinek sem félni!
Őszinte szeretet hassa át minden tettedet,
Őszinte szeretet vezérelje végig életedet!
Mennyei jó atyánk, Jehova szava vezessen,
Mennyei jó atyánk rád helyeslőn tekintsen!
Boldog élet várhat így világában te rád,
Boldog élet, melyet örök-időkre megáld.
Tekints szét és lásd meg, mily rút, mit az ember alkotott,
Tekints szét és érezd, a hűs tavaszi szellőt, a meleg napot.
Ezeket mind, s ezernyi más jót adott nekünk Jehova,
Ezekkel hív, szolgáljuk őt, ne menjünk máshova!
Egy kedves kis cica, mint játszik neked bolondozva,
Egy kedves hang, melyet hallva, napod bearanyozza.
Kecses őzek, s fenn a magasban repdeső galambok,
Kecses kis kacsók, miket gyereked nevelve foghatod.
Ne mond, hogy nem csodáltad meg gyermekként ámulva,
Mikor tavasszal a fákat, bokrokat nézted rügyeiket bontva.
Ne mond, hogy nem ültél még egy csendes tó partján,
Mikor a hullámai ütemesen, lágyan csobbantak a móló alján.
Ne mond, hogy még nem feküdtél a fűben egy nyári napon,
Mikor a felhők vonulását és formáit figyelted elandalítón.
És mindez csak szegélye annak a rengeteg csodának,
És mindez csak hálát ébreszt, köszönet érte Jehovának!
Ő nagylelkűn adott nekünk egy csodálatos bolygót,
Ő szeretőn minden kívánságunkat jóvá hagyott.
Ellátott bőségesen minket minden földi jóval,
Ellátott, de az ember nem törődött az isteni szóval!
Valami
Valami nem hagy nyugodni, őrlődök.
Valami értelmet ad,van mivel törődök.
Valamit várok, valakit sóvárgok, hogy jöjjön,
Valakivel óhajtom, hogy sorsom végre eldőljön.
Gyere kedvesem, legyen egy a gondolatunk, a lélegzetünk,
Gyere kedvesem, legyen úgy, hogy sokáig együtt legyünk.
Tudom, neked sokat jelentenek a szavak, jelek, gondolatok,
Tudom, azt hiszed, én bezzeg ezekre semmit sem adok.
Jó lenne, ha megértenénk végre mi ketten egymást,
Jó lenne, ha abbahagyhatnánk ezt az ádáz civódást.
Gyere kedvesem, legyen életünk egy - hosszú-hosszú életen át,
Gyere kedvesem, tegyük, hogy kapcsolatunk szeretet hassa át.
Valakivel óhajtom az életet vég nélkül együtt leélni,
Valamit várunk, amit nem fogunk semmire sem lecserélni.
Valami értelmet ad már e boldogtalan világban is,
Valami nem hagy csüggedni, hangzása sosem hamis.
Eszközök vagyunk, bábuk egy nagy sakkjátszmában,
Eszközök, kik dönthetnek saját sorsuk vonatkozásában.
Eszközök a jó és rossz megélésére, stresszre, harcra?
Eszközök, kiknek kezében van saját sorsuk hatalma.
Számít, hogy döntesz, mely utat választod magadnak,
Számít, mert életed a jó úton örökre megmaradhat!
valamit eltitkolnak előlünk, nehogy azt meglássuk,
Valamit rejtegetnek, hogy igaznak ítéld a hitvallásuk.
De én azt szeretném, hogy Te és Én lássuk és megéljük,
De én tudom, a jó úton van mindig a helyünk.
Eszközök lennénk csupán Jehova és Sátán kezében?
Eszközök, kiknek csak a jó döntés állhat érdekében?
Eszközök vagyunk, bábuk egy nagy sakkjátszmában?
Nem! A tét a létünk, a szeretetés gyűlölet viadalában!
Valami értelmet ad,van mivel törődök.
Valamit várok, valakit sóvárgok, hogy jöjjön,
Valakivel óhajtom, hogy sorsom végre eldőljön.
Gyere kedvesem, legyen egy a gondolatunk, a lélegzetünk,
Gyere kedvesem, legyen úgy, hogy sokáig együtt legyünk.
Tudom, neked sokat jelentenek a szavak, jelek, gondolatok,
Tudom, azt hiszed, én bezzeg ezekre semmit sem adok.
Jó lenne, ha megértenénk végre mi ketten egymást,
Jó lenne, ha abbahagyhatnánk ezt az ádáz civódást.
Gyere kedvesem, legyen életünk egy - hosszú-hosszú életen át,
Gyere kedvesem, tegyük, hogy kapcsolatunk szeretet hassa át.
Valakivel óhajtom az életet vég nélkül együtt leélni,
Valamit várunk, amit nem fogunk semmire sem lecserélni.
Valami értelmet ad már e boldogtalan világban is,
Valami nem hagy csüggedni, hangzása sosem hamis.
Eszközök vagyunk, bábuk egy nagy sakkjátszmában,
Eszközök, kik dönthetnek saját sorsuk vonatkozásában.
Eszközök a jó és rossz megélésére, stresszre, harcra?
Eszközök, kiknek kezében van saját sorsuk hatalma.
Számít, hogy döntesz, mely utat választod magadnak,
Számít, mert életed a jó úton örökre megmaradhat!
valamit eltitkolnak előlünk, nehogy azt meglássuk,
Valamit rejtegetnek, hogy igaznak ítéld a hitvallásuk.
De én azt szeretném, hogy Te és Én lássuk és megéljük,
De én tudom, a jó úton van mindig a helyünk.
Eszközök lennénk csupán Jehova és Sátán kezében?
Eszközök, kiknek csak a jó döntés állhat érdekében?
Eszközök vagyunk, bábuk egy nagy sakkjátszmában?
Nem! A tét a létünk, a szeretetés gyűlölet viadalában!
november 30, 2010
Szokásunk...
Szokásunk, hogy úgy éljük az életet, mintha mindig tartana.
Szokásunk, mert az ember mindig is élni akarna!
Szokásunk, hát akkor alkalmazkodjon hozzánk más?
Szokásunk, tehát a változásra bennünk nincs meg az akarás?
De kérdem én, ez a nagy orr fennhordás mit ér?
Miért hiszed, minden rossz, mit valaki más tőled kér?
Csak, mert változtatni kéne, még lehet jó,
Csak külső erővel gurulhat felfelé egy golyó!
Tudom, könnyű a tömeggel a lejtőn lefelé haladni,
A vágyainknak mindig mindent azonnal megadni.
De nézd csak meg, milyen eredményt érhetsz így el!
Mert tudd meg, mennyei jó atyánk mindannyiunkat figyel!
Szokásunk, mert az ember mindig is élni akarna!
Szokásunk, hát akkor alkalmazkodjon hozzánk más?
Szokásunk, tehát a változásra bennünk nincs meg az akarás?
De kérdem én, ez a nagy orr fennhordás mit ér?
Miért hiszed, minden rossz, mit valaki más tőled kér?
Csak, mert változtatni kéne, még lehet jó,
Csak külső erővel gurulhat felfelé egy golyó!
Tudom, könnyű a tömeggel a lejtőn lefelé haladni,
A vágyainknak mindig mindent azonnal megadni.
De nézd csak meg, milyen eredményt érhetsz így el!
Mert tudd meg, mennyei jó atyánk mindannyiunkat figyel!
november 28, 2010
Mit vártok? Mindjárt vége!
Valami van a levegőben, valami nyugtalanít.
Valami most csendre int és új útra tanít.
Egy angyali szó, mely hangtalanul zeng a fülünkben,
Egy angyal szava, melyet azért érzünk minden ízünkben.
Nincs már remény, elszálltak a szép idők,
Nincs már kétely, a sorsunk végleg eldőlt.
Mondhatnánk, hogy: Miért kellett ennek így lenni?
Mondhatnánk, de senki sem szeretné szívére venni.
Ha állig is felfegyverkezünk, mit ér majd akkor?
Ha állig is beássuk magunk, az angyalok vakok?
Talán nekünk kellene változtatnunk életünkön,
Talán érdekünk lenne, hogy ne csapjanak fültövön.
Mert nagy a harag már az emberek ellen,
Mert nagy a harag és nem állhatunk ellen.
Még egy kevés idő és mindenki meglátja,
Még egy kis idő és elhullik mellőle családja.
Végtelen türelmét mennyei jó atyánk visszavonja,
Végtelen türelmét, mely most még életünk szavatolja.
Most van itt az idő a cselekvésre, mozdulj hát!
Most van még lehetőség és szemed halált nem lát.
Nyitva még a lehetőség ajtaja, lépjél be rajta,
Nyitva még, mint Noé idején, ma a szellemi bárka.
De záródnak az ajtók, s egyszer minden véget ér,
De ha bezáródnak, már hiába könyörögsz életért!
Valami most csendre int és új útra tanít.
Egy angyali szó, mely hangtalanul zeng a fülünkben,
Egy angyal szava, melyet azért érzünk minden ízünkben.
Nincs már remény, elszálltak a szép idők,
Nincs már kétely, a sorsunk végleg eldőlt.
Mondhatnánk, hogy: Miért kellett ennek így lenni?
Mondhatnánk, de senki sem szeretné szívére venni.
Ha állig is felfegyverkezünk, mit ér majd akkor?
Ha állig is beássuk magunk, az angyalok vakok?
Talán nekünk kellene változtatnunk életünkön,
Talán érdekünk lenne, hogy ne csapjanak fültövön.
Mert nagy a harag már az emberek ellen,
Mert nagy a harag és nem állhatunk ellen.
Még egy kevés idő és mindenki meglátja,
Még egy kis idő és elhullik mellőle családja.
Végtelen türelmét mennyei jó atyánk visszavonja,
Végtelen türelmét, mely most még életünk szavatolja.
Most van itt az idő a cselekvésre, mozdulj hát!
Most van még lehetőség és szemed halált nem lát.
Nyitva még a lehetőség ajtaja, lépjél be rajta,
Nyitva még, mint Noé idején, ma a szellemi bárka.
De záródnak az ajtók, s egyszer minden véget ér,
De ha bezáródnak, már hiába könyörögsz életért!
Megint itt vagyok...
Nos, rég voltam jelen, biztosan észrevettétek...
Most épp keresztény zenét hallgatok angol kórussal. Nekem egyre és egyre csak jobban tetszenek ezek az énekek.
Mit is érne az élet az ilyen megnyugtató zene nélkül?
Számomra kínszenvedés lenne. Tudom, nem mindenki osztaná velem ezt a véleményt, de nem is ez a célom. Már túl vagyok azon a ponton, amikor valakinek a véleménye azelőtt számítana, hogy az a valaki tudná, mit is hiszünk, mit TUDUNK világunkról. És nem is csakúgy felszínesen, mert azzal csak kapargatjuk a valóság felszínét. Most már tudom, hogy csak és kizárólag az tud megérteni, aki tevékeny társunk a munkában, mellyel meg lettünk bízva. Már nyilvánosan és nem csak utalással fejtem ki:
Én - és több millió testvérem - egyaránt várjuk, hogy mennyei jó atyánk Jehova istenünk végrehajtsa azt az ítéletet, melyre a Biblia lapjain figyelmeztetett már jó előre minden embert. Senki sem mondhatja, hogy nem hallott róla, hisz több ezer éve le lettek ezek a szavak írva! Még azoknak is volt már minimum 100 évük a megismerésre, akik távoli földrészeken elszigetelve éltek. Értsétek meg! Mi titeket szeretnénk megmenteni a biztos pusztulástól. Természetesen nehéz ezt így elfogadni! De adjatok esélyt rá, hogy kifejtsük, miben és miért hiszünk! Ez a blog is evvel a céllal kezdődött- no meg a versek miatt! Nem, még nem hagytam fel a verseléssel, csak kicsit túl elfoglalt voltam hozzá, hogy a gép előtt evvel foglalkozzak.
Tehát haladjunk szépen lépésről lépésre:
- Azt, hogy van, vagy nincs isten, senki sem tudja empirikus méréssel kideríteni! Sem elvetni, sem alátámasztani műszerekkel - közvetlenül nem lehet.
- Viszont ha széjjel nézünk megunk körül, olyan rendet látunk, mely nem jöhet vak véletlen eredményeként létre.
- Ha a mezőn egy tavaszi virág mellett egy kapanyelet találunk, azt fogjuk mondani, hogy 'Jé, ez meg hogy fejlődött csak úgy magától ki itt?' Biztos vagyok benne, hogy emberi értelmet sejtünk majd mögötte!
- Hát akkor az ennél sokkal bonyolultabb rendszer - amire a tudósok is csak azt mondják, hogy csoda a léte (az agyunk) és a legbonyolultabb az egész világegyetemben (amit ma ismerünk) - csak úgy kifejlődhetett?
- És ezek még csak a legegyszerűbb kérdések! Sok olyan megmagyarázhatatlan dolog van még manapság is, melyet elfogadunk, hogy van, de a fizika törvényeivel jelenleg nem tudjuk megmagyarázni, mert mostani ismereteink szerint nem létezhetnének a látható formájukban.
- Azt mondják, hogy a 20. század egyetlen igazi, előzmények nélküli találmánya a zippzár. De kérdem én, nem a természetben megtalálható kapcsolódási formát másolták le az emberek?
- Minden arra mutat, hogy a földünk egy számunkra berendezett, fenomenális vízvezeték rendszerrel ellátott, bőséges éléstárral és szemet gyönyörködtető látvánnyal zsúfolt bolygó, ami ha az emberek szükségleteik szerint osztanák el a javakat, még a mai lakósság többszörösét is képes lenne ellátni! Viszont most azt látjuk, hogy egyes nemzetek olyan ütemben élik fel az erőforrásokat, hogy az unokáink számára - függetlenül attól, hogy hol fognak élni - nem marad más csak az éhezés és nyomor mindenütt.
- És milyen meglepő, ezt is leírták a Bibliában kb. 2000 évvel ezelőtt! A jelenések könyvében t
Most épp keresztény zenét hallgatok angol kórussal. Nekem egyre és egyre csak jobban tetszenek ezek az énekek.
Mit is érne az élet az ilyen megnyugtató zene nélkül?
Számomra kínszenvedés lenne. Tudom, nem mindenki osztaná velem ezt a véleményt, de nem is ez a célom. Már túl vagyok azon a ponton, amikor valakinek a véleménye azelőtt számítana, hogy az a valaki tudná, mit is hiszünk, mit TUDUNK világunkról. És nem is csakúgy felszínesen, mert azzal csak kapargatjuk a valóság felszínét. Most már tudom, hogy csak és kizárólag az tud megérteni, aki tevékeny társunk a munkában, mellyel meg lettünk bízva. Már nyilvánosan és nem csak utalással fejtem ki:
Én - és több millió testvérem - egyaránt várjuk, hogy mennyei jó atyánk Jehova istenünk végrehajtsa azt az ítéletet, melyre a Biblia lapjain figyelmeztetett már jó előre minden embert. Senki sem mondhatja, hogy nem hallott róla, hisz több ezer éve le lettek ezek a szavak írva! Még azoknak is volt már minimum 100 évük a megismerésre, akik távoli földrészeken elszigetelve éltek. Értsétek meg! Mi titeket szeretnénk megmenteni a biztos pusztulástól. Természetesen nehéz ezt így elfogadni! De adjatok esélyt rá, hogy kifejtsük, miben és miért hiszünk! Ez a blog is evvel a céllal kezdődött- no meg a versek miatt! Nem, még nem hagytam fel a verseléssel, csak kicsit túl elfoglalt voltam hozzá, hogy a gép előtt evvel foglalkozzak.
Tehát haladjunk szépen lépésről lépésre:
- Azt, hogy van, vagy nincs isten, senki sem tudja empirikus méréssel kideríteni! Sem elvetni, sem alátámasztani műszerekkel - közvetlenül nem lehet.
- Viszont ha széjjel nézünk megunk körül, olyan rendet látunk, mely nem jöhet vak véletlen eredményeként létre.
- Ha a mezőn egy tavaszi virág mellett egy kapanyelet találunk, azt fogjuk mondani, hogy 'Jé, ez meg hogy fejlődött csak úgy magától ki itt?' Biztos vagyok benne, hogy emberi értelmet sejtünk majd mögötte!
- Hát akkor az ennél sokkal bonyolultabb rendszer - amire a tudósok is csak azt mondják, hogy csoda a léte (az agyunk) és a legbonyolultabb az egész világegyetemben (amit ma ismerünk) - csak úgy kifejlődhetett?
- És ezek még csak a legegyszerűbb kérdések! Sok olyan megmagyarázhatatlan dolog van még manapság is, melyet elfogadunk, hogy van, de a fizika törvényeivel jelenleg nem tudjuk megmagyarázni, mert mostani ismereteink szerint nem létezhetnének a látható formájukban.
- Azt mondják, hogy a 20. század egyetlen igazi, előzmények nélküli találmánya a zippzár. De kérdem én, nem a természetben megtalálható kapcsolódási formát másolták le az emberek?
- Minden arra mutat, hogy a földünk egy számunkra berendezett, fenomenális vízvezeték rendszerrel ellátott, bőséges éléstárral és szemet gyönyörködtető látvánnyal zsúfolt bolygó, ami ha az emberek szükségleteik szerint osztanák el a javakat, még a mai lakósság többszörösét is képes lenne ellátni! Viszont most azt látjuk, hogy egyes nemzetek olyan ütemben élik fel az erőforrásokat, hogy az unokáink számára - függetlenül attól, hogy hol fognak élni - nem marad más csak az éhezés és nyomor mindenütt.
- És milyen meglepő, ezt is leírták a Bibliában kb. 2000 évvel ezelőtt! A jelenések könyvében t
november 04, 2010
Mi a pénz?
Mit akar az ember? Mire fáj leginkább a foga? Mondhatnád, ez minden embernél más és más...
Talán még igazat is adnék, ha nem azt látnám, hogy csekély kivétellel a pénz és a még több pénz megszerzésére törekszenek. Igaz elenyésző kisebbségben, de vannak olyanok, akik kivonják magukat - különböző mértékig - ebből a folyamatból. Nekik a pénz ott van, azt jelenti, ahol és amit kell! Ők boldogok! Megelégszenek a kevéssel, de sok sem változtatja meg életfelfogásukat.
Talán egyetértesz velem, hogy amit eddig írtam, az tényleg a mai valóságot tükrözi... De akár aláírod, akár nem, nem fog változtatni a dolgok menetén és jellegén! Az ember már csak ilyen!
Nem befolyásolja, vagy csak kevés esetben - ők a kivételek - a hit sem, a hit tagadása sem, a hit fajtája sem! Miért is tenné, amikor azt láthatjuk, hogy a vallások vezetői gazdagok, a követőik jóvoltából!!!
Közben pedig a szószékről mind a pénz szeretetének veszélyére figyelmeztet, a kapzsiságról, mint a hét főbűn egyikéről prédikál...
Igaz is, mi a kapzsiság?
Tán az, ha valaki éhes és "mohón" elkezd enni? Tán az, ha valaki szeretne jobb körülményeket biztosítani a családjának és ezért sok mindent meg is tesz? Vagy netalán tán az, hogy megint egy másik ember az öregkoráról gondoskodva pénzt rak élire?
Szerintem még talán az sem, ha mindezeket teszi ugyanaz az egyén. De hangsúlyozom, ez most egy elvi polémia. A kapzsiság szerintem az, ha ez a valaki ezeknek - vagy egyéb dolgoknak - túl nagy jelentőséget tulajdonít, ha nem elégszik meg azzal, amit el tud érni, ha látva, hogy mije van másoknak, megirigyli és mindenféleképp meg óhajtja ő is szerezni ezeket- vagy ezeknél még jobbat, "hadd lássák mások is, hogy mit tudok elérni"!
Sajnos ehhez nagyon jó eszköz a pénz! Észre sem veszed és már a rabjává is tudsz válni! A pénzen megvehető dolgok bősége elkápráztatja az embert. Csak elég a sok-sok fiatalra gondolni, akik a plázák területén őgyelegnek. Ha lányokról van szó, hát plázacicáknak is hívhatjuk őket gyűjtőnéven. Nem kell ezen megsértődni, mert én nem a pejoratív értelmében használtam, hanem az eredetiben ezt a jelzőt!
Teljesen meg vannak babonázva a sok csili-vili készítménytől. Egészen addig nincs is baj, míg ez nem sarkallja őket azokra a dolgokra, melyek miatt az előbb általam használt jelzőt már pejoratív értelemben értik inkább...
De hát ez a világ rendje mostanság. Minden, ami a szemnek és szájnak ingere ott van a kirakatokban, a boltok polcain, vagy a cukrászdák és éttermek tárolóiban.
Nem is hiába mondja a Biblia:
(1János 2:15-16)
15 Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete;
16 mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik. . .
Hát ez az - miért is figyelmeztet és mire is hívja fel a figyelmünket?
Jó kétezer éve már "elhangzott" - az akkor élt keresztények számára ez a néhány szó.Az azóta eltelt időben ez az inger csak fokozódott. Ennek a teljességre jutását láthatjuk napjainkban. Ezért is fogalmazhat a továbbiakban az írás a kövekezőképp:
(1János 2:17)
17 Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. . .
Ha már akkor elmúlóban volt - márpedig ha hosszú idő távlatát tekintjük, akkor igenis elmúló félben volt már akkor is. És ráadásul egy világrendszer a végnapjait kezdte élni. Szilárd meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára - talán még egy éven belül - a megjövendölt pusztítás el is jön! Éppen ezért írok olyan sokszor hasonló témákról.
Gondolj bele kedves blog olvasó, mit fogunk csinálni, ha hirtelen ránk tör a teremtőnk irányította hatalmas angyali sereg? Ellenük semmit sem érnek a fegyverek! Ellenük semmit sem ér Sátán egész hordája sem! Nincs az az erő - az ellensége oldalán - amely megállíthatná őket! Csak és kizárólag a teremtőnk, Jehova isten tehetné ezt meg. De miért is tenné? Az Ő akaratát hajtják végre!
És mondd! Te, ott és akkor melyik oldalon óhajtasz állni? Mit vagy hajlandó ezért már most megtenni?
Gondolkodj el erősen ezeken a kérdéseken és cselekedj azonnal! A hátralévő idő egyre rövidebb...
Talán még igazat is adnék, ha nem azt látnám, hogy csekély kivétellel a pénz és a még több pénz megszerzésére törekszenek. Igaz elenyésző kisebbségben, de vannak olyanok, akik kivonják magukat - különböző mértékig - ebből a folyamatból. Nekik a pénz ott van, azt jelenti, ahol és amit kell! Ők boldogok! Megelégszenek a kevéssel, de sok sem változtatja meg életfelfogásukat.
Talán egyetértesz velem, hogy amit eddig írtam, az tényleg a mai valóságot tükrözi... De akár aláírod, akár nem, nem fog változtatni a dolgok menetén és jellegén! Az ember már csak ilyen!
Nem befolyásolja, vagy csak kevés esetben - ők a kivételek - a hit sem, a hit tagadása sem, a hit fajtája sem! Miért is tenné, amikor azt láthatjuk, hogy a vallások vezetői gazdagok, a követőik jóvoltából!!!
Közben pedig a szószékről mind a pénz szeretetének veszélyére figyelmeztet, a kapzsiságról, mint a hét főbűn egyikéről prédikál...
Igaz is, mi a kapzsiság?
Tán az, ha valaki éhes és "mohón" elkezd enni? Tán az, ha valaki szeretne jobb körülményeket biztosítani a családjának és ezért sok mindent meg is tesz? Vagy netalán tán az, hogy megint egy másik ember az öregkoráról gondoskodva pénzt rak élire?
Szerintem még talán az sem, ha mindezeket teszi ugyanaz az egyén. De hangsúlyozom, ez most egy elvi polémia. A kapzsiság szerintem az, ha ez a valaki ezeknek - vagy egyéb dolgoknak - túl nagy jelentőséget tulajdonít, ha nem elégszik meg azzal, amit el tud érni, ha látva, hogy mije van másoknak, megirigyli és mindenféleképp meg óhajtja ő is szerezni ezeket- vagy ezeknél még jobbat, "hadd lássák mások is, hogy mit tudok elérni"!
Sajnos ehhez nagyon jó eszköz a pénz! Észre sem veszed és már a rabjává is tudsz válni! A pénzen megvehető dolgok bősége elkápráztatja az embert. Csak elég a sok-sok fiatalra gondolni, akik a plázák területén őgyelegnek. Ha lányokról van szó, hát plázacicáknak is hívhatjuk őket gyűjtőnéven. Nem kell ezen megsértődni, mert én nem a pejoratív értelmében használtam, hanem az eredetiben ezt a jelzőt!
Teljesen meg vannak babonázva a sok csili-vili készítménytől. Egészen addig nincs is baj, míg ez nem sarkallja őket azokra a dolgokra, melyek miatt az előbb általam használt jelzőt már pejoratív értelemben értik inkább...
De hát ez a világ rendje mostanság. Minden, ami a szemnek és szájnak ingere ott van a kirakatokban, a boltok polcain, vagy a cukrászdák és éttermek tárolóiban.
Nem is hiába mondja a Biblia:
(1János 2:15-16)
15 Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete;
16 mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik. . .
Hát ez az - miért is figyelmeztet és mire is hívja fel a figyelmünket?
Jó kétezer éve már "elhangzott" - az akkor élt keresztények számára ez a néhány szó.Az azóta eltelt időben ez az inger csak fokozódott. Ennek a teljességre jutását láthatjuk napjainkban. Ezért is fogalmazhat a továbbiakban az írás a kövekezőképp:
(1János 2:17)
17 Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. . .
Ha már akkor elmúlóban volt - márpedig ha hosszú idő távlatát tekintjük, akkor igenis elmúló félben volt már akkor is. És ráadásul egy világrendszer a végnapjait kezdte élni. Szilárd meggyőződésem, hogy nem is olyan sokára - talán még egy éven belül - a megjövendölt pusztítás el is jön! Éppen ezért írok olyan sokszor hasonló témákról.
Gondolj bele kedves blog olvasó, mit fogunk csinálni, ha hirtelen ránk tör a teremtőnk irányította hatalmas angyali sereg? Ellenük semmit sem érnek a fegyverek! Ellenük semmit sem ér Sátán egész hordája sem! Nincs az az erő - az ellensége oldalán - amely megállíthatná őket! Csak és kizárólag a teremtőnk, Jehova isten tehetné ezt meg. De miért is tenné? Az Ő akaratát hajtják végre!
És mondd! Te, ott és akkor melyik oldalon óhajtasz állni? Mit vagy hajlandó ezért már most megtenni?
Gondolkodj el erősen ezeken a kérdéseken és cselekedj azonnal! A hátralévő idő egyre rövidebb...
november 02, 2010
Várakozás
Várom, mit Istenem tesz nemsokára értünk,
Várom, hisz komoly válaszúthoz értünk!
Lesújt gonoszra és jóra egyszerre majd?
Lesújt, hogy Sátán róla ilyen rossz hírt hajt,
Hisz szeretne megmenteni mindannyiunkat,
Szeretne segíteni, mutatja az utunkat!
Csak a gonosz, ellenálló fog ott elveszni,
Nem is hagy efelől minket tévelyegni!
Feláldozott úgy hatezer évet nekünk,
Hogy megláthassuk, nélküle mire megyünk?
Mindeközben folyton csak kért és kért,
Ha rá hallgatunk, hát örök életet ígért.
Ezt fogja most szemünk előtt valóra váltani,
Azután már nem fog senki sem ártani.
Boldog és békés emberi családunk lesz,
Boldog és békés, hogy nyugodtan élhess!
Már nagyon várjuk hogy cselekedni kezdjen,
Hogy bűnére végre mindenki ráébredjen!
Mire jó, ha mások kárára szerzünk örömöt?
Miért váltjuk siralomra az önfeledt örömöt?
Miért kell elnyomni sok-sok embert?
Mi indokolja a társadalmi kényszert?
Hisz van elég hely mindenki számára,vár
Hogy saját termését tegye tornácára!
Földünk bőséggel ellátna sok-sok embert,
Igaz, vagyonra egyik sem tenne szert!
De mire is lenne való a vagyon,
Egy családi, békés, boldog világon?
Felesleges szélkergetés, mit művelünk!
Haszna nincs, de elhitetik mivelünk.
Hogy ne lássuk a fontosabb dolgokat,
Szemünk előtt világunk jólétet lobogtat.
S ha másképp akarsz élni, bolondnak tartanak,
Nem értik, nem tudják - Ők a szamarak!
Várom, hisz komoly válaszúthoz értünk!
Lesújt gonoszra és jóra egyszerre majd?
Lesújt, hogy Sátán róla ilyen rossz hírt hajt,
Hisz szeretne megmenteni mindannyiunkat,
Szeretne segíteni, mutatja az utunkat!
Csak a gonosz, ellenálló fog ott elveszni,
Nem is hagy efelől minket tévelyegni!
Feláldozott úgy hatezer évet nekünk,
Hogy megláthassuk, nélküle mire megyünk?
Mindeközben folyton csak kért és kért,
Ha rá hallgatunk, hát örök életet ígért.
Ezt fogja most szemünk előtt valóra váltani,
Azután már nem fog senki sem ártani.
Boldog és békés emberi családunk lesz,
Boldog és békés, hogy nyugodtan élhess!
Már nagyon várjuk hogy cselekedni kezdjen,
Hogy bűnére végre mindenki ráébredjen!
Mire jó, ha mások kárára szerzünk örömöt?
Miért váltjuk siralomra az önfeledt örömöt?
Miért kell elnyomni sok-sok embert?
Mi indokolja a társadalmi kényszert?
Hisz van elég hely mindenki számára,vár
Hogy saját termését tegye tornácára!
Földünk bőséggel ellátna sok-sok embert,
Igaz, vagyonra egyik sem tenne szert!
De mire is lenne való a vagyon,
Egy családi, békés, boldog világon?
Felesleges szélkergetés, mit művelünk!
Haszna nincs, de elhitetik mivelünk.
Hogy ne lássuk a fontosabb dolgokat,
Szemünk előtt világunk jólétet lobogtat.
S ha másképp akarsz élni, bolondnak tartanak,
Nem értik, nem tudják - Ők a szamarak!
Talány...
Nem láthatod, még meg sem értheted,
Nem is sújtja csapás teljes lényedet.
Még gondolkodsz, még keresed az utat,
Még kutatod, Istened milyen utat mutat!
Talán ha meghallod, odafigyelsz rá?
Talán segítségével teheted lényed újjá!
Nem is sújtja csapás teljes lényedet.
Még gondolkodsz, még keresed az utat,
Még kutatod, Istened milyen utat mutat!
Talán ha meghallod, odafigyelsz rá?
Talán segítségével teheted lényed újjá!
október 21, 2010
A zsarnok
Sokáig kényszerítetted hajszolt néped,
Hogy azt is adják el , egyedül te néked,
Mi szabadságuk, s mijük még csak van,
Hadd legyenek örökre a te hatalmadban.
Lassan, komótosan, de eljárt feletted az óra,
Mellyel csillagod együtt tért nyugovóra.
Visszavették, mit kínnal neked szereztek,
S mi jog szerint csak őket illetheti meg.
Beláthatod most már végre: Menned kell,
Hiszen sarkadban saját néped menetel.
Fáj tán, hogy nemrég még uruk voltál,
S most nagyobb úr lett nálad a molnár?
Belőletek mi már soha többet nem kérünk,
De visszaveszünk! - Ha majd elment az eszünk!
Szerencséd sincs, bár - nem véletlenül,
Mit tegnap csürhének hívtál, mára semmire sem becsül.
Ezért gyorsan hordd el magad, míg teheted,
S nem válik meg nyakadtól a fejed.
Legyűrünk mindenütt majd, - csak idő kérdése,
Mikor nem maradhattok már meg sehol se!
Hogy azt is adják el , egyedül te néked,
Mi szabadságuk, s mijük még csak van,
Hadd legyenek örökre a te hatalmadban.
Lassan, komótosan, de eljárt feletted az óra,
Mellyel csillagod együtt tért nyugovóra.
Visszavették, mit kínnal neked szereztek,
S mi jog szerint csak őket illetheti meg.
Beláthatod most már végre: Menned kell,
Hiszen sarkadban saját néped menetel.
Fáj tán, hogy nemrég még uruk voltál,
S most nagyobb úr lett nálad a molnár?
Belőletek mi már soha többet nem kérünk,
De visszaveszünk! - Ha majd elment az eszünk!
Szerencséd sincs, bár - nem véletlenül,
Mit tegnap csürhének hívtál, mára semmire sem becsül.
Ezért gyorsan hordd el magad, míg teheted,
S nem válik meg nyakadtól a fejed.
Legyűrünk mindenütt majd, - csak idő kérdése,
Mikor nem maradhattok már meg sehol se!
- Miért? -
Miért kell álmodnod a megváltó szóról?
Tán azt hiszed, az lehúz a "karóról",
Mit néked állított az értetlen tömeg,
Hogy halálod kínjait ott lesse meg?
Hányszor álltál már a halál kezén,
Meneküléssel szakítva rést fekete mezén?
Miért kell késhez kapnod, hogy átvágd nyakad?
Gondolkozz, s talán egy kis vigasz is akad.
Nem gond a játék, szokták volt mondani,
S az élet is csak játék, de végig kell játszani!
Vedd már észre, - mégis - ki voltál?
Ki nemrég még vígan, s boldogul daloltál?
Miért teszed tilóba nyakad? Miért jobb, ha nem élsz?
Már saját, megszokott árnyékodtól is félsz?
Kérdezd meg a fénytől, mi a fejekben honol,
Az értelem miért nem mond le a rosszról?
Mikor barátságban élhetne ember s ember,
Vagy tán most még csak hazudni mer?
Miért kell élted végén saját igazad lesned,
Hazugságaidra a jótállást keresned?
Nem igazol semmit életed ifjonti heve,
Mert legtöbbször annak is csak blöff a neve!
Míg erre egyáltalán rájössz, meg is haltál,
Az élők sorából a sors már leszanál.
Mert hiába a sok érzelgős, csalfa szó,
A hazugság kötött rád is, mint a ragasztó
Tán azt hiszed, az lehúz a "karóról",
Mit néked állított az értetlen tömeg,
Hogy halálod kínjait ott lesse meg?
Hányszor álltál már a halál kezén,
Meneküléssel szakítva rést fekete mezén?
Miért kell késhez kapnod, hogy átvágd nyakad?
Gondolkozz, s talán egy kis vigasz is akad.
Nem gond a játék, szokták volt mondani,
S az élet is csak játék, de végig kell játszani!
Vedd már észre, - mégis - ki voltál?
Ki nemrég még vígan, s boldogul daloltál?
Miért teszed tilóba nyakad? Miért jobb, ha nem élsz?
Már saját, megszokott árnyékodtól is félsz?
Kérdezd meg a fénytől, mi a fejekben honol,
Az értelem miért nem mond le a rosszról?
Mikor barátságban élhetne ember s ember,
Vagy tán most még csak hazudni mer?
Miért kell élted végén saját igazad lesned,
Hazugságaidra a jótállást keresned?
Nem igazol semmit életed ifjonti heve,
Mert legtöbbször annak is csak blöff a neve!
Míg erre egyáltalán rájössz, meg is haltál,
Az élők sorából a sors már leszanál.
Mert hiába a sok érzelgős, csalfa szó,
A hazugság kötött rád is, mint a ragasztó
"A szökött"
Te, ki magyarnak születtél, az is maradsz.
Viszed mindig magaddal, bárhová tartasz,
A tudatot, hogy te ide való vagy,
S nem válhatsz mássá, ha már Magyar vagy.
Te, kit a sors messze vethet hazádtól,
Mégis örül szíved, ha jót hallasz otthonról.
De mért nem hiszed, hogy másképp is lehet
Az élet - itthon - s el sem kellene menned?
Hiszen Te is, kit megvert a sors a kivándorlásoddal,
Mert szöktél otthonról sok búval, s gonddal.
Pedig szeretted e csöpp kis országot,
S ilyenre alakítanád az egész világot.
Te nem hitted a rossz híreket, mit hallasz,
Csak azt, mit most itt, saját bőrödön tapasztalsz.
Jönnél vissza már szívesen, ha tudnál,
Bárcsak helyzetedből kivezető utat is látnál!
Viszed mindig magaddal, bárhová tartasz,
A tudatot, hogy te ide való vagy,
S nem válhatsz mássá, ha már Magyar vagy.
Te, kit a sors messze vethet hazádtól,
Mégis örül szíved, ha jót hallasz otthonról.
De mért nem hiszed, hogy másképp is lehet
Az élet - itthon - s el sem kellene menned?
Hiszen Te is, kit megvert a sors a kivándorlásoddal,
Mert szöktél otthonról sok búval, s gonddal.
Pedig szeretted e csöpp kis országot,
S ilyenre alakítanád az egész világot.
Te nem hitted a rossz híreket, mit hallasz,
Csak azt, mit most itt, saját bőrödön tapasztalsz.
Jönnél vissza már szívesen, ha tudnál,
Bárcsak helyzetedből kivezető utat is látnál!
Bolondéria...
... A paripák patája pótolta pihenés
Adta alkoholos agyrémeid alapját.
Csak csodálható, csúf cselvetéseivel
A valóság világát variációvá változtatta át.
Valamely veszélyes verzió viszonyává,
A lehetséges létek léha látomásaiból
háborús hódítás hihetetlen hörgő harcává,
Mely már majdnem megölte magát
Az emberi emlékezetet, - ezzel eleve
A föld felfalná "fésületlen fiát"
Torzonborz tudatával, s talán vele
A telhetetlen társadalmi tudással
Tinók tömegévé torzítaná társát...
...S berregve bőgne a boldog bolond is itt,
Mélán mesélve a múlt mámoros meséit,
Mikor még megtehette magát mindennek.
Neki a vandál világok voltak veszélytelenek,
Melyben guggolva gügyörészhetett a gondtalan gazda,
Ha hűtlen gyermekét saját házába hívta haza.
Henyélt, heverészett, had húzza hívatlan
Igáját az ingyen ingázó irredenta szolga.
Szaladgáljon szegényen, szerényen a szóra,
Mivel ura néha napján magához hívja...
...De egyszer ennek is elszakad az eredete,
Tágul, tombolva a tűrhetetlen indulatok tere,
S tódul tömegesen, mert nem megy tovább!
Kész legyőzni, legyűrni gyűlölt urát.
Unja, Utálja, úgy ugrál az unalmas úton,
Hülyén hörögve a haldokló hóhérokon.
Hiába a halál hebrencs huzakodása,
Te ámulva állsz, s álnok álmaid álmodod vissza...
...Mikor mamád megérett magzatát megszülte,
Eretnek egét egy emberi egyén egészen elérte.
Néha már nem nézted őt naiv nézetekkel,
Ki rémes reményei rút rónáin rángatózó reményekkel,
S talán a tiednél tudatosabb tudással tud, s tanul.
Bolond vagy! Ki folyton csak bénán bámul
A bamba bárány bivaly borjú bőrébe, s hevébe
Bújtatott bősz bika bömbölésével beszélve.
Lehetett volna lángész, vagy lókötő - minek kell lenni!?!
De amikor még sem merte soha megpróbálni?...
...Fellángoltak a fekete őrület falai feledve,
Hogy fekete fejszéjével fejeden a léket felfedezte.
Hagyjuk a lázadást uraim! A bolondéria is állapot,
Megszáll minket csendesen, s ránk köszön - Jó napot!...
Adta alkoholos agyrémeid alapját.
Csak csodálható, csúf cselvetéseivel
A valóság világát variációvá változtatta át.
Valamely veszélyes verzió viszonyává,
A lehetséges létek léha látomásaiból
háborús hódítás hihetetlen hörgő harcává,
Mely már majdnem megölte magát
Az emberi emlékezetet, - ezzel eleve
A föld felfalná "fésületlen fiát"
Torzonborz tudatával, s talán vele
A telhetetlen társadalmi tudással
Tinók tömegévé torzítaná társát...
...S berregve bőgne a boldog bolond is itt,
Mélán mesélve a múlt mámoros meséit,
Mikor még megtehette magát mindennek.
Neki a vandál világok voltak veszélytelenek,
Melyben guggolva gügyörészhetett a gondtalan gazda,
Ha hűtlen gyermekét saját házába hívta haza.
Henyélt, heverészett, had húzza hívatlan
Igáját az ingyen ingázó irredenta szolga.
Szaladgáljon szegényen, szerényen a szóra,
Mivel ura néha napján magához hívja...
...De egyszer ennek is elszakad az eredete,
Tágul, tombolva a tűrhetetlen indulatok tere,
S tódul tömegesen, mert nem megy tovább!
Kész legyőzni, legyűrni gyűlölt urát.
Unja, Utálja, úgy ugrál az unalmas úton,
Hülyén hörögve a haldokló hóhérokon.
Hiába a halál hebrencs huzakodása,
Te ámulva állsz, s álnok álmaid álmodod vissza...
...Mikor mamád megérett magzatát megszülte,
Eretnek egét egy emberi egyén egészen elérte.
Néha már nem nézted őt naiv nézetekkel,
Ki rémes reményei rút rónáin rángatózó reményekkel,
S talán a tiednél tudatosabb tudással tud, s tanul.
Bolond vagy! Ki folyton csak bénán bámul
A bamba bárány bivaly borjú bőrébe, s hevébe
Bújtatott bősz bika bömbölésével beszélve.
Lehetett volna lángész, vagy lókötő - minek kell lenni!?!
De amikor még sem merte soha megpróbálni?...
...Fellángoltak a fekete őrület falai feledve,
Hogy fekete fejszéjével fejeden a léket felfedezte.
Hagyjuk a lázadást uraim! A bolondéria is állapot,
Megszáll minket csendesen, s ránk köszön - Jó napot!...
Magány
Beszélsz, csak beszélsz a csenddel,
Hallgatod, s mégsem hallod, mit hallanod kell.
Érzed, hogy húznak el feletted az évek,
Mégis csak annyit tudsz mondani: félek!
Kérdezd meg néha józan eszedet is,
Ne mindig arra menj, merre érzésed visz!
Vannak barátaid, mondod most nekem,
De hogy hiszel bennük azt egyenesen kétlem.
Rossz egyedül - bizonygatod, de minek,
Mi tán nem voltunk épp ugyanilyenek?
Tartasd meg emlékét magánynak, unalomnak,
Értsd meg, nem akarlak ezzel bántani,
A társaság még önmagában is valami.
Valami jó, ami biztonságot, s kedvet nyújt.
S a rémálom többé sosem súlyt
Hallgatod, s mégsem hallod, mit hallanod kell.
Érzed, hogy húznak el feletted az évek,
Mégis csak annyit tudsz mondani: félek!
Kérdezd meg néha józan eszedet is,
Ne mindig arra menj, merre érzésed visz!
Vannak barátaid, mondod most nekem,
De hogy hiszel bennük azt egyenesen kétlem.
Rossz egyedül - bizonygatod, de minek,
Mi tán nem voltunk épp ugyanilyenek?
Tartasd meg emlékét magánynak, unalomnak,
Értsd meg, nem akarlak ezzel bántani,
A társaság még önmagában is valami.
Valami jó, ami biztonságot, s kedvet nyújt.
S a rémálom többé sosem súlyt
Érzés II...
Te, ki a világ forgatagában szédülve remegtél, - nem is olyan rég,
Hitted-e valaha, csak gondolatban, hogy megállsz saját lábadon még?
Te, ki gügyögő mámorodban elfeledted életed értelmét?
Csak ugrálsz, mint haldokló az ágyban, ki már nem leli földön helyét.
Mert vonzanak a csillagok szédítő mélyei.
S a nap egyre acsarkodó fényei.
Téged, kit soha nem lepett meg, ha leégett volna a végtelen is?
Hát nem hallod a zenét, mely remeg, mert nem találja azt, kit említ?
Szólj, ne csak tátogj, ha máshoz is volna kedved!
De elérheted-e azt valaha, mit ember a földön elérhet?
Te, kivel pironkodva dobálóztak, s kit szédítve emelt a zuhanó szellő?
Beszélhetsz most már bármit, egyszer minden gyerek felnő!
S ott, már nem az erő számít!
Hitted-e valaha, csak gondolatban, hogy megállsz saját lábadon még?
Te, ki gügyögő mámorodban elfeledted életed értelmét?
Csak ugrálsz, mint haldokló az ágyban, ki már nem leli földön helyét.
Mert vonzanak a csillagok szédítő mélyei.
S a nap egyre acsarkodó fényei.
Téged, kit soha nem lepett meg, ha leégett volna a végtelen is?
Hát nem hallod a zenét, mely remeg, mert nem találja azt, kit említ?
Szólj, ne csak tátogj, ha máshoz is volna kedved!
De elérheted-e azt valaha, mit ember a földön elérhet?
Te, kivel pironkodva dobálóztak, s kit szédítve emelt a zuhanó szellő?
Beszélhetsz most már bármit, egyszer minden gyerek felnő!
S ott, már nem az erő számít!
A pedigrés puli...
Vau, vau, szólt a szőrpamacs,
S anyja számára ez volt a parancs.
Játszani kell, verekedni hévvel,
Nem törődni az előkelő névvel.
Mit a gazdi akasztott fejére,
Saját hiúságát helyre téve.
Vau, vau, enni akarok most,
Felfalni egy jó nagy lábost.
Tele minden jóval, mi kutyának való,
Szép kövér csonttal, mi ropogtatható.
És máris jön újra a játék,
Mely kedvére való kis ajándék.
Vau, vau, álmos is vagyok,
Lefekszem, s akár el is alhatok.
S teszi ezt, ahol van, kinn a puha fűben,
Ahol sok kicsi tücsök cirpel a fülben.
Lompos vagy, s fejed bozontos, de nyugi,
Ezzel nem törődik, pedig ő a Pedigrés puli.
S anyja számára ez volt a parancs.
Játszani kell, verekedni hévvel,
Nem törődni az előkelő névvel.
Mit a gazdi akasztott fejére,
Saját hiúságát helyre téve.
Vau, vau, enni akarok most,
Felfalni egy jó nagy lábost.
Tele minden jóval, mi kutyának való,
Szép kövér csonttal, mi ropogtatható.
És máris jön újra a játék,
Mely kedvére való kis ajándék.
Vau, vau, álmos is vagyok,
Lefekszem, s akár el is alhatok.
S teszi ezt, ahol van, kinn a puha fűben,
Ahol sok kicsi tücsök cirpel a fülben.
Lompos vagy, s fejed bozontos, de nyugi,
Ezzel nem törődik, pedig ő a Pedigrés puli.
október 20, 2010
Érzés II... újrafogalmazva
Te, ki a világ forgatagában szédülve remegtél, - nem is oly rég,
Hitted-e valaha csak gondolatban: Megállsz saját lábadon még?
Te, ki gügyögő mámorodban minduntalan elfeledted élted értelmét.
Ugrálsz, mint hal a parton, ki már nem leli e földön helyét.
Miért vonzanak a csillagok messze tűnő - szédítő mélyei?
S miért a nap, egyre inkább bőröddel acsarkodó fényei?
Téged, kit egykor nem lephetett meg, ha leégett volna a végtelen is?
Hát nem hallod a zenét, mely remeg, mert nem leli, kit esdve említ?
Szólj, kiabálj, ne csak tátogj, ha máshoz is volna kedved!
De elérheted-e valaha, mit az ember a földön elérhet?
Te, kivel pironkodva példálóztak, s kit szédítve emelt a lágy szellő,
Megállítanád már a múló perceket, de egyszer minden gyerek felnő!
Hát beszélhetsz akkor bármit,
Ott, már nem az erő számít!
október 11, 2010
Nincs
Mi nem található meg ebben a világban?
Mit kereshetsz hiába az emberi családban?
Mi az amit biztos nem fogsz megtalálni?
És mi miért nem tudunk vele szolgálni?
Nincs egyetértés, nincs már szeretet,
Nincs béke, mert a földről elvétetett!
Nincs nyugalom, nincs biztonság se,
Nincs már a társadalmunknak ereje!
A sok-sok évnyi háborúság aláásta,
Kapcsolataink alapjait megtépázta.
Felelőtlenül csak magunkkal törődünk,
Ne csodálkozzunk, ha csak vergődünk.
Nincs értéke a kimondott szónak,
Nincs reménye már a megbotlónak.
Nincs senki, kire bizton számíthatnál,
Nincs igaz barát! Te is számítgattál!
Hullik szét körülöttünk minden,
Hullik szét, mert nem építi Isten!
Szétmállik kezünk között az életünk,
Szétmállik és mi mondd, hová megyünk?
Mit kereshetsz hiába az emberi családban?
Mi az amit biztos nem fogsz megtalálni?
És mi miért nem tudunk vele szolgálni?
Nincs egyetértés, nincs már szeretet,
Nincs béke, mert a földről elvétetett!
Nincs nyugalom, nincs biztonság se,
Nincs már a társadalmunknak ereje!
A sok-sok évnyi háborúság aláásta,
Kapcsolataink alapjait megtépázta.
Felelőtlenül csak magunkkal törődünk,
Ne csodálkozzunk, ha csak vergődünk.
Nincs értéke a kimondott szónak,
Nincs reménye már a megbotlónak.
Nincs senki, kire bizton számíthatnál,
Nincs igaz barát! Te is számítgattál!
Hullik szét körülöttünk minden,
Hullik szét, mert nem építi Isten!
Szétmállik kezünk között az életünk,
Szétmállik és mi mondd, hová megyünk?
október 10, 2010
Megy az idő...
Megy az idő, nincs már hátra sok,
Megy az idő, bizakodni nincs ok.
Megy az idő, szaporodik a bűn,
Megy az idő, jönnek a jelek sűrűn!
Vajon mi lesz ennek a vége?
Vajon azt mondod majd, megérte?
Vajon meglátod-e az új világot?
Vajon meghallod, mit isten mond?
Te nem figyelsz az isteni szóra!
Te nem hajolsz oda, hogy füledbe mondja!
Te direkt dacolsz, mert nem érted!
Te direkt ellenállsz, hisz nem féled!
Meg lesz ennek számodra a böjtje,
Meg lesz, mert utadat Ő kijelölte.
Meg lesz, mert nem csinálod azt!
Meg lesz, mert hitetlen maradsz.
Sajnállak, hisz hallgatnod kéne,
Sajnállak, mert ennek halál a bére.
Sajnállak, lehetne jobb a dolgod,
Sajnállak, feledhetnéd a gondot.
Megy az idő, peregnek a percek,
Megy az idő, intenek az életnek,
Megy az idő, már soha nem jön vissza,
Megy az idő, poharát már kiitta!
Vége! A mondás teljesedik,
Vége! A sok szolga felegyenesedik!
Vége! Mit látsz, az mind elmúlik!
Vége! Ez is a feledés homályába csúszik!
Te, csak te tehetsz mindig róla,
Te, csak te válthatnád valóra,
Te, csak te élheted úgy saját életed,
Te, csak te írhatod át a végzeted!
Most van itt az idő, mozdulj!
Most van itt az idő, hát indulj!
Most jött el az idő, ítélkeznek,
Most jött el, mi lesz a vége ennek?
Megy az idő... hát ne pazarold!
Megy az idő, társad felkarold!
Megy az idő, költsd el józanul,
Megy az idő, ki élni fog, jól tanul!
Akarom, hogy tudd! Ez az igazság!
Akarom, hogy tudd! Elmúlik a fiatalság!
Akarom, hát te is gyere velünk!
Akarom, hogy oda együtt menjünk!
Oda, hol tiszta kék a lég,
Oda, hol az életből soha nem elég,
Oda, hol szívesen fogadnak,
Oda, hol van helye a friss pataknak.
Ott majd megnyugszik a lelkünk,
Ott majd jó társaságra lelünk,
Ott majd bátran nézünk a jövőbe,
Ott majd tervezhetünk előre!
Megy az idő, immár lassan pereg,
Megy az idő, az ember nyugton mereng,
Megy az idő, már nem törődik vele,
Megy az idő, végtelen lett az élete!
Megy az idő, bizakodni nincs ok.
Megy az idő, szaporodik a bűn,
Megy az idő, jönnek a jelek sűrűn!
Vajon mi lesz ennek a vége?
Vajon azt mondod majd, megérte?
Vajon meglátod-e az új világot?
Vajon meghallod, mit isten mond?
Te nem figyelsz az isteni szóra!
Te nem hajolsz oda, hogy füledbe mondja!
Te direkt dacolsz, mert nem érted!
Te direkt ellenállsz, hisz nem féled!
Meg lesz ennek számodra a böjtje,
Meg lesz, mert utadat Ő kijelölte.
Meg lesz, mert nem csinálod azt!
Meg lesz, mert hitetlen maradsz.
Sajnállak, hisz hallgatnod kéne,
Sajnállak, mert ennek halál a bére.
Sajnállak, lehetne jobb a dolgod,
Sajnállak, feledhetnéd a gondot.
Megy az idő, peregnek a percek,
Megy az idő, intenek az életnek,
Megy az idő, már soha nem jön vissza,
Megy az idő, poharát már kiitta!
Vége! A mondás teljesedik,
Vége! A sok szolga felegyenesedik!
Vége! Mit látsz, az mind elmúlik!
Vége! Ez is a feledés homályába csúszik!
Te, csak te tehetsz mindig róla,
Te, csak te válthatnád valóra,
Te, csak te élheted úgy saját életed,
Te, csak te írhatod át a végzeted!
Most van itt az idő, mozdulj!
Most van itt az idő, hát indulj!
Most jött el az idő, ítélkeznek,
Most jött el, mi lesz a vége ennek?
Megy az idő... hát ne pazarold!
Megy az idő, társad felkarold!
Megy az idő, költsd el józanul,
Megy az idő, ki élni fog, jól tanul!
Akarom, hogy tudd! Ez az igazság!
Akarom, hogy tudd! Elmúlik a fiatalság!
Akarom, hát te is gyere velünk!
Akarom, hogy oda együtt menjünk!
Oda, hol tiszta kék a lég,
Oda, hol az életből soha nem elég,
Oda, hol szívesen fogadnak,
Oda, hol van helye a friss pataknak.
Ott majd megnyugszik a lelkünk,
Ott majd jó társaságra lelünk,
Ott majd bátran nézünk a jövőbe,
Ott majd tervezhetünk előre!
Megy az idő, immár lassan pereg,
Megy az idő, az ember nyugton mereng,
Megy az idő, már nem törődik vele,
Megy az idő, végtelen lett az élete!
október 09, 2010
Közel, egyre közelebb a vég ... folytatás
Csak hogy folytassam!
Miért nem veszitek észre, hogy amit leírtak, az most teljesedik?
Néhány példa:
(Máté 24:7-8)
Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok meg földrengések egyik hely után a másikon.
8 Mindez a gyötrő fájások kezdete.
Ez 1914-ben kezdett teljesedni (olyan, hogy NEMZET támadt NEMZET ellen, még nem volt előtte! - igaz voltak háborúk, de totális háború nem!)
Földrengések - mondjátok - voltak mindig is! De olyan intenzitással, mint egy évszázada folyamatosan?
Élelmiszerhiány is létezett - elég csak a bibliába belelapozni... Igaz, de olyan, ami ekkora pusztítást végzett volna, mint a két világháború utáni, vagy a Szahel válság, nem volt!
VAGY:
(Máté 24:11-12)
11 És sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek;
12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet.
Ennyire soha nem volt elterjedt a törvénytelenség! Az pedig, hogy az emberekből kihűl a szeretet - volt ilyen, vethetitek ellen - igaz, de gondoljatok bele, ez most már nem egy-egy ember keményszívűsége, hanem általános tünet!
És ennyi, különféle vallás sem volt még soha! Tudom, most azt mondjátok mi vezetünk félre, de ne az előítélet hajtson benneteket, hanem értelmezzétek azt, amit leírok! Ha nem igaz, akkor félrevezetek! De ez mind igaz! Csak tegyétek szívetekre a kezeteket és őszintén gondolkozzatok el rajta, hogy mit mutat a világ állapota 1914 óta! És senki sem mondhatja (hacsak nem épp azért, hogy ellenkezzen), hogy ez javul, mert láthatóan egyre romlik a helyzet!
ÉS:
(Máté 24:14)
14 És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.
Ennél jobban teljesedő jel nem is kell! Bár elkívántok minket sokféle helyre, mert állandóan megszólítunk benneteket és felkeresünk még otthon is, de ezt PARANCSba kaptuk királyunktól Jézustól!
Nézzétek csak meg a Máté evangélium utolsó 3 versét! Ez az első királyi parancs!
Ezt minden kereszténynek tennie KELL!
Ráadásul mi nem zaklatni óhajtunk titeket, hanem megmenteni a közelgő katasztrofális események hatásától.
Nincs más lehetőség, vagy Jehova mellé áll az ember, vagy nem, vagy él, vagy nem az ítélet végrehajtás után, amit nem mi fogunk véghezvinni, hanem az angyalok seregei!
Igaz, azt is írja az írás, hogy:
(Máté 24:36-39)
36 Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.
37 Mert amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.
38 Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,
39 és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.
De
(Lukács 21:25-28)
25 És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig nemzetek gyötrődése, mivel nem ismerik a kiutat a tenger zúgása miatt, és a háborgása miatt,
26 miközben az emberek elalélnak a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek; mert az egek erői megrázkódnak.
27 És akkor látni fogják az Emberfiát eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok.
Mondhatjátok - nem tudjuk mikor fog eljönni! - de a komplex jel már a teljesedésének vége felé jár, tehát nincs idő halogatni a tetteket!
Döntést kell hát mindenkinek hozni, hogy élni, vagy halni óhajt és aszerint is kell onnantól az életét élnie! Ezt SENKI sem kerülheti ki! Vagy változtat, vagy nem! Mindenképp dönt!
És miért kell az elveszők közé tartozni?
Gondolkozzatok el ezen a néhány versen és azokon az eseményeken, amik félreérthetetlenül bizonyítják, hogy amit ~2000 évvel ezelőtt írtak meg, azt ma, napjainkban látjuk beteljesedni! Egyértelmű a párhuzam, még akkor is, ha a bibliát nem is fogadja valaki el ihletett írásként.
Miért van az, hogy előbb hajlandó valaki Nosztredamuszt hitelesként elfogadni, mint az említett előképeket?
Miért nem veszitek észre, hogy amit leírtak, az most teljesedik?
Néhány példa:
(Máté 24:7-8)
Mert nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen, és lesznek élelmiszerhiányok meg földrengések egyik hely után a másikon.
8 Mindez a gyötrő fájások kezdete.
Ez 1914-ben kezdett teljesedni (olyan, hogy NEMZET támadt NEMZET ellen, még nem volt előtte! - igaz voltak háborúk, de totális háború nem!)
Földrengések - mondjátok - voltak mindig is! De olyan intenzitással, mint egy évszázada folyamatosan?
Élelmiszerhiány is létezett - elég csak a bibliába belelapozni... Igaz, de olyan, ami ekkora pusztítást végzett volna, mint a két világháború utáni, vagy a Szahel válság, nem volt!
VAGY:
(Máté 24:11-12)
11 És sok hamis próféta támad, és sokakat félrevezetnek;
12 és a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet.
Ennyire soha nem volt elterjedt a törvénytelenség! Az pedig, hogy az emberekből kihűl a szeretet - volt ilyen, vethetitek ellen - igaz, de gondoljatok bele, ez most már nem egy-egy ember keményszívűsége, hanem általános tünet!
És ennyi, különféle vallás sem volt még soha! Tudom, most azt mondjátok mi vezetünk félre, de ne az előítélet hajtson benneteket, hanem értelmezzétek azt, amit leírok! Ha nem igaz, akkor félrevezetek! De ez mind igaz! Csak tegyétek szívetekre a kezeteket és őszintén gondolkozzatok el rajta, hogy mit mutat a világ állapota 1914 óta! És senki sem mondhatja (hacsak nem épp azért, hogy ellenkezzen), hogy ez javul, mert láthatóan egyre romlik a helyzet!
ÉS:
(Máté 24:14)
14 És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég.
Ennél jobban teljesedő jel nem is kell! Bár elkívántok minket sokféle helyre, mert állandóan megszólítunk benneteket és felkeresünk még otthon is, de ezt PARANCSba kaptuk királyunktól Jézustól!
Nézzétek csak meg a Máté evangélium utolsó 3 versét! Ez az első királyi parancs!
Ezt minden kereszténynek tennie KELL!
Ráadásul mi nem zaklatni óhajtunk titeket, hanem megmenteni a közelgő katasztrofális események hatásától.
Nincs más lehetőség, vagy Jehova mellé áll az ember, vagy nem, vagy él, vagy nem az ítélet végrehajtás után, amit nem mi fogunk véghezvinni, hanem az angyalok seregei!
Igaz, azt is írja az írás, hogy:
(Máté 24:36-39)
36 Azt a napot és azt az órát senki nem tudja, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya.
37 Mert amilyenek a Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.
38 Mert amilyenek azokban a napokban voltak az emberek az özönvíz előtt: ettek és ittak, a férfiak nősültek, a nőket férjhez adták, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába,
39 és semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat, olyan lesz az Emberfiának jelenléte is.
De
(Lukács 21:25-28)
25 És lesznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig nemzetek gyötrődése, mivel nem ismerik a kiutat a tenger zúgása miatt, és a háborgása miatt,
26 miközben az emberek elalélnak a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek; mert az egek erői megrázkódnak.
27 És akkor látni fogják az Emberfiát eljönni felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
28 Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok.
Mondhatjátok - nem tudjuk mikor fog eljönni! - de a komplex jel már a teljesedésének vége felé jár, tehát nincs idő halogatni a tetteket!
Döntést kell hát mindenkinek hozni, hogy élni, vagy halni óhajt és aszerint is kell onnantól az életét élnie! Ezt SENKI sem kerülheti ki! Vagy változtat, vagy nem! Mindenképp dönt!
És miért kell az elveszők közé tartozni?
Gondolkozzatok el ezen a néhány versen és azokon az eseményeken, amik félreérthetetlenül bizonyítják, hogy amit ~2000 évvel ezelőtt írtak meg, azt ma, napjainkban látjuk beteljesedni! Egyértelmű a párhuzam, még akkor is, ha a bibliát nem is fogadja valaki el ihletett írásként.
Miért van az, hogy előbb hajlandó valaki Nosztredamuszt hitelesként elfogadni, mint az említett előképeket?
október 06, 2010
Közel, egyre közelebb a vég...
No, régen szóltam pózában. Tehát mi történt? A monotónia legyűr! Nem tudom, ki hogy van vele, de a teljes élet változatos, de az egyén általában monoton cselekvési sorokban keresi/találja meg a biztonságérzetet. Felfoghatatlan, hogy utáljuk a monotóniát, de a megszokott apró tevékenységek monoton ismétlése megnyugvást biztosít.
Nem hiába lettünk összetett lélekké teremtve! Mi saját magunk vagyunk a világ legcsodálatosabb, legfurcsább teremtményei. Számunkra épp, hogy a felfoghatóság határát kezdtük súrolni. Annyi mindent nem tudunk magunkról!
Képzeljétek el - bár ha belegondolok, iszonyú nehéz - mi tökéletesek lennénk. Tökéletesen tudatában lehetnénk szellemi képességeinknek és nem a max.10%-át használnánk fel agyi kapacitásunknak... Nem fájna semmi, mert nem lennénk betegek, nem lenne fogyatékos ember a földön. Tökéletesen fel tudnánk mérni minden tettünk következményét és nem tennénk olyat, ami valakinek az életét, testi vagy szellemi egészségét veszélyeztetné... Az elkövetkező évmilliárdok alatt milyen sokat tanulhatnánk magunkról és a környező világról... és mindezt Jehova segítségével!
Gondolj bele! szeretnél megtanulni mondjuk cimbalmozni? Lesz rá akár százezer, vagy egymillió éved is! Senki sem siettet... Minek is? Sehova sem kell sietni, mindenütt a nyugalom vesz körül! Tápláló és egészséges eledelt termesztesz, te szüreteled és te eszed meg!
Hihetetlen? Mégis ilyen jövő vár az emberiségre, nem is olyan sokára! Tudom, a legtöbben elvakult/elvakított csodabogaraknak tartotok minket! Pedig Jehova világosan megmondta, hogy ez lesz! Mi nem vagyunk más emberfajta, mint ti! Ugyanolyan vágyakkal, ugyanolyan félelmekkel rendelkezünk! Csak van reménységünk, ami egy sor dolgon át tud segíteni bennünket!
Mi Jehova tanúi kérünk benneteket, hallgassatok Rá! Mert a Biblia lapjain keresztül felvilágosít, hogy mi következik e romlott világra! Nem hiszem, hogy el akarnátok veszni!
Nem hiába lettünk összetett lélekké teremtve! Mi saját magunk vagyunk a világ legcsodálatosabb, legfurcsább teremtményei. Számunkra épp, hogy a felfoghatóság határát kezdtük súrolni. Annyi mindent nem tudunk magunkról!
Képzeljétek el - bár ha belegondolok, iszonyú nehéz - mi tökéletesek lennénk. Tökéletesen tudatában lehetnénk szellemi képességeinknek és nem a max.10%-át használnánk fel agyi kapacitásunknak... Nem fájna semmi, mert nem lennénk betegek, nem lenne fogyatékos ember a földön. Tökéletesen fel tudnánk mérni minden tettünk következményét és nem tennénk olyat, ami valakinek az életét, testi vagy szellemi egészségét veszélyeztetné... Az elkövetkező évmilliárdok alatt milyen sokat tanulhatnánk magunkról és a környező világról... és mindezt Jehova segítségével!
Gondolj bele! szeretnél megtanulni mondjuk cimbalmozni? Lesz rá akár százezer, vagy egymillió éved is! Senki sem siettet... Minek is? Sehova sem kell sietni, mindenütt a nyugalom vesz körül! Tápláló és egészséges eledelt termesztesz, te szüreteled és te eszed meg!
Hihetetlen? Mégis ilyen jövő vár az emberiségre, nem is olyan sokára! Tudom, a legtöbben elvakult/elvakított csodabogaraknak tartotok minket! Pedig Jehova világosan megmondta, hogy ez lesz! Mi nem vagyunk más emberfajta, mint ti! Ugyanolyan vágyakkal, ugyanolyan félelmekkel rendelkezünk! Csak van reménységünk, ami egy sor dolgon át tud segíteni bennünket!
Mi Jehova tanúi kérünk benneteket, hallgassatok Rá! Mert a Biblia lapjain keresztül felvilágosít, hogy mi következik e romlott világra! Nem hiszem, hogy el akarnátok veszni!
Nélküled
Ne mondd, hogy vége, feladom!
Ne mondd! Segítek, megfogadom!
Mi ketten egyek lettünk régen,
Mi kettőnket összekötöttek az égben.
Szeretlek és nem akarlak elveszteni,
Szeretlek és mindent meg fogok tenni!
Nélküled üres lenne nekem minden,
Nélküled szürke a lég, poros minden!
Ne mondd! Segítek, megfogadom!
Mi ketten egyek lettünk régen,
Mi kettőnket összekötöttek az égben.
Szeretlek és nem akarlak elveszteni,
Szeretlek és mindent meg fogok tenni!
Nélküled üres lenne nekem minden,
Nélküled szürke a lég, poros minden!
...Baljós jelek...
Kínos csend! Körös-körül baljós jelek vannak!
A balga ember az, ki örül ennek a nyugalomnak!
Szűklátókörű, csak a nyilvánvaló dolgok érdeklik,
Mi a tömegből egészen jól láthatóan kiemelkedik.
Az okokra soha sem volt kíváncsi, nem törődik velük.
Nincsenek is - ha nem érezzük, s nem látja szemünk?
Hát együnk-igyunk, érezzük jól magunkat - ez a fontos!
Számára nincs a múlt; nem létezik jövő; csak a MOST!
Tervez, de tétován, hisz oly sok a bizonytalanság,
Szenved, mert álmait nem válthatja valóra manapság.
Vérre menő vitát folytat még mindig a semmin,
Csak magát szereti, nem könyörül senkin!
Fegyverével akarja a biztonságát megvédeni,
A sok háborúságot ezért meg is érdemli!
A viszálykodás a vérében van, bár tagadja,
A szikrákat a nyelv, e kicsiny tag adja!
Vágyódik a szépség, a nyugalom és a béke után,
De elbukik folyton a béketeremtés útján!
Tisztít mindent, mit meglát a szemével,
De elborítja az egész földet szemetével!
Haragos mindenki másra, okkal, vagy ok nélkül,
Pedig magára haragudhatna - tudja ezt legbelül!
Minden, mihez keze ér, előbb-utóbb elromlik,
S a végeredmény szeméttelepeken tornyosodik.
Kínos csend! Körös-körül baljós jelek vannak!
Végzetét is jelzik a fennálló hatalomnak!
De van, lennie kell kiútnak ebből a helyzetből!
Különben minden, mi van, reménytelenül összedől!
A balga ember az, ki örül ennek a nyugalomnak!
Szűklátókörű, csak a nyilvánvaló dolgok érdeklik,
Mi a tömegből egészen jól láthatóan kiemelkedik.
Az okokra soha sem volt kíváncsi, nem törődik velük.
Nincsenek is - ha nem érezzük, s nem látja szemünk?
Hát együnk-igyunk, érezzük jól magunkat - ez a fontos!
Számára nincs a múlt; nem létezik jövő; csak a MOST!
Tervez, de tétován, hisz oly sok a bizonytalanság,
Szenved, mert álmait nem válthatja valóra manapság.
Vérre menő vitát folytat még mindig a semmin,
Csak magát szereti, nem könyörül senkin!
Fegyverével akarja a biztonságát megvédeni,
A sok háborúságot ezért meg is érdemli!
A viszálykodás a vérében van, bár tagadja,
A szikrákat a nyelv, e kicsiny tag adja!
Vágyódik a szépség, a nyugalom és a béke után,
De elbukik folyton a béketeremtés útján!
Tisztít mindent, mit meglát a szemével,
De elborítja az egész földet szemetével!
Haragos mindenki másra, okkal, vagy ok nélkül,
Pedig magára haragudhatna - tudja ezt legbelül!
Minden, mihez keze ér, előbb-utóbb elromlik,
S a végeredmény szeméttelepeken tornyosodik.
Kínos csend! Körös-körül baljós jelek vannak!
Végzetét is jelzik a fennálló hatalomnak!
De van, lennie kell kiútnak ebből a helyzetből!
Különben minden, mi van, reménytelenül összedől!
október 03, 2010
Csakazértis...
"Csakazértis" megcsúfoljuk teremtőnk tervét?
"Csakazértis" felvállaljuk tetteink eredményét?
"Csakazértis" mást teszünk, mit Ő kér tőlünk!
"Csakazértis" saját kezünk ásta verembe dőlünk!
Önfejű fajta vagyunk, megyünk a falnak,
Önfejű fajta, ki szelíd szóra nem hallgat.
Önfejűen csak a magunk eszét követve futunk,
Önfejűen ezért mindig egy istent szidunk.
Mit képzel az ember magáról - ez a porszem?
Mit képzel, ki látást adott, annál nincs szem?
Mit képzel, nem tudja, nem látja utunkat?
Amit képzel, az rólunk rossz képet mutat!
Mert együtt megyünk utunkon, nem kételkedve,
Mert együtt döntünk életünkről vetélkedve.
Mert mi más lehetne számunkra értékesebb?
Mert mit tennénk egyre feljebb és feljebb?
Gond van velünk! Magunkról sokat képzelünk!
Gond van velünk, Szegényes lett a képzeletünk!
Gond van, mert nem vesszük Őt észre!
Gond, mert nem hallgatunk a józan észre!
Képzeld el! Nincs Isten - nincs ki megmentsen!
Képzeld el! Nincs Isten, hát szabad lett minden!
Képzeld el! Tönkre tettük a földünket - mi következhet?
Képzeld el! Az emberiség a feledés homályába mehet.
Sorsunk nincs előre megírva egyénenként,
Sorsunk, hogy szolgáljuk Jehovát egy emberként!
Sorsunk függ mai életünk elkövetett tetteitől,
Sorsunk, hogy élünk? Vagy létünk világunkkal összedől?
A döntést nem kerülheted meg! A te felelősséged!
A döntést ne kerüld meg, mert akkor véged!
A döntés nem csak rád tartozik, de te hozod meg!
A döntést, melytől Sátán és minden démon remeg,
Hogy kilépsz e világ rabságából, szolgálva Jehovát,
Hogy elhagyod az ellenállók "vidám" barakkját.
Hogy lehet, hogy ezt nem veszitek észre?
Hogy lehet, hogy ily könnyen csal lépre?
...
Még nincs kész! Még kaptunk egy kis haladékot.
Még nincs kész, keressünk hát sok munkálkodót.
Még nincs kész e világ összes ocsmánysága?
Még nincs kész! De elbukik jelenünk világa!
Sajnállak ember, mert rosszul döntessz!
Sajnállak ember, mert minket félreismersz!
Sajnáljalak ember, hogy a halált választod?
Sajnálhatod ember, hogy a Bibliát nam vizsgálod!
Abban van jövőnk kulcsa régtől fogva leírva,
Abban van az ember egy munkára elhívva!
Abban van, mit halk hangon mondunk nektek,
Abban van - bár nem hiszitek - az életetek!
"Csakazértis" felvállaljuk tetteink eredményét?
"Csakazértis" mást teszünk, mit Ő kér tőlünk!
"Csakazértis" saját kezünk ásta verembe dőlünk!
Önfejű fajta vagyunk, megyünk a falnak,
Önfejű fajta, ki szelíd szóra nem hallgat.
Önfejűen csak a magunk eszét követve futunk,
Önfejűen ezért mindig egy istent szidunk.
Mit képzel az ember magáról - ez a porszem?
Mit képzel, ki látást adott, annál nincs szem?
Mit képzel, nem tudja, nem látja utunkat?
Amit képzel, az rólunk rossz képet mutat!
Mert együtt megyünk utunkon, nem kételkedve,
Mert együtt döntünk életünkről vetélkedve.
Mert mi más lehetne számunkra értékesebb?
Mert mit tennénk egyre feljebb és feljebb?
Gond van velünk! Magunkról sokat képzelünk!
Gond van velünk, Szegényes lett a képzeletünk!
Gond van, mert nem vesszük Őt észre!
Gond, mert nem hallgatunk a józan észre!
Képzeld el! Nincs Isten - nincs ki megmentsen!
Képzeld el! Nincs Isten, hát szabad lett minden!
Képzeld el! Tönkre tettük a földünket - mi következhet?
Képzeld el! Az emberiség a feledés homályába mehet.
Sorsunk nincs előre megírva egyénenként,
Sorsunk, hogy szolgáljuk Jehovát egy emberként!
Sorsunk függ mai életünk elkövetett tetteitől,
Sorsunk, hogy élünk? Vagy létünk világunkkal összedől?
A döntést nem kerülheted meg! A te felelősséged!
A döntést ne kerüld meg, mert akkor véged!
A döntés nem csak rád tartozik, de te hozod meg!
A döntést, melytől Sátán és minden démon remeg,
Hogy kilépsz e világ rabságából, szolgálva Jehovát,
Hogy elhagyod az ellenállók "vidám" barakkját.
Hogy lehet, hogy ezt nem veszitek észre?
Hogy lehet, hogy ily könnyen csal lépre?
...
Még nincs kész! Még kaptunk egy kis haladékot.
Még nincs kész, keressünk hát sok munkálkodót.
Még nincs kész e világ összes ocsmánysága?
Még nincs kész! De elbukik jelenünk világa!
Sajnállak ember, mert rosszul döntessz!
Sajnállak ember, mert minket félreismersz!
Sajnáljalak ember, hogy a halált választod?
Sajnálhatod ember, hogy a Bibliát nam vizsgálod!
Abban van jövőnk kulcsa régtől fogva leírva,
Abban van az ember egy munkára elhívva!
Abban van, mit halk hangon mondunk nektek,
Abban van - bár nem hiszitek - az életetek!
október 02, 2010
Kemény játszma
Kemény "játszma" végéhez közeledünk!
Kemény "játszma", hol tét az életünk!
Sakk figurákként rángatnak hol ide, hol oda,
Sakk figuraként, de ellenállni az ember dolga!
Nagy "játékos" Sátán, ki beköti a szemedet,
Nagy "játékos", de célja elvenni az életedet!
Ha nem figyelsz teremtőnk hívó szavára,
Ha nem figyelsz, könnyedén kerít hatalmába.
Nincs más eszköz a kezedben, mi eredményes,
Nincs más, csak a kitartás, mi életet eredményez!
Tudod, vagy sem? Itt az már nem számít!
Tudod, vagy sem, Sátán mindvégig ámít.
Nem követed teremtőnk, Jehova kérő szavát?
Nem követed, hát elszenveded ítélethozatalát!
Miért kellene neked a többséggel együtt elveszned?
Miért kellene az élet helyett a halálba menned?
Keresd Jehovát, míg Ő ezt nekünk megengedi,
Keresd Jehovát, a tudásod az életedet jelentheti!
Bírhatsz bármakkora vagyonnal, az itt már semmit sem ér,
Bírhatsz bármekkora hatalommal, semmire sem elég!
Kezed nem foghatja le teremtőd erős "kezeit",
Kezed nem teszi semmissé már kimondott ítéleteit!
Hajrá! Próbáld meg újra, meg újra és harcolj!
Hajrá! Vele a magad élete árán is, de dacolj!
Kemény játszma, mint azt már mondtam, az élet.
Kemény játszma, de a győzelmet te megéred?
Kemény "játszma", hol tét az életünk!
Sakk figurákként rángatnak hol ide, hol oda,
Sakk figuraként, de ellenállni az ember dolga!
Nagy "játékos" Sátán, ki beköti a szemedet,
Nagy "játékos", de célja elvenni az életedet!
Ha nem figyelsz teremtőnk hívó szavára,
Ha nem figyelsz, könnyedén kerít hatalmába.
Nincs más eszköz a kezedben, mi eredményes,
Nincs más, csak a kitartás, mi életet eredményez!
Tudod, vagy sem? Itt az már nem számít!
Tudod, vagy sem, Sátán mindvégig ámít.
Nem követed teremtőnk, Jehova kérő szavát?
Nem követed, hát elszenveded ítélethozatalát!
Miért kellene neked a többséggel együtt elveszned?
Miért kellene az élet helyett a halálba menned?
Keresd Jehovát, míg Ő ezt nekünk megengedi,
Keresd Jehovát, a tudásod az életedet jelentheti!
Bírhatsz bármakkora vagyonnal, az itt már semmit sem ér,
Bírhatsz bármekkora hatalommal, semmire sem elég!
Kezed nem foghatja le teremtőd erős "kezeit",
Kezed nem teszi semmissé már kimondott ítéleteit!
Hajrá! Próbáld meg újra, meg újra és harcolj!
Hajrá! Vele a magad élete árán is, de dacolj!
Kemény játszma, mint azt már mondtam, az élet.
Kemény játszma, de a győzelmet te megéred?
Gyere velem!
Gyere velem! Igen, hívlak, hogy menjünk együtt!
Gyere velem! Az új világba együtt könnyebben megyünk!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Most már új idők járnak!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Menjünk szembe az emberárnak!
Jó atyánk vezet, elvesznünk hát így nem lehet,
Jó atyánk vezet, útunk mégsem egy diadalmenet!
Jó atyánk kérünk, add meg nekünk szellemed támogatását!
Jóatyánk kérünk, segítsd szavaid meghallását!
Oly gyengék vagyunk nélküled, szinte tehetetlenek,
Oly gyengék vagyunk, vágyaink félrevezethetnek.
Mégis oly erősek lehetünk, ha TE támogatsz minket,
Mégis oly erővel bírhatunk, le is győzhetünk mindent!
Halk imánk száll hozzád, Jehova a mennyekbe,
Halk imánk hallgatod, s látod, mi van a szívekbe'!
Halk hangon, mégis erőteljesen visszük jó híred,
Halk hangunk mégis mindenkihez elviszed.
Végezzük munkádat, mire minket elhívtál,
Végezzük munkádat, nincs köztünk, ki hezitál.
Végezzük a munkát, mert végeznünk kell, ezt érezzük,
Végezzük a munkát, hisz mit érünk, ha nem tesszük?
Szeretet hajt bennünket, megmenteni az embereket,
Szeretet hajt bennünket, ki kell nyitni csukott szemüket.
Szeretet hajt, ragaszkodunk Hozzád és igazságodhoz,
Szeretet hajt, mely végül majd örök életet hoz!
Gyere velem! Menjünk együtt, hogy biztos ott legyünk,
Gyere velem! Hogy legyen az új világban helyünk!
Gyere velem! Az új világba együtt könnyebben megyünk!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Most már új idők járnak!
Hívlak téged, kérlek, várlak! Menjünk szembe az emberárnak!
Jó atyánk vezet, elvesznünk hát így nem lehet,
Jó atyánk vezet, útunk mégsem egy diadalmenet!
Jó atyánk kérünk, add meg nekünk szellemed támogatását!
Jóatyánk kérünk, segítsd szavaid meghallását!
Oly gyengék vagyunk nélküled, szinte tehetetlenek,
Oly gyengék vagyunk, vágyaink félrevezethetnek.
Mégis oly erősek lehetünk, ha TE támogatsz minket,
Mégis oly erővel bírhatunk, le is győzhetünk mindent!
Halk imánk száll hozzád, Jehova a mennyekbe,
Halk imánk hallgatod, s látod, mi van a szívekbe'!
Halk hangon, mégis erőteljesen visszük jó híred,
Halk hangunk mégis mindenkihez elviszed.
Végezzük munkádat, mire minket elhívtál,
Végezzük munkádat, nincs köztünk, ki hezitál.
Végezzük a munkát, mert végeznünk kell, ezt érezzük,
Végezzük a munkát, hisz mit érünk, ha nem tesszük?
Szeretet hajt bennünket, megmenteni az embereket,
Szeretet hajt bennünket, ki kell nyitni csukott szemüket.
Szeretet hajt, ragaszkodunk Hozzád és igazságodhoz,
Szeretet hajt, mely végül majd örök életet hoz!
Gyere velem! Menjünk együtt, hogy biztos ott legyünk,
Gyere velem! Hogy legyen az új világban helyünk!
október 01, 2010
Veszedelmet kiáltok!
Veszedelmet látok, veszedelmet a közelben...
Veszedelmet látok, okát keresd az emberben!
Súlyos bűnök terhelik az emberi családot,
Súlyos bűnök, még sem ássuk el a csatabárdot!
Nehéz lesz, bizony nagyon az árát elviselni,
Nehéz lesz, a vétek mindegyikünket terheli!
Talán, ha odafordulnánk teremtő istenünkhöz,
Talán messze űzné a csapást, mit még nyűgöz.
Figyelj rá, mert igazat mond, szava javadra válik,
Figyelj rá, hogy eljusson mindenki tudatáig!
Veszedelmet várok, bizony gyorsan jő már!
Veszedelmet kiáltok, mert az idő végére jár!
Sürget az idő, beszélnünk kell még róla!
Sürget az idő, hát hallgassatok a jó szóra!
Míg elmondhatjuk, addig türelmes jó atyánk,
Míg elmondhatjuk, addig figyeljen mindenki ránk!
Teher lenne ezt mind magunkban tartani,
Teher lenne a jó hírt nektek el nem mondani.
Jó hírt, hogy szebb, békésebb lesz a jövőnk,
Jó hírt, hogy ott visszatér fiatalos erőnk!
De veszedelmet jelent ez ennek a világnak,
De veszedelmet jelent azoknak, kiket kivágnak!
Belecsendül az ember füle, káprázik a szeme,
Belecsendül, aligha fogja fel teljesen a feje.
Mert hiába az a nagy haladás itt a földön
Mert hiába, e világ romjain új világ kell, hogy nőjön!
Még egy kicsiny idő és már túl is vagyunk rajta,
Még egy kicsiny idő, s a gonosznak nem marad magja!
Halálos a tánc, mit emberi családunk most jár,
Halálos a tánc, most ránk hirtelen pusztulás vár!
Veszedelem zörgeti harsogón létünk kapuit,
Veszedelem, melyre életünk most ajtót nyit!
Veszedelmet látok, okát keresd az emberben!
Súlyos bűnök terhelik az emberi családot,
Súlyos bűnök, még sem ássuk el a csatabárdot!
Nehéz lesz, bizony nagyon az árát elviselni,
Nehéz lesz, a vétek mindegyikünket terheli!
Talán, ha odafordulnánk teremtő istenünkhöz,
Talán messze űzné a csapást, mit még nyűgöz.
Figyelj rá, mert igazat mond, szava javadra válik,
Figyelj rá, hogy eljusson mindenki tudatáig!
Veszedelmet várok, bizony gyorsan jő már!
Veszedelmet kiáltok, mert az idő végére jár!
Sürget az idő, beszélnünk kell még róla!
Sürget az idő, hát hallgassatok a jó szóra!
Míg elmondhatjuk, addig türelmes jó atyánk,
Míg elmondhatjuk, addig figyeljen mindenki ránk!
Teher lenne ezt mind magunkban tartani,
Teher lenne a jó hírt nektek el nem mondani.
Jó hírt, hogy szebb, békésebb lesz a jövőnk,
Jó hírt, hogy ott visszatér fiatalos erőnk!
De veszedelmet jelent ez ennek a világnak,
De veszedelmet jelent azoknak, kiket kivágnak!
Belecsendül az ember füle, káprázik a szeme,
Belecsendül, aligha fogja fel teljesen a feje.
Mert hiába az a nagy haladás itt a földön
Mert hiába, e világ romjain új világ kell, hogy nőjön!
Még egy kicsiny idő és már túl is vagyunk rajta,
Még egy kicsiny idő, s a gonosznak nem marad magja!
Halálos a tánc, mit emberi családunk most jár,
Halálos a tánc, most ránk hirtelen pusztulás vár!
Veszedelem zörgeti harsogón létünk kapuit,
Veszedelem, melyre életünk most ajtót nyit!
szeptember 30, 2010
Gyalogosan
Gyalog mennék, én bizony mindenfelé gyalog,
Gyalog járnám a földet, amerre út kanyarog.
Nyugalom töltené ki szívem, mennék ráérőn.
Nem sietnék már sehova sem, lenne időm!
Csak nézd a földet, mely megújult már,
Csak élvezd, elmúlt végre e mai világ,
Csak élvezd a békét, mely szétárad bőven,
Csak lásd, mit Jehova ad abban az időben!
Jehova a mi istenünk, dicsőség neki és hála,
Jehova istenünk, dicsérünk tetteidért ma.
Dicsérünk, erről szól mindig a szánk,
Dicsérünk, tesszük, mert gondod van ránk.
Dicsérünk, hisz nagyon jó ez mi nekünk,
Dicsérünk, mert oly kedves nekünk istenünk!
Bízunk benned Jehova, mennyei jó atyánk!
Bízunk benned, lojális vagy mennyei bíránk!
Bízunk, földünk teszed teljesen újjá!
Bízunk, hisz okot adtál nekünk rá!
Gyalog fogom bejárni Jehova teremtésedet,
Gyalog, ha meghosszabbítod életemet.
Gyalog, hogy tanulhassak mindenben tőled,
Gyalog, mert te megújítod ma gyenge erőmet!
Öröm lesz osztályrésze a feltámadóknak,
Öröm lesz a máról életben maradóknak!
Öröm lesz ott mindenkinek az élet,
Öröm lesz! Reméled, hogy megéled?
Gyalog járnám a földet, amerre út kanyarog.
Nyugalom töltené ki szívem, mennék ráérőn.
Nem sietnék már sehova sem, lenne időm!
Csak nézd a földet, mely megújult már,
Csak élvezd, elmúlt végre e mai világ,
Csak élvezd a békét, mely szétárad bőven,
Csak lásd, mit Jehova ad abban az időben!
Jehova a mi istenünk, dicsőség neki és hála,
Jehova istenünk, dicsérünk tetteidért ma.
Dicsérünk, erről szól mindig a szánk,
Dicsérünk, tesszük, mert gondod van ránk.
Dicsérünk, hisz nagyon jó ez mi nekünk,
Dicsérünk, mert oly kedves nekünk istenünk!
Bízunk benned Jehova, mennyei jó atyánk!
Bízunk benned, lojális vagy mennyei bíránk!
Bízunk, földünk teszed teljesen újjá!
Bízunk, hisz okot adtál nekünk rá!
Gyalog fogom bejárni Jehova teremtésedet,
Gyalog, ha meghosszabbítod életemet.
Gyalog, hogy tanulhassak mindenben tőled,
Gyalog, mert te megújítod ma gyenge erőmet!
Öröm lesz osztályrésze a feltámadóknak,
Öröm lesz a máról életben maradóknak!
Öröm lesz ott mindenkinek az élet,
Öröm lesz! Reméled, hogy megéled?
Dongó
Döngicsélve, cikázol a virágok közt,
Szárnyaid hangja betölti a levegőt.
Szereted a finom nektárt és virágport,
De ki nem állhatod a hideget, a záport.
Te nagy fenekű szép csodabogár,
Technikád még megfejtésre vár.
Tudásunk szerint te nem repülhetnél,
De ez nem akadály semmire istennél!
Igazi színfoltja vagy a virágoskertnek,
Jehova bizony örömmel teremtett meg!
Harsogod tudását és nagy fensőbbségét,
Humorát is hirdeted a földön szanaszét.
Szárnyaid hangja betölti a levegőt.
Szereted a finom nektárt és virágport,
De ki nem állhatod a hideget, a záport.
Te nagy fenekű szép csodabogár,
Technikád még megfejtésre vár.
Tudásunk szerint te nem repülhetnél,
De ez nem akadály semmire istennél!
Igazi színfoltja vagy a virágoskertnek,
Jehova bizony örömmel teremtett meg!
Harsogod tudását és nagy fensőbbségét,
Humorát is hirdeted a földön szanaszét.
szeptember 29, 2010
Hála és dicséret
Mindegy, milyen a környezetünk most, jó atyánk!
Mindegy, mert mi bejárjuk, jó híred szólja szánk!
Bár gúnyolnak és átkoznak, kik téged nem akarnak,
Bár nem tudják, áldozatai egy láthatatlan hatalomnak!
Bár gúnyolnak, mert mi hiszünk mindebben,
Bár nem értik, mégis szavad teljesítik ebben!
Hisz már régen megírattad, mit fogsz Te tenni!
Hisz már régtől fogva tudott, milyennek kéne lenni!
Hisz már megmondtad, milyenek lesznek napjaink!
Hisz már szavad minket olyan régóta int!
Ami holnap kikel, annak ma kell a magját ültetni!
Aki majd velünk szolgál, annak még el kell küldetni!
Nincs más dolgunk, mint szolgálni a Te nagy nevednek!
Nincs más dolgunk, mint hírét vinni ránk bízott jó hírednek!
Nincs más dolgunk, mint tanítani, kiket nekünk adsz!
Nincs más dolgunk, mint arra haladni, merre Te haladsz!
Kérünk Ó Jehova, cselekedj sietve népedért!
Kérünk Ó Jehova, fizess meg mindenkinek mindenért!
Kérünk Ó Jehova, közben néped óvjad meg!
Kérünk Ó Jehova, életünk sok-sok évvel toldd meg!
Köszönjük földünk, melyet gyönyörűre alkottál!
Köszönjük társunk, kit személyesen nekünk adtál!
Köszönjük a kiváltságot, hogy szolgálatra kiválasztottál!
Köszönjük a bizalmat, mit mindannyiunk irányába kimutattál!
Hála és dicséret jár neked mennyei jó atyánk!
Hála és dicséret, mért áldásaid bocsátod ránk!
Hála és dicséret, hisz tetteid mind csodálatosak!
Hála és dicséret, mert tanítottál, hogy legyünk alázatosak!
Mindegy, mert mi bejárjuk, jó híred szólja szánk!
Bár gúnyolnak és átkoznak, kik téged nem akarnak,
Bár nem tudják, áldozatai egy láthatatlan hatalomnak!
Bár gúnyolnak, mert mi hiszünk mindebben,
Bár nem értik, mégis szavad teljesítik ebben!
Hisz már régen megírattad, mit fogsz Te tenni!
Hisz már régtől fogva tudott, milyennek kéne lenni!
Hisz már megmondtad, milyenek lesznek napjaink!
Hisz már szavad minket olyan régóta int!
Ami holnap kikel, annak ma kell a magját ültetni!
Aki majd velünk szolgál, annak még el kell küldetni!
Nincs más dolgunk, mint szolgálni a Te nagy nevednek!
Nincs más dolgunk, mint hírét vinni ránk bízott jó hírednek!
Nincs más dolgunk, mint tanítani, kiket nekünk adsz!
Nincs más dolgunk, mint arra haladni, merre Te haladsz!
Kérünk Ó Jehova, cselekedj sietve népedért!
Kérünk Ó Jehova, fizess meg mindenkinek mindenért!
Kérünk Ó Jehova, közben néped óvjad meg!
Kérünk Ó Jehova, életünk sok-sok évvel toldd meg!
Köszönjük földünk, melyet gyönyörűre alkottál!
Köszönjük társunk, kit személyesen nekünk adtál!
Köszönjük a kiváltságot, hogy szolgálatra kiválasztottál!
Köszönjük a bizalmat, mit mindannyiunk irányába kimutattál!
Hála és dicséret jár neked mennyei jó atyánk!
Hála és dicséret, mért áldásaid bocsátod ránk!
Hála és dicséret, hisz tetteid mind csodálatosak!
Hála és dicséret, mert tanítottál, hogy legyünk alázatosak!
szeptember 27, 2010
A csapda
Halálos csapda, igen halálos csapda, mely előttünk áll,
És számunkra mindenféle kényelmet felkínál!
Nem vesszük észre? Hát ezért lehet ez veszélyes!
Mint kézbe rejtett tőr, húsodba hatol, mert a penge éles!
Célja az, hogy téged is a halálba tereljen,
Hogy életed istennek nehogy megfeleljen!
Ad Sátán mindenféle jót, kényelmet, érzékiséget,
Csak ne építsd fel a Biblia szerinti szellemiséget!
De ha már elkezdted, számára nincs veszve minden,
Megpróbál majd megvesztegetni - megvehetsz bármit pénzen!
Nem dőltél be neki? Vigyázz, magad el ne bízd!
Mert nem alszik, lábad elé mindig új csapdát terít!
És számunkra mindenféle kényelmet felkínál!
Nem vesszük észre? Hát ezért lehet ez veszélyes!
Mint kézbe rejtett tőr, húsodba hatol, mert a penge éles!
Célja az, hogy téged is a halálba tereljen,
Hogy életed istennek nehogy megfeleljen!
Ad Sátán mindenféle jót, kényelmet, érzékiséget,
Csak ne építsd fel a Biblia szerinti szellemiséget!
De ha már elkezdted, számára nincs veszve minden,
Megpróbál majd megvesztegetni - megvehetsz bármit pénzen!
Nem dőltél be neki? Vigyázz, magad el ne bízd!
Mert nem alszik, lábad elé mindig új csapdát terít!
Ezek vagyunk, mi emberek
Gondolod, vége lesz valaha a szenvedésnek?
Az ember, ember elleni gonosz cselvetésének?
Hiú ábránd csupán,hogy önmagunktól megjavulunk,
Hogy összefogunk valaha és egy célért dolgozunk.
Ne hidd, hogy abbahagyjuk a föld pusztítását,
Kívánhatod, de nem alkothatod meg az Éden mását.
Rosszra rosszat halmoz, magáért él már mind,
A butaságot zseniálisnak mondják rendszerint.
Összekeverik az erőt a gyengeséggel direkt,
Nem hiszik, hogy Isten ezért mégis megfizet!
De ki kell, hogy igyák haragjának poharát fenékig,
Amiért csodás földjének kincseit teljesen felélik.
Hajlamosak egymás és mindenki ellen fordulni,
Mindegy, csak mindebből gazdagabban jöjjön ki!
Hiába teszi, gyorsan elszáll tiszavirág életünk,
Megszületünk bár, de ük-ükunokáinknak már nem is éltünk!
Nem érti, hogy kincsét a sírba magával miért nem viheti?
Aranyát, ezüstjét mások felhalmozott kincseihez méregeti.
De elfelednek szinte mindenkit ki élt - idővel,
Nem is fogadná be ma eszünk őket, mindet erővel.
A feledés bár gyógyít, eltünteti a fájó sebeket,
De semmissé is teszi a régmúltban simogató kezeket.
Nincs emlék, már csak mítosz, történelem marad,
S amit megörökítenek az is csak egy röpke pillanat!
Élj hát a mának, és örökre merülj feledésbe?
Vagy szeresd Jehovát, s lépj be az öröklétbe!
Választanod neked kell, ezt senki sem fogja megtenni,
Élned az életed is neked kell, s ezért fogsz Neki felelni!
Az ember, ember elleni gonosz cselvetésének?
Hiú ábránd csupán,hogy önmagunktól megjavulunk,
Hogy összefogunk valaha és egy célért dolgozunk.
Ne hidd, hogy abbahagyjuk a föld pusztítását,
Kívánhatod, de nem alkothatod meg az Éden mását.
Rosszra rosszat halmoz, magáért él már mind,
A butaságot zseniálisnak mondják rendszerint.
Összekeverik az erőt a gyengeséggel direkt,
Nem hiszik, hogy Isten ezért mégis megfizet!
De ki kell, hogy igyák haragjának poharát fenékig,
Amiért csodás földjének kincseit teljesen felélik.
Hajlamosak egymás és mindenki ellen fordulni,
Mindegy, csak mindebből gazdagabban jöjjön ki!
Hiába teszi, gyorsan elszáll tiszavirág életünk,
Megszületünk bár, de ük-ükunokáinknak már nem is éltünk!
Nem érti, hogy kincsét a sírba magával miért nem viheti?
Aranyát, ezüstjét mások felhalmozott kincseihez méregeti.
De elfelednek szinte mindenkit ki élt - idővel,
Nem is fogadná be ma eszünk őket, mindet erővel.
A feledés bár gyógyít, eltünteti a fájó sebeket,
De semmissé is teszi a régmúltban simogató kezeket.
Nincs emlék, már csak mítosz, történelem marad,
S amit megörökítenek az is csak egy röpke pillanat!
Élj hát a mának, és örökre merülj feledésbe?
Vagy szeresd Jehovát, s lépj be az öröklétbe!
Választanod neked kell, ezt senki sem fogja megtenni,
Élned az életed is neked kell, s ezért fogsz Neki felelni!
Szép reményünk
Akkor mindenfelé már csak örömtől ragyog a szem,
Nem lesz beteg, nem lesz nélkülöző ott senki sem!
Csodás jövő Jehova, mit akkor már újra teremtettél,
Csodás a műved, melyben az ember is gondtalan él!
Nem lesz beteg, nem lesz nélkülöző ott senki sem!
Csodás jövő Jehova, mit akkor már újra teremtettél,
Csodás a műved, melyben az ember is gondtalan él!
szeptember 26, 2010
Polémia
Na, már megint megszólalok... Nincs is miért hallgatni!
Tudjátok, egyre kevesebb a hátralévő időnk!
Felvetődik bennem a következő kérdések sora:
Miért nem hallgattok a teremtőnkre? Miért nem akartok békében élni? Miért nem akartok teljesen egészségesek lenni?
Ha azt hiszitek, hogy az evolúció az igazság, akkor miért van vágyunk az örök életre?
Ha tagadjátok Istenünk létezését, akkor honnan az a nagy rendezettség a természetben és mire jó?
Ha azt hiszitek el, hogy egy másik bolygón keletkezett az élet, akkor ott hogyan?
Ha az a nézetetek, hogy ezt az életet egy másik, nálunk intelligensebb faj hozta ide a földre és irányította az evolúciót, akkor miért tagadjátok Isten létét?
CSAK és KIZÁRÓLAG azért, mert ha elismernétek, akkor azt is el kellene ismerni, hogy számadással tartozunk a tetteinkért neki. Ez azok számára, akik nem hajlandók alávetni magukat semmilyen felsőbb hatalomnak, lehet kibúvásra okot adó tényező. De a többség nem ilyen még ebben a velejéig romlott társadalomban sem!
Akkor mi az oka, hogy ellenálltok? Azért, mert nem szólt még közvetlenül hozzánk az elmúlt 2000 évben? Azért, mert hagyott minket az utunkat keresni? Azért, mert, mint jóságos atyák szokták, engedi, hogy bebizonyítsuk az igazunkat - még akkor is, ha ez számunkra sok szenvedést hoz? (És közben várja az alkalmat, hogy segíthessen, de a változás idejét kitűzte már jó előre - erről még később szó lesz)
Tudjuk jól, mert látjuk mindannyian a saját szemünkkel, hogy ezt már nem lehet sokáig csinálni! Tudjuk jól, hogy a pusztítást, amit a társadalmunk végez, a föld már nem tolerálja - a készletek kimerülőben, a talaj sivatagosodik, a hegyek jégsapkái [s vele együtt a folyók] eltűnnek, a tengerszint emelkedik, állatfajok ezrei állnak a kipusztulás szélén [csak isten a megmondhatója, hogy melyik állat eltűnése lesz az a pont, ahonnan a folyamat visszafordíthatatlanná válik és tíz-százszorosára felgyorsul], a levegő szennyezése már-már a légzést gátolja a föld egyes helyein....
Változás kell! Ezt a változást az emberiség nem tudja és nem is akarja meglépni! Ezért - is - fog Isten közbeavatkozni az emberi ügyekbe (és a fő okról később még szó lesz)! Eltávolítja azt a szellemiséget, mely most uralja az emberiséget. Ez nem egy gondolkodási forma csupán, hanem valós, istenhez hasonló, de teremtett szellemszemélyek uralma a föld felett.
NEM látod őket, tehát nincsenek? Hát ez is Sátán egyik "nagyszerű" cselvetése - elhiteti magáról, hogy nem létezik -, annak érdekében, hogy az emberek ne is akarjanak megszabadulni az igájából. Ha mi emberek önként hajtjuk a tilóba a fejünket, akkor amikor ez bekövetkezik, már hiába hőzöngünk, mert az ítélethozatal ideje most van minden ember számára! Most kell kimutatni, hogy melyik oldalon állunk - életünkkel, gondolkodási módunkkal - bizonyítanunk kell, hogy Sátán követői, vagy Isten fiának, Jézusnak a követői vagyunk.
De ha azt képzeled, kedves olvasóm, hogy ez elég, hát tévedsz! Még van valami! Egy dolog!
Ahogy arról a Máté evangélium utolsó 3 verse tanúbizonyságot tesz:
(Máté 28:18-20)
18 Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.
19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,
20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”
Hát ez az, ez amit minden kereszténynek (Krisztus követőnek) cselekednie kell, ha istenünk helyeslését óhajtja magára vonni!
Tudom, ez nem olyan könnyű és az emberek elutasítóak, közönyösek, magukat szeretők... De hát pont ez is mutatja, hogy milyen vészesen közeleg ennek a mai emberiségnek a vége! A föld nem pusztul el, csak meg lesz tisztítva! Mi (isten ellenségei) leszünk az áldozatai ennek a háborúnak! Ne ringasd magad abba a hiszemben, hogy valamilyen erővel - akár a teljes földi haderővel - képesek lennénk megállítani ezt a folyamatot! Mit ér a földi fegyver egy olyan haderővel szemben, akiket nem látunk, akik maguk energia lények?
Ráadásul, gondolj bele:
- ha a teremtőnknek volt elég ereje és értelme ahhoz, hogy létrehozzon bennünket és ezeket az angyaloknak nevezett lényeket (akik közül jó néhányan a saját akaratukból démonokká lettek), akkor nem lenne képes ugyanő egy másik erőt használva egyszerűen kivonni minket a forgalomból?
- ha ezek az angyalok és démonok háborújából az előbbiek kerültek ki győztesen, megtisztítva azt a mennyeknek nevezett helyet, melynek része ugyan a mi univerzumunk, de fordítva nem, akkor a világunkat irányító erők most már képesek lennének ellenállni? (erre a háborúra bizonyíték az emberiség 1914 előtti és utáni állapota is)
De Ő kedvesen megadta a hozzá hűséges angyalok tömegének, hogy segédkezzenek ebben a folyamatban, mert ez az ő vágyuk is volt! A változás ideje már sok ezer évvel ezelőtt pontosan ki lett tűzve, de mindeddig nem lett a tudomásunkra hozva.Sőt még maga Jézus sem tudta a földön létekor!
És itt a másik, az igazi oka, amiért eddig nem avatkozott közbe! Ha egy szülő elmondja a gyerekének, hogy ezt, vagy azt nem szabad megtenni, mezt ez, vagy az lesz a következménye, akkor a szülő okolható azért, mert a gyerek mégis megteszi? Szemléltessük egy sokszor megtörténő emberi példával! Ha mondjuk gyereket csináltok, akkor ezért ki a felelős? Kinek kell a következményeket vállalnia - akár évtizedeken keresztül? Hát ez az! Csak, miután felneveltétek a gyereket, szabadultok meg a következményei alól... Ugyanez igaz a teljes emberiségre is! Ős szüleink sajnos elkövették azt, amit nem kellett volna! A következményt látjuk, de nekünk kellett bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk isten nélkül olyan világot építeni, mely szépség, a rend és szeretet hona. Hát ez nem sikerült és eleget próbálkoztunk. Jehova nemsokára kiadja a parancsot, hogy legyen végre vége ennek a rendszernek!
Mi mindannyian felelősségre leszünk vonva és csak nagyon kevesen fognak továbbélni.
(Máté 7:13-14)
13 Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be;
14 ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. . .
...
(Jelenések 7:9-10)
9 Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak.
10 És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak. . .
(Jelenések 7:13-14)
13 Erre a vének egyike így szólt hozzám: „Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve, és honnan jöttek?”
14 Én pedig azonnal ezt mondtam neki: „Te tudod, uram.” Ő pedig így szólt hozzám: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból. . .
Mi? Hát akkor kevesen, vagy sokan? A mai több, hét milliárd emberhez képest kevesen - de milliók -, egy előre meg nem határozott számosságú embertömeg!
Világos, nincs más lehetőség csak két út, kétféle ítélet! ÉLET, vagy HALÁL!
A döntés mindenki számára adott lehetőség, kikerülni nem lehet! Ha nem döntesz, vagy nem akarsz dönteni, akkor is a széles úton jársz!
Tudjátok, egyre kevesebb a hátralévő időnk!
Felvetődik bennem a következő kérdések sora:
Miért nem hallgattok a teremtőnkre? Miért nem akartok békében élni? Miért nem akartok teljesen egészségesek lenni?
Ha azt hiszitek, hogy az evolúció az igazság, akkor miért van vágyunk az örök életre?
Ha tagadjátok Istenünk létezését, akkor honnan az a nagy rendezettség a természetben és mire jó?
Ha azt hiszitek el, hogy egy másik bolygón keletkezett az élet, akkor ott hogyan?
Ha az a nézetetek, hogy ezt az életet egy másik, nálunk intelligensebb faj hozta ide a földre és irányította az evolúciót, akkor miért tagadjátok Isten létét?
CSAK és KIZÁRÓLAG azért, mert ha elismernétek, akkor azt is el kellene ismerni, hogy számadással tartozunk a tetteinkért neki. Ez azok számára, akik nem hajlandók alávetni magukat semmilyen felsőbb hatalomnak, lehet kibúvásra okot adó tényező. De a többség nem ilyen még ebben a velejéig romlott társadalomban sem!
Akkor mi az oka, hogy ellenálltok? Azért, mert nem szólt még közvetlenül hozzánk az elmúlt 2000 évben? Azért, mert hagyott minket az utunkat keresni? Azért, mert, mint jóságos atyák szokták, engedi, hogy bebizonyítsuk az igazunkat - még akkor is, ha ez számunkra sok szenvedést hoz? (És közben várja az alkalmat, hogy segíthessen, de a változás idejét kitűzte már jó előre - erről még később szó lesz)
Tudjuk jól, mert látjuk mindannyian a saját szemünkkel, hogy ezt már nem lehet sokáig csinálni! Tudjuk jól, hogy a pusztítást, amit a társadalmunk végez, a föld már nem tolerálja - a készletek kimerülőben, a talaj sivatagosodik, a hegyek jégsapkái [s vele együtt a folyók] eltűnnek, a tengerszint emelkedik, állatfajok ezrei állnak a kipusztulás szélén [csak isten a megmondhatója, hogy melyik állat eltűnése lesz az a pont, ahonnan a folyamat visszafordíthatatlanná válik és tíz-százszorosára felgyorsul], a levegő szennyezése már-már a légzést gátolja a föld egyes helyein....
Változás kell! Ezt a változást az emberiség nem tudja és nem is akarja meglépni! Ezért - is - fog Isten közbeavatkozni az emberi ügyekbe (és a fő okról később még szó lesz)! Eltávolítja azt a szellemiséget, mely most uralja az emberiséget. Ez nem egy gondolkodási forma csupán, hanem valós, istenhez hasonló, de teremtett szellemszemélyek uralma a föld felett.
NEM látod őket, tehát nincsenek? Hát ez is Sátán egyik "nagyszerű" cselvetése - elhiteti magáról, hogy nem létezik -, annak érdekében, hogy az emberek ne is akarjanak megszabadulni az igájából. Ha mi emberek önként hajtjuk a tilóba a fejünket, akkor amikor ez bekövetkezik, már hiába hőzöngünk, mert az ítélethozatal ideje most van minden ember számára! Most kell kimutatni, hogy melyik oldalon állunk - életünkkel, gondolkodási módunkkal - bizonyítanunk kell, hogy Sátán követői, vagy Isten fiának, Jézusnak a követői vagyunk.
De ha azt képzeled, kedves olvasóm, hogy ez elég, hát tévedsz! Még van valami! Egy dolog!
Ahogy arról a Máté evangélium utolsó 3 verse tanúbizonyságot tesz:
(Máté 28:18-20)
18 Jézus pedig odament, és így beszélt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom az égben és a földön.
19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében,
20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”
Hát ez az, ez amit minden kereszténynek (Krisztus követőnek) cselekednie kell, ha istenünk helyeslését óhajtja magára vonni!
Tudom, ez nem olyan könnyű és az emberek elutasítóak, közönyösek, magukat szeretők... De hát pont ez is mutatja, hogy milyen vészesen közeleg ennek a mai emberiségnek a vége! A föld nem pusztul el, csak meg lesz tisztítva! Mi (isten ellenségei) leszünk az áldozatai ennek a háborúnak! Ne ringasd magad abba a hiszemben, hogy valamilyen erővel - akár a teljes földi haderővel - képesek lennénk megállítani ezt a folyamatot! Mit ér a földi fegyver egy olyan haderővel szemben, akiket nem látunk, akik maguk energia lények?
Ráadásul, gondolj bele:
- ha a teremtőnknek volt elég ereje és értelme ahhoz, hogy létrehozzon bennünket és ezeket az angyaloknak nevezett lényeket (akik közül jó néhányan a saját akaratukból démonokká lettek), akkor nem lenne képes ugyanő egy másik erőt használva egyszerűen kivonni minket a forgalomból?
- ha ezek az angyalok és démonok háborújából az előbbiek kerültek ki győztesen, megtisztítva azt a mennyeknek nevezett helyet, melynek része ugyan a mi univerzumunk, de fordítva nem, akkor a világunkat irányító erők most már képesek lennének ellenállni? (erre a háborúra bizonyíték az emberiség 1914 előtti és utáni állapota is)
De Ő kedvesen megadta a hozzá hűséges angyalok tömegének, hogy segédkezzenek ebben a folyamatban, mert ez az ő vágyuk is volt! A változás ideje már sok ezer évvel ezelőtt pontosan ki lett tűzve, de mindeddig nem lett a tudomásunkra hozva.Sőt még maga Jézus sem tudta a földön létekor!
És itt a másik, az igazi oka, amiért eddig nem avatkozott közbe! Ha egy szülő elmondja a gyerekének, hogy ezt, vagy azt nem szabad megtenni, mezt ez, vagy az lesz a következménye, akkor a szülő okolható azért, mert a gyerek mégis megteszi? Szemléltessük egy sokszor megtörténő emberi példával! Ha mondjuk gyereket csináltok, akkor ezért ki a felelős? Kinek kell a következményeket vállalnia - akár évtizedeken keresztül? Hát ez az! Csak, miután felneveltétek a gyereket, szabadultok meg a következményei alól... Ugyanez igaz a teljes emberiségre is! Ős szüleink sajnos elkövették azt, amit nem kellett volna! A következményt látjuk, de nekünk kellett bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk isten nélkül olyan világot építeni, mely szépség, a rend és szeretet hona. Hát ez nem sikerült és eleget próbálkoztunk. Jehova nemsokára kiadja a parancsot, hogy legyen végre vége ennek a rendszernek!
Mi mindannyian felelősségre leszünk vonva és csak nagyon kevesen fognak továbbélni.
(Máté 7:13-14)
13 Menjetek be a szűk kapun; mert széles és tágas az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon mennek be;
14 ellenben szűk az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják. . .
...
(Jelenések 7:9-10)
9 Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak.
10 És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak. . .
(Jelenések 7:13-14)
13 Erre a vének egyike így szólt hozzám: „Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve, és honnan jöttek?”
14 Én pedig azonnal ezt mondtam neki: „Te tudod, uram.” Ő pedig így szólt hozzám: „Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból. . .
Mi? Hát akkor kevesen, vagy sokan? A mai több, hét milliárd emberhez képest kevesen - de milliók -, egy előre meg nem határozott számosságú embertömeg!
Világos, nincs más lehetőség csak két út, kétféle ítélet! ÉLET, vagy HALÁL!
A döntés mindenki számára adott lehetőség, kikerülni nem lehet! Ha nem döntesz, vagy nem akarsz dönteni, akkor is a széles úton jársz!
G O N D O L K O Z Z !!!
szeptember 25, 2010
Hála 2
Elménkbe adtad a vágyat az öröklétre,
S mi várakozva tekintünk Istenünkre!
Szívünkbe is adtál vágyat minderre,
S mi nem tekintünk a vak természetre!
Hogy olyat adhatott volna, mi lehetetlen?
Oly vágyat alkotott, melynek célja elérhetetlen?
Értelmetlen ember, ki ezt csak így elhiszi,
Hite Őt biztosan a rettegett sírba viszi!
Te, Jehova értelmet, s érzelmet adtál nekünk!
Hogy szeressük egymást és boldogok legyünk!
Te, Jehova adtál szellemiséget is az embernek,
Hogy szeressen téged, hogy háladalt zengjen nevednek!
Nincs olyan Isten, mint Te Jehova; jó atyánk,
Ki odafigyelsz, ki meghallgatod suttogó imánk!
Mély hálát érzünk, hogy hívtál, hogy oktatsz,
Mély hálát, hogy szebb jövőre reményt adsz!
Szeretetedből fiad életét adtad miértünk,
Értünk, kik kéréseddel ellentétesen éltünk!
Köszönjük, hogy mindennap gondoskodsz rólunk,
Köszönjük, hogy figyelembe veszed gyarló mivoltunk!
Oly jó, hogy megtaláltuk hozzád az utat,
Melyet a Biblia a lapjain keresztül mutat!
Szeretnénk mindig Hozzád hűségesen élni,
A gonoszságot igazságra felcserélni.
Megfogod kezünket és jó útra vezetsz,
Hátunk mögött állsz és kedvesen terelsz.
Nem kívánod, hogy bármelyikünk is elvesszen,
Inkább a világodban áldásokat élvezzen!
De ha valamikor mégis rosszat követnénk el,
Tudjuk, vigyázó szemed akkor is ránk figyel.
S ha igazán megbánjuk és mi rossz, elhagyjuk,
Te készségesen megbocsátasz, hogy veled haladjunk.
S mi várakozva tekintünk Istenünkre!
Szívünkbe is adtál vágyat minderre,
S mi nem tekintünk a vak természetre!
Hogy olyat adhatott volna, mi lehetetlen?
Oly vágyat alkotott, melynek célja elérhetetlen?
Értelmetlen ember, ki ezt csak így elhiszi,
Hite Őt biztosan a rettegett sírba viszi!
Te, Jehova értelmet, s érzelmet adtál nekünk!
Hogy szeressük egymást és boldogok legyünk!
Te, Jehova adtál szellemiséget is az embernek,
Hogy szeressen téged, hogy háladalt zengjen nevednek!
Nincs olyan Isten, mint Te Jehova; jó atyánk,
Ki odafigyelsz, ki meghallgatod suttogó imánk!
Mély hálát érzünk, hogy hívtál, hogy oktatsz,
Mély hálát, hogy szebb jövőre reményt adsz!
Szeretetedből fiad életét adtad miértünk,
Értünk, kik kéréseddel ellentétesen éltünk!
Köszönjük, hogy mindennap gondoskodsz rólunk,
Köszönjük, hogy figyelembe veszed gyarló mivoltunk!
Oly jó, hogy megtaláltuk hozzád az utat,
Melyet a Biblia a lapjain keresztül mutat!
Szeretnénk mindig Hozzád hűségesen élni,
A gonoszságot igazságra felcserélni.
Megfogod kezünket és jó útra vezetsz,
Hátunk mögött állsz és kedvesen terelsz.
Nem kívánod, hogy bármelyikünk is elvesszen,
Inkább a világodban áldásokat élvezzen!
De ha valamikor mégis rosszat követnénk el,
Tudjuk, vigyázó szemed akkor is ránk figyel.
S ha igazán megbánjuk és mi rossz, elhagyjuk,
Te készségesen megbocsátasz, hogy veled haladjunk.
Hála
Csodás a lét, sokszínű világot teremtettél,
Nekünk adtad, majd egy "napra" pihenni tértél.
Az a teremtési nap bizony még ma sem telt le,
Ezért lehet a föld még ma is gonoszsággal tele!
De a fiadnak egykor előrelátón parancsot adtál,
Most a kijelölt időre várakozva türelmesen áll!
Elsöpri hamar mindazt, mi nem tetszik Neked,
Megtisztítva adja kezedbe vissza teremtésedet.
Megóv mindenkit, kire helyeslőn tekintesz,
Megtesz mindent, elég számára, ha intesz.
Bár utánad Ő a leghatalmasabb, ki él,
Nem bántana meg Téged soha; semmiért!
Oly sokkal tartozunk Neked mennyei atyánk,
Belátva ezt, száll hozzád hálatelt imánk.
Érezzük, hogy szeretsz bennünket mélységesen,
Még csak viszonozni sem tudjuk ezt rendesen.
Köszönjük, hogy folyton gondot viselsz ránk,
Köszönjük, és halkan háladalt rebeg a szánk.
Reményünk csak a Te szavadból táplálkozik,
Erőnk is mindig; mindenre Tőled származik!
Szeretünk, és amit irántad érzünk Jehova,
Az megtart utadon, arról nem megyünk sehova!
Állandóan jó híredről gondolkodunk, arról beszélünk,
Megteszünk mindent mi tőlünk telik, hogy élhessünk.
Nekünk adtad, majd egy "napra" pihenni tértél.
Az a teremtési nap bizony még ma sem telt le,
Ezért lehet a föld még ma is gonoszsággal tele!
De a fiadnak egykor előrelátón parancsot adtál,
Most a kijelölt időre várakozva türelmesen áll!
Elsöpri hamar mindazt, mi nem tetszik Neked,
Megtisztítva adja kezedbe vissza teremtésedet.
Megóv mindenkit, kire helyeslőn tekintesz,
Megtesz mindent, elég számára, ha intesz.
Bár utánad Ő a leghatalmasabb, ki él,
Nem bántana meg Téged soha; semmiért!
Oly sokkal tartozunk Neked mennyei atyánk,
Belátva ezt, száll hozzád hálatelt imánk.
Érezzük, hogy szeretsz bennünket mélységesen,
Még csak viszonozni sem tudjuk ezt rendesen.
Köszönjük, hogy folyton gondot viselsz ránk,
Köszönjük, és halkan háladalt rebeg a szánk.
Reményünk csak a Te szavadból táplálkozik,
Erőnk is mindig; mindenre Tőled származik!
Szeretünk, és amit irántad érzünk Jehova,
Az megtart utadon, arról nem megyünk sehova!
Állandóan jó híredről gondolkodunk, arról beszélünk,
Megteszünk mindent mi tőlünk telik, hogy élhessünk.
szeptember 23, 2010
Kérdések - feleletek
Ha volna másik lehetőség, mit választanál?
Ha kérne Isten, hogy gyere, mondd, mit mondanál?
Ha tudnád, mi az igazság, alkalmazkodnál hozzá?
Ha látnád, milyen a jövő, talán vágyakoznál rá?
Pedig van választási lehetőséged, használd ki!
Pedig kér, kövesd, a hűséget nagyon szereti!
Pedig tudhatod, mi az igazság, a Biblia lapjain leíratta!
Pedig láthatod a csodás jövőt, mert a földet nekünk adta!
Gondolatok és kérdések röpködnek a fejemben folyton.
Gondolatok, melyek nem engednek, nem hagynak nyugton.
Gondolatok, amik az örök élet reménysége felé visznek,
Gondolatok, melyeket oly sokan tartanak csak viccnek.
Kérdezd hát meg magadtól, miért ellenzed ennyire?
Kéredezd hát meg magadtól, hova jut az ember nélküle?
Kérdezd hát meg magadtól, ad-e más ily reménységet?
Kérdezd hát meg magadtól, miért nem tetszik a boldog élet?
Tedd szívedre kezed, nem tudod az okát, csak ellenzed!
Tedd szívedre a kezed, nélküle sekély, silány az életed!
Tedd szívedre a kezed, reménytelen a lét, melyet élsz!
Tedd szívedre a kezed, tetszene a boldog élet, csak félsz!
Félsz, mert hibáidat Neki be kellene vallanod,
Félsz, mert ami helyes, neked arról kellen tanulnod,
Félsz, hiszen be is kellene tanulni, amit tanultál,
Félsz, hisz a létünk mögött mégis Jehova áll!
Ne félj, vesd rá minden földi terhedet!
Ne félj, mit leíratott, van mód megértened!
Ne félj, csak törekedj a jó szó mintáját követni!
Ne félj, Jehova Téged is meg akar menteni!
Ha kérne Isten, hogy gyere, mondd, mit mondanál?
Ha tudnád, mi az igazság, alkalmazkodnál hozzá?
Ha látnád, milyen a jövő, talán vágyakoznál rá?
Pedig van választási lehetőséged, használd ki!
Pedig kér, kövesd, a hűséget nagyon szereti!
Pedig tudhatod, mi az igazság, a Biblia lapjain leíratta!
Pedig láthatod a csodás jövőt, mert a földet nekünk adta!
Gondolatok és kérdések röpködnek a fejemben folyton.
Gondolatok, melyek nem engednek, nem hagynak nyugton.
Gondolatok, amik az örök élet reménysége felé visznek,
Gondolatok, melyeket oly sokan tartanak csak viccnek.
Kérdezd hát meg magadtól, miért ellenzed ennyire?
Kéredezd hát meg magadtól, hova jut az ember nélküle?
Kérdezd hát meg magadtól, ad-e más ily reménységet?
Kérdezd hát meg magadtól, miért nem tetszik a boldog élet?
Tedd szívedre kezed, nem tudod az okát, csak ellenzed!
Tedd szívedre a kezed, nélküle sekély, silány az életed!
Tedd szívedre a kezed, reménytelen a lét, melyet élsz!
Tedd szívedre a kezed, tetszene a boldog élet, csak félsz!
Félsz, mert hibáidat Neki be kellene vallanod,
Félsz, mert ami helyes, neked arról kellen tanulnod,
Félsz, hiszen be is kellene tanulni, amit tanultál,
Félsz, hisz a létünk mögött mégis Jehova áll!
Ne félj, vesd rá minden földi terhedet!
Ne félj, mit leíratott, van mód megértened!
Ne félj, csak törekedj a jó szó mintáját követni!
Ne félj, Jehova Téged is meg akar menteni!
Hangzavarban is éneklünk Neked
Mindenfelől hallom e világ kakofon himnuszát.
Igyekszik teljesen elnyomni a hit igaz szavát.
A "majomtól származók" hasztalan próbálkoznak,
Nem lesz nyoma sem majdan mozgalmunknak.
Keresem a szót, mellyel meggyőzhetnélek,
Keresem, de változik, s elveszítelek félek.
Kedvem lenne otthagyni végre csapot-papot,
Kedvem volna, de te Jehova nem hagyod.
Nem hagyod, mert szeretsz mindannyiunkat,
Nem hagyhatod, mert tőled mindenki esélyt kap.
Mindenfelől hallom a világ zagyva hangját,
Igyekszik erősen mutatni az összhang látszatát.
De hiába törekszenek a békére-biztonságra,
Nem lesznek képesek válaszolni a háborúságra.
Nem hagyod, hogy ez még sokáig így menjen,
Nem hagyhatod, az ember kell, hogy bűnéért feleljen.
Mi lenne, ha ez körülöttünk més sokáig így tartana?
Mi lenne, ha a földi nagycsaládunk mindent felfalna?
Mi lenne, ha hagynád, hogy elpusztítsunk minden jót?
Mi lenne, ha lakkhatatlanná tehetnénk a föld bolygót?
Mindenfelől hallom a pénz, a pénz hangját,
Igyekszik mindenki megtölteni vele a két markát.
Mindhiába teszik, mijük van, azzal meg nem elégednek,
Nem lesz értéke szemükben temérdek sok pénzüknek!
Nem hagyod, hogy elpusztítsák, hisz megígérted,
Nem hagyhatod, mert sok-sok teremtményed félted.
Megmondtad, pusztulást hozol azokra, kik pusztítják a földet,
Megmondtad, s egyszer már a gonoszságot vízözönnel eltörölted.
Megmondtad, ezért számunkra biztos jövőt ígér a szavad,
Megmondtad, hogy földünket örökségül a szelídeknek adtad!
Igyekszik teljesen elnyomni a hit igaz szavát.
A "majomtól származók" hasztalan próbálkoznak,
Nem lesz nyoma sem majdan mozgalmunknak.
Keresem a szót, mellyel meggyőzhetnélek,
Keresem, de változik, s elveszítelek félek.
Kedvem lenne otthagyni végre csapot-papot,
Kedvem volna, de te Jehova nem hagyod.
Nem hagyod, mert szeretsz mindannyiunkat,
Nem hagyhatod, mert tőled mindenki esélyt kap.
Mindenfelől hallom a világ zagyva hangját,
Igyekszik erősen mutatni az összhang látszatát.
De hiába törekszenek a békére-biztonságra,
Nem lesznek képesek válaszolni a háborúságra.
Nem hagyod, hogy ez még sokáig így menjen,
Nem hagyhatod, az ember kell, hogy bűnéért feleljen.
Mi lenne, ha ez körülöttünk més sokáig így tartana?
Mi lenne, ha a földi nagycsaládunk mindent felfalna?
Mi lenne, ha hagynád, hogy elpusztítsunk minden jót?
Mi lenne, ha lakkhatatlanná tehetnénk a föld bolygót?
Mindenfelől hallom a pénz, a pénz hangját,
Igyekszik mindenki megtölteni vele a két markát.
Mindhiába teszik, mijük van, azzal meg nem elégednek,
Nem lesz értéke szemükben temérdek sok pénzüknek!
Nem hagyod, hogy elpusztítsák, hisz megígérted,
Nem hagyhatod, mert sok-sok teremtményed félted.
Megmondtad, pusztulást hozol azokra, kik pusztítják a földet,
Megmondtad, s egyszer már a gonoszságot vízözönnel eltörölted.
Megmondtad, ezért számunkra biztos jövőt ígér a szavad,
Megmondtad, hogy földünket örökségül a szelídeknek adtad!
szeptember 22, 2010
Felhívás
Még nem érted, nem látod tisztán az utat,
Ez egy jó nap, mely a jövőbe mutat.
De kell, hogy ezen járj, kell, hogy kövesd,
S eddigi értékeid a hátad mögé vesd.
Más értékrend, más tulajdonságok,
Megtanulni ezt, a szeretet rá az ok.
Tanulni nem nehéz, de követni már más,
Elhagyására nő e világtól a nyomás.
Te is szeretnéd, ha téged szeretnének?
Szeress te másokat, erről szól az ének!
Folyton csak rosszat kapsz másoktól?
Hát válaszolj szelíden, ugyanez okból!
Végtére is, ha te nem idegeskedsz,
A haragtartáson is felülkerekedsz.
Vagy sajnálod, hogy infarktust nem kapsz?
Hogy egészséges és örömteli maradsz?,
Tudod az élet most nagyon rövid,
A gyertyád két végén égeted tövig.
De végtelen is lehet nemsokára,
Csak lépjél tanítód nyomdokába.
Ez egy jó nap, mely a jövőbe mutat.
De kell, hogy ezen járj, kell, hogy kövesd,
S eddigi értékeid a hátad mögé vesd.
Más értékrend, más tulajdonságok,
Megtanulni ezt, a szeretet rá az ok.
Tanulni nem nehéz, de követni már más,
Elhagyására nő e világtól a nyomás.
Te is szeretnéd, ha téged szeretnének?
Szeress te másokat, erről szól az ének!
Folyton csak rosszat kapsz másoktól?
Hát válaszolj szelíden, ugyanez okból!
Végtére is, ha te nem idegeskedsz,
A haragtartáson is felülkerekedsz.
Vagy sajnálod, hogy infarktust nem kapsz?
Hogy egészséges és örömteli maradsz?,
Tudod az élet most nagyon rövid,
A gyertyád két végén égeted tövig.
De végtelen is lehet nemsokára,
Csak lépjél tanítód nyomdokába.
szeptember 21, 2010
Kérdés, mire mindenkinek válaszolnia kell!
Félve-élve, már senkitől semmit se remélve,
Éled életed, gondolva már a békés jövőre.
Szereted, mit Istenedtől kaptál kedvesen,
Ha Ő szelíden hív, azt válaszolod, IGEN?
Éled életed, gondolva már a békés jövőre.
Szereted, mit Istenedtől kaptál kedvesen,
Ha Ő szelíden hív, azt válaszolod, IGEN?
Régi történet...
Hajdanán történt, egy távoli vidéken,
Élt két ember egy gyönyörű kertben.
Egy, csak egy dolgot nem tehettek meg,
Mindent megkaptak, mégis AZT kívánták meg!
Más tulajdonát, atyjukét, Istenükét,
Pedig Ő csak egy kis próbát kért.
Még belegondolva a szív is megfájdul,
Mi lett volna, ha ősanyánk előbb a férjéhez fordul?
Ádám akkor mit tett volna? Helyest-helytelent?
Tán még ma is láthatnánk a kertet: Édent!
Mennyire más lenne a földön úgy az élet,
Nem lebegne mindannyiunk feje felett ítélet!
De nem úgy történt, sőt sokkal rosszabb lett,
Nem keresik, nem becsülik semmire kegyedet!
Mégis értünk adtad fiad bűntelen életét,
Hogy élhessünk - napjainkban már ez a tét!
Elenyésző kisebbség, mely segítségül hív,
S e romlott világgal élet-halál harcot vív.
Élt két ember egy gyönyörű kertben.
Egy, csak egy dolgot nem tehettek meg,
Mindent megkaptak, mégis AZT kívánták meg!
Más tulajdonát, atyjukét, Istenükét,
Pedig Ő csak egy kis próbát kért.
Még belegondolva a szív is megfájdul,
Mi lett volna, ha ősanyánk előbb a férjéhez fordul?
Ádám akkor mit tett volna? Helyest-helytelent?
Tán még ma is láthatnánk a kertet: Édent!
Mennyire más lenne a földön úgy az élet,
Nem lebegne mindannyiunk feje felett ítélet!
De nem úgy történt, sőt sokkal rosszabb lett,
Nem keresik, nem becsülik semmire kegyedet!
Mégis értünk adtad fiad bűntelen életét,
Hogy élhessünk - napjainkban már ez a tét!
Elenyésző kisebbség, mely segítségül hív,
S e romlott világgal élet-halál harcot vív.
Bármit is mondanak
Bármit is mondanak körülöttem az emberek,
Én tudom atyám, mit teszek, és mit merek.
Bármit kérnek, ha az törvényeddel ellenkezik,
Én tudom, hallgatni rájuk, velük menni nem sikk.
Bármit is adhatnának cserébe a Te nagy jóságodért,
Én tudom, hogy annyit nekem semmi sem ér!
Bármit is tegyenek az ellenkezők velünk,
Én tudom, más nem menthet meg, csak Istenünk!
Bármit is mondanék, ha az ellenkezne Veled,
Bármit is kérhetnék, sosem adnád meg!
Bármit is tudhatok, ha rosszra használom,
Bármit is tehetek, ha Istenemet nem szolgálom!
Ez a világ a nyomás alatt recseg-ropog már,
Ez a világ Armageddonkor elég, mint szálmaszál!
Ez a világ még egy kéz emelést sem ér,
Ez a világ belőlünk már nem kér.
Egy kicsit csendesedjünk, füleljünk,
Mit mond épp nekünk Jehova istenünk?
Egy kicsit halljuk már meg kérését,
Mit mond, azt gondoljuk át kicsikét!
Nem rossz, mire minket állandóan kér,
Nem rossz, egy odafigyelő próbát tán megér?
Vállalja az ember minden tettét?
Vállalja és elszenvedi büntetését!
Bármit is felelhetsz te most erre,
Bármit is mondhatsz a látható jelre,
Bármit is kívánhatsz, ha az nem jó,
Bármit is várhatsz, nem megkapható!
Mire fel hordjuk fenn az orrunkat?
Mire fel emlegetjük folyton a jogunkat?
Mire áhítozunk még mindig annyira?
Mire gondolunk, ha nem megy a munka?
Gyermekek vagyunk mi mindannyian még,
Gyermekek vagyunk, kiknek semmi nem elég!
Gyermekei egy szelíd szerető istennek,
Gyermekei, kik pont Őt vetik meg!
szeptember 19, 2010
Bajban van
Bajban van az egész világ, mit látsz magad körül,
Sajnos nagy bajban és ennek uralkodója örül.
Sátán, ki irányítja a földi felsőbb ügyeket,
Tudja, hogy nincs sok ideje, rabsága közeleg.
Látszik világunkon, hogy balgán Őt követi,
Hiszik, szabadok, de hogy jól döntsenek, Ő nem engedi!
Béklyóba hajtja az ember önként a fejét
Bár nem látja be, elvesztette az eszét.
Gondosan megtervezett álcázás áldozatai,
Hiszik, nincs Sátán és ők a maguk urai.
Bolondnak tartják, ki istenbe veti reményét,
Ki szeretettel kérlel, s megtartja erényét.
"Nem haladtok a korral!" - mondják nekünk,
Pedig pont nekünk teljes így az életünk!
Sajnos nagy bajban és ennek uralkodója örül.
Sátán, ki irányítja a földi felsőbb ügyeket,
Tudja, hogy nincs sok ideje, rabsága közeleg.
Látszik világunkon, hogy balgán Őt követi,
Hiszik, szabadok, de hogy jól döntsenek, Ő nem engedi!
Béklyóba hajtja az ember önként a fejét
Bár nem látja be, elvesztette az eszét.
Gondosan megtervezett álcázás áldozatai,
Hiszik, nincs Sátán és ők a maguk urai.
Bolondnak tartják, ki istenbe veti reményét,
Ki szeretettel kérlel, s megtartja erényét.
"Nem haladtok a korral!" - mondják nekünk,
Pedig pont nekünk teljes így az életünk!
Kérdések
Várhatunk-e arra, hogy e világ abbahagyja?
Járhatunk-e úgy, ahogy e világ, mint balga?
Élhetünk-e a világ adta lehetőséggel tisztán?
Lehetünk-e tiszták, csak magunkban bízván?
Járhatunk-e úgy, ahogy e világ, mint balga?
Élhetünk-e a világ adta lehetőséggel tisztán?
Lehetünk-e tiszták, csak magunkban bízván?
Vízió - Jövő
Másik világban szeretnék én élni,
Olyan helyen, hol nem kell félni!
Hol nem irtják az állatokat, az erdőt,
Bemutatom, ha adtok rá egy kis időt!
Zöld kert mindenfelé a világ,
Nem pusztít sáska, féreg foga nem rág.
Nincsenek gyárak, se börtönök,
Az emberek szívébe szeretet költözött.
Mindenki a saját földjén él,
Dolgozik serényen, senki nem henyél.
Kislányok anyucival virágot ültetnek,
Helyet adnak ezzel is a szeretetnek.
Az ember immár gondozza a földjét,
Nem lépi túl, nem kívánja más örökét.
Férfi s a fia együtt teszi dolgát,
Együtt tanul, s együtt énekel nótát.
Nem járnak sötétben, nem ármánykodnak,
Nincs helye itt háborúnak, búnak, gondnak.
Végtére is végtelen lett életük hossza,
Mindenki a javait, mindenkivel megossza.
Nem látsz sehol egy kerítést sem,
Zöldellő erdők-mezők, míg ellát a szem.
Kicsiny házcsoportok pettyezik a tájat,
Remélem felébresztettem benned a vágyat!
Szeretnél ott élni, hol nem kell félni?
Élj a szerint, már most erről kell beszélni!
Szívedet hassa át csordultig a szeretet,
Szeresd Istened, az állatokat s az embereket!
Hagyd el önző kívánságaid listáját,
Rakd mennyei atyádra élted minden aggályát!
Tanuld meg tőlünk, mit kíván Ő te tőled,
S tedd, mint ki az örök életet örökölted!
Ellenállunk?
Hogy lehet, hogy nem érinti meg szívedet?
Hogy lehet, hogy megérinti, mégis lepereg?
Hogy lehet, hogy tudod, mit kér az a helyes?
Hogy lehet, mégis akarod, hogy mást tehess?
Egy emberként állunk ellent mennyei jó atyánknak?
Egy emberként, így ránk ítéletet kimondhat?
Egy emberért is angyalokat küldött ki régen,
Egy emberért is meghagyta Coárt a létben!
Most újra ítélet előtt áll az egész világ,
Most újra angyalokat küld, hogy vigyázzanak ránk!
Most újra megmutatja nekünk erejét és fenségét,
Most újra elhozza a földön egy gonosz világ végét!
Igen, Jehova istenről szól most e néhány sor,
Igen, Jehováról, ki hozzánk a Biblia lapjain szól!
Igen, Jehova az, ki életünk még mindig fenntartja,
Igen, Jehovának áll mégis ellen a sok balga!
Ellenállnak, mert nem értik, nem látják,
Ellenállnak, mert mit kért, azt tenni nem akarják!
Nyugtalan lett a lelkem, Ó Jehova atyám,
Nyugtalan, mert nem helyeslőn tekintesz le ránk,
Nyugtalan a lelkem, mert tudom, mi következik,
Nyugtalan, mert az ember folyton vétkezik.
Kérlek, bocsásd meg gyarló, kicsinyes bűneinket,
Kérlek, bocsáss meg és emelj fel bennünket.
Add, hogy újra emelt fővel járhassunk,
Add, hogy mindenkihez eljusson a szavunk!
Add, hogy végre mindenki meghallgasson,
Add, hogy végül kifogást ne találhasson!
Ellenállunk, vagy végre megtérünk hozzád?
Ellenállunk, mert hozzánk rég szólt szád?
Ellenállunk, hogy Sátán így örülhessen?
Ellenállunk, hogy szavad így is beteljesedjen!
Nyisd ki a szemed ember és lásd, merre tart e világ!
Nyisd ki a szemed és lásd, mi várhat itt még ránk!
Nyisd ki a szemed és lásd, milyen pusztítást hozunk magunkra!
Nyisd ki a szemed és lásd, ezért neked milyen ítélet jutna!
szeptember 18, 2010
Mégis jobb....
Tudom, lehetetlen, de ha meg is állna a föld,
Ha fekete lenne, mi most még mindig zöld,
Ha az édes nem lenne más, mint a keserű,
Ha a mindig búra sohasem jönne derű,
Akkor és csak akkor nem lenne jó élni,
Akkor mindenkinek kötelező lenne félni,
Akkor máshova vágyódna el az ember,
Akkor félelemben élne, ki ma még mer.
Buja vágyak hajtanak előre bennünket,
Buta álmok, melyek gyorsan elülnek.
Búra hajtjuk fejünk, ha egy kis baj ér,
S nem állunk jót az álnok tolvajért,
Ki elrabolja orvul reménységünk,
Kire nem lenne szabad rá se néznünk,
Ki akkor támad, mikor mi gyengék vagyunk,
Kire mi vissza, sohasem támadhatunk.
Mégis jobb az életünk, mint amit vázoltam,
Mégis jobb, ezért most ezt is eldaloltam.
Mégis jobb, látom már a fényt a végén,
Mégis jobb világot várunk e mai helyén.
Búsan dalol ma minden pacsirta,
Búsan dalol, mert e világot siratja.
Már érzed te is mi ránk következik?
Már nincs sok idő és a vég megérkezik.
Végére jár a gonoszság és a bánat,
Végére jár, véget is vetnek a mának.
Mi még most is jó, az nem is ide tartozik,
Mi még most is jó, az már omladozik.
Látom, mire megy ki itt a játék,
Látom, és ez nekem nagy ajándék.
Dúdolom ezt az új éneket halkan,
Dúdolom, én is hogy örökre halljam.
Végzetével játszhat kicsit az ember,
Végzetével, már - aki dacolni mer.
Kezünkbe vehetjük hát saját sorsunkat,
Kezünkbe vettük, bárki, bármit mondhat.
Még itt a lehetőség, csatlakozz hozzánk!
Még itt a lehetőség, boldog élet vár ránk!
Mégis jobb élni, mint a nem létben,
Mégis jobb csak elmondani beszédben.
Mégis jobb szolgálni másokat kedvesen,
Mégis jobb tenni ezt többen, mint kevesen.
Ha majd egyszer visszanézel boldogan,
Nem fog fájni, mi nekünk itt most van.
Ha majd egyszer visszanézel elgondolkodva,
Nem fog fájni, a bélyeg mit most kapsz a homlokodra.
Ha majd egyszer sok-sok év múltán,
Nem fog fájni semmi, bánod tán?
Ha majd egyszer egy kis gyermek kérdi tőled,
Nem fájt semmi, amikor meghaltak mellőled?
Mondd, mit fogsz neki akkor felelni?
Mondd, mit fogsz te akkor érezni?
Mégis jobb, ha már tudod, hogy vége,
Mégis jobb, ha már látod, hogy megérte,
Mégis jobb, hogy végig kitartottál,
Mégis jobb, mert így Istenedtől megáldattál.
Szeretlek...
Minap egyszer csak szembejött velem az életem.
Szép szemében elmerülve ott úszott a végtelen.
Azóta közösen már annyi mindent megéltünk,
Évek, évtizedek robogtak csak úgy el mellettünk.
Immár ide, s tova huszonnyolc éve vagy a nejem,
De azt az időt én soha sem feledem.
Jó lenne élni, mindig veled, mindörökké,
Ne kelljen félnünk semmitől, soha többé.
Szeretem, mikor morogsz, perelsz velem,
Nem lesz veled sohasem lapos az életem.
Még egy kicsi időt bírjunk ki békességben,
Hogy reménységünk valóra válhasson teljességben.
Veled! Igen, veled akarom az életet örökké,
Békében, boldogan, váljunk együtt tökéletessé!
Szép szemében elmerülve ott úszott a végtelen.
Azóta közösen már annyi mindent megéltünk,
Évek, évtizedek robogtak csak úgy el mellettünk.
Immár ide, s tova huszonnyolc éve vagy a nejem,
De azt az időt én soha sem feledem.
Jó lenne élni, mindig veled, mindörökké,
Ne kelljen félnünk semmitől, soha többé.
Szeretem, mikor morogsz, perelsz velem,
Nem lesz veled sohasem lapos az életem.
Még egy kicsi időt bírjunk ki békességben,
Hogy reménységünk valóra válhasson teljességben.
Veled! Igen, veled akarom az életet örökké,
Békében, boldogan, váljunk együtt tökéletessé!
szeptember 17, 2010
Még mindig
Még mindig igénylem aranyos nevetésed,
Még mindig félem bántó betegséged.
Még mindig szeretném veled bejárni a földet,
Még mindig szeretem az erdőt-mezőt s hegyet-völgyet.
Nem szűnök meg csodálni, amit adott Istenünk,
Nem szűnünk meg szolgálni Őt, odaadni mindenünk.
Nem szűnhet meg sohasem a földön az igazság,
Nem tűnhet el szemünk elől, s szívünkből a szabadság.
Tudjuk jól jó atyánk, gyengék vagyunk nélküled.
Tudjuk jól, mit kellene tennünk melletted?
Tudnánk jól élni mindennap boldogan.
Tudnánk jól élni, ha nem lenne gondtalan?
Munkára hívtál el nagy nevednek minket,
Munkára, mellyel elűzöd a félelmeinket.
Munkára, melyet kedvesen nekünk adtál,
Munkára, melyet senki sem ante datál.
Mit végeznünk mindannyiunknak most kell,
Mit hallatnunk kell teljes szívünkkel.
Mit Neked teljesen véghez is fogunk vinni,
Mit nekik, csak szelíd szívvel lehet elhinni.
Jó híred, hogy szavad mindig teljesíted,
Jó híred, hogy mint sátort, a jogot fölénk kifeszíted.
Jó híred, mit mi serényen viszünk most szét,
Jó híred, melynek reménysége olyan szép!
Jehova atyánk, Te rád várnak ma sokan,
Jehova atyánk, Mi neked szolgálunk boldogan,
Jehova atyánk, Te mindenkinek az atyja vagy,
Jehova atyánk, Minket jóságod hidegen nem hagy.
Még mindig félem bántó betegséged.
Még mindig szeretném veled bejárni a földet,
Még mindig szeretem az erdőt-mezőt s hegyet-völgyet.
Nem szűnök meg csodálni, amit adott Istenünk,
Nem szűnünk meg szolgálni Őt, odaadni mindenünk.
Nem szűnhet meg sohasem a földön az igazság,
Nem tűnhet el szemünk elől, s szívünkből a szabadság.
Tudjuk jól jó atyánk, gyengék vagyunk nélküled.
Tudjuk jól, mit kellene tennünk melletted?
Tudnánk jól élni mindennap boldogan.
Tudnánk jól élni, ha nem lenne gondtalan?
Munkára hívtál el nagy nevednek minket,
Munkára, mellyel elűzöd a félelmeinket.
Munkára, melyet kedvesen nekünk adtál,
Munkára, melyet senki sem ante datál.
Mit végeznünk mindannyiunknak most kell,
Mit hallatnunk kell teljes szívünkkel.
Mit Neked teljesen véghez is fogunk vinni,
Mit nekik, csak szelíd szívvel lehet elhinni.
Jó híred, hogy szavad mindig teljesíted,
Jó híred, hogy mint sátort, a jogot fölénk kifeszíted.
Jó híred, mit mi serényen viszünk most szét,
Jó híred, melynek reménysége olyan szép!
Jehova atyánk, Te rád várnak ma sokan,
Jehova atyánk, Mi neked szolgálunk boldogan,
Jehova atyánk, Te mindenkinek az atyja vagy,
Jehova atyánk, Minket jóságod hidegen nem hagy.
szeptember 15, 2010
Az idők végezetéig...
Az idők végezetéig próbálkozhat az ember,
Számára megváltoztathatatlan, hogy megöregszik egyszer.
Végtelen élet után Ő gyermekin sóvárog csupán,
S mikor megkaphatná, elfordul tőle bután.
Nem gondolkodik, nem mérlegel semmit,
Szidja, ki nála ilyen dolgot felemlít.
Észre sem veszi, hogy már eljött az alkalom,
Megy tovább arra, amerre viszi a sokadalom.
Még azt sem tudja, tulajdonképp hova tart,
Már nem kívánja, mit gyermekin még akart!
Elmúlik életünk és meg sem ismertük Őt,
Nem szeretjük, ki minket éltet, a Teremtőt!
Nem tiszteljük annyira sem, hogy meghallgassuk,
De törekszünk rá, hogy ítéletét halogassuk.
Pedig nem vagyunk képesek megakadályozni,
Mégsem hagyjuk magunkat általa kormányozni!
Por és hamu vagyunk csupán előtte,
Ránk fúj és mi szépen elpárolgunk előle.
Csak nevet okoskodásainkon, mi hasztalan,
És folyton kérlel bennünket szép szóval, halkan.
Fiam, és lányom, hallgassatok az én szavamra!
Utamról miért térnétek le jobbra, vagy balra?
Örök élet van szavaim mögött részetekre,
Ha ellenálltok, mentek a végzetetekre.
Számára megváltoztathatatlan, hogy megöregszik egyszer.
Végtelen élet után Ő gyermekin sóvárog csupán,
S mikor megkaphatná, elfordul tőle bután.
Nem gondolkodik, nem mérlegel semmit,
Szidja, ki nála ilyen dolgot felemlít.
Észre sem veszi, hogy már eljött az alkalom,
Megy tovább arra, amerre viszi a sokadalom.
Még azt sem tudja, tulajdonképp hova tart,
Már nem kívánja, mit gyermekin még akart!
Elmúlik életünk és meg sem ismertük Őt,
Nem szeretjük, ki minket éltet, a Teremtőt!
Nem tiszteljük annyira sem, hogy meghallgassuk,
De törekszünk rá, hogy ítéletét halogassuk.
Pedig nem vagyunk képesek megakadályozni,
Mégsem hagyjuk magunkat általa kormányozni!
Por és hamu vagyunk csupán előtte,
Ránk fúj és mi szépen elpárolgunk előle.
Csak nevet okoskodásainkon, mi hasztalan,
És folyton kérlel bennünket szép szóval, halkan.
Fiam, és lányom, hallgassatok az én szavamra!
Utamról miért térnétek le jobbra, vagy balra?
Örök élet van szavaim mögött részetekre,
Ha ellenálltok, mentek a végzetetekre.
szeptember 14, 2010
Megy az idő!
Kánikulai meleg? Nem mindenki szerette.
Most volt és az ősz már el is feledtette!
Ahogy megszokjuk a nyirkos őszt, már itt a tél,
Akkor sóhajtozunk, nyári meleg, hová lettél?
Így múlnak el felettünk az évszakok és évek,
Már remegnek a kezek, rogyadoznak a térdek.
Még fel sem ocsúdunk, már meg is öregszünk,
Homályosan lát szemünk, nem hall már fülünk.
Mi végre éltünk le évtizedeket rohanásban?
Volt-e értelem ebben a nagy kapkodásban?
Valóban ennyi lenne csupán az egész értelme?
Vagy több, mit egyedül nem képes felfogni az elme?
Régen megmondták, mi céllal jöttünk a világra,
Nem azért, hogy szálljunk ágyról-ágyra, ágról-ágra.
Létünk értelme sokkal mélyebb ennél,
Mit ha nem lenne leírva, el sem hinnél!
Teremtőnk adott számunkra életet, mert szeret,
Meg is osztott velünk itt a földön mindent.
Adott termő időket, gabonát és jó bort,
Hogy megvidámítson téged és veled a vándort.
Csak azt kérte, óvjuk, vigyázzunk a földre,
Mit nekünk is adott akkor mindörökre.
Ehelyett az ember rongál és pusztít,
Az Istene helyett csak pénzt istenít!
Megy a kiszabott idő, lassan lepereg,
Az ember addig is csak a szutyokban hempereg.
Nem érti, mit kellene az életével kezdenie,
Nem kérdi ezt, míg van mit innia és ennie.
Rohan az idő, vége felé tartunk már,
A katasztrófa felé haladunk, mit sok ember vár.
Nem értik mi és miért következik rájuk,
Nem kérdik az okot, csak szitkot szór szájuk.
Elfogy az idő, mi lesz majd akkor?
Hát elbuknak sokan a várt Armageddonkor!
Azt képzelik, ki lehet majd védeni?
Isten kezét lefogni? Hiábavalóság remélni!
Felettébb kevés már az idő számunkra!
Így hát nagyon vigyázzunk az utunkra!
Tartsuk be, mit jó atyánk parancsba adott,
Akkor majd túlélhetjük azt az órát és napot.
És mi lesz a földön a mi időnk után?
Az ember nem lesz olyan, mint egy orangután.
Kedvességgel, igazsággal, szépséggel telik meg
Minden, mit az új világban kezével illet.
Hisz végtelen életre lett kilátása,
Nem lesz többé panaszos a kiáltása!
Határtalan boldogság árad szerteszét,
Csak jóra fogja használni az eszét.
Békés világban, gondtalan a lét,
Erre várunk, ez nem veszti hitelét.
Le írattad jó atyánk, Jehova isten,
Hogy más út, más megoldás nincsen!
A Biblia hiteles és előre bejelenti,
Figyelj szavára, életedet megmenti!
Kérj tőlünk segítséget, hogy értsed is,
A tanulmányozás téged is új életre visz.
Meglátod azt, mit eddig észre sem vettél,
Megérted, mi mellett eddig csak elmentél.
Meghallod a szót mögötted, mely vezet,
S megízlelheted a boldog, végtelen életet.
Most volt és az ősz már el is feledtette!
Ahogy megszokjuk a nyirkos őszt, már itt a tél,
Akkor sóhajtozunk, nyári meleg, hová lettél?
Így múlnak el felettünk az évszakok és évek,
Már remegnek a kezek, rogyadoznak a térdek.
Még fel sem ocsúdunk, már meg is öregszünk,
Homályosan lát szemünk, nem hall már fülünk.
Mi végre éltünk le évtizedeket rohanásban?
Volt-e értelem ebben a nagy kapkodásban?
Valóban ennyi lenne csupán az egész értelme?
Vagy több, mit egyedül nem képes felfogni az elme?
Régen megmondták, mi céllal jöttünk a világra,
Nem azért, hogy szálljunk ágyról-ágyra, ágról-ágra.
Létünk értelme sokkal mélyebb ennél,
Mit ha nem lenne leírva, el sem hinnél!
Teremtőnk adott számunkra életet, mert szeret,
Meg is osztott velünk itt a földön mindent.
Adott termő időket, gabonát és jó bort,
Hogy megvidámítson téged és veled a vándort.
Csak azt kérte, óvjuk, vigyázzunk a földre,
Mit nekünk is adott akkor mindörökre.
Ehelyett az ember rongál és pusztít,
Az Istene helyett csak pénzt istenít!
Megy a kiszabott idő, lassan lepereg,
Az ember addig is csak a szutyokban hempereg.
Nem érti, mit kellene az életével kezdenie,
Nem kérdi ezt, míg van mit innia és ennie.
Rohan az idő, vége felé tartunk már,
A katasztrófa felé haladunk, mit sok ember vár.
Nem értik mi és miért következik rájuk,
Nem kérdik az okot, csak szitkot szór szájuk.
Elfogy az idő, mi lesz majd akkor?
Hát elbuknak sokan a várt Armageddonkor!
Azt képzelik, ki lehet majd védeni?
Isten kezét lefogni? Hiábavalóság remélni!
Felettébb kevés már az idő számunkra!
Így hát nagyon vigyázzunk az utunkra!
Tartsuk be, mit jó atyánk parancsba adott,
Akkor majd túlélhetjük azt az órát és napot.
És mi lesz a földön a mi időnk után?
Az ember nem lesz olyan, mint egy orangután.
Kedvességgel, igazsággal, szépséggel telik meg
Minden, mit az új világban kezével illet.
Hisz végtelen életre lett kilátása,
Nem lesz többé panaszos a kiáltása!
Határtalan boldogság árad szerteszét,
Csak jóra fogja használni az eszét.
Békés világban, gondtalan a lét,
Erre várunk, ez nem veszti hitelét.
Le írattad jó atyánk, Jehova isten,
Hogy más út, más megoldás nincsen!
A Biblia hiteles és előre bejelenti,
Figyelj szavára, életedet megmenti!
Kérj tőlünk segítséget, hogy értsed is,
A tanulmányozás téged is új életre visz.
Meglátod azt, mit eddig észre sem vettél,
Megérted, mi mellett eddig csak elmentél.
Meghallod a szót mögötted, mely vezet,
S megízlelheted a boldog, végtelen életet.
szeptember 12, 2010
Isten megértése
Látod, bizalmam csak egyre nő!
Látom, hogy milyen jó isten Ő.
Láthatjátok, Ő értelmünket meghaladja,
Láthatjuk, áldásait nekünk önként adja.
Nem látom be, hogy nem lehet szeretni?
Nem látom át, mit lehet benne megvetni?
Nem láthatom Őt, mégis szeretem nagyon!
Nem láthatom Őt, de becsmérelni nem hagyom!
Jehova az Ő dicsőséges nagy neve,
Jehova, mindenek jóságos istene.
Jehova, ki teremtette univerzumunkat,
Jehova, kit egy ember fájdalma is meghat.
Felejtsd el, mit róla eddig hallottál!
Felejtsd el, mire ezek alapján jutottál!
Felejtsd el, hisz mindez csak mende-monda!
Felejtsd el, hozzá tiszta szívvel menj oda!
Ha valaha eljutsz az igazság megértéséig,
Ha valaha megérted lénye mélységét félig,
Ha valaha legyőzöd minden ellenérzésedet,
Ha valaha megtöröd zsigeri félelmedet.
Akkor rájössz, mit vesztettél eddig el,
Akkor rájössz, milliónyi ember mire figyel,
Akkor rájössz, mennyire bővelkedik szeretetben,
Akkor rájössz, Ő az, ki minket a porból felemel!
Sürget az idő!
Egy kicsit meg vagyok illetődve jó atyám,
A nevedről nevezett nép családom, a jövő a hazám.
Átmeneti, vándor lélek vagyok, már máshol élnék,
Tőled egy békésebb, egy szebb világot kérnék.
De tudom, még nem jött el ennek az ideje,
Már érzem, fúj a nagy nyomorúság előszele.
Csak - azt a rettenetet ne kellene átélnünk,
Mi erre a világra vár, hogy el kell veszniük!
Nem szeretném látni, mi lesz a végkifejlet,
Mikor az ember a rémülettől a falnak mehet.
Tudom, akkor már védelemben lesz részünk nálad,
Akkor már ránk a Te könyörületes áldásod árad.
Ezért megyünk kitartón és hirdetjük szavad,
Hátha még valahol egy báránykád akad.
Nem szeretnénk, hogy valaki is elvesszen,
Inkább az új földön áldást élvezzen.
Erre van Tőled ígéretünk Jehova atyánk,
Az lesz, ott lesz a mi igazi hazánk.
Sürget az idő! Igen, cselekedni kell!
Ki még nem tanult - hát tanulásra fel!
Tanuld meg, mit tanított Jézus régen,
Legyél e kellemes folyamatra most a vendégem.
Ha kipróbálod, meglátod, ez is jól működik,
Még ha a világ nyomásával így mindenki küszködik.
Nem kell mást tenned, mint megfogadnod mit mondott,
És mindig szerető Jó atyánkra vesd minden gondod!
Viszonozd a rosszat is mindig jóval,
És beszédedet ízesítsd meg sóval!
Szeresd minden ádáz ellenségedet,
A jó szóra hajtsd fejedet és szívedet!
Ha ezt megteszed, a többi már nem lesz nehéz,
Bár lehet, sok régi barát emiatt majd lenéz.
Nem érti te miért változtál meg ennyire,
Miért nem játszol velük együtt Sátán kezeire?
Miért követed a jó élet boldogító útját?
Mi az, mit ők nem, de a Te szemed meglát?
Gyere, tedd mással, mit szeretnél, ha veled tennének!
Teljesen meg fog változni körülötted az élet.
Hisz már nem lopsz, nem lépsz félre, szelíd lettél,
Haragod messze űzted, végtelen élet a cél.
Mi érhet többet, mint egészségben örökké élni,
Olyan világban, hol nem kell senkitől félni?
Hol már Jézus példája mindenkinek irányadó,
Hol börtön, hol kórház és gyár - nem látható!
Ott mégis mindenünk meglesz, bőségben élünk,
Hallgass ránk, mi csak erre kérünk!
Szeresd házastársad jobban, mint magad,
És szeretetből örökké melletted marad.
Nem hiszed el, mit eddig mondtam?
Próbáld ki, vágj bele nyugodtan!
Meg fogsz lepődni, mi minden változik meg,
Főleg, mikor életed az új világban velünk együtt éled!
szeptember 11, 2010
Magam
Te, ki már egyszer - gondoltad - abbahagytad az írást,
Most mégis újrakezdted ezt a rímes sírást-rívást.
Azt hiszed, hogy ez művészet, mert jól hangzik?
Szavakat egymás mellé tenni, ma már nem nagy sikk.
Miért tartasz igény tartósan mások figyelmére?
Mikor írásaid nem gyakorolnak tartós hatást az elmére.
Mégis, mikor tollat ragadsz az ujjaid közé,
Agyadban szaladnak a szavak a téma köré.
Ha nem írnád ki, nem is lehetnél boldog,
Nincs ennél gyötrőbb és egyben felemelőbb dolog.
Szeptember elején
Csúnya, taknyos időnk van ma,
Nem is kívánkozik sehova az embernek fia.
Időről-időre rákezdi és csak zuhog-zuhog,
Nincs kedves semmihez - mikor lesz - nem tudod.
Álmosító didergős egy szeptember eleje,
Érthető, miért fáj mindig az embernek feje.
Be vagy zárva otthon a négy fel közé,
És írhat ilyen szavakat az időjárás köré.
szeptember 10, 2010
Tökéletlen kismadár
Gyenge kismadár vagyok istenem tenyerén.
Boldogan tengetném életem asztalának kenyerén.
De gyarló, tökéletlen madárka lettem,
Nem méltó hozzá, ki bűnben születtem.
Bármennyire igyekszem nem tudok megfelelni,
Akaratának, mit nekünk el kell ismerni.
Tudom, mit kér, mire buzdít mindannyiunkat,
Képtelenek vagyunk teljesen úgy járni utunkat.
Ezért tán hagyjunk fel a cselekvésével?
Együnk igyunk és holnap hadd vesszünk el?
Még a gondolat is sértő, hogy ezt tennénk,
Szerető égi atyánkhoz hűtlenek lehetnénk.
Miért van annyi gondunk, bajunk hát?
Mert nem mindenki éli meg a szavát.
Mert nem ismerik és nem látják Őt,
Teremtésművében a nagy Teremtőt.
Csodálkozunk, hogy vakok és süketek lettek?
Az útmutatása helyet a maguk útjára eredtek?
Nem értik, nem akarják, mit jogosan kér tőlünk,
Pedig nélküle biztosan a porba dőlünk.
Még most is Ő az, ki fenntartja életedet,
Segít, hogy megtermeld ételedet.
Tudja, szükségünk van minderre nagyon,
Keresi, nekünk még milyen áldást adjon.
Szelíden szólít: Kövesd a parancsom,
Szeretettel hív, vezet utadon hangom!
De befogjuk fülünket, nem akarunk hallani!
Nem enged hozzád fordulni valami.
Pedig csak ez az egy út járható hosszútávon,
Vissza is vásároltál minket drága áron.
Fiad életét adtad cserébe oda értünk,
Hogy visszafogadhass kegyedbe Istenünk.
Türelmed lassan a végére ér majd,
Ez világunkra jelent óriási bajt.
Hisz elsöprik a gonosz embereket a földről,
Így gondoskodva egy szebb, boldogabb jövőről.
Mert kik élve átkerülnek Armageddonon,
Övék lesz örökre a föld maradandón.
Nem lesz többé háború és bűnözés,
Megszűnik a betegség és eltűnik az éhezés.
Akkor nem pusztít senki sem a föld színén,
Mert Jehova ismerete ragad meg a szívén.
Béke lesz az ember és a társai között,
Mert szívükbe igazságosság költözött.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)